''ELŐSZÓď0
"Egymásnak megbocsássatok!" - mondja a Szentírás. Bizonyos vagyok benne,
hogy ez a mondat a sikeres házasság titka. Aki megbocsátani nem képes az még
éretlen a házasságra, de az együttélésre is. Közeli barátunk, Országhegyi
Ernő végszavai voltak: "Tanuljatok meg egymásnak megbocsátani, sajnos én
képtelen voltam, ez az én tragédiám" - mondta, hazament és véget vetett
életének. Isten üzenetének tartom búcsúszavait, sajnos nem tudtuk, hogy
búcsúzik tőlünk. Nem tudom feledni soha.
Az én első házasságom ezen a hiányosságon bukott meg. Túl büszke voltam.
Büszkeség. Itt álljunk meg egy kicsit. A büszkeség szerintem nem erény, ha
ebből a tulajdonságból több van bennünk, mint szükséges, károsan
befolyásolhatja életünk alakulását. Sok esetben jó lenne félretenni.
"Magatoknál mindenkit különbnek tartván" (Pál Filippiekhez 2,3.) Ha ehhez
tartjuk magunkat, máris csökken bennünk a túlzott önértékelés. Megfigyeltem,
ha én valakit bármely dologban megbotránkozva elítéltem, már a következő
napokban ugyanabban a dologban meg lettem próbálva.
Hány házasság maradna fenn, ha meg tudnánk
bocsátani egymásnak. Kevesen tudják milyen
boldog érzés, ha kisírja magát két ember egymás
karjában, az akinek megbocsátottunk és az aki
megbocsátott nekünk. Tovább megyek a
gondolattal, micsoda boldogság lenne az emberek
millióinak, ha a nemzetek is megtudnának
egymásnak bocsátani. Gondoljuk csak végig, ha a
fegyvergyártásra költött temérdek pénz a nép
jólétére fordítódna, szegény ember nem is lenne
a Földön.
Az ember úgy van megalkotva, hogy csak fél
ember magányosan. Kivételt képez ez alól a
művészember, ki életét a művészet oltárán képes
''Nappal csak botorkálok, lézengve létezem,
Éjjel magamra találok, titkokat súg az Istenem.ď0
feláldozni, ez a típus a magányosság okozta gyötrelmek közt tudja magát
igazán kifejezni.
Az élet más területein, a jól végzett munkához szükséges feltétel a
harmónia, mely a családi körben teremtődik meg, hol utódaink, a gyermekek,
jól érzik magukat. Sajnálom, hogy egyetlen fiamnak - ki művészember
Németországban - sok szenvedést okoztam elválásunk miatt, amit a túlzott
büszkeség okozott. Hasonlattal élve, úgy érezhette magát a gyermekem, mint a
kismadár, ha a viharban szétesik alatta a fészek. - BOCSÁSS MEG, FIAM!
Büntetésem volt a magányos élet minden keserve. Emancipált lettem. Az
élet számos területén dolgoztam megélhetésünkért. Egyszer összeszámoltam,
hogy hányféle munkával kerestem a kenyerem, magam is megdöbbentem. Kiderült,
hogy tíz egymástól teljesen eltérő munkát vállaltam. Voltam könyvelő,
bérelszámoló, zeneoktató, műszaki rajzoló, idegenvezető, üzletasszony,
konyhalány, újság-, ill. reklámkihordó, kertész, szociális gondozó, és
dekoratőr tizenhat mozinál Mainzban. Egyrészt a szükség vitt rá, hogy minden
lehetőséget megragadjak, másrészt az volt az oka, hogy nem szerettem a
rutinmunkát. Így, ha már valami túl jól ment, azonnal unni kezdtem, nem
találtam már benne gyönyörűséget. Igazi erőbedobással, lelkesedéssel
próbáltam ki mire vagyok képes. A munkaterületek széles skáláját
végigjártam, két hazában. Közben és végül mindig visszatértem a
művészetekhez; annak is két ágához, melyek között soha sem tudtam igazán
dönteni, mert mind a két területen ki tudtam fejezni magam valahogy. És ez
most végre jól összejött, hiszen e könyvemet magam illusztrálom.
Írásaim a magányos nő botorkálásairól, útkereséseiről szólnak. A magára
maradt nők gondjait, a társkeresés nehézségeit tárják fel. Egy kivételével
írásaim minden fiatal nőalakja én vagyok. Igaz kalandokról, történetekről
számolok be. Kisregényem krimire emlékeztet, de mély lélekábrázolással
írtam. Hősnője, Anita is én vagyok. "A hetvenéves menyasszony" is valódi
történet. A szomszédban találtam a témát, Miskolcon. Írásaimat
szenvedélyesség, őszinteség és mérhetetlen békevágy szövi át.
Írói tudatra ébredésemet Kalapos László miskolci költőbarátomnak
köszönhetem. Számos hozzám írt verséből egyet közlök, kegyeletből. Tragikus
halálának híre megdöbbentett, megfagyott. Isten nyugosztalja.
Sokat köszönhetek sógornőmnek Apró Piroskának, aki első verseimet,
novelláimat lelkesen gépelte, és bíztatott az írásra.
Még többet köszönhetek a meghalt Polosovszky Ödön író és műkritikusnak,
aki azt tanácsolta, hogy feltétlen írjak, és már a hetvenes években közlésre
érett műveknek nevezte "A vietnami leány", "A hetvenéves menyasszony" és "A
strandkirálynő bukása" c. írásaimat.
Sokat tanultam Kalló László festőművésztől, aki képzőművészeti
szakkörvezető volt Miskolcon.
Életem akkor vált igazán kalandossá, mikor beleszerettem a német
üzletemberbe, Edgárba, akivel házasságra léptem itthon, Magyarországon.
Életemnek ez a szakasza még írás alatt áll, és megígérhetem, hogy nem lesz
unalmas olvasmány.
Gyermekem apja miskolci zeneszerző volt. Legfőbb alkotása a "Molnár
szikla legendája" zenedráma, melyet Borsodi Gyula miskolci költő művéhez
írt. Sikere volt, a borsodi rádióban hallhatták idősebb olvasóim. Őze Lajos
és Komlós Teri színművészek formálták meg alakjait. Országhegyi Ernő a
dalbetétek jó szövegeit írta. Szerintem a Borsodi Rádió archívumában
nyugszik ez a mű. Ezen kívül színpadi muzsikákat és táncdalokat is írt a
férjem. A táncdalokhoz szövegeket én írtam, egyet-kettőt közlök belőle
könyvemben. Számos alkotása - szövegkönyv híján -, ládába zárva, a pincében
az egerek prédája. Csodálatos dallam-invenciója meghatott, nagyon szeretem
és gyakran dúdolom őket. Volt egy sikeres hangversenye is Miskolcon, amit a
Vasutasok 100 tagú szimfonikus zenekara adott elő.
Sajnos férjem Fehér Sándor Ernő csak zeneköltő volt, de nem volt mellette
üzletember is, így csodálatos műveinek csak kis része jutott el a
publikumhoz. Ezt nagyon sajnálom, mert meggyőződésem, hogy ez komoly
veszteséget jelent a magyar zeneirodalomnak.
Édesapám háborús áldozat volt. Mikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Miskolc
városát, a pincében köztünk találták apánkat. Nem tudtuk megmagyarázni
nekik, hogy tüdőbaja miatt nem lehet katona. A szovjet katonák elhurcolták a
németek által felrobbantott Sajó-híd építéséhez. Miután szakember nem volt
köztük, a puskatussal hajtott emberek műve nem sikerült, és mielőtt kész
lett volna, a tákolmány belehullott Apámmal a Sajó jeges vizébe. Sajnos
édesapám súlyosan meghűlt, aminek következményeibe belehalt. Itt hozzá kell
tennem még azt is, hogy az elhurcoltak három napig enni-inni sem kaptak.
Mikor apánk az ajtón bezuhant, felismerhetetlenül kormos volt az arca, és a
vizes ruhája meg volt fagyva a testén. A magas láztól félrebeszélt. Keze
remegése miatt üresen tette szájába a leveseskanalat. A bunkerban szalmán
feküdt, ahol szusszanni sem mertünk, mert a kaput újabban érkező hadak
döngették. Szörnyű idők voltak ezek, azóta gyűlölöm a háborút.
Érdekes módon mindig nagyon odafigyeltem a halálba menők végső szavaira.
Édesapám halálos ágya mellé ülve jegyzetfüzettel, minden szavát
feljegyeztem, így született meg első naplóm, tizenhatodik életévemben.
Különös, hogy egyszerre ünnepeltük születésnapunkat, Ő meg én, és ezen a
napon búcsúzott el tőlünk örökre. Elvérzett a gyönyörű szép ember, negyven
évesen. Tudta, hogy nem tudják megmenteni, és mi is tudtuk. 1947 tavaszán,
fűtetlen kórházi ágyon - iszonyatos emlék. Édesapám agonizált, és folyton
visszatért egy gondolathoz, melyben nagyon hitt. - Egy író születik a
családból, és éppen egy erdészcsaládból -, s amint a könyvről beszélt,
ragyogott betegségtől elgyötört arca. Azzal volt elfoglalva, hogy mi legyen
a könyv címe. Édesanyám, három testvérem nagyon meghatódtunk ezen.
Boldoggá tesz az a tudat, hogy könyvem megjelenésével megvalósíthatom
édesapám utolsó álmát.
Még annyit szeretnék elmondani magamról, hogy hétéves koromig boldog
falusi gyerek voltam. Acsán, egy kis palóc faluban éltünk, így ismerem a
falusi élet idillikus világát: kukoricafosztást, tollfosztást és a
hangulatos kender- és lenfonást, mikor a fonóban zajlanak, a fiatalok
udvarlása, az öregek pletykálkodása, civódásai és viccelődései. Sok ilyen
kellemes este emlékét őrzöm, és közben az öregek beszélgetéseiből olyat is
megtudtam, amit szüleim szégyenkezve elhallgattak előttünk, gyerekek előtt.
Hogy déd- és üknagyapáim között két magyar miniszter is volt. Erről később
meg is győződtem, a Pesti Napló lexikonában megtaláltam őket. A Mária
Terézia által betelepített lengyel származású Rakovszky István
igazságügyminiszter, és fia Iván, pénzügyminiszter volt, mégis a Kaderják
nagymama nevén maradtunk, mert bármily nagy volt a szerelem, rangon aluli
partnerrel realizálni nem lehetett, házasságon kívül éltek együtt halálukig.
Az együttélésből tizenegy gyermek származott, ezek egyikének fia az én
nagyapám. Ám az öregasszonyok ennél többet is tudtak családunkról, azt is
tudtomra adták, hogy anyai ágon Petőfi vére is keveredett belém. Édesanyám
hagyatékában valóban rátaláltam a Petrovicsok dokumentumaira, de nem mertem
mélyebben utánanézni e témának. Ez annyira szép és megható lenne - ha igaz!
Szerénytelenség még utánajárni is, nem is beszélve arról, mennyire kötelezné
az embert!
Fiatal lánykoromban többek között színésznő is szerettem volna lenni. A
miskolci Déryné utcai művelődési házban az a nagy tisztesség ért, hogy egy
színmű főszerepét kaptam az akkor még ifjú Nagy Attilával. Nagyon boldogok
voltunk. Ám édasanyám, ki apám elvesztése után egy imaközösségben nyert
vigasztalást, elszántan ellenezte ezt a tevékenységet. Olyannyira, hogyha
próbára kellett mennem, cipőm ruhám, el volt zárva
előlem, s rám zárta az ajtót. Egy ízben
unokatestvérem cipőjében és ruhájában az ablakon át
szöktem el a próbára. Anyám mégis győzött ebben a
kemény csatában. Egész életemben nosztalgiával néztem
Nagy Attilát a színpadon vagy a tv-ben.
Azt mindenképpen elmondhatom magamról, hogy egy
kalandokban gazdag, izgalmas élet áll mögöttem, mely
egy percig sem volt unalmas.
''Testem kitárul,
Lelkem elárvul.ď0
Kaderják Gitta
(''gitta@posta.netď0)
(http://''www.extra.hu/gitta/gitta.htm)
próbára kellett mennem, cipőm ruhám, el volt zárva előlem, s rám zárta az ajtót. Egy ízben unokatestvérem cipőjében és ruhájában az ablakon át szöktem el a próbára. Anyám mégis győzött ebben a kemény csatában. Egész életemben nosztalgiával néztem Nagy Attilát a színpadon vagy a tv-ben. Azt mindenképpen elmondhatom magamról, hogy egy kalandokban gazdag, izgalmas élet áll mögöttem, mely egy percig sem volt unalmas. ''Testem kitárul, Lelkem elárvul.ď0 Kaderják Gitta (''gitta@posta.netď0) (http://''www.extra.hu/gitta/gitta.htm)