Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                               Szabó Patrícia:

                              BESZÉDES SZERELEM

                (Forrás: Nők Lapja, 1998/39. szám, 36-37. o.)

                       A   testbeszéd  kifejezés  senki  fülében  nem  cseng
                       ismeretlenül. De vajon hogyan kommunikálunk egymással
                       az  ágyban?  Odafigyelünk-e  arra,  hogy  a másik mit
                       szeretne?  Vagy  csak  a  saját  vágyainkat  hajtjuk?
                       Értjük-e azokat a jelzéseket, amelyek a partnerünktől
                       érkeznek?  Vesszük-e  az adást? Magyarán: egy nyelvet
                       besélünk?

   Mindenféle kommunikációban létezik egy adó, egy vevő, és egy kód. Ezt már
az általános iskolában is megtanulják a gyerekek. Csak egyet nem okítanak az
elemiben,  egy  elemi  fontosságáú  dolgot,  mégpedig azt, hogy figyeljünk a
másikra.  A  huszadik  század végén minden azt sugallja, építsd meg önmagad!
Legyél szuperokos, szuperintelligens, szuperfitt és szuperszexi! A harisnyád
fél árnyalattal se térjen el a szoknyád színétől, és smink nélkül a közértig
se menj el, még akkor sem, ha csak tíz deka liptóiért ugrottál le.

   És  harcolj  a  vágyaidért!  Az ágyban is legyen az, amit te akarsz, mert
neked  csakis  így  lehet  jó.  Szerezd  meg,  amit  akarsz! Az egész persze
teljesen  rendben  van,  mert hát ki is lenne a legfontosabb számunkra, mint
saját  magunk. Ámbátor nem kell magunk körül forgatni a világot, és nem kell
görcsösen  saját  magunkra  figyelni  a  nap  huszonnégy  órájában.  Akadnak
körülöttünk  mások  is,  akikre  nem  ártana  figyelnünk.  Példának okáért a
partnerünkre.

                                    Önzés

   Persze   egy-egy  ágyjelenet  is  nagyrészt  adok-kapok  játék.  Csakhogy
példának  okáért  egy  tizenöt-húsz  éves  kapcsolatban nem biztos, hogy még
mindig  arról szól a hancúrozás, amiről az elején. Mert hát ugye a szexuális
kérdésekkel foglalkozó teszteknél a nagy többség mindig azt ikszeli be, hogy
azért  szeretkezik,  hogy örömet szerezzen a partnerének és saját magának. A
tizennyolcadik esztendeje házasságban élő Marika így mesél erről:

   "Amikor  megismerkedtünk,  és  azután is egy-két évig vad szeretkezéseket
vágtunk  le  esténként.  Aztán  lanyhult  az  izgalom,  és  persze  a férjem
fantáziája  is csökkent. Ezzel párhuzamosan a vágyai is. Most körülbelül úgy
áll  a dolog, hogy tudom, szombat és vasárnap reggel szeretkezünk. De ez már
olyan,  mint  egy  szükséges  egészségügyi  tevékenység,  amit  el kell hogy
végezzünk.  Mint  valami  kellemes  fogmosás.  Még azt is tudom, hogy milyen
pózban  fogunk  szombaton  szeretkezni, és hogyan nyúl majd hozzám vasárnap.
Persze  én  megpróbáltam  változtatni ezen, de azt hiszem, vagy én csináltam
ezt  rosszul,  vagy  a férjem nem értett a jelzéseimből. Azt hiszem, egy idő
után  egy  férfi  más  nyelven beszél az ágyban. Amig egy nő változatosságra
vágyna, addig az urának elég, ha letudja a dolgot, és kielégíti a vágyait"

   Természetesen  az  is kérdés, hogy vesszük-e a másik szexuális jelzéseit.
Simogatással  felelünk-e  a  simogatásra,  és tudjuk-e, mire vágyik a másik.
Merthogy  mindenki  másra  vágyik.  A  legtöbb férfi azt kedveli; ha a nő is
kezdeményez,  és  aktívan  részt  vesz  a  szeretkezésbe.  Ezzel szemben áll
némileg Zoltán véleménye:

   "Én azt gondolom, hogy egy nő hagyja békén a férfit. Ha én megkívánom őt,
akkor  szeretkezünk.  Azt  sem szeretem, ha túl aktív valaki az ágyban. Az a
férfi dodga. Egy nő ne nyúlkádjon a takaró alá."

   A  szexuális  vágy  gyakorisága  is eltérő lehet. Az, hogy milyen gyakran
vagy   ritkán  szeretkezünk.  Van,  aki  teljesen  megelégszik  a  heti  egy
összebújással,  más  pedig  naponta igényli a testi szerelmet. Ha egy párnál
nagy  az  eltérés ebben, komoly problémát okozhat, ilyenkor jönnek a kikapós
feleségek és szoknyavadász férjek.

                                    A hit

   Ugye  ismerik a történetet, amikor egy házaspár hölgy tagja minden áldott
nap  a  zsömle  felső  felét  adta  az urának. Aztán körülbelül húsz év után
véletlenül  az  alsó  részét  kente  meg  neki, mire a férje arca felderült.
Kiderült,  hogy  a  férfi  húsz  éven át szívta a fogát, merthogy ő bizony a
péksütemény  alsó  felét  szereti.  Az  asszony  pedig  azt hitte, mindennap
kedveskedik  a  házastársának,  hisz azt a részét adta, amiről azt hitte, az
ura  fogára  való.  Másutt  is  megesett ez, csakhogy egy asszony majdnem az
életével  fizetett azért, mert mindig kolbászt tett a férje kenyerére. Ehhez
a  történethez  azt  hiszem, nem kell kommentár. A zsömlesztori az ágyban is
megeshet,  csak  hát itt nem ételt adunk egymásnak. Mert azt hisszük, hogy a
másiknak  úgy  jó,  ahogy  van.  Még  lehet, hogy kompromisszumot is kötünk,
csakhogy a másiknak jó legyen. De nem az. Ő pedig nem szól, hogy változtatni
kellene,  ámbátor lehet, hogy leadja nekünk a maga jelzéseit. Csak mi ezeket
a  kis  kódolt  üzeneteket  nem vesszük vagy nem értjük. Éva a Tiborral való
szeretkezéseikor mindig kevesellte az előjátékot. Egy-egy simogatással, halk
szóval  jelezte,  hogy  ő  még másra vágyna, és egyszer komolyan beszéltek a
féifival   is   erről.   Ideig-óráig   meg  is  változott  a  szerelmeskedés
koreográfiája,  aztán  minden  visszatért  a  régi  kerékvágásba.  Aztán Éva
valahogy  megszokta,  hogy  ez  már  így  marad.  Merthogy  az ember sokszor
hajlamos  megfutamodni,  és  ahelyett, hogy szembesülne az igazsággal vagy a
problémával,  a  szőnyeg  alá söpri. Szexuális szabadság, felvilágosulás ide
vagy  oda, mi még mindig nehezen beszélünk a szexről. Talán azért is, mert a
férfiak  nagy  része  azt  gondolja, hogy nála jobb szerető nincs is kerek e
világon. Nehéz megingatni őket a hitükben.

                                  A csomag

   Ráadásként  a  kapcsolatoknak  az  egyik  nagy  problematikája  az,  hogy
mindenki  eltérő  csomaggal  érkezik  az  új  viszonyba.  Megvannak a magunk
szexuális  szokásai,  általában  tudjuk,  hogy  jó  nekünk, és eléggé furcsa
lenne,   ha   az   első   szerelmes   éjszaka  előtt  kiselőadást  tartanánk
előéletünkről,  és  ágybéli szokásainkról. Katalinnak van evvel kapcsolatban
egy rossz emléke:

   "A  húszas  éveimben  jártam,  és  éppen akkor váltam el egy fél éve. Egy
baráti  társaságban ismertem meg Pétert, és imponált, hogy határozott. Aztán
jöttek  a  séták, a mozizás, a vacsora. És hát elérkezett az első ágybabújás
ideje is. Vacsorával készültem, és nagyon szexisen öltöztem fel - legalábbis
azt  hiszem.  Péter  pedig ott, a terített asztal mellett kezdett el mesélni
arról,  hogyan  is szereti, ha szeretik. De orvosi precizséggel sorolta el a
dolgokat.  Kicsit  olyan  volt  az  egész, mintha megrendelné, mit szeretne.
Finoman  közöltem vele, hogy nem vagyok vevőszolgálat, és robot se, akit szó
szerint úgy mozgathat, ahogy akar. Meg is szakítottam vele a kapcsodatot, és
szerencsésnek  érezhetem  magam,  hogy  még  az  elején kiderült, nem illünk
össze."

   Otthonról  is  más  és  más szokásokat hozunk. Az egyik családban nyíltan
beszélnek  a  szexről,  a  másikban  pedig  a  másik érintése is tabu. Erika
például  sokáig  szenvedett  attól,  hogy  a férje csak az ágyban simogatta,
becézgette  őt.  Vágyott volna néha egy-egy puszira, kedveskedésre akkor is,
ha nem szexről lett volna szó, csak úgy, mondjuk a konyhában, főzés közben a
fenekére  csapott  volna  az  ura.  De nem tette. Erika meleg családi körből
jött,  náluk közvetlenek voltak egymással a családtagok. Gézának, a férjének
viszont  a  szülei  nem  szerették  egymást,  és  általában csak veszekedtek
otthon.  Pszichológusok  szerint  az  tud  igazán szeretni, babusgatni - nem
szexről van szó, hanem a mindennapokról -, aki vissza tud emlékezni arra, az
édesanyja   hogyan  cirógatta  őt  gyerekkorában.  Gézának  nincsenek  ilyen
emlékei.  Ezerszer  elmondták  már mindenhol, hogy az előjáték nem az ágyban
kezdődik:  Ez  így  igaz. Bár általában a nő gondja az, hogy a párjuk csak a
tettek mezején hajlandó testi kapcsolatra. Mi vágyunk több gyengédségre.

                                Vészjelzések

   Vannak  pontjai egy kapcsolatnak, amikor esetleg még nem is tudatosult az
egyik félben, hogy nem kívánja a szexet, illetve a partnert. Különböző testi
jelek  adják  le  a vészjelzést, de az is lehet, hogy a másik csak úgy veszi
észre,  hogy  már  nem  az  igazi  a  kapcsolat,  hogy  valami  megváltozik.
Pszichológusok   szerint   abból   is   következtetni   lehet   egy  viszony
milyenségére,  hogyan  alszik  a  pár.  Ha minden rendben van a szerelemmel,
akkor  nagy  valószínűség szerint összebújva hajtják álomra a fejüket. Akkor
viszont van már valami gond, ha mindketten a fal felé fordulva horkolnak. És
ha  ezt  még valamelyikük megtetézi azzal is, hogy a fejére húzza a paplant,
akkor bizony nem kicsi a baj a szerelem háza táján. Csakhogy erre sem mindig
figyelünk.  Betudjuk  a  dolgot annak, hogy egyszerűen máshogy szeret aludni
már  a  párunk. A lényeg, hogy figyeljünk a másik jelzéseire. Álljunk rá egy
közös csatornára. Ha ez az elején nem is megy, mert más nyelvet beszélünk az
ágyban, idővel jobban és jobban megismerve egymást, kialakíthatunk egy közös
nyelvet.  Arra is ügyelnünk kell, hogy a hosszú kapcsolatoknál ne felejtsünk
el  beszélni  egymással,  és  a  testbeszédre  is  figyeljünk.  Mert az apró
mozdulatok, jelek sok mindent elárulnak. Csak vegyük az adást!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.