VESZEKEDNI TUDNI KELL!
(Forrás: Gyöngy, 1998/4., október, 8-9. o.)
A legtöbb könnycsepp veszekedés közben termelődik.
Érzelmi zsarolásként, vagy csak a tehetetten dühből
fakadóan, esetleg az önsajnálat jeleként.
Köztudott, hogy a harag nem jó tanács adó, a veszekedés, a vita gyakran
nem megoldás az adott problémára, és sokszor csak elkeseredettséget,
letörtséget okoz. Neves orvosok által bizonyított tény az is, hogy az ilyen
"összecsapás", az állandó kötözködés, a feszült hangulat akár komoly
betegség előidézője is lehet, valamint rendkívül terhelő a szer vezet
számára is. Éppen ezért, aki megteheti, kerülje a vitát, de ha mégis
kirobban a veszekedés, próbáljon nyugodt és higgadt maradni!
A feleség sírva csapja be maga mögött az ajtót, a férfi a képernyőt
bámulja mozdulatlanul. Talán sokak számára ismerős jelenet. Mert ahogy a
nagyanyáink mondták: tányér-kanál nincs meg csörgés nélkül. És nemcsak
otthon, a munkahelyen is előfordulhat vita, amit nem lehet elkerülni, de...
Vitatkozni úgy is lehet, hogy mindkét fél elégedett megkönnyebbüléssel zárja
le az összeütközést.
A házasfelek közötti vita sokszor a férfi és a nő lelkialkatában meglévő
különbségből származik. A férfi mindig győzni akar - gyerekkora óta erre
nevelték -, általában szívesen vállalja az összeütközést, könnyebben és
gyorsabban kritizál.
A nő sokáig és sok mindent lenyel ("a kislánynak mindig kedvesnek és
szelídnek kell lennie"), és csak akkor kezd vitát, ha már tűrhetetlennek
érzett feszültség halmozódott fel benne.
A vitát kezdő férj néhány kisebb engedménnyel rendszerint leszerelhető,
viszont a vitát kezdő feleség apró, jelentéktelennek tűnő kifogása mögött is
súlyos elégedetlenség rejtőzhet.
A férfi arról beszél, amivel elégedetlen, ezzel szemben a nő csak
célozgat, és gyakran elkeseredik amiatt, hogy a férje nem érti meg apró
utalását. Ha a férj - mondjuk - a gyerekek lármája miatt rendez jelenetet,
akkor valóban csak csendet szeretne. Ám ha a feleség arról panaszkodik,
milyen sok munkát igényel a gyerekek gondozása, akkor az valójában üzenet a
férjnek: azt szeretné ugyanis, ha több segítséget kapna a párjától.
A lelki különbség ellenére is eredményes lehet a férj és feleség közötti
vita, ha legalább az egyik fél tudja, mire is kell ügyelnie.
Alapvetően fontos, hogy a vitában a problémával foglalkozzanak, és az
összetűzés ne váljék személyeskedéssé. Ha a férfi a felesége frizuráját vagy
öltözködését kritizálja, teljesen rossz az olyan válasz, hogy "de te is
nevetséges vagy, amióta így vágatod a hajadat", vagy "te viszont úgy
szaladgálsz itthon ebben az öreg nadrágban, mintha a hajléktalanoktól jöttél
volna"! Ugyanilyen bántó, ha az idejével elszámolni nem tudó férfi nem
vallja be a barátokkal együtt megivott egy-két üveg sört, hanem a lényeget
megkerülve ilyenforma választ ad: "Biztosan az anyád biztatott, hogy
kötözködj velem" vagy "miért hagyod, hogy a barátnőd összeugrasszon
bennünket?" Rendkívül fontos szabály: kifogásolni csak a hibát kell (vagy
lehet), amit a partner elkövet, de a vita közben is éreztetni kell a
másikkal, hogy a személye fontos a másik számára. A "ha nem szeretnélek, nem
tettem volna szóvá" jellegű megjegyzés meg tudja akadályozni, hogy a
szóváltás egymás sértegetésévé fajuljon.
A vita során mellőzni kell az olyan - ugyancsak személyeskedő -
megjegyzést, mint a "mert mindig azt akarod, hogy neked legyen igazad" vagy
a "veled képtelenség vitatkozni". Ha hasonló megjegyzés elhangzik, legjobb a
partnert azonnal figyelmeztetni, hogy miről is van szó valójában, miről is
akarják meggyőzni egymást.
Ha egyik fél sem képes engedni, ha reménytelennek látszik a helyzet, ha
megmerevedett mindkét álláspont, érdemes szünetet tartani. ("Tudod mit,
igyunk meg egy kávét, hátha születik közben valamilyen jó ötletünk" vagy
"most már szükségem van néhány nyugodt percre, kimegyek az ajtó elé friss
levegőt szívni.") A nagyon élessé váló összeütközésnél az is javíthat a
helyzeten, ha a feleség (vagy férj) nem partnerével szembeállva érvel, hanem
a háta mögé lép, és egymásnak hátat fordítva vitatkoznak tovább. Ha a
vitatkozók nem látják egymás indulatos arcát, mimikáját, gesztusát, akkor
sokkal tárgyilagosabban és nyugodtabban tudnak tovább érvelni.
Pillanatokon belül vége lehet a hosszan tartó vitának is, ha az egyik fél
felteszi a kérdést: "És milyen megoldást látnál a legjobbnak?" Mint
közismert, kritizálni könnyű és felelőtlen dolog - megvalósítani a tervet,
vagy akár ötletet adni sokkal nehezebb.
Néhány technikai körülményre is érdemes odafigyelni. Sohase szabad vitát
kezdeni akkor, ha a partner fáradt, türelmetlen, ingerült, ha tele van
gonddal. Akit a nap folyamán kellemetlenség ért, könnyen kijön a sodrából;
az érzelmekkel terhelt, a csalódás, az elégedetlenség, a felhalmozódott düh
levezetésére is használt vita nem szokott eredményt hozni.
A hangerővel is érdemes törődni. Nem lesz meggyőzőbb annak az érvelése,
aki mondandóját kiabálva fogalmazza meg. Épp ellenkezőleg: a halkan érvelő
fél nagyon hamar előnybe kerül, mert vitapartnere alkalmazkodni kénytelen.
Alapvetően fontos, hogy a másik álláspontját is próbálja megérteni,
esetleg elfogadni. Csak akkor lesz haszna a vitának, ha egyik fél sem hiszi,
hogy ő jó, de a partnere gonosz, neki teljes mértékben igaza van, ellenfele
viszont mindent tévesen ítél meg. Már csak azért is érdemes a saját hibát,
saját tévedést felismerni és elfogadtatni, mert önmagának mindenki
könnyebben bocsát meg!
Így reagálnak a férfiak: Bánat helyett düh
Az elhagyatottságra a férfiak többnyire egészen másként reagálnak, mint a
nők. Hamarabb vigasztalódnak új barátnővel. Ez a pszichológus szerint nem az
érzéseik hiányossága miatt van, hanem az elfojtásukra való erősebb
indíttatásuk okán. "Egyszerűen nem akarják tudomásul venni a bánatot, a
gyászt. És különösen nem akarnak szembenézni azzal, vajon mi volt a szakítás
oka."
A férfiak gyásza gyakran vezet erőszakhoz, dühkitöréshez, sőt rendkívüli
esetben gyilkossághoz. A nők ezzel szemben depresszióba esnek,
visszavonulnak vagy öngyilkosságot követnek el.