Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                               Adamcsik Anna:

                  MIÉRT VÁLNAK A FÉRFIAK UNALMAS FÉRJEKKÉ?

                  (Forrás: Voil…, 1996/12. szám, 74-76. o.)

                       Ritka  az  a  nő,  aki  ne  panaszkodott  volna élete
                       egyhangúsága   monotonsága   miatt.  Legtöbben  egyre
                       unalmasabbá váló férjeiket hibáztatják a megváltozott
                       helyzetért.  Fel  lehet-e  venni  a  harcot az unalom
                       ellen?  Vajon a férfiak unalmasnak születnek, avagy a
                       házasság hat rájuk ily módon?

   Elöjáróban  szögezzük  le,  az  unalom  nem veleszületett, hanem szerzett
tulajdonság, jellembeli gyengeség, hiányosság. Nem igaz tehát az az áIlítás,
hogy  a  férfiak eredendően unalmasak. Ugyanolyan arányban találunk közöttük
jó  humorút,  érdekeset,  mint fanyart, kedvetlent. Megfigyelhetjük azonban,
hogy  a  házasság  kivált  belőlük  valamilyen  megmagyarázhatatlan, talán a
családfői  szereppel  összefüggő  magatartásformát,  amelynek  következtében
alig-alig  elviselhető allűröket vesznek fel. Kedvtelve tetszelegnek a bölcs
szerepében,   tanárként   kioktatnak,   lekicsinylően   nyilatkoznak  a  nők
szokásairól,  rigolyássá  válnak,  miközben szent meggyőződésük, hogy párjuk
nélkülük  elveszne,  egyedül  semmire sem képes és az, hogy egzisztenciával,
rendezett,  biztos  családi  háttérrel rendelkezik, csakis nekik, férfiaknak
köszönhető.  Ezzel a bizonyossággal felvértezve veszik maguknak a bátorságot
ahhoz, hogy tulajdonuknak tekintsék a nőt, s rendelkezzenek felette.

   Anna   elfoglalt   üzletasszony,  aki  gyakran  utazik  külföldre.  Egyik
alkalommal,  amikor  éppen Stockholmban járt, az utolsó pillanatban ért ki a
reptérre,  mert  defektet  kapott  a  taxi,  s  a  szélviharban elhúzódott a
kerékcsere.  Szerencséjére  még  maradt  tizenöt  perce a gép indulásáig, és
idejében  becsekkolt.  Csomagokkal  megpakolva,  hatalmas  rózsacsokorral  a
kezében  loholt  a  megfelelő folyosó felé, amikor meghallotta a beszállásra
felszólító   utolsó  figyelmeztetést.  A  nagy  kapkodásban,  idegeskedésben
elvétette  az  utat,  s  mire rátalált, az utasokkal teletömött busznak csak
hűlt  helyét találta. Innentől felgyorsultak az események. Anna bekerült egy
hókotróra   emlékeztető   autóba,   amely  őrült  sebességgel  röpítette  az
esőáztatta  kifutópályán  a felszállásra váró gép felé. A stewardess nem kis
megrökönyödéssel fogadta az ázott verébre hasonlító, kisírt szemű, lekonyult
rózsaszálakat  szorongató  utast,  aki  ráadásul  alig látszott ki csomagjai
közül.  Férjének  nevetve  mesélte  el nem mindennapi, mulatságos kalandját,
gondolván,jót nevetnek a történteken, hiszen a viszontagságok ellenére végül
is  szerencsésen  megérkezett.  Azonban  szó  sem  volt közös nevetgélésről,
kuncogásról.  Férje,  mint  papa hanyag gyermekét, merev, kioktató stílusban
leszidta:  "Ez  is  csak  veled  eshet meg. Egyébként mindig történik valami
extrém,   ha   nem  vagyok  melletted,  mert  nem  vagy  elég  figyelmes  és
fegyelmezett. Legközelebb ne utazz egyedül, mert egy perc nyugtom sem lesz!"
- hangzottak az agyonhasznált mondatok.

   Mivé lesz a férfi, akit vonzó, vidám, szellemes udvarlónak ismertünk meg?
Vajon mi, nők váltjuk ki belőle ezt az arroganciát?

   A pszichológusok szerint szinte törvényszerű jelenség, hogy a házas ember
megváltozik  és  elviselhetetlen  moralistává  lesz. A változásért nem lehet
csak  és kizárólag a férfit hibáztatni. Bármilyen meglepő, ezért mindkét fél
felelős.  Abban a családban ugyanis, amelyben a férfi és a nő kapcsolata nem
fejlődik, időről időre nem újul meg, a házasélet ellaposodik, az atmoszféra,
a hangulat monotonná, egysíkúvá válik. Ilyen esetben egyáltalán nem vehetjük
zokon,  hogy  a férj tejesen leereszt, és unalmasabbnál unalmasabb allűröket
vesz fel.

   "Az  én  férjem minden szempontból ideális. Nem iszik, nem dohányzik, jól
keres  és  nem  tart  szeretőket  - mesélte büszkén Andrea, aki nyolc éve él
viszonylag  kiegyensúlyozott  házasságban.  -  Ha  jobban belegondolok, néha
azért  nem lenne rossz, ha kicsit többet nevetnénk, és a munkán kívül valami
másról  is  beszélgetnénk.  Bevallom,  kicsit  unalmas  mellette  az életem.
Esténként  hazajön,  megvacsorázik,  elmossa maga után az edényeket, ledől a
díványra és újságot olvas. Így, ebben a sorrendben. Soha semmilyen kilengést
nem  enged meg magának. Legfejebb rám szól, hogy három napja látja a cipőmet
a  folyosón,  ideje  lenne  elpakolni.  Ennyi. Ha eljön az idő, mint aki jól
végezte dolgát, pizsamát húz, és befordul a fal felé."

   Azok  a  férfiak,  akik  otthonra,  házi  használatra tartogatnak felvett
pózokat,  megszokott  viselkedési  formákat, és ennek csapdájában vergődnek,
avagy  éppen tetszelegnek, nem feltétlenül unalmas barátok, kollégák. Andrea
férje  például nagyon népszerű a munkahelyén. Ott egészen más arcát mutatja.
A  nőkkel lehengerlően udvarias, a megfelelő helyen és módon bókol, megértő,
figyelmes  főnök,  aki  számon  tartja beosztottjai névnapját. Igaz, gyakran
fáradtan,  elcsigázottan tér haza, de ez nem mentség arra, hogy az öltönnyel
együtt az intelligens és jó fej férfi álarca is le- vagy felkerüljön. Melyik
az igazi arca? A házasság tette ilyenné?

   A  házasélet  különböző  fázisokból  áll.  Az  első  periódusban  a párok
tapogatóznak,  rózsaszín  szemüvegen  át  nézik,  kóstolgatják  egymást,  és
mindent  gyönyörűnek,  kívánatosnak  tartanak.  Az asszony ekkor még nevetve
számol be baráti társaságban arról, hogy férje hangosan horkol és szürcsölve
eszik.  A  férfi  vonzónak tartja fiatal és szép feleségét, még akkor is, ha
örökösen  hajcsavarókkal  "díszítve"  mászkál  a  lakásban,  és órákat lóg a
telefonon barátnőivel fecserészve.

   A második, viszonylag idillikus szakasz a megismerésé, az összeszokásé. A
házastársak,  miközben  élvezik  az együttlétet, kényelmesen berendezkednek,
összehangoják  szokásaikat.  Ebben  az  időszakban még egyáltalán nem hatnak
zavaróan a szétszórt ruhák, a sarokba rúgott papucsok.

   A  harmadik szakaszban az erények már nem annyira egyértelműek, felszínre
kerülnek  a hiányosságok, a racionalitás egyre nagyobb teret nyer. Ha a férj
túl  sok  megjegyzést  tesz, sok minden zavarja odahaza, elégedetlenkedik és
egyre ritkábban bókol, akkor lehetséges, hogy válságos helyzetbe jutottak.

   Válságos helyzetből azonban nem csupán a gazdaságban, itt is van kiút.

   Jutka  belsőépítész.  Egyszer  váratlanul  egy  kis  mellékkeresetre tett
szert, elvállalt egy munkát, amiért szépen fizettek. "Vehettünk volna belőle
egy  új  TV-t,  vagy  lecserélhettük  volna  a  mosógépet, de úgy döntöttem,
egyszer  élünk,  miért  ne utazhatnánk el valahová. Megleptem a férjemet egy
utazással. Remekül éreztem magamat, nagyokat síeltünk, jókat ettünk és sokat
úsztunk  az  elegáns  szálló  uszodájában.  A  férjemnek  persze  mindez nem
tetszett,  húzta  az  orrát, miközben a rádiótelefont ki nem adta a kezéből.
Mindenféle kifogásokkal jött, hogy nem adnak elég jeget az italhoz, a szauna
túl  forró, az előétel íztelen. Végül is a tervezettnél előbb hazajöttünk. A
férjem egész úton morgott, hogy mennyi munka várja most miattam, különben is
lett  volna  éppen  elég  dolga, mintsem velem pocsékolja el a drága idejét.
Ráadásul  ezért  a  fölösleges  idegeskedésért  halomnyi pénzt dobtunk ki az
ablakon.  Elképedve hallgattam. Ez nem lehet igaz, gondoltam. Mit keresek én
egy  olyan  ember mellett, aki ennyi földi jónak sem tud örülni? Ha csupán a
munkájának  él,  én miért kellek neki? Csak nem kárhoztatom magam arra, hogy
így éljem le az életem? Akkor inkább jobb nélküle."

   Mielőtt végleges és drasztikus lépésre szánnánk el magunkat, mindenképpen
próbáljuk ki, valóban reménytelen eset-e férjurunk. Ne adjuk fel egykönnyen.
A  szakemberek  azt tanácsolják, semmiképpen se üljünk ölbe tett kézzel arra
várva,   hogy  a  helyzet  magától  megoldódik.  Iktassuk  ki  életünkből  a
sztereotípiákat.   Az   egyre  unalmasabbá  váló  férjekben  próbáljunk  meg
felfedezni  valami  jót,  értékeset.  Ha  mást  nem,  hát azt, hogy alaposan
porszívózik,   ügyesen  intézi  a  család  dolgait.  Legjobb,  ha  felrázzuk
magunkat,  felelevenítjük  a  mézeshetek édes hangulatát, vagy valami szépre
gondolunk. Ha a helyzet reménytelen, akkor persze semmi sem segít.

   Az   unalom.  Valóban  kellemetlen  lelki  állapot,  amelyben  semmi  sem
történik,  semmi  sem  köti  le  az  ember  figyelmét és semmi sem kelti fel
érdeklődését.  Lényegében  egyenértékű  a  humor  iránti  érzék hiányával, a
teljes szellemi és fizikai restséggel.

   A  humor  önmagában  hatalmas  erő.  Ha birtokában vagyunk e tudásnak, és
képesek   vagyunk   jókor,  nem  sértő  módon  viccelni,  kínos  helyzeteket
feloldani,   megkönnyíti  az  életünket,  elviselhetővé,  mi  több,  derűssé
varázsoja  mindennapjainkat.  Ha  jól  bánunk vele, önvédelmi fegyverként is
funkcionál. Egy szóval a humor segít elviselni az életet.

   Az emberi psziché úgy épül fel, hogy a közvetlen, nyílt, humoros embernek
sokkal  több  mindent  megbocsát,  mint  az  unalmas típusnak. Ez teszi őket
sikeressé,  közkedveltté,  ugyancsak  ez  engedi,  hogy  néha hibázzanak, és
hibáikat elnézzék.

   Számtalanszor  tapasztaljuk, hogy az egyik emberrel öröm együtt dolgozni,
míg  a másik stílusától falnak megyünk. Egyes férfiakat körülrajzanak a nők,
másokat   nagy   ívben  elkerülnek,  külsejüktől  függetlenül.  Valószínűleg
ismerőseink között akad olyan ember, aki bearanyozza környezete életét, akit
mindenki  kedvel,  mert megnevetteti, vagy éppen elgondolkoztatja őket. Ezek
az  emberek  rendszerint intelligens, okos, érdekes barátokra tesznek szert,
gyorsabban futnak be karriert, mint bárki más.

   A  titok  nyitját  humorérzékükben  kell  keresnünk,  abban  a  szellemes
tréfálkozásban  megnyilvánuló,  mélyről  fakadó  derűben, amely iránt szinte
kivétel  nélkül  valamennyien  fogékonyak  vagyunk.  Ha pedig ez igaz, akkor
reménytelen  eset  csak  elvétve  akad.  Kevés  azok  száma,  akikből  tejes
mértékben  hiányzik a humor iránti érzékenység, és soha semmilyen tréfán nem
nevetnek.  Ha ezt elfogadjuk, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mi csalja elő
belőlük az unalmas lelkiállapotot.

   Az   unalom   egyébként   relatív   fogalom.   A  nagyrészt  érzelmeikre,
megérzéseikre  hagyatkozó  nők  nem  mindig és nem minden körülmények között
élvezik az észt, a logikát előnyben részesítő férfiakat.

                       Praktikus tanácsok unaloműzésre

   Ha   férjüünk  valamilyen  elementáris  dolgot  túlságosan  hosszú  ideig
magyaráz,  amellyel ha akarná, sem sérthetne meg jobban, ne szakítsuk félbe.
Egyrészt nem értené, mi az, amit zokon veszünk másrészt úgy is végigmondaná,
amit  eltervezett.  Drága  időt  nyerünk,  ha így felelünk: "drágám, mindent
megértettem  olyan  jól  és  részletesen elmagyaráztad. Csuda okos vagy", és
vágjunk  új  témába,  ne engedjük hogy dícsérő szavainkon fellelkesülve újra
kezdje.

   Nem érdemes megsérteni őket abban az esetben sem, ha kiselőadást tartanak
arról   milyen  szerencsétlenek  is  vagyunk  mi  nők  -  nélkülük.  Férfiúi
büszkeségük nehezen viseli el a kioktatást, és semmi pénzért sem ismernék be
hogy nekünk van igazunk.

   Ha  bal  lábbal  kelt  fel  és az élő fába is beleköt, jobb ha szó nélkül
mindent  ráhagyunk,  különben belelendül és egész nap hallgathatjuk idegtépő
eszmefuttatásait. Ha mégsem tudjuk megfékezni, ne figyeljünk oda, szavaljunk
magunkban,  terverzük  meg  a  vasárnapi  ebédet, rendezzük át gondolatban a
lakást,  vagyis  csináljunk  akármit.  Ezt  annál is inkább megtehetjük mert
előre tudjuk, melyik mondat után mi következik.

   A  férfiak  általában  nem  nézik  jó  szemmel a nők kedvteléseit. Kivált
idegesíti őket ama szokásunk, hogy időről időre, vagy egyszerűen, ha rossz a
kedvünk,  akkor  haszontalannak  tűnő  cuccokat  vásárolgatunk.  Végső soron
mindegy  lenne,  mit mondanak, de legalább egy icipicit örülnének annak, ami
minket  boldoggá  tesz.  Legalább hallgatnának, de nem. Mindannyian ismerjük
reagálásukat:  "annyi  ruhád  van,  hogy  rám  dől, ha kinyitom a szekrényt,
inkább ezeket hordonád, minthogy állandóan újakat veszel".

   A  megjegyzések  ellenére  saját  ruhatárukra  igényesek, feltéve, ha nem
nekik  kell  összeállítaniuk. Náluk csakis a hagyományos fazonok az egyszerű
színek:  a  fekete, a szürke és legfeljebb a kék jöhetnek szóba. Isten ments
az  újításoktól,  a  modern  fazonoktól  az élénkebb ányalatoktól. A férfiak
többsége  képes  az  élet  bármely  területén  kockázatot vállalni, kivéve a
ruhatárát. A ruha biztonság, megszokás. Olyan, mint a lakás ami úgy szép, ha
nincs  túldíszítve.  Számukra  az  állandóság  nyújt  komfortérzetet.  Ilyen
esetekre megoldás például a színes nyakkendő.

   Elvárják,   sőt   megkövetelik,   hogy   rajongjunk   hobbijaikért,  hogy
figyelmesen  meghallgassuk  a  különböző  autómárkák  előnyeit, azok hosszas
műszaki  leírását  és  sok  egyéb,  számunkra  teljesen  érthetetlen dolgot.
Tegyünk úgy mintha értenénk és rettentően érdekelne bennünket a dolog.

   Ezeregy apró trükk létezik még, amellyel könnyebbé tehetjük életünket. Az
alapvető  kérdés  mégis  az,  lehet-e  a  teljesen unalmas férjből normális,
elviselhető,   érdekes   partnert   varázsolni?   Igen.   Ha   bevetjük  női
leleményességünket, furfangosságunkat és nem utolsósorban bájainkat, elvileg
célt érhetünk.

   Ha  nem  megy,  és minden igyekezetünk ellenére képtelenek vagyunk tovább
elviselni végtelenségig unalmas férjünket, rossz szokásait - semmi esetre se
sértő  módon  -  karikírozzuk  ki,  hátha  megérti,  hogy mire célzunk. Vagy
próbálkozzunk   az   ő  módszerével,  viselkedjünk  mi  is  a  végtelenségig
unalmasan.  Csak  arra  vigyázzunk,  nehogy  túlzásba  vigyük  a  dolgot, és
önmagunkkal  is  konfliktusba  kerüljünk.  Ha  mindezek  ellenére valamennyi
kisérletünk  csúfos  kudarcba  fulladt,  fogjuk  fel (már persze, ha tudjuk)
jellemének  eme  fogyatékosságát  úgy, hogy ez a férfi sajátja, része. Végső
soron arra sem panaszkodunk, hogy télen esik a hó, nyáron süt a nap és éjjel
pedig sötét van.

                             Unalmas a férjünk?

   1.  Hogy  a  férfiak  nagy  általánosságban véve unalmas férjekké válnak,
       elsősorban  anyósainkat  hibáztathatjuk.  Az anyák ugyanis - nemükből
       adódó   másságból   eredendően   -   különös   féltéssel,  odaadással
       viseltetnek  fiaikkal  szemben. Gyermekként agyonkényeztetik őket, ha
       sírnak,   cukorkát   tömnek   a   szájukba,  ha  nyűgösek,  elnézőek,
       engedékenyek.  A  fiúk  természetesen  kihasználják  a  helyzetet, és
       visszaélnek    anyjuk   gyengeségével.   Ezzel   magyarázható,   hogy
       felnőttként  is jeleneteket rendeznek, ha el akarnak érni valamit. El
       sem tudják képzelni, hogy más módon is lehetséges mindez.

   2.  A   pszichológiában   nem  ismeretlen  fogalom,  hogy  a   megszokott
       funkcióknak  értékük  van. A férfiak szemében sok apró, jelentéktelen
       mozzanatnak különös jelentősége van. Fontos számukra, hogy a papucsuk
       mindig  a  helyén  legyen,  zavarja  őket  a  rendetlenség,  a káosz,
       bizonyos  dolgaik  pedig  szentek és sérthetetlenek. Mindennél jobban
       értékelik  az  állandóságot,  igénylik,  hogy mindennek meghatározott
       helye  legyen.  Kifejezetten idegesíti őket, ha feleségük átrendezi a
       lakást.  Azt  szeretik, ha mindig minden a megszokott módon történik.
       Ha  egy ilyen férfi "újító" hajlamú feleséget kap, vagy beletörődik a
       sorsába,  vagy  jobb, ha bele sem kezd a közös "vállalkozásba". Egyik
       ismerősöm  például  15  évi  házasság  után azért vált el, mert férje
       sosem    hagyta    jóvá    közös   lakásukra   vonatkozó   újításait.
       Szentségtörésnek számított, ha egy asztalt, vagy fotelt elmozdított.

   3.  Unalmas férfivá válhat az is, aki egészen más körülmények között nőtt
       fel,  mint  amilyenben él. Például egy kis faluból városba költözött,
       és  nehezen  alkalmazkodik  annak zajához, életviteléhez, ahhoz, hogy
       városon  mások  a  szokások,  más  a fontos, más az értékrend. Örökös
       elégedetlenségével, morgolódásával, azzal, hogy folyton másra vágyik,
       és  ráadásul  ezért  környezetét  okolja,  elüldözi  maga  mellől  az
       embereket.

   4.  Pszichológusok  szerint  egyébként  az  unalmas  férfiak intellektusa
       meglehetősen   alacsony,  és  teljes  mértékben  hiányzik  belőlük  a
       humorérzék.

       Az   igazán   unalmas   embert   messziről   megismerni.  Rendszerint
       szakmájának  vagy valamilyen tevékenységi körnek a rabja, érdeklődése
       teljesen  leszűkül  egy  adott  dologra,  amelyen kívül semmi más nem
       hozza lázba. Nehéz, szinte lehetetlen vele beszélgetni.

   5.  Mielőtt  teljes részvéttel fordulnánk az unalmas emberek, valamint az
       őket  elszenvedni  kényszerülők felé, elmélkedjünk el azon, velünk is
       megeshet,  hogy  idővel  unalmassá válunk. Jobb, ha tisztában vagyunk
       azzal,  hogy  a huszadik életévünk betöltése után idegrendszerünk nem
       fejlődik  tovább,  amelynek  következtében  az  idegmunka  aktivitása
       csökken.  Ezért  fordul  elő például, hogy a kelleténél sokkal tovább
       magyarázunk  bizonyos  dolgokat, hogy egyre nehézkesebben fejezzük ki
       magunkat.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.