"SZÜLÉSÉT NEM ENGEDÉLYEZEM!"
(Forrás: Gyöngy, 1998/5. november, 25-26. o.)
Kevés kinai nő sorsa alakul olyan szerencsésen, mint
Gong Lié. A sok gondot, az élet árnyékos oldalát csak
kevesen ismerik az óriási ország határain túl. Az itt
következő sorokat csak az olvassa el, aki érez
magában elég erőt. Mert megdöbbentő a valóság
Kínában, a huszonegyedik század küszöbén!
Miközben a világ innenső részén az abortusz ellen folytat hadjáratot az
orvostársadalom, az egyház és számtalan életvédő egyesület, addig a Távol-
Keleten, pontosabban Kínában a szülést tiltják, sőt büntetik. Idestova húsz
éve retteg a kínai kormányzat a demográfiai bombától. Ezért léptették életbe
1980-ban a drákói születésszabályozási törvényt. Meg is lett az eredménye: a
több mint egymilliárd lakosú országban így csak évi tizenötmillió fővel
szaporodik a lakosság. A legsűrűbben lakott területeken már elfogyott a
termőföld. Egyes számítások szerint minden tizedik ember (csaknem százmillió
kínai) éhezik.
A születendő gyermekek számának csökkentésére irányuló rendeletet
1980-ban csak a nagyobb városokban élőknél sikerült bevezetni. 1991-ben
aztán az egész országra kiterjesztették a rendelkezést: "Szülni tilos!"
Azóta is a "két felnőtt: egy gyerek" képlet az irányadó. Az állam ettől
kezdve ezen a téren (is) beleszól az emberek legszemélyesebb dolgaiba.
Minden házaspárt arra köteleznek, hogy csak egy gyermeke lehet. És ezt
szigorúan ellenőrzik. Az első gyermek - akár lány, akár fiú - elvileg örökre
egyke marad. Egyetlen nő sem szülhet kétszer - legfeljebb, ha a gyermeke
meghal.
Az abortuszok száma tehát hihetetlen méretet öltött. Igazából voltaképpen
senki sem tudja, hány tíz- vagy százmilliót hajtanak végre évente a hatalmas
országban.
Az embrió gyógyító ereje
Nagy ritkán előfordul, hogy az orvos - elsősorban az eldugott, távoli
vidékeken - elnéző és megengedi a második gyermek születését. A család
boldog - mondjuk nyolc hónapig, mert a szülés előtti hetekben végül mégis
abortuszbizottság elé kerül az asszony, ahol meg is születik a döntés:
azonnali abortusszal el kell venni a "vétkes" asszonytól magzatát.
Kínában senki nem emel szót a nők egészsége, az abortusz veszélye ellen.
Sőt! Amióta a kínai orvostudomány felfedezte, hogy rengeteg olyan gyógyító
anyag található az abortusz során kioperált embrióban, ami más módon nem
érhető el, még támogatják is a művi vetélést. Elsősorban a hongkongiak
jutnak az efféle "természetes gyógyszerhez", mivel általában ők tudják
megfizetni. Az embrióból ugyanis nem gyárilag készítik el a hatóanyagot,
hanem maga a páciens - otthon. Mondjuk levesként feldolgozzák, és minden
undor nélkül elfogyasztják. Az embriót és a méhlepény bizonyos részét minden
kórházban termoszba teszik, ahol a "megrendelő" szép summáért átveheti.
Hűtésre, konzerválásra ugyanis nincs mód. De idő se nagyon, mert óriási a
kereslet.
Mit gyógyít az embrió?
Egyebek között a krónikus asztmát. Aki régen sokat fulladt, a sajátos
módon "szedett" hatóanyagtól végleg meggyógyul. Ugyanígy a vérképző rendszer
sokféle betegsége is kezelhető, és az öregedő bőr ránca is eltüntethető a
meg nem született embrió mirigyeinek hatóanyagával.
A kínai kórházakban általánosan uralkodó szemlélet szerint ilyen értékes
anyagot vétek lenne kidobni, elégetni. Hiszen az olyan volna, mint ha
dollárkötegeket vetnének tűzre. Némelyik nőgyógyászati klinikán - ahol
naponta százával, futószalagon végeznek abortuszt - egy-egy "régi kedves
ügyfélnek" már saját rekesze van a hűtőben... És ezen ott senki nem
csodálkozik.
"Szülését kivételesen engedélyezem!"
Falun - és nagyon ritkán - előfordul, hogy engedélyezik a második
gyermeket, de kizárólag akkor, ha az első lány lett. Ennek az oka, hogy
kínai viszonyok között - még az ősi hagyomány alapján - az idős parasztnak
ma sem jár semmiféle állami támogatás vagy nyugdíj. Így csak arra számíthat,
hogy majd a fia eltartja (a lány természetesen férjhez megy, és az új
családja öregeit fogja szolgálni).
Ha a kínai asszony másodszor is terhes marad, jobb, ha azonnal
jelentkezik abortuszra, mert rosszakarói előbb-utóbb úgyis feljelentik, és
akkor jön a büntetés. A kormány eleve arra ösztönzi a lakosságot, hogy
jelentse, ha "illegális terhességet" tapasztal.
Aki a sok tiltás és megtorlás ellenére mégis meg akarja szülni második
gyermekét, az teljes anyagi romlásba dönti a családját. Ugyanis nemcsak
egyszeri, nagy összegű pénzbüntetést kell ilyenkor fizetni, hanem az apát
azonnal elbocsátják a munkahelyéről "antiszociális magatartása" miatt.
Hatvanezer családtervezési intézet működik az országban, de valamennyinek
csupán annyi a dolga, hogy emelje az abortuszok számát. A hivatalnokok
mindenütt az állásukat vagy személyi szabadságukat kockáztatják, ha a rájuk
bízott tartományban, városban, járásban, falun a születések száma az előre
meghatározott százalékos mutató fölé emelkedik.
A hivatal feladata, hogy a házasságkötéskor az ifjú asszonnyal aláíratja
a kötelezvényt, amiben megígéri, hogy egynél több gyermeket nem fog szülni.
Ha mégis megteszi, fizetését büntetésül harminc százalékkal csökkentik. (Az
illegális terhességet bejelentő besúgók ebből kapják a beígért tekintélyes
pénzjutalmat.)
Ennek ellenére a kötelességtudó kínaiak egyre-másra szegik meg a törvényt
és sorra születnek az illegális gyermekek. A lányok többségét ilyenkor
elveszik a családtól, és szüleit soha többé nem láthatja viszont.
Kínában ősidők óta fiúkultusz volt. Ez mára kicsit enyhült, de nem sokat
változott. A korszerű orvosi eljárások révén már méhen belül megtudható a
születendő gyermek neme, s bizony a legtöbb asszony a leendő lánygyermekéről
eleve lemond. Most úgy áll a népességi mutató, hogy száz lányra
száztizennyolc fiú születik. És ebből újabb fenyegető rémkép rajzolódik ki:
tizenöt év múlva, amikor ez a nemzedék nagykorú lesz, közel hetvenmillió
fiatal férfi nem talál majd magának feleséget - hiszen leendő asszonyának
nem volt szabad megszületnie...