Szabó Patrícia:
BESZÉDES SZERELEM
(Forrás: Nők Lapja, 1998/39. szám, 36-37. o.)
A testbeszéd kifejezés senki fülében nem cseng
ismeretlenül. De vajon hogyan kommunikálunk egymással
az ágyban? Odafigyelünk-e arra, hogy a másik mit
szeretne? Vagy csak a saját vágyainkat hajtjuk?
Értjük-e azokat a jelzéseket, amelyek a partnerünktől
érkeznek? Vesszük-e az adást? Magyarán: egy nyelvet
besélünk?
Mindenféle kommunikációban létezik egy adó, egy vevő, és egy kód. Ezt már
az általános iskolában is megtanulják a gyerekek. Csak egyet nem okítanak az
elemiben, egy elemi fontosságáú dolgot, mégpedig azt, hogy figyeljünk a
másikra. A huszadik század végén minden azt sugallja, építsd meg önmagad!
Legyél szuperokos, szuperintelligens, szuperfitt és szuperszexi! A harisnyád
fél árnyalattal se térjen el a szoknyád színétől, és smink nélkül a közértig
se menj el, még akkor sem, ha csak tíz deka liptóiért ugrottál le.
És harcolj a vágyaidért! Az ágyban is legyen az, amit te akarsz, mert
neked csakis így lehet jó. Szerezd meg, amit akarsz! Az egész persze
teljesen rendben van, mert hát ki is lenne a legfontosabb számunkra, mint
saját magunk. Ámbátor nem kell magunk körül forgatni a világot, és nem kell
görcsösen saját magunkra figyelni a nap huszonnégy órájában. Akadnak
körülöttünk mások is, akikre nem ártana figyelnünk. Példának okáért a
partnerünkre.
Önzés
Persze egy-egy ágyjelenet is nagyrészt adok-kapok játék. Csakhogy
példának okáért egy tizenöt-húsz éves kapcsolatban nem biztos, hogy még
mindig arról szól a hancúrozás, amiről az elején. Mert hát ugye a szexuális
kérdésekkel foglalkozó teszteknél a nagy többség mindig azt ikszeli be, hogy
azért szeretkezik, hogy örömet szerezzen a partnerének és saját magának. A
tizennyolcadik esztendeje házasságban élő Marika így mesél erről:
"Amikor megismerkedtünk, és azután is egy-két évig vad szeretkezéseket
vágtunk le esténként. Aztán lanyhult az izgalom, és persze a férjem
fantáziája is csökkent. Ezzel párhuzamosan a vágyai is. Most körülbelül úgy
áll a dolog, hogy tudom, szombat és vasárnap reggel szeretkezünk. De ez már
olyan, mint egy szükséges egészségügyi tevékenység, amit el kell hogy
végezzünk. Mint valami kellemes fogmosás. Még azt is tudom, hogy milyen
pózban fogunk szombaton szeretkezni, és hogyan nyúl majd hozzám vasárnap.
Persze én megpróbáltam változtatni ezen, de azt hiszem, vagy én csináltam
ezt rosszul, vagy a férjem nem értett a jelzéseimből. Azt hiszem, egy idő
után egy férfi más nyelven beszél az ágyban. Amig egy nő változatosságra
vágyna, addig az urának elég, ha letudja a dolgot, és kielégíti a vágyait"
Természetesen az is kérdés, hogy vesszük-e a másik szexuális jelzéseit.
Simogatással felelünk-e a simogatásra, és tudjuk-e, mire vágyik a másik.
Merthogy mindenki másra vágyik. A legtöbb férfi azt kedveli; ha a nő is
kezdeményez, és aktívan részt vesz a szeretkezésbe. Ezzel szemben áll
némileg Zoltán véleménye:
"Én azt gondolom, hogy egy nő hagyja békén a férfit. Ha én megkívánom őt,
akkor szeretkezünk. Azt sem szeretem, ha túl aktív valaki az ágyban. Az a
férfi dodga. Egy nő ne nyúlkádjon a takaró alá."
A szexuális vágy gyakorisága is eltérő lehet. Az, hogy milyen gyakran
vagy ritkán szeretkezünk. Van, aki teljesen megelégszik a heti egy
összebújással, más pedig naponta igényli a testi szerelmet. Ha egy párnál
nagy az eltérés ebben, komoly problémát okozhat, ilyenkor jönnek a kikapós
feleségek és szoknyavadász férjek.
A hit
Ugye ismerik a történetet, amikor egy házaspár hölgy tagja minden áldott
nap a zsömle felső felét adta az urának. Aztán körülbelül húsz év után
véletlenül az alsó részét kente meg neki, mire a férje arca felderült.
Kiderült, hogy a férfi húsz éven át szívta a fogát, merthogy ő bizony a
péksütemény alsó felét szereti. Az asszony pedig azt hitte, mindennap
kedveskedik a házastársának, hisz azt a részét adta, amiről azt hitte, az
ura fogára való. Másutt is megesett ez, csakhogy egy asszony majdnem az
életével fizetett azért, mert mindig kolbászt tett a férje kenyerére. Ehhez
a történethez azt hiszem, nem kell kommentár. A zsömlesztori az ágyban is
megeshet, csak hát itt nem ételt adunk egymásnak. Mert azt hisszük, hogy a
másiknak úgy jó, ahogy van. Még lehet, hogy kompromisszumot is kötünk,
csakhogy a másiknak jó legyen. De nem az. Ő pedig nem szól, hogy változtatni
kellene, ámbátor lehet, hogy leadja nekünk a maga jelzéseit. Csak mi ezeket
a kis kódolt üzeneteket nem vesszük vagy nem értjük. Éva a Tiborral való
szeretkezéseikor mindig kevesellte az előjátékot. Egy-egy simogatással, halk
szóval jelezte, hogy ő még másra vágyna, és egyszer komolyan beszéltek a
féifival is erről. Ideig-óráig meg is változott a szerelmeskedés
koreográfiája, aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Aztán Éva
valahogy megszokta, hogy ez már így marad. Merthogy az ember sokszor
hajlamos megfutamodni, és ahelyett, hogy szembesülne az igazsággal vagy a
problémával, a szőnyeg alá söpri. Szexuális szabadság, felvilágosulás ide
vagy oda, mi még mindig nehezen beszélünk a szexről. Talán azért is, mert a
férfiak nagy része azt gondolja, hogy nála jobb szerető nincs is kerek e
világon. Nehéz megingatni őket a hitükben.
A csomag
Ráadásként a kapcsolatoknak az egyik nagy problematikája az, hogy
mindenki eltérő csomaggal érkezik az új viszonyba. Megvannak a magunk
szexuális szokásai, általában tudjuk, hogy jó nekünk, és eléggé furcsa
lenne, ha az első szerelmes éjszaka előtt kiselőadást tartanánk
előéletünkről, és ágybéli szokásainkról. Katalinnak van evvel kapcsolatban
egy rossz emléke:
"A húszas éveimben jártam, és éppen akkor váltam el egy fél éve. Egy
baráti társaságban ismertem meg Pétert, és imponált, hogy határozott. Aztán
jöttek a séták, a mozizás, a vacsora. És hát elérkezett az első ágybabújás
ideje is. Vacsorával készültem, és nagyon szexisen öltöztem fel - legalábbis
azt hiszem. Péter pedig ott, a terített asztal mellett kezdett el mesélni
arról, hogyan is szereti, ha szeretik. De orvosi precizséggel sorolta el a
dolgokat. Kicsit olyan volt az egész, mintha megrendelné, mit szeretne.
Finoman közöltem vele, hogy nem vagyok vevőszolgálat, és robot se, akit szó
szerint úgy mozgathat, ahogy akar. Meg is szakítottam vele a kapcsodatot, és
szerencsésnek érezhetem magam, hogy még az elején kiderült, nem illünk
össze."
Otthonról is más és más szokásokat hozunk. Az egyik családban nyíltan
beszélnek a szexről, a másikban pedig a másik érintése is tabu. Erika
például sokáig szenvedett attól, hogy a férje csak az ágyban simogatta,
becézgette őt. Vágyott volna néha egy-egy puszira, kedveskedésre akkor is,
ha nem szexről lett volna szó, csak úgy, mondjuk a konyhában, főzés közben a
fenekére csapott volna az ura. De nem tette. Erika meleg családi körből
jött, náluk közvetlenek voltak egymással a családtagok. Gézának, a férjének
viszont a szülei nem szerették egymást, és általában csak veszekedtek
otthon. Pszichológusok szerint az tud igazán szeretni, babusgatni - nem
szexről van szó, hanem a mindennapokról -, aki vissza tud emlékezni arra, az
édesanyja hogyan cirógatta őt gyerekkorában. Gézának nincsenek ilyen
emlékei. Ezerszer elmondták már mindenhol, hogy az előjáték nem az ágyban
kezdődik: Ez így igaz. Bár általában a nő gondja az, hogy a párjuk csak a
tettek mezején hajlandó testi kapcsolatra. Mi vágyunk több gyengédségre.
Vészjelzések
Vannak pontjai egy kapcsolatnak, amikor esetleg még nem is tudatosult az
egyik félben, hogy nem kívánja a szexet, illetve a partnert. Különböző testi
jelek adják le a vészjelzést, de az is lehet, hogy a másik csak úgy veszi
észre, hogy már nem az igazi a kapcsolat, hogy valami megváltozik.
Pszichológusok szerint abból is következtetni lehet egy viszony
milyenségére, hogyan alszik a pár. Ha minden rendben van a szerelemmel,
akkor nagy valószínűség szerint összebújva hajtják álomra a fejüket. Akkor
viszont van már valami gond, ha mindketten a fal felé fordulva horkolnak. És
ha ezt még valamelyikük megtetézi azzal is, hogy a fejére húzza a paplant,
akkor bizony nem kicsi a baj a szerelem háza táján. Csakhogy erre sem mindig
figyelünk. Betudjuk a dolgot annak, hogy egyszerűen máshogy szeret aludni
már a párunk. A lényeg, hogy figyeljünk a másik jelzéseire. Álljunk rá egy
közös csatornára. Ha ez az elején nem is megy, mert más nyelvet beszélünk az
ágyban, idővel jobban és jobban megismerve egymást, kialakíthatunk egy közös
nyelvet. Arra is ügyelnünk kell, hogy a hosszú kapcsolatoknál ne felejtsünk
el beszélni egymással, és a testbeszédre is figyeljünk. Mert az apró
mozdulatok, jelek sok mindent elárulnak. Csak vegyük az adást!