Issekutz Erzsébet - Fehér Alexa:
A SZERELEM KÉTSÉGEI
- Korunk jelensége: Biszexualitás -
(Forrás: Voil…, 1997/7-8. szám, 92-96. o.)
Ritkán találkozunk nyíltan a biszexualitással. Még
azt is titkolja valaki, ha nem a másik nemhez, hanem
a sajátjához vonzódik. A homoszexualitás, a leszbikus
hajlam máig szégyen társadalmunkban. De a nyugati
világban egyre többen vannak, akik vállalják, hogy
jobban szeretik saját nemüket. A biszexualitás
azonban olyan jelenség, amely a szakavatottak szerint
egyidős az emberiséggel. A téma valamiképpen most, a
második ezredév vége felé bukkan fel egyre
gyakrabban. Férfiak és nők vallják: egyformán lehet
szeretni férfit és nőt, nemcsak egy nemhez lehet
vonzódni, de az emberiség minden tagjához. Néhány
személyes vallomás és körképünk segít eligazodnunk
ebben a kérdésben.
Akik nem akarnak dönteni
Tegyük szívünkre a kezünket. A szeretkezés közben, csukott szemünk előtt
zajló, fejünkben lepergő moziban még soha nem szerepelt egy hasonló nemű?
Nos, a pszichológusok, a szociológusok és a történészek készséggel értenek
egyet abban: mindenkiben ott lapul egy valódi biszexuális. Még soha nem volt
valódi szexuális élményünk a saját nemünkkel? Ez nem változtat a dolgon. Ha
Ön, uram mondjuk igazi férfinak érzi magát, komoly izomzattal, szakállal,
bajusszal, és Ön, hölgyem, aki kebleivel és ingerlő domborulataival,
csilingelő hangjával, nőies kis kezével azt valja, maga a megtestesült nő -
akkor is, szívünk mélyén valódi biszexek vagyunk. Képzejük el a következőt:
a tudatalattink legmélyén ott lapul egy ellenkező nemű identitás: a
szakállasnál egy nő, a keblesnél egy férfi. Erről persze valójában mit sem
tudunk. Azonban, ha mondjuk az úr egy hölggyel szeretkezik, akkor a benne
lapuló női személy is egy hölggyel ölelkezik. Viszont az asszonyban
szunnyadó férfi szintén a szakállast csókolja. Ilyenkor tehát
homoszexuálisak vagyunk - még ha valójában ezt keményen ki is kérjük
magunknak. Különben is, az első látásra úgy tünik, minden rendben van:
rendes "vegyes páros" a szakállasé és a telt idomúé.
Berzenkedhetünk is a vád ellen, de ami tény, az tény: egyre többen nem
szeretnének dönteni. Ennek pedig jóval mélyebb okai vannak, mint az erotika,
illetve a szexualitás. Persze nem lehet elhanyagolható szempont, hogy az
ágyban igen változatosan lehet hancúrozni hol egy leánnyal, hol egy fiúval.
De aki ennyire nem elkötelezett, az nyíltabb és toleránsabb minden
tekintetben. Nem is beszélhetünk jellemző biszexuális magatartásról.
Biszexuálisnak mondjuk azt a példás családapát, aki húsz évi felhőtlen
házasság után egy férfiba szeret bele, ahogy biszexnek tituláljuk azt a
fiatal leányt, akinek tartós barátja és ugyanolyan fix barátnéja is van -
éppen úgy, mint azt a strichelőt, akinek mindegy, hogy kuncsaftja nadrágot
hord-e, avagy éppenséggel szoknyát.
Ami bi, az még nem kétszer annyi
Woody Allan híressé vált mondása szerint: "ha biszexuális vagy, akkor
kétszer olyan jók az esélyeid egy sikeres szombat esti randira" ugyan igen
szellemes, de persze erről szó sincs. Aki mindkét nemmel szeretkezik, az még
nem feltétlenül szeretkezik kétszer annyit. Ahogyan egy gyakorlott fiatal
hölgy fogalmazta: "Nem a mennyiség, a minőség számít. Lehetek akár apáca is,
mégis lehet biszexuális a beállítottságom". Mivel külföldön egyre többet
foglalkoznak ezzel a témával, számtalan könyv is meg jelent erről a
kérdésről. Marjorie Garber írja: " A biszexuális élmény nem kell, hogy
feltétlenül szexuális esemény legyen. Lehet pusztán egy színes fantáziakép,
vagy egy hirtelen támadt heves érzelem egy személy iránt." Valószínűleg
ezzel a megfogalmazással értene egyet az ismert angol énekesnő, Band Suede,
aki egyik interjújában magát amolyan "biszexuális szűznek" titulálta. Azaz
olyan nőnek: "aki biszexuális, de még soha nem feküdt le egy másik nővel".
Hogy mennyire fontos téma lett ez, jelzi, hogy az amerikai talk-show-k
kedvenc témája 1996-ban a biszexualitás volt. 1987-ben még csak 40
nemzetközi bi-csoport létezett, a legutóbbi adatok viszont 1420 ilyen
klubszerű "képződményről" számolnak be. Az úgynevezett show business-ben, a
modellek és a rocksztárok között egyre inkább nyílt és felszabadult flört
folyik azonos neműek és ellentétes neműek között, folyamatosan, egy időben:
Michael Stipe, a REM együttes énekese nyilvánosan kijelentette, hogy
"igazságosan kívánja" mindkét nemet. Kurt Cobain, grunge-rockzenész özvegye,
Courtney Love a Vanity Fair lapjain fellebbenti a fátylat frissen
felfedezett szerelméről, amilyet saját neme iránt érez. Rachel Williams, a
gyönyörű fotómodell meztelenül fényképezteti magát a barátnőjével, és azon
végképp senki sem csodálkozik, hogy Madonna hol lányok, hol pedig férfiak
szerelmét élvezi.
A hatvanas években a felszabadult hippivilág és az antibébi tabletta
hozta meg az első szexuális forradalmat. Úgy tűnik, most ismét amolyan nemi
forradalom küszöbén állunk. Egy Amerikában, Franciaországban és Angliában
végzett nagyszabású vizsgálat szerint a nők és a férfiak húsz szézaléka
vallotta be, hogy nem kizárólag heteroszexuális. A külföldön elismert
szexkutató, a Hamburgi Egyetem professzora, Gunter Schmidt szerint,
alapvetőn változik szexuális magatartásunk. "A szexuális erkölcsök alkonya"
című könyvében, részletesen taglalja, miszerint a régi, túlnyomóan
heteroszexuális beállítottság elsőbbsége már nem jelentős, és a különböző
szexuális orientálódás sokkal színesebb lesz. Ennek a jelenségnek az okait a
professzor a társadalmi változásokban gyökerezteti.
Lázadás
A hagyományos életformák már régen nem működnek olyan simán, mint
régebben. A házasságok felbomlanak, a családok csonkák - írja a hamburgi
Schmidt professzor. Szerinte az olyan magas szinten fejlett élőlénynek, mint
az embernek, valójában természettől fogva nem lenne szüksége arra, hogy
nemek szerint orientálódjon a szerelem világában. Hiszen vonzalmunk -
logikus módon - nem feltétlenül nemhez kötött. Ennél sokkal fontosabb lehet
egy ember megkedvelésében, hogy milyen a jelleme, milyen az érdeklődése és
milyen a természete - függetlenül attól, az illető melyik nemhez is
tartozik. Ám, a társadalmi fejlődés kialakította a nemek közötti
munkamegosztást, és így a nemi szerepek is "kiosztásra" kerültek. A férfi
kereste a pénzt, s a nő pedig gondoskodott a gyerekről. De ez a hagyományos
felosztás már régen felbomlott. Manapság a férfi is mehet gyermekgondozási
segélyre és a nő is kereshet sokat egy igazgatói székben. Nem csoda hát,
hogy a szexuális erkölcsök szintén megváltoztak. Manapság már nincsenek
tabuk, és szinte nincsen olyan, amit ne lehetne megtenni. A szexuális élet
jóval sokszínűbbé vált, és ennek következménye, hogy napjainkban hol egy
nőbe, hol egy férfiba szerethet bele bárki. Egymás után. Vagy egyszerre.
A professzor szerint a nők könnyebben lépik át a határt. Előfordulhat -
példálódzik a szakember -, hogy egy többgyermekes családanya sokévi házasság
utén egy nőbe szeret bele, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer
majd újra egy férfit fog imádni. De éppen ezek a nők nem hajlandóak a "bi-
szexualitás" címkéjét magukra ragasztani. Ők úgy vélik - egyszerüen kiélik
vágyaikat - és nem tartoznak semmiféle skatulyába.
A férfiaknál persze más a helyzet. Évszázadokig a férfiasság jelképe volt
a szexualitás, ahogyan egy férfi az ágyban leigázott egy asszonyt. Nemi
erejük egyben garancia volt arra, hogy ők valódi férfiak. A nők esetében
egyáltalán nem befolyásolja talpig nőiességüket az a tény, hogy éppen egy
leánnyal avagy egy férfiúval hálnak.
Gunter Schmidt a feminizmust tekinti a biszexualitás elterjedésének másik
okaként. Sok-sok nő úgy érezhette, hogy a szexualitás lehetőséget ad arra,
hogy a férfi maga alá teperje és elnyomja a nőt. Tehát a lázadás lehetőségét
rejtette magában, ha a nő kitört a férfi igájából és egy másik asszonynál
keresett szerelmet, vigaszt.
Történelmi biszex
A biszexualitás persze nem új jelenség a történelemben. A szerepváltásnak
komoly hagyománya van. Míg a régi görögök ugyan azt vallották, hogy "minden
lábashoz csak egy fedő illik", addig más antik népeknél elfogadott jelenség
volt a partner nemének váltogatása. Egy ősi rege szerint az ember régen
kerek volt, mint a golyó. Kerek volt és boldog. Minden a legnagyobb rendben
ment. Ám az ember vétkesnek bizonyult, és Isten megharagudott rá.
Büntetésként pedig egyszerűen kettévágta a kerek embert. Azóta a földön
csupa olyan ember szaladgál, aki kétségbeesetten keresi a párját... Ez a
mítosz nem ragaszkodik ahhoz, hogy a golyó egyik fele női, a másik fele
férfi legyen. Nem, csupán azt mondja nekünk, hogy meg kell találnunk
párunkat - nemtől függetlenül.
Régen persze ez nem volt olyan könnyű, mint manapság. George Sandnak, a
híres írónőnek még férfiruhába kellett bújnia, hogy ne csak mint nőt
tekintsék az irodalmi életben. Marlene Dietrich pedig divatba hozta a
nadrágkosztümöt: ő volt az első nő, aki bátran férfinadrágot öltött -
jelezve, ki is hordja a kérdéses ruhadarabot. A férfiaknál hasonló a
helyzet. Sokuk már korábban felfedezte, hogy létezik női része is. Oscar
Wildot a hagyományos morál még csak egyszerűen homokosnak tartotta, manapság
elmorfondírozhatnánk azon, vajon miért húzott társaságban, nyilvánosan női
harisnyát. Grace Jones, Annie Lennox, David Bowie már a nyolcvanas években
jelmezt öltöttek magukra, hogy demonstrálják a lehetséges átmenetet.
Csaponghatunk tehát le-föl, és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki pontos
diagnózissal meghatározza, melyik nemhez is tartozunk, és ahhoz sem, hogy
kizárólag egy nemben találjuk meg kerekdeddé tevő párunkat. Csak szeretnénk,
ha minden végre kerek lenne. Manapság sokan még mindenfajta pár nélkül is
úgy érzik: kerek a világ egyedül is.
Előnyök és hátrányok
A biszexualitás legnagyobb hátránya a társadalmi konvencióktól terhes
közösség fogadtatása. Az emberek azt még képesek lenyelni, ha valaki
tartósan demonstrálja másságát, és lassan megszokják, hogy egyik ismerősük
homokos. De azt még most is nehezen emésztik meg, ha valaki egyszer egy
nővel mutatkozik, legközelebb pedig egy férfival - ám mindig szerelmesen.
Ugyanez az állapot gyötri a biszexeket is. Ha éppen az ellenkező nemet
rajongják körül - akkor társadalmilag tejesen elfogadott dolgot
cselekszenek. Ám, amint partnert váltanak és azonos neműt szeretnek - rögtön
másnak kell érezniük magukat. Sokan súlyos lelki válságon mennek keresztül,
amikor először bújnak össze saját nemük egyik példányával: valódi
homoszexuálisnak képzelik magukat, társadalmilag kivetettnek,
megbélyegzettnek. Ne higgyük egyetlen percig sem, hogy azok, akik büszkén
vállalják szexuális hajlamaikat, azok belülről nem szoronganak, nem érzik
saját különösségüket, másságukat.
Aki eddig még nem háborodott fel a témán, az talán most majd felhorkan:
méghogy előnyei is vannak az ilyenfajta devianciának. Nos, igen. Aki biszex,
az alkalmas arra, hogy utódokat nemzzen. Itt a gyermekkérdés nem probléma.
Lehet a kettős vonzalmú férfinak és nőnek is utódja - miért is ne. Igaz, ő
soha nem családban fog felnőni - de ha igen, akkor is eléggé zűrösben. A
másik előny pedig az, amit csupán akkor hihetünk el, ha megtapasztaljuk - a
nemiség sokfélesége. Valamennyi biszexuális vallomása arról szól, hogy a
szex igazán úgy tökéletes, ha mindkét neművel megpróbáltuk már. Persze nem
azt állítjuk, amit Kristina Kroemer a Fit for Fun lapjain, amely szerint:
"Sharon Stone-nak, aki az Elemi ösztönök című filmben hol egy férfival, hol
egy nővel szeretkezik, sokkal több jut az életből, mint szegény Richard
Gere-nek, akinek csak az az egy Pretty Woman esett le." Erről azonban szó
sincsen. Többet biztosan nem tud "bekanalazni" a biszexudlis ember sem. Neki
szintén vannak izgalmas napjai és unalmas hetei, néha neki is nagyon jó -
egy férfval vagy egy nővel - és néha ő is csak úgy tesz. Több neki sem jut
az életből, legfeljebb valóban csupán színesebb a paletta. Hiszen egy férfi
is és egy nő is máshogyan csókol, máshogyan beszél, másképpen ölel és
másképpen simogat.
Mi, mindannyian?
Talán az egész emberiség képes arra, hogy férfit és nőt egyforma
szerelemmel szeressen? Csak a kulturális fejlődés, a civilizáció
kényszerített minket arra, hogy elfojtsuk kettős képességünket és kettős
lelkünket? Igen - állítják a szakemberek, szociológusok és pszichológusok,
no és a szexszakember, Gunter Schmidt professzor. Szerintük minden jel arra
mutat, hogy a társadalmi fejlődés ismét felnyitja a sorompót az eltérő
szexuális viselkedés előtt - és az emberből kibújik ősi, biszexuális
természete. A hagyományos család felbomlása, az állam, valamint a vallás
nagyfokú és gyors visszaszorulása az emberi létből - mind annak a jele, hogy
egy új korszak jön. A szerelem és a házasság ma még sokkal jobban függ az
érzelmektől és a szextől, mint valaha is. Ám az új trend szerint ismét
függetlenebb lesz a szerelmi élmény egy-egy emberrel - bármilyen neművel. És
a barátság, a szerelem, a szimpátia, a vonzalom is összemosódik és
felszabadul. Ugye, hányszor előfordult már, hogy egy lány barátságból feküdt
le egyik fiúismerősével? Miért ne tehetné ezt meg egyik barátnőjével? És ha
nem is bújik össze két kamaszfiú, az egész életre szóló heves barátságok, a
nagy veszekedések és vallomások vajon nem a szerelem jegyeit hordozzák-e
magukban?
Dörte Helberg újságíró egyik utolsó cikkének ezt a címet adta: Segítség -
normális vagyok. Ebben az írásban azon berzenkedik, hogy manapság a
feltünési vágy és a másság demonstrálása az ágyban is teret kapott. Szerinte
a homoszexualitás már régen elfogadott dolog. Hiszen az újságok legtöbbje
hajlandó meleg fiúktól és leszbikus nőktől hirdetést közölni. Sőt, a reklám
is felfedezte az egynemű szerelmeseket. Egyik farmergyártó cég hirdetésében
két homoszexuális férfi esküvőjét mutatják. Hiszen mi is lehet szebb a piac
számára, mint egy olyan férfipár, akik mindketten keresnek, garantáltan
nincs gyerekük és pénzüket készségesen adják ki divatos göncökre és
kozmetikai szerekre.
Nos, Dörte asszony ennél is tovább megy. Szerinte azért beszélünk ennyit
a szexről, mert egyre kevesebbet csináljuk. Mivel neurotikus társadalmunkban
alig-alig megy már az ágyban - megy hát az újságokban, a főcímekben, a
mozikban és a pornóvideókon. Ez, és nem más az oka annak, hogy előtérbe
kerül a biszexualitás. Igaza van vagy sem, nehéz megmondani. Ám, őt cáfolni
látszik a tény, hogy egyes vizsgálatok szerint az utóbbi öt évben kétszer
annyira nőtt azon emberek száma, akik nyilvánosan is beismerik:
biszexuálisak. Csak Németországban több, mint egymillióra becsülik a
számukat. Közöttük sokan egész életükben vidáman ingáznak nők és férfiak
között. Mások viszont egy bizonyos nemmel élik le egész életüket - és néha
kitörnek a másik irányba.
Akár így, akár úgy, Dörte asszonynak egyben talán igaza van: "Nem az a
fontos, kivel szeretkezünk. Az a fontos, hogy igenis, szeretkezzünk.
Mindegy, hogy férfival vagy nővel - vagy mindkettővel. Fő, hogy élvezzük a
dolgot, testestül, lelkestül!"
Beszélgetés a pszichológussal
Dr. Rajnai Viktor pszichológus szintén ismeri a külföldi sajtó véleményeit.
Voil…: Vajon a biszexualitás valójában létezik, ezzel születünk, vagy csak
később lesz ilyen hajlamunk?
Dr. Rajnai Viktor: Nehéz egyértelmű választ adni. Valószínűleg a tanulás és
az öröklés egyformán szerepet játszhat.
Voil…: Való igaz, hogy minden ember alapjában véve biszexuális?
Dr. Rajnai Viktor: Erről vitatkoznak a szakemberek. De ez nem is fontos.
Tény, hogy sokféle oka lehet annak, hogy valaki
kipróbálja az azonos neművel való szexuális kapcsolatot.
Freud szerint minden emberben ott a potenciális
biszexuális hajlam. És ő mondta azt is, hogyha az azonos
nem iránti vonzalmunkat elnyomjuk, az beteges lelki
jelenségekhez vezethet. A biszexualitás lehetősége
mindenkivel veleszületett. A legtöbb ember már
ragaszkodott különleges módon valamelyik azonos nemű
rokonához és legalább álmában elképzelt már testi
kapcsolatot, szeretkezést vele azonos neművel.
Voil…: Egyre többen ismerik be nyilvánosan, hogy biszexuálisak. Vajon ez
minek lehet az eredménye?
Dr. Rajnai Viktor: Egyrészt a "bi" állapot azt jelenti, hogy mindent
kipróbált az illető. Másodszor ma már minden területen
nyíltabbak az emberek. Az emberekben egyre nagyobb az
igény, hogy nyíltan megmutassák magukat, minden előnyös
és hátrányos tulajdonságukkal együtt. Egy német
szexuálkutató szerint a heteroszexualitás és a
homoszexualitás közötti híd a "bi" állapot. Ő készítette
azt a felmérést, miszerint a férfiak legalább a 40
százaléka megélt már biszexuális élményt. Szerinte a
német ipari városokban a lakosság legalább 15 százaléka
biszexuális.
Voil…: Vajon a társadalom jobban fogadja a biszexualitást, mint más
aberrációt?
Dr. Rajnai Viktor: Szó sincs aberrációról. Hibás különválasztani a
homoszexuálisokat, a heteroszexuálisokat, mint afféle
külön fajtát. A biszexuálisok azonban kezdenek hasonló
jogokat kiharcolni, mint a homoszexuálisok. Bár nekik
még nincsen szervezett mozgalmuk, sem saját kultúrájuk,
mint a leszbikusoknak és a homoszexuálisoknak. Persze
Amerikában már ebben is egy kicsivel előbbre járnak: ott
már komoly mozgalmuk, saját klubjuk, tv-show-juk,
számítógépes hálózatuk, újságjuk és napilapjuk van a
biszexuális embereknek.
Híres biszexuálisok
Ceasar - (+ i. e. 44) Szeretett egy királyt és Kleopátrát is.
Néró - (+ i. sz. 68) Féktelen szeretkezések nőkkel és férfiakkal.
Nagy Sándor - Katonáknak és hercegnőknek volt a szeretője.
James Dean - (+ 1955) Marlon Brandóba volt szerelmes.
Thomas Mann - (+ 1955) Nős volt, titokban férfiakkal találkozott.
Rainer W. Fassbinder - (+ 1982) Nős volt, imádta az arab férfiakat.
Carry Grant - (+ 1986) A férfiak és a nők is imádták. Ő mindkettőt élvezte.
Marlene Dietrich - (+ 1992) Férfiruhában lépett fel. Ez felettébb gyanús.
Marlon Brando - 71 éves Nők és férfiak ágyában egyformán sokszor megfordult.
Madonna - 36 éves "Nem hagyom magam egyetlen nemre korlátozni."
Vallomások
S. J. 35 éves irodalomtanár. Életében már két hosszú kapcsolata volt
férfival és egyszer rövidebb ideig együtt is lakott egy fiúval. Immáron két
éve barátnőjével, Sárával él:
- Sára a kolléganőm volt, gyakran hívta meg magához kollégáit, barátait.
Nála mindig nagyon kellemes volt a légkör, mindenki jól érezte magát. Aztán
Sára egyszercsak új lakásba költözött - két barátnőjével együtt. Segítettem
neki összepakolni, festeni a kéglit és esténként borozgattunk.
Beszélgettünk. Az életünkről, az érzéseinkről - mindenről, néha hajnalig.
Ezek az órák csodálatosak voltak: egyszerre gyöngédek és intellektuálisak,
valahogy feldobtak. Egyik alkalommal olyan későig maradtam, hogy
marasztaltak, aludjak ott. A két barátnő a másik szobában lakott, így én
Sárával aludtam egy ágyban. Tulajdonképpen Sára nem akarta. Én vágytam rá
egyre jobban, érezni akartam a bőrét, a száját. Amikor megöleltem, első
gondolatom az volt: milyen puha. Vajon minden nő ilyen puha? Talán én is? A
második pedig: vajon milyen lesz vele? Mondhatom, csodálatos volt. Igazi,
remek szex. Sára meg is jegyezte, olyan voltam, mintha mindig ezt csináltam
volna. Komoly szerelem lett a dologból. Egyszer megsimogattam Sára hátát és
a fülébe súgtam: szárnyaid vannak. Sára boldog volt: hiszen örökké azt
álmodta, tud repülni. Tökéletesen megértettük egymást. A férfiakkal
ellentétben Sárával soha nem járt a fejemben, hogy vajon jól nézek-e ki,
tetszik-e neki a bugyim, jó vagyok-e az ágyban? Egyszerűen elengedtem és
odaadtam magam. Soha életemben, egyetlen férfival sem voltam olyan boldog,
mint vele.
* * *
E. K. 25 éves menedzser. Több kapcsolata volt már nőkkel, hosszabb ideig
együn élt egy férfival. Most éppen egyedül van. De nem magányos:
- Mikor életemben először feküdtem le egy férfival - valóságos
katasztrófa volt. Másfél évig küzdöttem önmagammal: gyötrődtem, a fejemet
törtem, szakkönyveket olvastam, zokogtam - azt akartam tudni, valóban
"beteg" vagyok-e. Végül már nem bírtam tovább a stresszt. Rengeteg barátnőm
volt. Talán az átlagnál jobb képű vagyok és nagyon kedves is a lányokhoz.
Hát imádtak. Ám, amikor 21 évesen kikerültem Amerikába egy tréningre,
beleszerenem Dávidba. Aki ronda volt, kopasz, örökké bagózott és azt hiszem
mosakodni sem szeretett. Nekem ez mind imponált. De Dávid egyáltalán nem
volt homokos. Mikor hazajöttem, megpróbáltam elmondani egy-két lánynak, hogy
egy pasiba szerenem bele. Kinevettek. Aztán volt egy haverom, aki, amikor
egyszer valamit a fülembe súgott, megemelkedett a nadrágom. Tudtam,
beleszeretek. De ő sem volt homoszexuális. Annyira izgatott a dolog, hogy
megkérdeztem egy homokos barátomat, hogy is megy ez. Nem volt hajlandó
beszélni róla. Erre videókat kölcsönöztem: undorítónak találtam. Nem tudtam
volna elképzelni, hogy egy férfit megcsókolok, többet meg végképpen nem. De
az egész annyira fontos volt számomra, hogy elmentem egy bárba, ahol csupa
homoszexuális volt. Nagyot is néztek, mikor bementem, majdnem elsüllyedtem a
bámuló szemek kereszttüzében. Fogalmam sem volt, mit kezdek majd itt. Egy
srác odaült mellém. Az egész olyan volt, mintha egy filmet néztem volna
kívülről: meghívtam a fiút egy italra, aztán felvittem magamhoz. Aztán
megkérdezte, van-e vazelinom és kondomom? Majd megpukkadt dühében, amikor
kiderült, hogy nincs meg az alapfelszerelés. Egyszóval - neki nagy nehezen
jó volt, de végül maga csinálta meg. Nekem rettenetes. Végül egy hirdetésben
bukkantam rá Kristófra. Jóképű volt, fiatal és biszexuális. Amikor egymás
mellett feküdtünk az ágyban, nem tudtunk mit kezdeni egymással - hiszen mind
a ketten kezdők voltunk. De végül remekül összejöttünk, és én újra szerelmes
voltam. Olyan szuper orgazmusokat éltem meg Kristóffal, mint nővel azelőtt
soha. Könnyebb is egy férfival szeretkezni. Egyrészt, egyértelműen látom,
hogy kíván-e vagy sem. Nőknél ez nem ilyen nyilvánvaló. Másrészt keményen
meg lehet fogni a pasit, a nők sokkal puhábbak. És a férfiak is
határozottabban, érdesebben érnek hozzám. Nem tudom, mitől vagyok ilyen, de
az biztos, élvezem így az életet. Ha valaki balkezes és mind a két kezével
tud írni, arra azt mondják, hogy milyen ügyes. Miért nem ugyanez a helyzet,
ha valaki biszexuális?