Sch„ffer Erzsébet - Árvai Magdolna:
GYERMEKEK GYERMEKE
(Forrás: Nők Lapja, 1998/16. szám, 4-6. o.)
Győzelem
Győzelem! Ujjong az ország. Megmentettük! Megmentettük azt a kislányt.
Igen? Miért érzem akkor szégyenletesen magam? Miért nem tudok örülni ennek
az állítólagos győzelemnek Miért röstelkedem a történtek miatt? Miért érzem,
hogy kitekertek, bedaráltak, szenzációvá tettek egy ügyet, amelynek
bármiféle megoldása nem lehet más, mint személyes döntés? Miért nem érzem az
egész kampányt - aminek sokan gondolják - igazi segítségnek?
Végiggondoltam. Azért érzem így, mert kiveszi, elveszi a döntést, a
"dolgok megélését" az ember kezéből. Éppen a szabadság nevében segít kívül
maradni saját, személyes sorsodon. Amely sors tudjuk, nem itt és nem most
kezdődött. Sokféle lehet, sokféle megoldással, számtalan jó vagy rossz
döntéssel és választással.
Valaki a társaságban, ahol beszélgettünk, azt kérdezte: Mi történt volna,
ha nincs abortusz? Ezt már nem tudhatjuk meg soha. Mert másfelé mentek el a
dolgok. Elszakadtak a szereplőktől, mások által irányítva alakult a
történet. Akkor is így van ez, ha azok, akik irányították, segíteni akartak.
Igazi tragédiánk, hogy a világ most egyre gyakrabban erről szól: Ember,
segítek. Nincs is hozzá szükségem rád. És felment a gondolkodás, a
felelősség, a döntéshozatal alól. Nemcsak egy gyermek vállalása előtt. Ami
mindig élet, jövő, ígéret. Hanem sokkal előbb.
De abban a pillanatban, amikor egy ember elfogadja mindezen felmentést és
kívülreked a sorsán - áldozattá válik. Ebben a történetben csak áldozatok
vannak. Ha végiggondoljuk, minek is szól az örömünk, mi is azzá lettünk.
(Sch„ffer Erzsébet)
Gyermekek gyermeke
Az ítélkezés nem a mi dolgunk
Előttem a falu, Dávod. Az a határmenti település, ahol a tizenhárom éves
teherbe esett kislány él, ahol emberek tucatjai mondták el véleményüket,
ahol ítélkeztek, ahol a megbocsátást gyakorolták, vagy elvetették. Az
intézmények, a községháza takaros, bár a faluban érezhető a mérhetetlen
szegénység. Sok a munkanélküli, naponta érkeznek a segélykérelmek Petike
József polgármesterhez
- Elhíresült a falunk. Sajnos. Ennek is a szegénység az oka. Egy gazdag
család lányát nem pellengérezték volna ki ennyire, mint ezt a nehéz
körülmények között élő tizenhárom éves árvát - kezdi Petike József. - Mi a
terhesség megszakítása előtt egy hónappal értesültünk a történtekről,
azonnal beszéltünk Kati anyjával, bátyjával, aki a családfenntartó, az
iskolaigazgatóval, és próbáltunk minden segítséget megadni. A történtek
elkeserítenek, megingott a hitem a hatóságokban, amelyek anélkül döntenek,
hogy környezettanulmányt végeznének, hogy tudnának a család életéről,
gondjairól. A lavina megállítható lett volna. Apaként azt mondom, a szülők
felelőssége minden esetben nagy, hiszen a felvilágosítás elsősorban az ő
dolguk. Az esetről pedig azt tudom mondani, a falu Kati mellett állt.
Katit visszavárják
Az általános iskolába visszavárják a kislányt. Varga Mikályné igazgató és
a tanárok ígérik, segíteni fognak abban, hogy Kati mielőbb kiheverje a
körülötte hetek óta tartó méltatlan cirkuszt, és befejezze tanulmányait.
- Mindannyiunkat meglepett, hogy egyik tanítványunk teherbe esett. Az
egészségügyi felvilágosítás a Vöröskereszttel közösen már a negyedik-ötödik
osztályban megkezdődik. Később osztályfőnöki és biológiaórán a hetedik-
nyolcadik osztályosokkal beszélget erről a védőnő, a gyermek- és körzeti
orvos. A felvilágosítás oldott hangulatban történik, bármit megkérdezhetnek,
elmondhatnak a gyerekek. Kati osztályában épp tart az a három hónapos
előadássorozat, amely kiterjed a baleset-megelőzésre, az egészségvédelemre
és a szexuális felvilágosításra egyaránt - magyarázza az igazgatónő. -
Katiról annyit mondhatok, hogy nem tartozott a legjobb tanulók közé, viszont
jól beilleszkedett a közösségbe, szeretik az osztálytársai. Járt
tanulószobára, soha nem hiányzott, nem késett el.
A P. család négy gyereke közül Tibor a legidősebb a maga huszonhárom
évével. Ő vette át két évvel ezelőtt elhunyt édesapjuk szerepét.
- Kati nagyon aranyos kislány volt, imádtuk, hiszen két fiú után
viszonylag nagy korkülönbséggel született. Tízéves kora körül, ahogy a
legtöbb kamasz, lázadóvá vált, olykor visszafeleselt, vagy nem csinálta azt,
amit éppen kértünk tőle. Édesapánk halála négyünk közül talán őt viselte meg
a legjobban. Az elmúlt két évben Kati nagyon sokat fejlődött, hirtelen
megnőtt, kész nő lett. Néha tekergett, de fiúk nem voltak az életében.
Borzasztó dolognak tartom, hogy idegen emberek így beavatkoztak a családunk
életébe, és ennyire meghurcolták a húgomat. Ilyen helyzetben az érintett
családnak kell döntenie, vállalnia tette következményeit. Én sem vagyok
abortuszpárti, de a baj bárkinél előfordulhat. A húgom nem kért, segítséget
az Alfa Szövetségtől, Dávodon az emberek azt sem tudták, hogy léteznek.
Lelki terror, hogy gyilkosnak nevezték, többet ártott neki, mint a műtét.
- Itt ismerik a családunkat - folytatja -, tudják rólunk, hogy mi, fiúk
voltunk elsőáldozók, bérmálkoztunk, jártunk hittanra, ministráltunk, a helyi
plébánossal jó a kapcsolatunk. Tudom, ő azok között az emberek között lesz,
akik Katit segítik majd lelki békéje helyreállításában. A szüleinket
ismerik, tudják, hogy nem gyilkosok, hiszen négyen vagyunk testvérek. A baj
megtörtént, de kérdezem én, kinek van joga ítélkezni a másik ember fölött?
Kinek van joga megkövezni a bűnöst? Ha itt egyáltalán bűnről, nemcsak
botlásról van szó? - mondta Tibor, aki örül, hogy a faluban senki nem
mutogat rájuk, nem súgnak össze a hátuk mögött.
Gyereklányok a klinikán
Magyarországon évente átlagosan százötven esetben kezdenek nyomozni a
rendőrök kiskorú megrontása ügyében. Megrontásnak számít, ha tizenkét
évesnél idősebb, de tizennégy évesnél fiatalabb gyerekkel létesít valaki
szexuális kapcsolatot. Vannak esetek, amikor a rendőrség azért nem tud
semmit tenni, mert az érintett gyermek szülei, illetve a gyámhatóság nem ad
be indítványt. Kati esete is megrontásnak számít a kora miatt, még akkor is,
ha nem akarata ellenére történt.
Szinte az ország minden szülészeti és nőgyógyászati osztályán előfordult
már, hogy gyermeklányokon végeztek abortuszt. Nem ritka a tizennégy év
alattiak szülése sem, azokban a megyékben, ahol több állami gondozott él,
sokkal gyakrabban esnek teherbe tizenéves kiskorúak. A Debreceni
Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. dr. Székedy
Péter tanársegéd, gyermeknőgyógyász, szülész-nőgyógyász adott választ
kérdéseinkre.
- Gyakori a fiataloknál elvégzett abortusz?
- Sajnos, nincs olyan hét, hogy ne jelentkezne egy-két tizenhat év alatti
lány terhességmegszakításra. Havonta átlagosan egy tizennégy év alatti
kislány is kéri a műtétet.
- Nagyon megviseli őket a beavatkozás?
- A műtét a lehető legkíméletesebb, a szövődmények a mai technika mellett
szerencsére ritkák. A tizenhárom-tizennégy éveseket viseli meg legkevésbé a
dolog, elsősorban azért, mert a legtöbbjük föl sem fogja, mi történik vele,
annyira gyerek. Annyit érzékel, hogy bár egészséges, most injekciót kap.
Megfigyeltem, hogy a tizenhét év felettiek, sőt a felnőtt asszonyok sokkal
nehezebben viselik lelkileg az abortuszt. Náluk szintén nagyon sok a
terhesség-megszakítás, hetekre előre beütemezve napi nyolc-tíz műtétet
végzünk.
- Mit dehetne tenni, hogy ez a szám csökkenjen?
- A szexuális kultúra, a felvilágosítás hiánya, a nemtörődömség és
gondatlanság mind nem kívánt terhességhez vezet. A gyerekeket az általános
iskola alsó tagozatában kell elkezdeni felvilágosítani, és ez nem a tanítók,
hanem a szülők, az orvosok feladata. Csak a szülő tudja megtanítani a
gyereket arra, mi az, amit nem szabad, mi az, ami meglepetést okozhat, és mi
az a titok, amely adott esetben a szülőnek elmondható. Innen a klinikáról
bármelyik iskolába elmegyünk, és tartunk előadást, amikor hívnak.
- Ha az Ön családjában esik teherbe egy tizenhárom éves lány, mit tett
volna?
- Ha az én családomban történik az eset, nem támogatom a terhesség
megtartását. Ugyanakkor tudom, hogy nem történhetne ilyesmi, mert nem
mulasztanám el a felvilágosítást.
- Meghatározható-e, honnan kerülnek ki a legfiatalabb teherbe esett
lányok?
- Nem. Sajnos minden retegből érkeznek gyerekek, a gazdag és szegény,
tanult és iskolázatlan családokból egyaránt. Azt hiszem, a felvilágosítás és
a felelősség a két kulcsszó.
Egybevágó vélemények
Dávodon, Szegeden, Baján, Debrecenben és a fővárosban sokan elmondták
véleményüket az esetről, és mindenki magánügynek tartja a terhességet, annak
megtarrását vagy megszakítását. Értetlenkednek férfiak, nők, fiatalok és
idősek, hogy az évi csaknem hetvenezer abortusz közül miért éppen ez kavart
ekkora botrányt.
- Öt lány anyja vagyok, tehát nem abortuszpárti, ennek ellenére nagyon
felháborított az eset. A második évezred végén nem volna szabad pellengérre
állítani senkit, különösen nem egy gyereket - mondja B.-né Ózdon.
- A férfiak felelőssége hol van? Foglalkozzanak ezzel a lapjukban! Ez az
eset is csak arról szólt: a lány, a lány, a lány. Hát egyedül hívta életre
azt a magzatot? A felelőtlen férfiakat kellene meghurcolni - véli a szegedi
Forrrás Szálló pincére.
- Korán kezdik ma a szexuális életet a gyerekek. Senki nem beszél velük
arról, hogy ez nem játék, ők pedig úgy vannak vele, kipróbálom, mert ilyet
még nem játszottam. És a játénak sokszor tragédia a vége. Magam is korán
kezdtem, és bűnhődtem miatta. Hibáztatom a felnőtteket - véli a huszonkét
éves K. Petra, aki túl van egy abortuszon.