Fehér Alexa:
MÉLY LEVEGŐ NAGY ÉLVEZET
(Forrás: Voil…, 1998/4. szám, 28. o.)
A férfi hozzám simult. Testünk összeolvadt, éreztem
nyugodt légzését. Behunytam a szememet, és én szintén
lassan vettem a levegőt. Megszűnt a külvilág, csak
azt éreztem, hogyan folyik át minden lélegzetvétele
az én sejtjeimbe is.
Így emlékszik vissza egy lány élete első olyan szeretkezésére, amikor
partnere segítségével a légzés segítette az eksztázishoz. Igen, a
levegővétel, amelyről azt gondolnánk, ennél egyszerűbb és természetesebb
dolog nincs a világon. Ám modern világunkban már lélegezni is
elfelejtettünk. Rossz tartás, gerincferdülés, kevés testmozgás, annál több
stressz és megoldatlan problémák - mind gyors, ritmustalan légzésre
ösztönöznek bennünket. Pedig a légzés nagyon fontos, levegő nélkül nem
bírnánk sokáig. Ám optimálisan lélegezni már csak a kisbabák tudnak. Ők még
ismerik a titkot, hogyan lehet a legkevesebb energiával a legtöbbet nyerni.
A felnőtt felületesen lélegzi be a levegőt, a tüdő teljesítőképességének
töredékét használjuk fel: három és fél liter az átlagos tüdőkapacitás, mi
pedig alig fél-fél liter levegőt szívunk be egy alkalommal. Hallatlan
energiapazarlás. Nagyon fontos lenne tudnunk, hogyan lélegezzünk a
szeretkezéseink alkalmával.
"A legtöbb olyan páciens, aki orgazmusgondokkal küzd vagy szexuális
zavarai vannak, nem tud helyesen kilélegezni - állítja Jörg Altieri, svéd
pszichológus. - Mikor kilélegezzük a beszívott levegőt, akkor egyben
odaadjuk magunkat. Aki helyesen fújja ki a levegőt, az egyben át is adja
magát a környezetének." Pramoda Ohlsen a tantra - azaz a szerelem
magasiskolájának - mestere szintén állítja: a szexuális gyönyör alapja a
helyes légzés. "Ahhoz, hogy tökéletes legyen a testi szerelem érzése,
először meg kell tanulnod helyesen lélegezni - mondja. - A légzés az
élőlények legnagyobb és legfontosabb titka. Az oxigén reaktiválja a belső
szerveket. Újra érezzük, ahogyan felszabadulnak a görcsök és feloldódnak a
test feszültségei. Nem elég, ha azt érezzük, hogyan hatol be a levegő a
tüdőnkbe, azt a hűvös-forró áramot is éreznünk kell, ahogyan folyik az
oxigén a hátunkban, a medencénkben, az ágyékunkban, az ölünkben."
Igen ám, de a szerelem nem enged mélyeket lélegezni. A szerelemtől
izgatottak leszünk, a testi gyönyöröktől elakad a levegőnk, minél jobban
közeleg az orgazmus, annál jobban lihegünk, s míg szívünk majd kiugrik a
helyéből, addig tüdőnk is csak kapkodja az oxigént. "Ennek éppen az
ellenkezőjének kéne történnie - állítja Pramoda mester. - A titok abban
rejlik, hogy akkor is nyugodtak maradjunk, mikor elérjük az orgazmust. Így
gyűjthetjük egybe szexuális energiánkat. A gyors, izgatott orgazmus csak a
medencékben érződik. Egy nyugodt légzéssel átélt szeretkezés úgy árad szét
egész testünkben, mint az édes méz." Ennek persze megvan a maga taktikája.
Segítségül azt szokták tanácsolni a tantra gyakorlói, hogy képzeljünk egy
bambuszcsövet a gerincünk helyébe. Egy olyan titkos vezetéket, amely a
medencét összeköti a tarkónkkal. Ez a belső "csőposta" kapcsolja egybe az
energiaközpontokat, a hét csakrát. Képzeljük el, hogy minden egyes
levegővétellel egy adag oxigént küldünk a medencénk aljába. Ezt az
összegyűjtött levegőt hagyjuk alulról fölfelé áramolni a bambuszcsőben.
Közben, ahogy az oxigén halad, kinyílnak a csakrák, a levegő elárasztja
testünket. Mi pedig ezt érzésekként, színekben, érzékiségben éljük meg. A
profi tantra mesterek minden külső stimuláció nélkül is képesek elérni az
orgazmust, pusztán a légzés és a belső intuíció segítségével.
Miért van az, hogy modern társadalmunkban alig akad olyan szerelmes, aki
ilyen, szépen tudna lélegezni. Nos, a tökéletes orgazmus teljes odaadást
kíván. És éppen ettől félünk a legjobban. A túl sok érzelem, a túl intenzív
szerelem megzavarhatja mindennapjainkat. Kiszolgáltatottá válunk. Ettől
pedig retteg a mai ember. Védekezik. Mégpedig a légzés paravánjával:
felületesen és ritmus nélkül vesszük a levegőt.
Persze nem könnyű levetni gátlásainkat és mindent feledve eksztázisba
lélegeznünk magunkat. Ezért végezetül kis gyakorlati útmutatás: feküdjünk a
hátunkra. Lábunkat tárjuk szét, a kezünket helyezzük a szeméremcsontunkra
úgy, hogy a bal oldali legyen alul és erre tegyük a jobb tenyerünket.
Lélegezzünk mélyet, érezzük, mint emelkedik szeméremcsontunk és képzeljük
el, hogy tenyerünk is megtelik oxigénnel. Ugyanilyen mélyen fújjuk ki a
levegőt, közben gondoljunk arra: a bambuszcsőben áramlik a levegő, és
ahogyan fölfelé halad, kinyílnak az energia-csomópontok. Éreznünk kell,
amint az energia felszabadul és elárad a testünkben. Kezdetben persze
komolyan kell koncentrálnunk. De ha eleget gyakorolunk, lassan automatikussá
válik a tréning. És jön az eksztázis.