Fehér Alexa:
TELJESEN NORMÁLIS (NAGYZÁSI) HÓBORT
(Részletesen a péniszről)
(Forrás: Voil…, 1997/11. szám, 90-95. o.)
Az emberiség felének van, ebből adódóan rendszeresen
foglalkozik vele. A másik felének nincs, épp ezért
érdekli annyira. Itt is ugyanaz érvényes, mint a
legtöbb kézenfekvő dolog esetében: mindenki ismer
legendákat és hall vagy mesél sikamlós történeteket
vele kapcsolatban. Igazán alapos és pontos Ismeretei
azonban senkinek sincsenek róla. A valóságban
rejtély, ami a férfit fértivá teszi: a pénisz, a
férfi nemi szerv.
Fogadjunk hogy Önök sem tudják. Hogy mit? A választ a pénisszel
kapcsolatos legegyszerűbb kérdésre, azaz: milyen a természetes állapota? Ne
szégyeljék magukat, még ha ösztönösen azt mondanák is: petyhüdt és lóg,
hiszen valóban ilyen állapotban látható a hétköznapokban. Munka közben
viszont, azaz mereven, peckesen állva, inkább zárt ajtók mögé kívínkozik.
Ilyenkor ugyanis már nagyon intim vagy méginkább pornográf a szituáció.
Mégis: ami a köztudatban normális, az szervileg abnormális. Ha azt
kérdeztük volna: Milyen normál állapotában egy ejtőernyő? - biztosan
közelebb kerülnénk a lényeghez. Valószínűleg azt válaszolták volna: Hát,
többnyire összehajtogatva pihen a hátizsákban, de tényleges funkciója és
rendes állapota az, amikor tejesen szétterül és lebeg a levegőben. Nos, a
pénisz esetében is pontosan ugyanez a helyzet. Nála a nyugalmi helyzet azt
jelenti, hogy az izmok összenyomják a barlangostest-üregeket, és a szövet
ilyenkor nem kap elég vért és oxigént. Így a férfiasság központja számára ez
a nyugalom nem más, mint állandó feszültség. Pusztán szervileg tekintve, a
"harci riadó" valóságos megkönnyebbülést jelent a péniszben lévő
szövetrészeknek. Amikor a hímvessző duzzadni kezd, végre ellazulhatnak azok
az izmok, amelyek a barlangostesteket összeszorítják. A vér betódulhat az
üregekbe, kellő mennyiségű táplálékot szállítva a szöveteknek.
Ha tisztában vagyunk ezzel, nem fogunk csodálkozni a férfiak számos
alkalommal előforduló, látszólag indokolatlan éjszakai merevedésein. Ezek
valójában relaxációs gyakorlatok. A test kihasznája azt az időt, amíg nem
éll a tudat ellenőrzése alatt, és helyreállítja a napközben elfojtott
normális állapotot. Tisztán statisztikailag nézve az erekció a légzés és a
szívverés után a férfiak harmadik legfontosabb életfunkciója. Ez a jelenség
már az anya hasában, a még meg nem született fiúgyermekeknél is
tapasztalható, sőt az idős férfak is több erekciót élnek át éjszakánként. A
férfiasság főszereplője éjszakánként három-hat alkalommal lép színre -
tekintet nélkül arra, hogy van-e közönsége vagy sem, és még a
"színházigazgatóra" sincs tekintettel. Kivéve akkor, ha utóbbit a vekker
csörgése ébreszti fel mély álmából. Ilyenkor előfordulhat az, hogy a férfi
erőtejes és tartós erekciót tapasztal magán - ez az ismerős "reggeli
merevedés".
Ennyi biológia után, változatosságképpen, nézzünk néhány nem kevésbé
érdekes matematikai aspektust is, szintén meglepő eredményekkel: minden
éjszakai erekció húsz-harminc percig tart. Ez azt jelenti, hogy a hímtag
éjszakánként két-három órán át van ereje teljében, na és természetesen - a
tulajdonos barátnője vagy felesége érdekében - még az alvásidőn kívül is,
hogy elláthassa tényleges feladatát a szórakoztatás és az utódnemzés terén.
Most pedig következzen néhány egyszerű szorzási művelet. A napi három óra
évente nagyjából ezer órát jelent, ami tovább kalkulálva annyit tesz, hogy
egy 65 éves férfi életéből hét és fél évet merev hímvesszővel él le.
Legyenek őszinték: Önök, az érintettek gondolták-e, hogy ez így van? Ha nem,
akkor se aggódjanak, nincsenek egyedül! Csodálkozásuk jellegzetesen tükrözi
az emberek általános tudásszintjét a férfi nemi szervvel kapcsolatban.
Esetünkben a folyamatos érdeklődés és a tényleges tudás fordított arányban
áll egymással. Minél több önjelölt szakértő járja a világot (és melyik férfi
ne állítaná ezt magáról), annál több előítélet kap szárnyra, és annál inkább
elvész az igazság.
A pénisz még a tudomány számára is mostohagyerek, számos feltáratlan
területtel az elméleti és az empirikus kutatásban. A férfiak szakállának
növekedését például sokkal alaposabban vizsgálják, mint a nemi szervüket.
Bernd Kazmaler német urológus szerint pénisz témában még "százak
szerezhetnék meg a professzori címet". Hogy mi az oka ennek a tudományos
paradoxonnak?
A magyarázat egészen egyszerű: a kutatók is csak emberek. A kutatásban
szintén léteznek divatirányzatok és tabuk. Néhány dolog elismert, ezért
ezekről büszkeséggel lehet szólni, másoknak viszont rossz a hírük, és az
érintettek kínosnak érzik, ha nyilatkozniuk kell valamilyen kérdésben.
Egymás között az orvosok lenézik azokat, akik tudományos szinten
foglalkoznak a pénisszel, és gúnyosan "pöcsjankóknak" titulálják őket. Ez
pedig egyetlen orvost sem ösztönöz arra, hogy az említett szakterületre
specializálódjon.
Azt tehát már tudjuk, hogy a pénisz naponta három órát ágaskodik, és ez a
merevség normális állapot. De akkor mi lehet az oka annak, ha nem következik
be merevedés, vagyis impotencia esete forog fenn? Nemcsak az számít
impotenciának, ha a pénisz nem áll fel, hanem az is, ha akkor nem tejesíti
feladatát, amikor éppen elvárják tőle. Ez pedig nem kizárólag szervi, hanem
lelki kérdés is. A hímvessző nem döntéshozó, csak döntésvégrehajtó. A 23
éves M. István saját tapasztalatai alapján próbálja meg elmagyarázni: Az,
hogy áll-e vagy sem, nálam teljesen hangulat függvénye. Ha szexuálisan
izgatott vagyok, akkor már a busz zötykölődése is erekciót vált ki nálam.
Máskor pedig tejesen érzéketlen a hímvesszőm. Állhatna előttem akármilyen
bomba nő, meg sem mozdulna. A hangulatomat nem tudom befolyásolni."
Jean Lameuniére francia szexológus a megfelelő időben jelentkező erekciót
a "psziché, a hormonok, az idegek, az izomzat, az artériák és a vénák
komplex összjátékának" tekinti, amely véleménye szerint "pszichológiai
csoda, és bonyolultabb, mint a lüktető szív". Az ember esetében, a bikától
vagy a nyúltól eltérően, a merevedés az agy és a pénisz együttműködésének
eredménye. Éppen ezért az erekció nagyon érzékeny folyamat. A szerelemben és
a szexualitáisban a fej a kapitány, a pénisz csupán az első tiszt.
Ám ha alkalom kínálkozik, a beosztott gyakran lázadásra szánja el magát:
despotikusan, szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, önfejűen vagy néha
ellentmondásosan viselkedik. Néha azért tagadja meg a szolgálatot, mert a
nő, akit fel kell derítenie, ismeretlen számára, de akkor is lusta maradhat,
ha túl jól ismeri a meghódítandó hölgyet. Lameuniére szerint az úgynevezett
"pénisz-agy-tengely" még szervileg egészséges férfiakat is impotenssé tehet.
A sok férfi által panaszolt "hangulatfüggőség", az ész zavaró hatásától
eltekintve, gyakran kezelői hibára vezethető vissza. "Minden olyan szervünk,
amelyet az akaratunkkal nem tudunk irányítani - magyarázza Lameuniére -,
önálló életet él." Ha a gyomor azt teszi, amit akar, senki sem csodálkozik.
Ezzel szemben a péniszre, mint valami szerszámra tekintenek, és sokszor
helytelenül bánnak vele. Ha nem engedelmeskedik, parancsolója azt valósógos
katasztrófaként éli meg. A szexualitás központjának átmeneti üzemzavara
legfeljebb igen kínos lehet a cserbenhagyott férfi számára, ezzel szemben a
tartós impotencia alapjában rázza meg a férfiak önértékelését. A minden
férfi rémálmának számító jelenség okai Lameuniére szerint "még
összetettebbek és sokrétűbbek, mint a sikeres merevedéséi". Évtizedeken át
tartotta magát az a nézet, hogy az impotencia magyarázata elsősorban a
pszichében keresendő. A Kinsey Intézet egyik tanulmánya azonban rámutatott,
hogy az esetek mintegy háromnegyedében kóros elváltozások, vérellátási
zavarok, hormonális és idegi rendellenességek tehetők felelőssé a
problémáért, vagy éppenséggel a dohányzás, az alkoholizmus, a cukorbetegség
és az érelmeszesedés kísérő tüneteként nyilvánul meg.
A gyógyszerek szerepét sokan lebecsülik. "Amit a férfiaknak a
szexualitásról és a potenciáról tudniuk kell" című könyvében Oliver Fuller
amerikai andrológus csaknem kétszáz olyan gyógyszert sorol fel, amelyek
tönkretehetik a nemi életet. Vannak közöttük nyugtatók, pszichofarmatikumok
és szív gyógyszerek, de fájdalomcsillapítók és étvágygerjesztők is.
Fuller az impotenciát a civilizáció első számú betegségének tartja. A
becslések szerint Magyarországon mintegy 4000-7000 magyar férfi küszködik
folyamatosan vele, ám szémukra még nincsen veszve minden. Az impotencia
okainak kutatása forradalmi ismereteket tárt fel az elmúlt években. Ezekből
aztán olyan vizsgálati és kezelési módszereket fejlesztettek ki, amelyek
Fuller szerint "gyakorlatilag minden páciensnek kiutat jelenthetnek a
férfiatlan lét állapotából". Csak az a fontos, hogy az érintett férfi
legyőzze büszkeségét, és megbízzon az urológusban.
Impotensnek lenni, vagyis szexuálisan nem úgy teljesíteni, ahogyan azt az
ember akarja, a férfiúi öntudat legrosszabb rákfenéje. De a sorban rögtön
utána olyan probléma következik, amelynek sok esetben semmi alapja nincs. Ez
a péniszt érintő viták és célozgatások központi témája, ahogyan többségünk a
hétköznapokban találkozhat vele. Ha valaki a hímvesszőről beszél,
legtöbbször centiméter-adatokat sorol fel. Milyen hosszú, milyen vastag - e
paraméterek fontossága azonban már rég elkülönült tényleges jelentőségüktől.
A pénisz hosszát főként merev állapotban tartja fontosnak a tulajdonosa.
Aligha van olyan férfi, aki életének valamelyik szakaszában ne foglakozott
volna azzal, hogy vajon elég hosszú-e. Amerikai közvéleménykutatások szerint
a férfiaknak csaknem a fele állandóan kételkedik abban, hogy pénisze
megfelel-e a hímtag hosszával szemben támasztott általános követelményeknek,
és azt kívánja, bárcsak bőkezűbben bánt volna vele a természet. A férfiak
közel egyharmada elégedett azzal, ami van, 15 százalék pedig tejesen
elégedetlen. Ők nem tekintik magukat "igazi fickónak", és mindig azt hiszik,
hogy a többieké hatalmas - ez a gondolat megalázó számukra, és tartós
indentitászavart idéz elő náluk.
Járjuk körül szisztematikusan e kényes kérdést. Két olyan aspektusa van,
amelyek ugyan összefüggenek egymással, de szükségszerűen nem feltételezik
egymást. Az egyik megint az a kérdés, hogy mi a normális? Vagy pontosabban:
mi az átlagos? A másik kérdés pedig így hangzik: Mire van szükség a cél
eléréséhez? Szeretnénk utalni azokra a rekordlistákra, amelyek a témával
foglalkozó könyvekben és folyóiratokban időről időre olvashatók. Az egyikben
például arról számolnak be, hogy az északi félteke díszével - 48,3
centiméter - egy Long Dong Silver nevű amerikai pornósztár büszkélkedhet. De
közlik híres személyek toplistáját is, amit Frank Sinatra vezet. Eszerint az
egyébként alacsony Sinatra azon a bizonyos helyen nem is olyan aprócska, és
megjavította a hollywoodi 30 cm-es rekordot, amelyet addig mások tartottak
(például Jim Kerry, Dolph Lundgren), túlszárnyalnia viszont senkinek sem
sikerült. David Bowie, ha hinni lehet a híreszteléseknek, 25 centiméterrel
dicsekedhet, ellenben Arnold Schwarzenegger, aki testének egyéb méreteit
tekintve abszolút első, e téren csak 20 cm.
Hogy honnan származnak ezek az adatok? Senki sem tudja. Az egészen
biztos, hogy nem az érintettek hivatalos nyilatkozataiból. Persze arra sem
volt még példa, hogy a lista előkelőbb helyein feltüntetett sztárok
helyesbítést kértek volna a lapoktól.
Ebben az összefüggésben nem az állítólagos vagy a tényleges rekordok a
fontosak, hanem az átlagértékek. Ezzel kapcsolatban is számos adat létezik.
Egyébiránt ezek képezik azon standard kondomméret meghatározásának alapját,
amelyet az Európai Bizottság 1996. január elsejétől szabványosított. Ennek
értelmében a szabványos európai kondom legalább 170 mm hosszú, a kerülete
44-56 mm és az átmérője pedig 33-35 mm.
A 16-17 cm-es hossz évekig irányadó mértéknek számított. Egy normális
férfinak, így mondták, ekkorának kell lennie odalenn. Ezenkívül volt sok
nemzetközi összehasonlítás is. Az egyik legújabb szerint például a szudáni
férfiak orra (vagy pont egy másik, velük kapcsolatban emlegetett testrésze)
a legnagyobb az összes felmért nemzet közül. A magyar férfiak a
tiszteletreméltó ötödik helyet szerezték meg a norvégek, a németek, a
lengyelek után és az USA előtt. A Brazíliából érkezett legfrissebb adatok
szerint oz ottani átlag 14,35 centiméter, míg a skála legalján a japán
férfiak állnak 12,3 centiméterükkel.
Ez mind hüyeség - mondja Kazmaler az ilyen vizsgálatokról. Véleményét 25
éves szakmai gyakorlatával támasztja alá, amelynek során csaknem 100 ezer
férfi hímvesszőt látott, ugyanakkor kétségbe vonja az ilyen vizsgálódások
metodikáját. Az effajta átlagértékek saját méréseken alapulnak, amelyeket
valamilyen szempontok alapján kiválasztott férfiak végeztek el egy sötét
helyiség mélyén. "Márpedig - így Kazmaler - ki ne lenne rá hajlamos, hogy ne
kerekítse felfelé nagyvonalúan az eredményt?"
Azonkívül pedig sehol sincsen pontosan definiálva, mettől meddig kell
mérni. A helyes minden bizonnyal az lenne, ha a péniszt a varrat mentén
(tehát alul) a makk csúcsától a herezacskó csatlakozásáig mérnék. Ez az a
része a barlangostesteknek, amelyik kilép a testből. A barlangostest-szövet
azonban ennél mélyebben gyökeredzik, és az őt körülvevő puhább szövetbe
ágyazódva még a test belsejében is kitapintható. Felül annyira közel
helyezkedik el a testfelszínhez, hogy a mérőszalag néhény centiméternyire
belenyomható a puha szövetbe, és így a mért értékhez hozzászámítható a
pénisz testen belüli szakasza is.
Mindenesetre a San Franciscóban végzett klinikai vizsgálatok, amelyek
során injekcióval idéztek elő erekciót, egészen más, sokkal szerényebb
eredményekre jutottak. Ezek szerint az erektáló hímvessző átlagos hossza
12,8 centiméter. A német urológus, Kazmaler, valósnak tartja ezt a számot.
17 és alig 13 centi között természetesen óriási a különbség. Feltehetően
férfiak milliói krízisek egész sorát élték át tejesen szükségtelenül -,
akiknél a mérőszalag 14 vagy 16 centimétert mutatott meztelen igazságként. A
16-17 centiméteresekkel szemben túlságosan rövidnek érzik magukat. Ha
viszont a 12,8 cm-es klinikai átlagot vesszük alapul, akkor dagadhat a
mellük a büszkeségtől, hogy még az átlagnál is jobbak.
A mérési eljárások és a tényleges átlag meghatározása mellett azonban
kétségtelenül fontos kérdés az is, mi az, amit a férfi nemi szervnek tudnia
kell. Elvégre a pénisznek tejesítményt kell produkálnia. Ha 12 centi is
képes megfelelni az elvárásoknak, akkor teljesen felesleges további
kérdéseket feltenni. Hadd idézzük ismét M. Istvánt, aki ezt így fogalmazza
meg: "Ha egy film jó, akkor senki sem kérdezi meg, mikor lesz már vége."
Természetesen a szexológusok is úgy vélik, hogy a méret nem lényegtelen.
A nagyobb pénisz mindenképpen jobban ingerli a nőt, mint a kisebb. Mivel
azonban a férfi szexuális fegyvertárában nem ez az egyetlen eszköz (vagy
legalábbis nem ennek kellene lennie), amellyel képes kielégíteni a nőt,
rögtön viszonylagossá válik a kijelentés igazsága. Az a sikeres szerető,
akinél egyesül a testi adottság és a kifejtett aktivitás. Akinek csak van,
de nem használja, az adottságai ellenére sem lesz túlságosan sikeres.
Összességében tekintve könnyen alulmaradhat olyasvalakivel szemben, akinek
ugyan "kevesebbje" van, viszont szeretkezés közben sokkal többet tesz,
mondjuk az ujjaival és a nyelvével.
Ha így nézzük, akkor a pénisz legfejebb csupán annak a lustaságnak a
mértékét szabja meg, amennyit a férfi megengedhet magának az ágyban. A
kisebb férfiasságú szerelmes tökéletesen tudja, hogy kiegészítő
tevékenységek nélkül nem éri el célját. A nagy hímtagú férfiak azt remélik,
hogy az egyszerű ki-be untig megteszi. Hogy a dolog hogyan sül el, az a
szabad piachoz hasonlóan mindig az ügyfél elégedettségétől függ. Ha a nő nem
panaszkodik, akkor esetleg tényleg nincs szükség nagyobb erőbedobásra. A
nagy péniszű férfi természetes adottságával annyit ér el, mint a kisebb
péniszű a kiegésztő műveletekkel együtt.
Természetesen itt is van alsó határ. A 10 centinél kisebb pénisz a
legtöbb szexológus szerint semmire sem képes. Ilyenkor már pszichésen sem
képes arra, hogy megfelelően stimuláljon egy nőt. A 10 centiméternél
rövidebb hímvessző ezért anatómiai akadálynak tekintendő. Hasonlóan a skála
túlsó végén elhelyezkedő, átlagon felüli méretű hímvesszők is
"torzszülöttnek" (Kazmaler) számítanak, és inkább szánakozásra, mintsem
irigylésre méltóak. A 25 centiméternél hosszabb barlangostestek fájdalmat,
sőt sérülést okozhatnak a partnernőnek, és a férfinél is számos egészségügyi
problémát idézhetnek elő, ha máskor nem, élete alkonyán. Azonkívül van egy
másik szabály is: minél rövidebb, annál keményebb. Az amerikai Long Dong
Silver félméteres csüngője, ha tényleg ekkora, merev állapotában sem lehet
"keményebb", mint egy sülthurka.
A keménységet befolyásolja az a szög is, amelyet az erektáló pénisz a
testtel bezár. Elvégre az erekció a gravitáció felett aratott győzelemként
is felfogható. Míg ugyanis nyugalmi állapotban a himvessző a nehézségi
erőnek engedelmeskedve lefelé lóg, izgalmi álapotban a vérrel teli
barlangostestek felfelé állítják. A szexuálisan aktív korosztályok esetében
a minimális követelmény az, hogy legalább derékszöget, azaz 90 fokot zárjon
be a testtel. A fiatalabb férfiak erőteljes erekcióinál ez pár fokkal több
is lehet. A 20 év körüliek átlagban 10 fokkal, sőt, a húszas éveik végén,
harmincas éveik elején, járó férfiak akár 20 fokkal is felülmúlhatják ezt az
értéket. A harmincas évek végétől úgy hatvan éves korig aztán nagyjából
ismét kilencvenfokos ez a szög. Hetvenéves férfiaknál vagy nagyon nagy
péniszűeknél mínuszérték sem kizárt: 90 fok helyett ők csak 65 fokot érnek
el.
Az egy év alatt átélt orgazmusok száma szintén összefügg az életkorral.
Húszéves korban körülbelül 100 orgazmus az éves átlag. A harmincadik
életévig közel 120-ra szökik fel, majd negyvenéves korra megközelítőleg
80-ra csökken. Az ötvenedik év tájékán aztán keresztezi egymást az életkor
és az orgazmusok görbéje, ekkor hozzávetőlegesen évi 50 orgazmus a jellemző,
hatvan éves korra pedig már csak 35. Még a hetvenévesek is részesülnek a
gyönyör áldásaiban, mintegy 20 alkalommal évenként. A közmondás úgy tartja:
"1000 lövés és kész". Ha pontosan szemléljük a dolgot, akkor nem igaz a
megállapítás, mert egy egészséges férfi élete folyamán akár 5000-7000
orgazmust is átélhet.
Az orgazmus alkalmával körülbelül egy evőkanálnyi folyadék pumpálódik a
hímvesszőbe, majd lövell ki. Ezzel azonban még nincsen vége a pontos
méréseknek. A mennyiségen kívül a sebességre vonatkozóan is vannak már
adatok - meglepő eredményekkel. Az ember ondósejt formájában olyan gyors,
amilyen még rövidtávfutó olimpiai bajnokként sem tudna lenni. A spermafolyam
akár 47 km/h-s sebességet is elérhet az ejakuláció alkalmával - Carl Lewis
még fénykorában is legfeljebb 38 km/h-t teljesített. A sperma csak egy
százalékban tartalmaz ondósejteket, a maradék 99 százalék magas
fehérjetartalmú váladék.
Az ejakulátum a herékben termelődik. Ezek a legtöbb élőlényhez hasonlóan,
az embernél is a hasüregen kívül, a herezacskókban találhatók.
Elhelyezkedésük magyarázata egyszerű: a test belsejében túl magas a
hőmérséklet, és ez elpusztítaná az ondósejteket. A melegvizes fürdő, a
szaunázás vagy a szük alsónadrág ezért károsan hat a sperma minőségére. Aki
gyermeket szeretne nemzeni, annak ezeket kerülnie kell. Amíg az ezer
lövésről szóló népi bölcsességben kevés igazság fedezhető fel, addig más
regulák tejesen találóak: "A lábaidat tartsd melegen, a golyóidat hidegen,
és megéred a százéves kort."
Azt minden férfi tudja, hogy a herék érzékenyek. Nem kell focistának
lenni ahhoz, hogy ösztönösen védjék őket az ütésektől. A heréket érintő
egyéb problémák lehetnek még a gyulladások, a visszér és a rák. Azzal
viszont már kevesebben vannak tisztában, hogy a péniszt is érhetik komoly
sérülések, amelyek általában a túlzott igénybevételnek köszönhetőek. Például
elszakadhat az a vékony bőrréteg, amely a makkot és az előbőrt köti össze
egymással. Ilyenkor sürgősen szakorvoshoz kell fordulni.
A pénisz el is törhet - és ez egyáltalán nem ritka dolog. Az esetek
csaknem fele heves maszturbálás közben történik, de előfordulhat, akkor is,
ha a férfi alvás közben merev pénisszel forgolódik az ágyban. Természetesen
a szeretkezés is potenciális veszélyforrás - főleg az úgynevezett lovagló
póz, amikor a férfin ülő nő túlságosan hátradől, vagy a hüvelyből kicsúszott
hímvessző visszahajlik. Ilyenkor ostorcsapásszerű hang hallatszik. Ha a
sérülést azonnal megoperálják, még jó esély van a felépülésre.
Sok férfi azonban még a törés helyén jelentkező szúró fájdalmak és a
kiterjedt véraláfutások ellenére sem fordul orvoshoz. Legtöbbször nem is
sejtik, milyen súlyos a helyzet. A következmények tragikusak. Kazmaler olyan
töréses esetről számol be, ahol a vér méterekre spriccelt szét a szobában. A
férfi ekkor sem hívta a mentőket, hanem hideg borogatással próbálta meg
orvosolni a bajt. Csak egy hét elteltével kereste fel az orvost, de akkor
már késő volt - egész életére impotens lett.
Általánosan elterjedt az, hogy a genitális problémákkal szégyenkezve
keresik fel az emberek az orvosokat, a legtöbb férfi pedig egyenesen
viszolyog attól, hogy idegenek előtt megmutassa nemi szervét. Főleg azokra
jellemző ez, akik nemi hovatartozásuk egyértelmű jelét amúgy sem tartják túl
imponálónak. Az ilyenek nyilvános zuhanyozókban is elfordulva fürdenek,
utána pedig lázasan matatnak a törülközővel maguk előtt. Ennek az ellentéte
is igaz, nevezetesen, amikor egy férfi büszke az ékességére, ezért nyíltan
és lehetőleg hosszú ideig közszemlére bocsátja.
Pedig nem árt a tisztelet, hiszen a petyhüdt pénisz méretéből nem lehet
egyértelműen következtetni arra, milyen lesz merev állapotában. Az olyan
hímvesszők, amelyek ellazult állapotban kisebbek, izgalmi állapotban úgy
megnőhetnek, hogy utolérik, sőt, felül is múlják a nyugalmi helyzetben
nagyobb példányokat. Ahogyan a lanyha péniszből sem lehet előre kiszámítani,
milyen lesz majd bevetés közben, úgy a férfi általános magassága és
testfelépítése sem áll egyenes arányban nemi szerve méretével. Hölgyeim, ne
lepődjenek meg se a rövid péniszű óriásokon, se pedig az olyan kis
embereken, akiknek a hímvesszője erekció közben szinte nagyobb, mint ők
maguk. Végső bizonyosságra mindig csak az adott eset tanulmányozásával lehet
szert tenni.
Végezetül már csak az esztétikai kérdés marad: szép-e a hímvessző? A
vélemények a "mégjó"-tól a "soha"-ig terjednek, sőt, vannak nők, akik
alapvetően csúnyának, és férfiak, akik elfogadhatónak tartják. Létezik olyan
vélemény is, amely szerint a körülmetélt hímtag szebb, mint a
körülmetéletlen, vagy hogy a pénisz és a herezacskó együttese csak akkor
szép, ha a herezacskó mélyebbre lóg le, mint maga a hímvessző. Sokaknak az
is fontos, hogy a pénisz középen nyugszik-e, vagy esetleg jobbra, balra
görbül. A statisztikákat nézve, egy vizsgálat szerint az európai férfiak
háromnegyedének balra mutat az erotikus "iránytűje".
Egy rövid péniszű férfi vallomásai
A nevem János, és hogy rögtön a lényegre térjek: rövid a péniszem. 1,80 m
magas vagyok, a testsúlyom 84 kilogramm, a hímvesszőm pedig 11,5
centiméteres. Ha meg kellene mutatnom a nyilvánosság előtt, az olyan lenne,
mintha a Hungaroringen Polski Fiattal állnék az autóverseny rajtjához.
Szerencsére, azért vannak nadrágok. A ruházatot valószínűleg azok a férfiak
találták fel, akik el akarták rejteni túl rövid nemi szervüket.
A fent említett adottságomon kívül nincsen okom panaszra. Jól tanultam az
iskolában, és jól teljesítettem a sportban is, amikor erőre és gyorsaságra
volt szükség. Ha nem jelentene gondot a ruhaváltás a nvilvános öltözőkben,
ma sokkal többet sportolnék. Hosszú ideig egyetlen más sikerem sem tudta
feledtetni velem ezt a hiányosságomat, hiszen ő mindent - erőt, vitalitást
és hatalmat - megtestesít, ami egy férfit férfivá tesz. Testi kapcsolataim
kezdetén mindig leoltottam a villanyt szeretkezés közben, és igyekeztem
minél gyorsabban teljesíteni a feladatomat. Úgy simogattam és csókoltam,
akár egy világbajnok, de ez az igyekezet valójában elterelő művelet volt,
amellyel azt akartam elkerülni, hogy meghalljam azt a bizonyos mondatot. A
szörnyű mondatot, hogy "Nem érzek semmit, nem elég hosszú a farkad."
Aztán találkoztam Évával, és óriási szerencsém volt. Kétség nem fért
hozzá, hogy nagyon élvezte velem a szexet, és szeretett engem, meg a
hímvesszőmet is. Nevet adott neki, az aktus után simogatta és becézgette.
Ekkor rájöttem, a szexnek nem virtuóz cirkuszi mutatványnak kell lennie,
hanem elsősorban sikeres kapcsolatnak két ember között: a lélek, az értelem
és a test párbeszédének.
Azt azért nem állíthatom, hogy azóta minden csupa jó. Továbbra is
bizonytalan vagyok, és még mindig azt hiszem, hogy a nők, amikor először
meglátják, akkor csalódottak. Ma viszont már határozottan tudom, hogy
csalódásuk nem fog sokáig tartani. A "picike" tulajdonképpen a leleményes
középcsatár, aki furfangosan passzolja és terelgeti a labdát. A gólt aztán
az ujjaim, a nyelvem és az ajkaim rúgják be.
Most már képes vagyok elfogadni a testemnek ezt a darabját így, ahogy
van. Ha ismét autós hasonlattal élnék, azt mondanám, hogy az autók között
nagyjából egy Ladának, a jachtok között pedig evezős csónaknak felelne meg,
de több Lada közlekedik az utakon, mint Jaguár, és azok is ugyanúgy ellátják
feladatukat. Egyébként pedig az olimpiai mondás érvényes: az ember nem lehet
mindig és mindenben győztes. Az a fő, hogy célba érjen.
Akinek van, annak van
Tim Donahan, ez a művészneve, eddig mintegy 600 szexjelenetben és 350
pornófilmben szerepelt. Még a szépfiúktól hemzsegő, túlzsúfolt Hollywoodban
is mintapédánynak számít. Kisportolt test, kellemesen barna bőr és állandó
felhőtlen mosoly jellemzi.
Igazi különlegessége viszont csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a
kamera előtt lehullanak testéről a leplek, és munkaeszköze ágaskodni kezd.
27 centiméteres dorong emelkedik a levegőbe-ez még a pornóiparban sem
mindennapi jelenség.
Timből sugárzik az elégedettség, és úgy fest, mintha élő bizonyítéka
lenne annak a tézisnek, miszerint egy férfi személyiségét, viselkedését és
életfelfogását döntően az a kép befolyásolja, amit a péniszéről kialakított
magában. És hogy ez milyen fontos Donahan számára, mutatja az a tény is,
hogy alelnöke egy Los Angeles-i klubnak, amelynek tagjai nagy péniszű
férfiak. A felvétel követelménye, hogy az illető legalább 20,5 centiméteres
dologgal büszkélkedjen a lábai között.
Megkérdeztük Tim Donahant, miként bizonyíthatják a klubba belépni
szándékozók "rátermettségüket". Élő bemutatót tartanak taggyűlésen, netán
vizsgabizottság előtt kell megfelelniük? Nem, erre nincs szükség. A klubnak
van egy hitelesített, 50 cm-es mérőrúdja. A jelentkezőnek csak annyit kell
tennie, hogy hímvesszőjét lefényképezi a rúd társaságában. Ha a képen jól
látszik, hogy a 20,5 cm-es jelzés után még van folytatás (és természetesen
az is, hogy a mérőrudat helyesen támasztották ki), akkor máris soraikban
üdvözlik.
Arra a kérdésre, hogy milyen előnyökkel jár a klubélet, Donahan csak
tömören válaszol. Túl sok rendezvény az nincs. A legfontosabb minden
bizonnyal a tagok között szétosztott jelvény, amelyet bárki a zakója
hajtókájára tűzhet. A kérdést, hogy igaz-e, miszerint a hosszú hímvessző nem
olyan kemény, mint a rövid, valamivel burkoltabban próbáljuk meg feltenni,
de Tim rögtön érti hová akarunk kilyukadni. Tény, hogy törülközőt nem
lehetne ráakasztani - vallja be. "De miért is kéne? Ha törülközőtartót
akarok, akkor veszek magamnak egyet."
Az átlagon felüli méretű pénisz legnagyobb előnye, ezt végezetül Tim is
elismeri, az, hogy a többi férfi irigyli. "Ha egy nőnek igazán kedvére
akarok tenni, akkor sokkal több hasznát veszem az ujjaimnak és a
nyelvemnek."
Szikével a férfiasságért
Dr. Jörn Ege dán orvos szakterülete a plasztikai sebészet.
Szikéjével görbe orrokat egyenesít ki és lapos melleket varázsol
telt keblekké. Ezek mellett azonban olyan szolgáltatást is kínál,
amellyel kollégái közül csak nagyon kevesen foglalkoznak: a túl
rövid péniszt meghosszabbítja, a vékonyat pedig vastagabbá teszi.
Naponta két, legfeljebb három alkalommal műt. Koppenhága, London, Berlin,
Barcelona és New York között ingázik, hogy segítsen azokon a férfiakon,
akikkel fukarul bánt a természet.
Ege óvakodik attól, hogy a műtét sikerét pontos centiméteradatban fejezze
ki, elvégre minden eset más és más. Ennek elenére várólistái tele vannak.
Aki ma szánja el magát, az legfeljebb csak egy év múlva számíthat a
beavatkozásra. Amikor Ege módszerét tesztelni akarta Londonban, és tíz
önkéntest keresett, akiken ingyen végrehajtotta volna a műtétet, mindjárt
százan jelentkeztek. Azóta több mint 1000 férfit segített nagyobb péniszhez,
és a legtöbb esetben ezzel egyidejűleg új öntudathoz is.
Miben is rejlik pontosan módszere lényege?
Az operációt altatásban végzik. Ege a pénisz fölött szikével belevág a
húsba, majd mélyebbre hatol. Ezüstös terpesszel széthúzza a sebet, amíg az
akkora nem lesz, mint egy régi 100 forintos pénzérme. Ezt követően elköti a
véredényeket.
Amig Ege a prosztata fölött kitapogatja a belső szöveteket, addig
asszisztensnője finoman lefelé húzza a hímvesszőt. Ollót nyújt oda a
sebésznek, aki vágni kezdi vele a húst. Ezzel a művelettel választja le a
pénisztörzset a környező szövetről. A pénisznek a test belsejében lévő része
ott többé-kevésbé felfelé hajlik. Ezt a részt mélyebbre helyezi és egyúttal
ki is egyenesíti az orvos. A beavatkozás végeredményeként a testből kiálló
csonk hosszabb lesz. Hogy mennyivel hosszabb, az attól függ, hogy a pénisz
töve milyen szögben hajlik felfelé. Minél meredekebb, annál hosszabb lehet a
hímvessző a végén.
Utána a puha részeket és a bőrszövetet kell a pénisz új pozíciójához
igazítani - az operációnak ez a része egy óra múlva már véget is ér. A kb.
hat centiméteres vágást a később kinövő szeméremszőrzet eltakarja majd. Az
operáció előtt a szőrzetet teljes egészében eltávolítják.
A műtét a legtöbb esetben még nem ér véget ezen a ponton, mert a rövid
hímvesszők általában vékonyak is. Ilyenkor következik a második korrekciós
fázis, amihez Ege nagyjából húsz centiméter hosszú, rémisztően vastag tűvel
felszerelt fecskendőt használ. Ezzel a monstrummal a páciens bal
felsőcombjába szúr, közvetlenül a medencecsont alatt. A tűt mozgatni kezdi a
bőr alatt, és addig húzza előre-hátra, amíg a fecskendő meg nem telik
zsírszövettel és vérrel. Az asszisztensnő kimossa a vért, a megtisztított
zsírt pedig steril ampullákba tölti.
A sebész új tűt vesz elő, ami alig valamivel kisebb az eddiginél.
Beleszúr vele a péniszbe, és lefelé nyomja a dugattyút. A zsírt, ami eddig a
felsőcombban volt, befecskendezi a hímvessző bőre alá. Minden nyomásra
vastagabb lesz a tag. Miután 18 egységnyi zsír került a bőr alá, szinte nem
is lehet ráismerni a régi péniszre. Végezetül Egel vonalzót vesz elő, és az
operáció pontos eredményét jegyzőkönyvben rögzíti. Esetünkben 10,5
centiméter az érték nyugalmi állapotban, ez erekció esetén már csak nagyobb
lehet.
Még ennél is vastagabb lesz a hímvessző annak a fehér kötésnek a
hatására, amellyel az operáció végén bekötik. Valahogy úgy fest, mint egy
felavatásra váró emlékmű. A kötést hat napig nem szabad eltávolítani. A
várakozási idő elteltével aztán leleplezik a megifjodott és új erőre kapott
hímtagot, a páciens pedig hazamehet azzal a jó tanáccsal, hogy kezdetben még
próbálja meg kímélni.
Ege páciensei a legkülönbözőbb korosztályokból kerülnek ki. Eddig 15 éves
volt a legfiatalabb és 73 éves a legidősebb ügyfél. A sebész 15 év alá nem
akar menni. A betegek 90 százalékának tényleges fiziológiai problémája van -
hiányos pénisze, amelyet meg kell operálni, 10 százalékuk viszont csupán
látványbeli korrekció miatt keresi fel az orvost. Meglepően sok esetben a
feleségek küldik kés alá a férjüket, és azzal fenyegetőznek, hogy elválnak,
ha nem teljesíti kérésüket.
Egét minden társadalmi rétegből felkeresik az érdeklődők, azt azonban,
hogy kiből lesz tényleges páciens, nagyban befolyásolja a műtéti beavatkozás
közel 1,5 millió forintos költsége is, amelyet a társadalombiztosítás
természetesen nem térít meg. Itt is a piac törvényei érvényesülnek.
Szép vagy nem szép a fallosz? Ezt a kérdést objektíven nem lehet
megválaszolni, ám azt, hogy szükséges, senki nem vitatja. Mint ahogyan azt
sem, hogy fontos némi alapismerettel rendelkezni róla. Örülünk neki, ha
cikkünkkel sikerült egy és más újat megismertetni Önökkel.