Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                     Sch„ffer Erzsébet - Árvai Magdolna:

                             GYERMEKEK GYERMEKE

                 (Forrás: Nők Lapja, 1998/16. szám, 4-6. o.)

                                  Győzelem

   Győzelem!  Ujjong  az  ország. Megmentettük! Megmentettük azt a kislányt.
Igen?  Miért  érzem akkor szégyenletesen magam? Miért nem tudok örülni ennek
az állítólagos győzelemnek Miért röstelkedem a történtek miatt? Miért érzem,
hogy   kitekertek,   bedaráltak,  szenzációvá  tettek  egy  ügyet,  amelynek
bármiféle megoldása nem lehet más, mint személyes döntés? Miért nem érzem az
egész kampányt - aminek sokan gondolják - igazi segítségnek?

   Végiggondoltam.  Azért  érzem  így,  mert  kiveszi,  elveszi a döntést, a
"dolgok  megélését"  az ember kezéből. Éppen a szabadság nevében segít kívül
maradni  saját,  személyes  sorsodon. Amely sors tudjuk, nem itt és nem most
kezdődött.  Sokféle  lehet,  sokféle  megoldással,  számtalan  jó vagy rossz
döntéssel és választással.

   Valaki a társaságban, ahol beszélgettünk, azt kérdezte: Mi történt volna,
ha  nincs abortusz? Ezt már nem tudhatjuk meg soha. Mert másfelé mentek el a
dolgok.   Elszakadtak  a  szereplőktől,  mások  által  irányítva  alakult  a
történet. Akkor is így van ez, ha azok, akik irányították, segíteni akartak.
Igazi  tragédiánk,  hogy  a  világ  most egyre gyakrabban erről szól: Ember,
segítek.  Nincs  is  hozzá  szükségem  rád.  És  felment  a  gondolkodás,  a
felelősség,  a  döntéshozatal alól. Nemcsak egy gyermek vállalása előtt. Ami
mindig élet, jövő, ígéret. Hanem sokkal előbb.

   De abban a pillanatban, amikor egy ember elfogadja mindezen felmentést és
kívülreked  a  sorsán  - áldozattá válik. Ebben a történetben csak áldozatok
vannak. Ha végiggondoljuk, minek is szól az örömünk, mi is azzá lettünk.

                                                         (Sch„ffer Erzsébet)

                             Gyermekek gyermeke

                        Az ítélkezés nem a mi dolgunk

   Előttem  a falu, Dávod. Az a határmenti település, ahol a tizenhárom éves
teherbe  esett  kislány  él,  ahol emberek tucatjai mondták el véleményüket,
ahol  ítélkeztek,  ahol  a  megbocsátást  gyakorolták,  vagy  elvetették. Az
intézmények,  a  községháza  takaros,  bár  a faluban érezhető a mérhetetlen
szegénység.  Sok  a  munkanélküli,  naponta érkeznek a segélykérelmek Petike
József polgármesterhez

   - Elhíresült  a falunk. Sajnos. Ennek is a szegénység az oka.  Egy gazdag
család  lányát  nem  pellengérezték  volna  ki  ennyire,  mint  ezt  a nehéz
körülmények  között  élő tizenhárom éves árvát - kezdi Petike József. - Mi a
terhesség  megszakítása  előtt  egy  hónappal  értesültünk  a  történtekről,
azonnal  beszéltünk  Kati  anyjával,  bátyjával,  aki  a családfenntartó, az
iskolaigazgatóval,  és  próbáltunk  minden  segítséget  megadni. A történtek
elkeserítenek,  megingott  a hitem a hatóságokban, amelyek anélkül döntenek,
hogy  környezettanulmányt  végeznének,  hogy  tudnának  a  család  életéről,
gondjairól.  A  lavina megállítható lett volna. Apaként azt mondom, a szülők
felelőssége  minden  esetben  nagy,  hiszen a felvilágosítás elsősorban az ő
dolguk. Az esetről pedig azt tudom mondani, a falu Kati mellett állt.

                             Katit visszavárják

   Az általános iskolába visszavárják a kislányt. Varga Mikályné igazgató és
a  tanárok  ígérik,  segíteni  fognak  abban,  hogy Kati mielőbb kiheverje a
körülötte hetek óta tartó méltatlan cirkuszt, és befejezze tanulmányait.

   - Mindannyiunkat  meglepett,  hogy  egyik tanítványunk teherbe  esett. Az
egészségügyi  felvilágosítás a Vöröskereszttel közösen már a negyedik-ötödik
osztályban  megkezdődik.  Később  osztályfőnöki  és  biológiaórán a hetedik-
nyolcadik  osztályosokkal  beszélget  erről  a védőnő, a gyermek- és körzeti
orvos. A felvilágosítás oldott hangulatban történik, bármit megkérdezhetnek,
elmondhatnak  a  gyerekek.  Kati  osztályában  épp  tart  az a három hónapos
előadássorozat,  amely  kiterjed a baleset-megelőzésre, az egészségvédelemre
és  a  szexuális  felvilágosításra  egyaránt  -  magyarázza az igazgatónő. -
Katiról annyit mondhatok, hogy nem tartozott a legjobb tanulók közé, viszont
jól   beilleszkedett   a   közösségbe,   szeretik   az  osztálytársai.  Járt
tanulószobára, soha nem hiányzott, nem késett el.

   A  P.  család  négy  gyereke  közül Tibor a legidősebb a maga huszonhárom
évével. Ő vette át két évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk szerepét.

   - Kati  nagyon  aranyos  kislány  volt,  imádtuk,  hiszen  két  fiú  után
viszonylag  nagy  korkülönbséggel  született.  Tízéves  kora  körül, ahogy a
legtöbb kamasz, lázadóvá vált, olykor visszafeleselt, vagy nem csinálta azt,
amit éppen kértünk tőle. Édesapánk halála négyünk közül talán őt viselte meg
a  legjobban.  Az  elmúlt  két  évben  Kati nagyon sokat fejlődött, hirtelen
megnőtt,  kész  nő  lett.  Néha  tekergett,  de fiúk nem voltak az életében.
Borzasztó  dolognak tartom, hogy idegen emberek így beavatkoztak a családunk
életébe,  és  ennyire  meghurcolták  a húgomat. Ilyen helyzetben az érintett
családnak  kell  döntenie,  vállalnia  tette  következményeit. Én sem vagyok
abortuszpárti,  de a baj bárkinél előfordulhat. A húgom nem kért, segítséget
az  Alfa  Szövetségtől,  Dávodon  az  emberek azt sem tudták, hogy léteznek.
Lelki terror, hogy gyilkosnak nevezték, többet ártott neki, mint a műtét.

   - Itt  ismerik a családunkat - folytatja -, tudják rólunk, hogy mi,  fiúk
voltunk elsőáldozók, bérmálkoztunk, jártunk hittanra, ministráltunk, a helyi
plébánossal  jó a kapcsolatunk. Tudom, ő azok között az emberek között lesz,
akik  Katit  segítik  majd  lelki  békéje  helyreállításában.  A  szüleinket
ismerik,  tudják, hogy nem gyilkosok, hiszen négyen vagyunk testvérek. A baj
megtörtént,  de  kérdezem én, kinek van joga ítélkezni a másik ember fölött?
Kinek  van  joga  megkövezni  a  bűnöst?  Ha  itt egyáltalán bűnről, nemcsak
botlásról  van  szó?  -  mondta  Tibor,  aki  örül, hogy a faluban senki nem
mutogat rájuk, nem súgnak össze a hátuk mögött.

                           Gyereklányok a klinikán

   Magyarországon  évente  átlagosan  százötven  esetben kezdenek nyomozni a
rendőrök  kiskorú  megrontása  ügyében.  Megrontásnak  számít,  ha  tizenkét
évesnél  idősebb,  de  tizennégy  évesnél fiatalabb gyerekkel létesít valaki
szexuális  kapcsolatot.  Vannak  esetek,  amikor  a  rendőrség azért nem tud
semmit  tenni, mert az érintett gyermek szülei, illetve a gyámhatóság nem ad
be indítványt. Kati esete is megrontásnak számít a kora miatt, még akkor is,
ha nem akarata ellenére történt.

   Szinte  az ország minden szülészeti és nőgyógyászati osztályán előfordult
már,  hogy  gyermeklányokon  végeztek  abortuszt.  Nem  ritka a tizennégy év
alattiak  szülése  sem,  azokban a megyékben, ahol több állami gondozott él,
sokkal   gyakrabban   esnek   teherbe   tizenéves   kiskorúak.  A  Debreceni
Orvostudományi  Egyetem  Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. dr. Székedy
Péter   tanársegéd,   gyermeknőgyógyász,  szülész-nőgyógyász  adott  választ
kérdéseinkre.

   - Gyakori a fiataloknál elvégzett abortusz?

   - Sajnos, nincs olyan hét, hogy ne jelentkezne egy-két tizenhat év alatti
lány  terhességmegszakításra.  Havonta  átlagosan  egy  tizennégy  év alatti
kislány is kéri a műtétet.

   - Nagyon megviseli őket a beavatkozás?

   - A műtét a lehető legkíméletesebb, a szövődmények a mai technika mellett
szerencsére  ritkák. A tizenhárom-tizennégy éveseket viseli meg legkevésbé a
dolog,  elsősorban azért, mert a legtöbbjük föl sem fogja, mi történik vele,
annyira  gyerek.  Annyit  érzékel,  hogy bár egészséges, most injekciót kap.
Megfigyeltem,  hogy  a tizenhét év felettiek, sőt a felnőtt asszonyok sokkal
nehezebben  viselik  lelkileg  az  abortuszt.  Náluk  szintén  nagyon  sok a
terhesség-megszakítás,  hetekre  előre  beütemezve  napi  nyolc-tíz  műtétet
végzünk.

   - Mit dehetne tenni, hogy ez a szám csökkenjen?

   - A  szexuális  kultúra,  a  felvilágosítás  hiánya,  a nemtörődömség  és
gondatlanság  mind  nem kívánt terhességhez vezet. A gyerekeket az általános
iskola alsó tagozatában kell elkezdeni felvilágosítani, és ez nem a tanítók,
hanem  a  szülők,  az  orvosok  feladata.  Csak  a szülő tudja megtanítani a
gyereket arra, mi az, amit nem szabad, mi az, ami meglepetést okozhat, és mi
az  a  titok,  amely adott esetben a szülőnek elmondható. Innen a klinikáról
bármelyik iskolába elmegyünk, és tartunk előadást, amikor hívnak.

   - Ha  az  Ön családjában esik teherbe egy tizenhárom éves lány, mit  tett
volna?

   - Ha  az  én  családomban  történik  az  eset, nem támogatom a  terhesség
megtartását.  Ugyanakkor  tudom,  hogy  nem  történhetne  ilyesmi,  mert nem
mulasztanám el a felvilágosítást.

   - Meghatározható-e,  honnan  kerülnek  ki  a  legfiatalabb teherbe  esett
lányok?

  - Nem.  Sajnos  minden  retegből  érkeznek gyerekek, a gazdag és  szegény,
tanult és iskolázatlan családokból egyaránt. Azt hiszem, a felvilágosítás és
a felelősség a két kulcsszó.

                            Egybevágó vélemények

   Dávodon,  Szegeden,  Baján,  Debrecenben  és a fővárosban sokan elmondták
véleményüket az esetről, és mindenki magánügynek tartja a terhességet, annak
megtarrását  vagy  megszakítását.  Értetlenkednek  férfiak, nők, fiatalok és
idősek,  hogy az évi csaknem hetvenezer abortusz közül miért éppen ez kavart
ekkora botrányt.

   - Öt  lány  anyja vagyok, tehát nem abortuszpárti, ennek ellenére  nagyon
felháborított  az eset. A második évezred végén nem volna szabad pellengérre
állítani senkit, különösen nem egy gyereket - mondja B.-né Ózdon.

   - A férfiak felelőssége hol van? Foglalkozzanak ezzel a lapjukban!  Ez az
eset  is  csak arról szólt: a lány, a lány, a lány. Hát egyedül hívta életre
azt  a magzatot? A felelőtlen férfiakat kellene meghurcolni - véli a szegedi
Forrrás Szálló pincére.

   - Korán  kezdik ma a szexuális életet a gyerekek.  Senki nem beszél velük
arról,  hogy  ez nem játék, ők pedig úgy vannak vele, kipróbálom, mert ilyet
még  nem  játszottam.  És  a játénak sokszor tragédia a vége. Magam is korán
kezdtem,  és  bűnhődtem  miatta. Hibáztatom a felnőtteket - véli a huszonkét
éves K. Petra, aki túl van egy abortuszon.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.