Dimenzió #24

Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -

(szex-pszichológia, szex-szociológia, irodalom, szexualitás)

                              Strómajer Andrea:

                       LÁNYOK AKIK LÁNYOKAT SZERETNEK

                  (Forrás: Voil…, 1996/12. szám, 78-79. o.)

                       Elég sokan vannak, de csupán kevesen válalják közülük
                       a  nyilvánosságot,  mert a társadalom fentartásokkal,
                       ellenérzésekkel   fogadja  őket.  Azt  vallják,  hogy
                       ugyanolyan  emberek  ők  is,  mindössze  a  szexuális
                       életük más. Íme néhány vallomás.

   A női homoszexualitás, illetve a leszbikus nők a férfi homoszexualitással
együtt  a  XIX. század végén kerültek a figyelem középpontjába - mondja Tóth
László  szexológus.  -  Az  ekkorra  elmélyült  társadalmi  válság  egyben a
kapitalizmus  válságát  jelentette,  mégis  ez  volt az az időszak, amikor a
korábban  megoldhatatlannak  tűnő gazdasági-társadalmi problémákra megoldást
találtak,  az  addig  antagonisztikusnak tűnő ellentétek kezelhetővé váltak.
Hogy  ez  bekövetkezhessen,  a  polgári  társadalom  alapintézményeit  is át
kellett  értékelni.  Az  egyik ilyen alapintézmény a férfi és a női szerepek
rendszere  volt.  Az  addig  létező,  száz-kétszáz éves múltra visszatekintő
hagyományos  képlet  a  férfi és a nő meghatározásáról egyre több konfliktus
forrásává  vált.  Ennek egyik jele, hogy a férfi homoszexualitást tudományos
fórumokon  kezdték  elemezni,  míg  a  másik figyelemfelkeltő jel az "új nő"
megjelenésével függött össze.

   A  század  végéig  az  elfogadott  női  szerep  abból  állt, hogy a nőnek
rendeltetése szerint férjhez kell mennie, gyerekeket kell szülnie, szexuális
élete  szintén  a  férfi  szexuális  vágyának függvénye. Ezt a sztereotípiát
azonban  egyre  inkább  megkérdőjelezték. Az "új nő" nem ment férjhez, és ha
meg  is  tette,  férjétől  független  életet akart élni. Ez a szemlélet éles
ellentétben  állt  a tradicionális női szerep követelte életmóddal. Hirtelen
meglepően  sok  "másként" gondolkodó nő tűnt elő a semmiből. Megjelenésükkel
függött  össze  a  feminizmus  első nagy hulláma is. Ezeket a feministákat a
férfias   viselkedés   és  öltözködés  jellemezte.  A  60-as  évek  végén  a
leszbianizmus és feminizmus újabb, radikálisabb változata tűnt fel.

   Krizsó Andrea vállalja önmagát. - Én is úgy éltem, mint a többi korombeli
tinilány,  én  is  fiúkkal randizgattam. Amikor azonban megtudtam róluk, ami
érdekelt,  hirtelen unalmassá váltak. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy
egyszerűen  nem  voltam beléjük szerelmes. Egyszer találkoztam egy izgalmas,
érdekes  fiúval,  aki talán érzelmeket is ébresztett volna bennem, ha a neme
iránt  is  vonzódtam  volna.  Mindez  akkor  tudatosult  bennem,  amikor  az
egyetemen beleszerettem egy lányba.

   A  női homoszexuálisoknak - legalábbis tapasztalataim szerint - nincsenek
olyan  metakommunikációs  jeleik,  mint  a férfi homoszexuálisoknak, amelyek
egyértelművé  tennék  a  hozzájuk  hasonlók  felismerését.  Egy  idő  után a
beszélgetésekből  természetesen  gyanítani  kezdem, de biztos azonosítójelek
nem  léteznek.  Az  ismerkedés  így  a szélesebb baráti körön, egyesületeken
keresztül   történik.   Magyarországon  a  kisebbségek,  talán  a  megfelelő
tolerancia  hiányában  rejtőzködőek.  Én  nem  tapasztalom  azt az általános
véleményt,  miszerint  a  társadalom  könnyebben elfogadja a leszbikusságot,
mint  a  férfi  homoszexualitást.  Ha  a  barátnőmmel kézen fogva sétálok az
utcán,  gyakran lebuziznak bennünket a férfiak. Vannak, akik megbotránkoznak
rajtunk, nem tudják és nem is akarják elfogadni, de ugyanakkor sokak számára
nem  okoz  semmiféle  problémát.  Arról,  hogy  valakit kiközösítettek, vagy
elbocsátottak  az  állásából  még  valóban  nem  hallottam,  de  az  gyakran
előfordul, hogy jobbnak látom eltitkolni szexuális beállítottságomat. Lányok
esetében  persze nem olyan szembetűnő a dolog, és nem nagyon gyanakodnak, ha
két lány él együtt.

   A   leszbikusok  és  a  biszexuálisok  között  az  a  különbség,  hogy  a
biszexuálisok  számára  nem  a  partner,  hanem  a személyisége a fontos. Ők
szexuálisan bármelyik nemmel együtt tudnak lenni, miközben a leszbikusok nem
képesek  beleszeretni  a  férfiakba  és  szexuálisan sem vonzódnak hozzájuk.
Ezenkívül  a  leszbikus  kapcsolatokban  nincsen  szerepleosztás. Mindenki a
saját  adottsága, képessége szerint csinál meg dolgokat. A kapcsolatteremtés
ugyanúgy,   ahogyan   a   heteroszexuális   kapcsolatokban   puhatolózással,
szemkontaktussal  indul, hogy kiderítsék, kölcsönösen tetszenek-e egymásnak.
Ezután az egyik kezdeményez, megszólítja a másikat. A megszólítás ugyanolyan
banális  tud  lenni,  mint  más  kapcsolatokban.  A lényeg, hogy a két ember
tudjon  kommunikálni, hogy később valamilyen ürüggyel felhívhassa a másikat,
vagy  elmehessen  abba a társaságba, ahová ő is jár. A leszbikusok általában
hosszan tartó és értékes kapcsolatok kialakítására törekszenek. Ezt mindenki
másképp  teszi.  Van  nő,  aki rögtön ágyba bújik, és csak ezután érdeklődik
mélyebben  a  másik  után,  van,  aki  hónapokig  randizik,  udvarol,  közös
programokat  szervez.  De  olyan lánnyal még nem találkoztam, aki számára ne
lett  volna fontos, hogy kapcsolata komoly és tartalmas legyen. Ugyanakkor a
leszbikusoknál  is  előfordul, hogy csak a szex miatt jönnek össze, de ezt -
ellentétben   a   heteroszexuálisokkal   -   előre   tisztázzák   egymással.
Előfordulnak  közöttünk  skalpvadászok  is,  akiket  sokszor csupán egyetlen
szempont,  a  szex vezérel. Ezek a lányok azt mondják, keresik az igazit, de
addig  is  miért  ne  hasznáják  ki  az  adódó  lehetőségeket és elhencegnek
hódításaikkal.

   A  meleg  lányok  esetében  ugyanúgy  vannak  különbségek, hogy ki milyen
típusú  lányt  szeret vagy, kit tekint ideális nőnek. Van, akinek a nőies nő
tetszik,   ami  főként  nőies  öltözködést,  sminket  jelent.  Akad,  aki  a
maszkulin,  vagyis  a  sportos,  izmos Iányokat kedveli. Sokaknak mindez nem
számít,  nekik  a  személyiség  a  fontos.  Nekem nincsen ideális nőtípusom.
Valószínű,  én  mindenkiben  megtalálom  a nőies kisugárzást, ha felkelti az
érdeklődésemet.

   A  leszbi  kapcsolatokat  is  ugyanúgy,  mint  a  heterogéneket  bizonyos
vonások,   például  a  féltékenység  jellemzi,  ez  alapvetően  a  partnerek
karakteréből  adódik.  Nálunk  a féltékenység vagy a hűtlenség fájdalmasabb,
mert   a   kör,  ahol  kapcsolatot  tudunk  teremteni,  sokkal  szűkebb,  és
korlátozottabbak a lehetőségek. Ebből annak kellene következnie, hogy jobban
megbecsüljük  kapcsolatainkat,  de valójában csak a dolgok rosszabbik részét
érzékeljük. Rettegünk, félünk, féltékenykedünk, de ritkán értékeljük igazán.
A hűtlenség és a megcsalás kérdése nálunk szintén a partnerek értékrendjétől
függ. Monogám kapcsolatot preferálók számára válóok lehet.

   Ágnes,  jogász.  -  Vannak,  akik  már négy-öt éves korukra vissza tudják
vezetni  azonos  neműekhez  vonzódásuk kialakulásának első jeleit. Én ezt az
időszakot  nem  tudom  így  értékelni.  Annyi  bizonyos,  hogy  ez  a hajlam
serdülőkorban  manifesztálódik,  tizenhárom  évesen  beleszerettem  az egyik
osztálytársnőmbe.  Ekkortól  kezdve  tudom  biztosan,  hogy  engem  a lányok
vonzanak. Ezt a vonzódást én szerelemként éltem meg. Vártam az iskola előtt,
hazakísérgettem.  Egyszóval,  fiúszerepet  vállaltam.  Bár sohasem vallottam
meg,   hogy  mit  érzek  iránta,  valószínűleg  sejtett  belőle  valamit  és
hallgatólagosan el is fogadta. Egészen tizennyolc éves koromig elkísért ez a
szerelem.

   Akkor  még  nem  fogtam  fel e vonzódás súlyát, mivel gyerekkorom óta úgy
éreztem - mindig éltanuló voltam -, más vagyok, mint a többi. Elég keserűen,
de   azt  a  következtetést  vontam  le,  hogy  a  szexuális  élet  számomra
reménytelen. Nem tudtam semmit még a homoszexualitásról, de azt eldöntöttem,
hogy  a  tudományoknak fogok élni és nem lesz magánéletem. Egészen addig így
is  gondoltam, amíg negyvenen túl egy pszichiáter azt nem mondta nekem, hogy
a szexuális élethez mindenkinek joga van.

   Akkor   tudtam  először  felvállalni  a  másságomat  mások  előtt.  Ekkor
következett  be  életemben  az  igazi  "coming out" (előbújás) pillanata. Az
igazi,  mert  egy nagyon szűk baráti körben már 30 éves koromban megtörtént.
Akkor  éltem  át  életem  eddigi legnagyobb szerelmét. Verseket írtam hozzá,
amelyeket pár embernek megmutattam, és az érzelmemet megvallottam. De a nagy
kilépés  csak  három  évvel  ezelőtt  történt meg. A sorstársaim többségével
szemben   nekem   az   a  szerencsém,  hogy  a  verseimen  keresztül  tudtam
megnyilatkozni.  Nem  kellett  zavartan  félrehívni  valakit, hanem irodalmi
szinten, a versek segítségével "vallhattam" magamról.

   A"coming  out"-ról  persze  tudni kell, hogy nagyon hosszú és fokozatosan
végbemenő folyamat. Az ember lassan jut el odáig, hogy a társadalom előtt is
merje  véllalni  másságát. Legelőször önmagának kell bevallania homoerotikus
hajlamát.  Már ez igen nehéz lépés. Rengeteg a látens homoszexuális, akiknél
30-40  éves  korukra  egy  pszichoanalízis hozza felszínre a meleg hajlamot.
Sokan  már  családos emberek, amikor rájönnek, hogy más nem iránti elfojtott
hajlamuk  okozza  gondjaikat.  Ráadásul  ilyenkor  a  lelket is megrengeti a
többségtől  való különbözőségük tudata. Elveszítik azt a biztonságérzetüket,
amelyet az olyan vagyok, mint mindenki más biztonsága adott addig.

    Az előbújás folyamatát nehezíti az is, hogy nem tudnak  kiegyensúlyozott
┌─────────────────────────────────────────────────┐ meleg életpályákról. Nem
│                      LEVÉL                      │ ismerik  azokat  a neves
│                    (részlet)                    │ művészeket,   tudósokat,
│                                                 │ akik   szintén  "más"-ok
│             Édes ősz lesz hirtelen              │ voltak.  A Háttér Baráti
│     azt szeretném, ha nem festenéd a hajad      │ Társaság    célkitűzései
│        és nem válna harsányabbá ruháidon        │ között   szerepel,  hogy
│             az élénk feketéje miatt             │ bemutasson  ilyen életu-
│  most még halk homállyal borított színharmónia  │ takat.  Sokan rettegnek,
│          hanem a szájra, bőrre rímelő           │ sokan  közülük - főként,
│        lilás, barnás bordós árnyalatokat        │ akik   a  családtól  sem
│       felváltanák a kékbe csendülő színek       │ kapnak megértést - magá-
│   hisz addigra még kedvesebben játszanak majd   │ nyosakká, depressziósak-
│         hajaddal, kezeddel, homlokoddal         │ ká válnak. A társadalom-
│  szeretném, ha kacagásod nevetésbe csendesedne  │ nak azt kellene elfogad-
│és társakká szelídülnének fellobbanó rajongásaid.│ nia,hogy a mi szerelmünk
│                         (P. Ágnes 1980. február)│ éppen olyan, mint a  he-
└─────────────────────────────────────────────────┘ teroszexuális embereké.
   Van,  aki soha nem bújik elő és egész életében titkolja másságát. Például
vidéken  nagyon  gyakori az öngyilkosság, mert ott a homoszexualitás gúny és
megvetés  tárgya.  Az önmaga előtt válalás lépcsőjét, a kapcsolatteremtés, a
megfelelő  életmód  kialakításának  nehézsége  követi.  A  férfiak speciális
szubkultúrával   rendelkeznek,   amely   igencsak   megkönnyíti  számukra  a
kapcsolatteremtést. A női homoszexuálisoknál ilyesmi nincsen.

   Az  én esetemben azért lett ez a szélesebb kör a tejes nyilvánosság, mert
úgy  gondoltuk,  hogy  a  nyilvánosság  előtt  több  embernek  kell vállalni
önmagát.   Volt  egy  közös  "coming  out"-unk  a  "Szivárvány"  vezetőivel.
Csalódnunk  kellett,  mert várakozásunkkal ellentétben a hozzánk csatlakozók
száma  alig  emelkedett.  Talán azért is alakult ez így, mert Magyarországon
még  nagyon  erős a társadalom és a média ellenállása. Ez persze fakadhat az
ismeretlentől való félelemből is. Természetesen a társadalomnak van egy szűk
liberális  rétege,  amely megpróbált a témával megismerkedni. Azt hiszem, az
emberek nagyon nehezen fogadják el, ha bárki bármiben különbözik tőlük.

   Az  emberi  lélek  biztonságához  hozzátartozik,  hogy  az  átlaghoz, egy
normához tartozzon. Ugyanakkor talán még nagyobb az ettől az átlagtól eltérő
személyek  nyilvánosságra  lépésével  szembeni  ellenállás.  Nagyon kevés az
elfogadó  család  az  általam  ismert meleg emberek körében. A leggyakoribb,
hogy  a  homoszexualitást  mint titokban tartandó életformát fogadják el. De
nagyon  nehéz  úgy  élni,  ahogy  az  angolok  mondják,  hogy  a  csontváz a
szekrényben  van,  mint  egy  nagy  családi  titok,  amely isten ments, hogy
kitudódjon.

   Az  emberi  méltóság  azt  diktálja,  hogy  azért,  mert  más a szexuális
életünk,   ugyanolyan  emberek  vagyunk,  mint  bárki  más.  S  amíg  ezt  a
tiszteletet  el  nem  érjük,  szerveződnünk  kell.  Ez  a  folyamat egyelőre
megtört,  de felnövőben van egy új generáció, amelynek úgy tűnik, nem jelent
mindez majd akkora problémát, mint nekünk.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.