Dr. Rusz Edit:
(szexuálpszichológus)
MEGSZÉPÍTŐ SZERELEM
(Forrás: Képes Anna, 1998. január, IV. évf., 1. szám, 46. o.)
"Csak az halhat meg, ami már megunt, ha két szerelem
egy, ha a magunk szerelme nem lazul, úgy meg sem
halhatunk"
(Donne: Jó reggelt)
A férfi és a nő mennyire egy és mégis mennyire más?! Mennyit elmélkedtek
híres személyiségek, hogy megfejtsék annak a varázsnak a titkát, amit egy nő
a férfira, s amit egy férfi a nőre gyakorol.
Nagy háborúk robbantak ki szerelmek kapcsán, országok, városok
választódtak el. Féltékenység miatt dőltek meg dinasztiák. Nők harcoltak
férfiakkal közösen más népek ellen, nő hadakoztak férfiakkal, s férfiak
parancsolták ki a nőket a hatalomból.
Gyakran végződik traumával egy-egy szerelmi történet is, de a szerelem -
s vele együtt az öröm és a fájdalom -, mióta a világ világ, fennáll.
Változnak korok, korszakok, de az érzelem nem fakul. Matriarchális vagy
patriarchális legyen bár a társadalom, akár férfi-, akár nőuralom jellemzi
az államot, a történelem évszázadai során sem a férfi, sem a nő nem tudott
szert tenni abszolút uralomra. Az emancipáció ugyan felborzolta Európát s
Amerikát, a harcos amazonok be akarták bizonyítani, hogy nincs nagy
különbség a nemek között, azt sugallva ezzel, hogy a nők a férfiak nélkül
egész jól elboldogulnak.
Ennek az áramlatnak egyik hullámaként jött egy "markáns" kinyilatkoztatás
is, hogy a szerelmi életben csak egyetlen dolog számít, a kielégülés. Ezzel
a kijelentéssel megindult egy lavina, amely még ma is maga alá temeti azokat
a férfiakat és nőket, akik ezt elhiszik. És miért ne hinnék? Ki próbálja
másról meggyőzni, ki tudja másra rábeszélni, mikor ez az elmélet
egyszerűbbnek, problémamentesebbnek tűnik. De nem történik meg a csoda, a
férfi, a nő ugyanott van ahol elindult. Azt gondolja, volt egy-két rossz ízű
élmény, de majd feledésbe megy. Csak közben az úton elveszett az érzelem, s
az igény is az érzelem iránt. A nő is - hasonlóan a férfihoz -
trófeagyűjtési akcióba kezd. Így a nő bezárja önmagát a kagylóba, s nem akar
onnan előjönni, a szerelem pedig fokozatosan lecsupaszul nemi életté. Pedig
serdülő korban milyen csodaszép álmok születtek a szerelemről, a
beteljesülésről, a boldog párkapcsolatról! De ma a mérce alacsonyan áll, nem
kell nagyot ugrani, elég, ha picit felemeli a lábát. Ez olyan, mint egy
rossz álom, de ébredjen fel, ki a serdülőkorban megkezdett szép álmot akarja
megvalósítani.
Hogyan lesz a plátói szerelemből harmonikus szerelem? Hogyan kerülhetjük
el a boldogtalan magányt? Mit tehetünk hogy boldogság költözzék be s időzzék
is otthonunkban? Nem könnyű a megvalósítás, de nem is lehetetlen! Tudni és
akarni kell. Azt keresni és választani, amit és akit a szívük mélyén
dédelgetünk. Ez a szerelem (érzelmi, emberi, szexuális harmónia), ami
hosszú-hosszú ideig képes két ember számára biztosítani a boldog
együttélést. A szerelem az, amely az ember önértékelését objektív szinten
tartja, az önbizalmát erősíti, állandósítja jó hangulatát, közérzetét,
működteti egzisztenciális aktivitását, a külső környezet számára
sebezhetetlenné teszi. Az otthon, a védett mikromiliő a béke szigetévé
válik, olyanná, ahol harmónia van. Mindenkinek ez a vágya kisgyerekkora óta,
sokan mégis más útra tévednek. Hol lehet a baj?
Meglátja egymást a nő és a férfi, a szemükben felvillanó szikra a tetszés
magas indexét jelzi. Elkezdődik valami ígéretes. A nő "beindítja" a hódítás
gépezetét, tetszik neki a férfi, s igyekszik mindent megtenni, hogy
elkápráztassa. Kedves, figyelmes, megértő, toleráns, elfogadó, aktív a
szerelem meghitt pillanataiban. A férfi ilyenkor még óvatos, kezdetben
bizonytalankodik, nem érti, mert még nem látja át a helyzetet. Csak azt
érzi, hogy megtalálta álmai asszonyát. Lassan-lassan azonban kinyitja a
szívét, s kezdi érzéseit átáramoltatni a lányba. Udvarol, kedveskedik,
gesztusai érzéseinek megfelelők (virág, apró ajándék). Igyekszik a lány
kedvében járni. De figyelniük kell arra, nehogy rossz irányt vegyen a
kapcsolat, nehogy kialakuljon az alá-fölé rendeltség, hisz egyik státusz sem
kellemes hosszú távon. A nő arra vágyik, hogy a férfi "mintaférj" legyen.
Úgy gondolja, ez mindenre megoldást jelenthet. De valahogyan mégsem úgy
alakul a kapcsolat, ahogyan szeretnék. Mert ha észrevétlenül fölcserélődnek
a szerepek, kezd elszállni az érzelem, kopik a vágy varázsa. Nem szabad
passzívan engedni, ilyenkor közbe kell lépni a boldogság megőrzése
érdekében, s tudatosan vállalni a hagyományos nemi szerepeket. Telnek az
évek, de a legszebb kapcsolatban is van állandó "feladat". A szerelem
tüzének megőrzése mindkét fél dolga, nem engedhető meg a semleges, langyos
légkör. Ettől meghal a szerelem s a vágy. Az egymás iránti figyelmesség,
tolerancia, udvarlás kísérje végig az éveket. Azt ugyanis ne feledjük, hogy
a felnőttek szexuális kapcsolata nem a nemi aktus szinonímája, legyen része
a hangulat megteremtésének a kedveskedő csábítás, a figyelemfelkeltés. S
legyen szép és vágykeltő az öltözködés, a teríték - ez mind a csábítás
varázsához tartozik. Legyen fontos a másik tiszteletben tartása, szeretete,
hibáinak elfogadása, tolerálása.
A mások élete talán varázslatosabbnak tűnik távolból nézve, de nem
biztos, hogy érzelmi, morális értékei jobbak. Néha az emberek eltűnődhetnek
azon, mi az, ami maradandó. Hamar megszokható egy méregdrága luxuskocsi, egy
idő után természetessé válik egy várkastély is. A boldogság, ha jól kézben
tartják, hosszú időn át megőrizhető, senki nem veheti el. Csak rajtunk
múlik, hogy fontos-e, s meddig fontos számunkra.
Egy boldog szerelmi ölelésben fogant gyermek is más esélyekkel indul. Ő a
szerelem gyermeke, mert a szülők együttlétének legcsodálatosabb pillanatában
fogant. Ezért is megszépítő a boldog szerelmi kapcsolat, és amint a
bevezetőben már megfogahnazódott, biztosítja a személyiség harmóniáját
egészen addig, ameddig szeretni tudunk és amíg szeretve vagyunk. Hangulatunk
kiegyensúlyozott, szélsőségtől mentes, munkabírásunk mérhetetlen,
mindenkivel szemben maximálisan toleránsak vagyunk. Másokat is tudunk
szeretni, mert nagy tartalékunk van. Nincs bennünk irigység, mert mi bírjuk
az élet nagy ajándékát. Nem vagyunk sérülékenyek, mert miénk a szeretet. Van
egy sziget, ahol boldogság van. Békében él a lélek, nem kell a tárgyiasult
világot segítségül hívni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nem kell a
régmúltban vagy a távoli jövőben keresni a megnyugvást, annak örülünk, ami
adott. S őrizzük e fontosat és szépet, míg lehet. Ez a mi felelősségünk, és
kötelességünk önmagunk és a társunk iránt.