dr. Hajduska Marianna:
FÁJDALOMHERCEGEK ÉS MACHÓK
(Forrás: Voil…, 1997/9. szám, 78-80. o.)
Bármilyen ellentmondásosnak is tűnik, a nők csinálnak
férfit a férfiból. Amikor a gyermeket váró anya szép,
erős, okos fiúról álmodozik, olyanról, akivel
találkozni szeretett volna, amilyennek párjának is
lennie kellene, elindítja a "társadalmi hatások"
sorozatát.
Graham Greene egyik regényében a férfi egykedvűen ül tengerparti háza
teraszán, és hideg-kék szemekkel bámulja a nagy zöld vizet. Asszonya tálcán
teszi elé a reggeli narancslevet. A férfi rezzenéstelen arccal mered tovább
a semmibe, ajkán enyhe mosollyal nyugtázva e gesztust. Ő a macho. A férfi,
aki nem mutat sem túl heves, sem felesleges érzelmeket. Aki mindig uralja az
indulatait. Erős, magabiztos, ámde nyugodt és visszafogott is egyben. Ő az,
aki az amerikai cowboy-filmekben rezzenéstelen arccal húzza elő - no persze
mindig a kellő pillanatban - pisztolyát, biztosan céloz és talál. Ő az, aki
gyengéd a nőkkel, de sohasem érzelgős. Sem a bőbeszédűség, sem a lelkizés
nem sajátja. Markánsan jóképű, magabiztosan szerény. Szavai finom iróniával
fűszerezettek, és épp olyan pontosan találnak célba, mint a fegyvere.
A másik véglet: Hamlet. Ő az érzékeny gondolkodó, a világ bajain töprengő
entellektüel. Nem erőssége a férfias határozottság, a helyzetek magabiztos
uralása. Ő a fájdalomherceg. Okos, vívódó és érzékeny, de nehezen dönt, mert
az élet dolgai a maguk sokszempontúságában jelennek meg előtte. Érzései
gyakorta kilendítik a vágyott sztoikus nyugalomból, sokat foglalkozik
önmagával. Bánat, fájdalom és hisztéria sem idegen tőle. Gyakran inkább
támaszra vár, mintsem támaszt nyújtani igyekszik.
Vajon a férfihormon mennyisége, a gének játéka, avagy a nevelkedés és a
társadalmi elvárások formálják-e a fiút machóvá vagy fájdalomherceggé?
Bizonyára ez is, az is. Aki izmos testalkatot, széles vállakat, sudár
termetet örökölt, azt fizikai tulajdonságai is késztetik a hagyományosabb
férfiszerep elvállalására. A madárcsontú, kisnövésű, törékeny fiúk hiába
vágyódnak az izomember szerepkörére. Nekik jobban fog állni az érzékeny,
értő, gondolkodó figurája. Így azután gének adta fizikai jellemzők: a
testalkat és a küllem alakítják és színezik a viselkedést, a férfiszerepet.
A férfiasság némely alkati jellemzőjét környezeti és kulturális tényezők is
jelentősen befolyásolják. Kitartó sportolással még a testmagasság is
növelhető pár centiméterrel. Az izmokat pedig jócskán lehet fejleszteni,
ízlés és erőfeszítés kérdése, hogy mennyire. Korunk divatja az erős,
sportos, egészséges, karcsú alkatot tartja a férfiasság jelképének. A
túlzott izmosság, a body buildinges külső, a férferő nélküli intellektuális
jelképek már nem az ideál megtestesítői.
Kutatások igazolják, hogy a férfi nemi kromoszóma rendellenes halmozódása
fokozza az agresszivitást. A tesztoszteron, a férfi nemi hormon szintén
növeli az erőszakosságot és a küzdőszellemet is. Ámde hormonok és
kromoszómák nem mindenekfelett, nem eleve elrendeltetésként hatnak. A
nevelkedés, a társadalmi környezet a génekben és a hormonokban lévő
tulajdonságokat, illetve lehetőségeket alakítják, elfedik vagy
hangsúlyozzák. Bármilyen ellentmondásosnak tűnik, a nők csinálnak férfit a
férfiból. Legalábbis a kezdetekkor. Amikor a gyermeket váró anya gömbölyödő
hasára teszi kezét és szép, erős, okos, győzedelmes fiúról álmodozik,
olyanról, akivel találkozni szeretett volna, olyanról, amilyennek párjának
is lennie kellene, elindítja a "társadalmi hatások" sorozatát.
Mire a gyermek megszületik, a szülői fantázia már rengeteg
tulajdonsággal, várakozással felruházta. Az, hogy milyen nemű gyermeket
várunk, meghatározza későbbi jellemvonásait. Ha véletlenül lány lesz a
fiúnak várt jövevény, lehetséges, hogy keményebb, erőszakosabb,
határozottabb jellem lesz, küldetését beteljesítvén. Ha fiú lesz, akit
kislánynak gondoltak, szelídebbé, érzőbbé, és akár nőiesebbé is válhat a
rejtett szülői üzenetek hatására. Jellemének bimbózása előtt elérik a
gyermeket a különböző anyai és apai elvárások, amelyeknek, ha tud, igyekszik
megfelelni. A homokozó előtt ülő mama, aki türelmetlenül biztatja Pistikét,
erőszakkal vegye vissza a lapátját Ferikétől, és ne pityeregjen
tehetetlenül, elindítja fiacskáját az egyik úton. Rejtjelesen vagy
direktebben üzeni, hogy számára a határozott, akaratát képviselni tudó,
erőszakos férfi az igazi. Az első hónapokban leginkább az anyák sugalják
fiaiknak, hogyan is kell férfivá válni. Szelíd lelkű, finom, nőies és
kemény, határozott, erőszakos anyák terelgetik a férfivá cseperedés első
lépcsőin a fiúgyereket. Szerencséje van annak, akinek anyja nőként jól érzi
magát a bőrében, és jó viszonyban van a férfinemmel is.
A bizonytalanok, akik nem tudtak harmonikus kapcsolatot kialakítani a
másik nemmel, anyaként megerősödvén túlságosan köthetik magukhoz fiaikat. A
fiút már kicsi korában is bevonhatják a férj, a partner szerepébe, ő lesz a
bizalmas, a támaszt adó, az egyetlen férfi, aki ér valamit. Veszélyes
szeretet az ilyen, megzavarhatja férfi szerepformálásában a felcseperedőt. A
későbbiek során nehéz lesz majd elengedni a felnőtté vált fiút, aki nem
pusztán gyermek és barát, hanem társ, problémék megoldója, az élet
értelmének megadója is volt egyben. Nincs az a meny, aki ennyi kapcsolódási
ponttal, a fiúszerepek ily sokaságával meg tud majd küzdeni.
A férfiakban csalódott mamák, akik enyhe vagy súlyosabb megvetéssel
viseltetnek férjük, partnerük iránt, sajátosan alakítják a férfiszerepet
fiaikban. Egyetlen férfinak lenni, akit a szeretett nő tisztel, egyszerre
fantasztikusan önbizalmat szülő és elbizonytalanító. Ahhoz a nemhez
tartozni, akit a csodált anya nyíltan vagy burkoltan lenéz, a férfiöntudatot
áshatja alá. Későbbi szexuális problémák is eredhetnek ebből. Az anyák, akik
nem tudják ölbe venni gyermeküket, vagy később képtelenek elengedni, vagy
akik megfojtanak a szeretetükkel, vagy bizonytalanságot keltenek a saját
kishitűségükkel, tudattalanul mind-mind befolyásolják gyermekük későbbi
jellemvonásait.
Az első közösség, óvoda vagy iskola új kihívásokat kínál a
férfipalántának. A kortársak körében kiderülhet a trónörökösről, hogy
pusztán a szülői elfogultság terméke volt a csodálat, amely eddig
körülvette, a kortársak nem értékelik különösebben. Meghatározó a
későbbiekre, mi is lesz a fiú helye a csoportban. A falkavezér vonzó
szerepköre vár-e rá, avagy valamely kiemelkedő tulajdonsága révén tisztelik
és szeretik, esetleg nyomasztóan héttérbe szorul? Viszonylag korán eldől,
hogy erő, intellektus, humor, szépség, kedvesség közül melyek is lesznek a
számára legfontosabb értékek.
Az iskola a társadalom értékítéletét is közvetíti. Okosság, tejesítés,
intellektus szempontjából is rangsorolják a gyermeket, igazul vagy
igazságtalanul, de nehezen megváltoztathatóan. Aki korán kap pozitív
visszajelzéseket szellemi képességeiről, annak fontos lesz a teljesítés. Az
aki kudarcokat szenved a tudásszerzés frontján - ha feltűnést keres -, az
erőt, a bátorságot, avagy az agressziót fogja választani a harcmezőn.
Legerősebben a korszellem, a történelmi, a társadalmi háttér és az
elvárások formálják, színezik a férfiszerepet. A bátor hős és a töprengő
entellektüel régi korokban is jól ismert volt, de a férfiasság szimbólumának
inkább az előbbi számított. Korunkban mindkét szerepmegoldás jelképpé vált.
Érdemes megfigyelni az amerikai filmek hőseinek változását, hiszen ezeknek
az alkotásoknak a közönségsikere gyakran a sztár, a modell vonzerejében, a
vele való azonosulás lehetőségében rejlik. Már a negyvenes években is
megjelent a vásznon a töprengő, gondolkodó, nem az erő fölényével érvelő
hős, mint például Gregory Peck. Rengeteg női szívet dobogtatott meg olyan
alkatú színész, mint Humphrey Bogart. Sikereit nem éppen sudár termetével és
semmiképpen sem öklével érte el.
Napjainkban - legalábbis az amerikai filmekben - mindkét modellt
megtaláljuk, sőt egyre kifinomultabb változatban tanulmányozhatjuk őket. A
macho már nemcsak bátor és erős, hanem fegyelmezett, visszafogott, gáláns és
lényeglátó is. (Például Charles Bronson, Paul Newman, vagy a maiak közül
Sylvester Stallone.) Az érzékeny entellektüel sem nélkülözi a bátorságot.
Finom iróniával éli meg saját bizonytalanságát, fel tud nőni a szerepeihez,
ha szükséges, sok-sok színt, ha úgy teszik, nőiesnek tartott jellemvonásokat
és izgalmakat rejt a személyisége, például a Dustin Hoffmann által
megformált figurák sokasága. A fájdalomherceg már nem szokványosan jóképű,
lehet akár alacsonyabb is, szabálytalanabb arcú, sajátos sármja ragad meg és
az érzékenysége, amelyre rezonálni lehet. Bepillantást enged a férfilélekbe,
emberivé, és sokszor gyarlóvá, de érthetővé varázsolva a magasztos, valamint
a humoros pillanatokat.
Érdekes, hogy egy-egy alkotáson belül, legyen ez maradandó remekmű avagy
csak pillanatnyi, könnyű kikapcsolódást ígérő, mindkét hős megtalálható. Ha
a macho a pozitív hős, az entellektüel bizonytalan és nevetséges figura lesz
a háttérben. Fordított esetben meg az izomember szorul a perifériára, az ő
észbeli hiányosságai válnak majd humor forrásává. E két figura ritkán
jelenik meg szimmetrikus helyzetben, barátként.
A jelenkori társadalmi értékek, normák igen univerzális
szerepmegoldásokra késztetik a férfiakat, legalábbis azokat, akik vágyódnak
a sikerre, az elismerésre. Életben maradtak a klasszikus értékek: a
családért felelősséget vállaló, azt eltartani, irányítani képes férfi. Új
értékként jelent meg a társadalmi ügyesség, a rugalmasság, a változásokhoz
való alkalmazkodni tudás készsége. Bizonyos mértékű döntési kör, ha úgy
tetszik hatalom is hozzátartozik mindehhez. Némi kreativitás, fejlődni tudás
is nehezen elengedhető kellék. A munka, a társadalom frontján kellően
helytálló férfi a magánéletében sem lehet fáradt vagy elanyátlanodott. A
magabiztosság, a kezdeményezőkészség, és a helyzetek többségének kézben
tartása, a vonzó külső, a jól felépített izomzat, a szexuális kifinomultság
és teljesítőképesség - mind nélkülözhetetlen, ha a sikereket a női nem
körében is szaporítani igyekszik.
Szerencsére, míg a társadalmi sikeresség megítélésében elég nagy a
közmegegyezés, a gyengébbik nem más és más férfijellemzőkre vágyódik. A nők
az utóbbi évtizedekben forradalmasították a női szerepelvárásokat.
Elfogadottá váltak az ez ideig férfiasnak minősített életvitelek. A
férfiaknak nem maradt más lehetőség, minthogy megpróbáltak jól-rosszul
alkalmazkodni ehhez az új kihíváshoz, partnerévé válni a modern nőknek.
Amíg a gyengébbik nem szélesítette a repertoárját (már aki ezt
felismerte, s volt kedve élni vele), addig az erősebbik nemre némi
területcsökkenés és a szerepelvárások sokasodása várt. Van, akit ez
felszabadított, van, akit visszaszorított. Biztos, hogy a nőket több
évszázados tapasztalat segítette az ellentétes elvárások közötti
lavírozásban, hiszen mindig erősek és gyengék, támaszt adók és támogatásra
szorulók voltak egy személyben.
A modernizáció olyan új kihívásokat hozott, amely mind a magánélet, mind
az intimitás, mind a család funkcióját átértékelte. A magánélet, a szabadidő
nem túl régi jelenség, és új problémák halmazát is mozgósította. Hiszen a
magánéletet meg kell tölteni tartalommal, és ez a fajta szabadság, bár
mindannyian vágyunk rá, nem is oly könnyű dolog. Legalábbis jól élni vele
nem mindig egyszerű. De mi a modern férfi szerepe a magánéletben, a
családban? Sokkal könnyebb megfogalmazni, hogy mi a társadalmi szerepe:
legyen sikeres, legalább a saját értékrendje szerint, biztosítson megfelelő
egzisztenciális hátteret, és ha, lehetséges, akkor prosperáljon, tudjon
előrehaladni, képes legyen fejlődni.
A változás alatt álló társadalmakban ezek különösen nagy kihívások,
hiszen nincsenek még jól begyakorolt, kiérlelt eszközök és módszerek.
Mindenkinek magának kell kikísérletezni, kitalálni, nem pusztán az
érvényesülés útjait, hanem a mindennapi életvitel stílusit is. Ez utóbbi
azután gyakran a magánélet megformálásának a rovására megy. A család, az
intim szféra területén még nagyobb a felfordulás. Hagyományok dőltek meg, és
újak még nem tudtak stabilizálódni. Kevés olyan norma és érték van, amely
követhető. Egy-egy kapcsolat szabályait az illetőnek magának kell
kidolgoznia, és a szükségleteit is önállóan kell megfogalmaznia.
A nyugati társadalmakban nem kell sokat töprengenie egy férfinak, milyen
színvonalú és értékű autó, ház, környezet, nyaralás tartozik egy-egy
megszerzett pozícióhoz. Nálunk nem csupán a javak megszerzésének súlya,
hanem az elköltés is kihívásként nehezedik a férfira (no meg a partnernőre
is). Ízlésesen, mértéktartóan, de a társadalmi státuszhoz illően fogyasztani
kicsit sem könnyű dolog azoknak, akit nem a neveltetéssel sajátították el
ezeket a tudnivalókat.
A családi szerep megformálását a szülői házból hozott minta, a fontos
személyek életvitele és viselkedése, az aktuális társadalmi elvárások
alakítják. Az első években kétségtelenül az anyák nevelik fiaikat, de az
apák adják a modellt, ha ott vannak, és ha alkalmasak a modell nyújtására.
Sajnos manapság egyre ritkábban vannak ott. A válások sokasodása, a
vasárnapi apuka szerepkörének bizonytalansága, kialakulatlansága a fiúk egy
részének ugyancsak megnehezíti, hogy alkalmas modellt, férfiértékeket
találjon önmaga megformálásához. Az iskolarendszer sem segíti e folyamatot,
hiszen az általános iskolában már alig vannak férfi pedagógusok, ha igen,
akkor is leggyakrabban technika vagy testnevelő tanárok. Akinek helyben van
az apja, az sem biztos, hogy gyakran találkozik vele. A férfira nehezedő
elvárások tömege nem a korai hazamenetelt támogatja. A ráérő, de
munkanélküli, alkalmilag tevékenykedő, idejét inkább a kocsmában eltöltő
apuka meg nem a legjellemformálóbb modell. Az intellektuális és jellembeli
kihívások és elvárások napi ingere sok-sok családban hiányzik, hiszen ez
beszélgetéseken, együttléteken keresztül tud csak érvényesülni. Az alkalmi
lelki prédikációkban megnyilvánuló apai felelősség- és bűntudat persze
kevéssé hatékony jellemformáló erő.
A filmhősök, popsztárok, reklámfigurák sok fiúnál modellértékű személlyé
válnak, a személytelen, vagy ritkán látott, avagy alig elérhető apa helyett.
Maradnak a machók és a fájdalomhercegek, persze sok-sok egyéni színnel,
sajátossággal felruházva. A mindennapi életben a macho megjelenhet, mint
sikeres üzletember, feszesre sportolt izomzatú keményfú, vagy bármely
népszerűbb szakma jól prosperáló képviselője. Ők általában irányításra
törnek, mind a karrierükben, mind magánéletükben. Nehezen ismerik el
tévedéseiket, ritkán dícsérnek, a gondjaikat nem osztják meg senkivel sem,
"magányos farkasok". (Hiszen bármilyen probléma megosztása a bizonytalanság,
a tévedés látszatát keltheti, ez viszont megengedhetetlen.) A macho
magabiztossága mögött olykor bizonytalanság húzódik meg. Mások igazát
elismerni nem könnyű dolog, sok önbizalom és nagyvonalúság szükséges hozzá.
A mai macho magányosan küzd gondjaival, indulatait, érzéseit igyekszik
visszafojtani. A látszat nagyon sokszor igen fárasztó fönntartása
ingerültséget, borús hangulatot, de még nem ritkán türelmetlenséget is
eredményezhet.
Az erős férfi tudja, hogy rendezze be környezetét, ebbe sok beleszólást
nem enged. Ritkán választ erős nőt (ők különben sem bírják hosszú távon
elviselni a machót, bár gyakran erről álmodoznak). A partner csodálata és
alkalmazkodni tudása, háttért teremtő képessége elengedhetetlen. A feleség,
a barátnő kicsit gyerekszerepbe kényszerülhet, kevés döntés, sok másikra
irányuló csodálat és tisztelet a része. Ha ebbe belefárad, és felnőtt
szerepekre is vágyakozik, az rendszerint feszültségek forrása. Ha
engedelmesen játssza a szerepét, akkor nőnek járó kényeztetés, jólét,
gondtalanság is lehet a jutalma.
A machók rendszerint elfoglalt emberek, nehezen tudják a szabadidejüket
otthon eltölteni. Nem találják a helyüket, ha pihenésről van szó. A veszélyt
kereső sportok, játékok, a kockáztatás izgalma ezen űrök kitöltésére is
szolgálhat.
A fájdalomherceg a hétköznapokban nem ilyen sikeres, - vagy, ha igen -
sosem érzi magát igazán annak. Nehezen találja helyét a világban, ritka
pillanatokban érzi igazán jól magát. Hol megveti a hívságokat, hol szenved a
hiányuk miatt. Töprengés, szenvedés, kételkedés, némi fásultság adja meg
alapszíneit. Ha van humora, ez fanyar irónia, mindent és mindenkit
megkérdőjelező gúny. Saját magát sem kíméli. Ő nem tévedhetetlen, de
fárasztóan és gyakran szenved, ritkán örül, nehéz valóban felkelteni az
érdeklődését. Elismerné a másikat, ha bárkit, bármikor elismerne.
Intellektuális, érzékeny, éles szemű, de gyakorta dekadens, túlzottan
kritikus, mintegy önvédelemből is. Kényeztetésre szoruló csinibabát ritkán
választ, ő az, akit dédelgetni kell. Ezért azután erős és határozott nők
boldogan szegődnek partneréül, a színekért és érzékenységért biztonságot
nyújtva cserébe.
A macho és a fájdalomherceg természetesen csak a két véglet a férfi
szerepek skáláján. A felvázolt, kissé karikírozott formában csak ritkán
fordulnak elő. Mellettük még sok-sok finomabban és kevésbé finoman
kimunkált, igényes, avagy igénytelen jellem sorakozik. A férfiszerep
úgynevezett állandó szerep, az élet összes egyéb helyzetmegoldáisait
átszínezi. A vásárló, az utas, az orvos, a tanár, a menedzser szerepében is
másként viselkedik a férfi, mint a nő. Valószínűleg a legerősebb hatást
korunk férfiainak férfiasságára a másik, a "gyengébbik" nem teszi.
Természetesen a nők elvárásaira is hatnak a különböző társadalmi hatások,
nevelkedés stb.
Az utóbbi évtizedekben kialakult vadonatúj női szerepekre nem könnyű a
férfiaknak reagálniuk. Az ügyes, okos, látszólag önbizalommal teli, elegáns
kiskosztümben, miniszoknyában, diplomata táskával és mobil telefonnal
szaladgáló üzletasszony nem mindig potencianövelő, amikor este beszámol
sikereiről, miközben hagyományos nőnek kijáró gesztusokat is vár a csodálat
mellé. Nehéz a partnernő intellektuális sikereit, lenyűgözött és legyőzött
férfiakról szóló fitymáló történeteit ép önbizalommal, férfibecsülettel,
lankadatlan szexuális késztetéssel végighallgatni. Van, aki elmenekül. Van,
aki felveszi a kesztyűt, de a potenciazavarokat megelőzendő, vagy orvoslandó
pótmegoldásokat talál. Például egy nagy szemmekkel csodáló fiatal és lelkes
barátnő személyében. Van, aki megtörik, és a másik virágzása az ő
hervadásába kerül. Persze van, akinek soha nem jutna eszébe munkájában
sikeres, modern nőt választani. Imponálni viszont ők is akarnak, ezen nők
értékei és elvárásai rájuk is hatnak.
Érdekes, hogy amennyire elfogadottá vált a nők némiképp "férfiasnak"
minősülő életvitele, a férfiak "nőies" megoldásai alig. A félig meddig
eltartott, otthont teremtő, gyereket gondozó, nevelő férfi ritkán dicsekvés
tárgya. Amennyi szabadság kijutott a nőknek a szerepválasztás terén, annyira
beszorultak a férfiak. A lazulás inkább csak a külsőségek terén megengedett.
Színesebb öltözködés, egy kis karika a fülbe mintegy jelképként, némi
szenvedés, lelkizés még elmegy. Viszont a társadalmi szerepekben való
helytállásában már nemigen lazíthat a megbecsülésre vágyódó férfi.
A modernizáció során - főképp a változásban lévő társadalmakban - a
magánélet, a család intimitást teremtő funkciója előtérbe került. Az érzelmi
biztonság, a háttér, ahová mindig vissza lehet vonulni, s ahonnan újra lehet
kezdeni, a feltétel nélkül elfogadó környezet mindannyiunknak kitüntetetten
fontos, akár fölvállaljuk, akár nem. Machóknak és fájdalomhercegeknek, tán
eltérő stílusban, más-más mértékben, fegyelmezetten és várakozással, de
éppen úgy szükségük van elfogadó háttérre, mint a modern vagy a hagyományos
nőknek.