Adamcsik Mária:
ADD VISSZA, Ő AZ ENYÉM!
- A szerelmi háromszögekről -
(Forrás: Voil…, 1997/9. szám, 72-74. o.)
Minden, ami tiltott, vonzó. Gondoljunk csak Ádámra és
Évára, az első emberpárra, aki képtelen volt
ellenállni a tilott gyümölcsnek. Meglehet, a nős
ember is azért csábul titkos szerelmi viszonyra, mert
nem megengedett. Mindenesetre, amióta ember az ember,
házasságtörők voltak, vannak és lesznek. Se törvény,
se vallás nem félemlíti meg azokat, akik titkon
testi, lelki szerelemre lobbannak ismeretlen nő vagy
férfi iránt.
Ha egykoron a halálbüntetés árnyéka sem zabolázta meg a buja vágyakat,
mit várhatunk ma, amikor a titkos légyottok reneszánszukat élik. Egyes
visszafogott vélemény szerint a földkerekség nős férfiúinak legaIább 70,
más, bátrabb becslések szerint 90 százaléka több-kevesebb rendszerességgel
csalja a nejét. Mielőtt elszörnyülködnénk e meglehetősen lehangoló tényen, a
tejes igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy ugyanezen tanulmány megállapítása
szerint a nők e téren is megvívták a maguk csendes forradalmát. Bár szám
szerint egyelőre jócskán elmaradnak a férfiak teljesítményétől, nincs miért
szégyenkezniük. Majdnem minden második férjezett nő megtapasztalta már, mit
jelent titkon szeretni és szeretve lenni.
A házasfeleket kedvteléseik kiélésében egy csöppet sem zavarja, hogy
házasságuk kezdetén szent eskű alatt fogadtak örök hűséget egymásnak. Annak
ellenére, hogy a magyar családjogi törvény szerint a házastársak hűséggel
tartoznak egymásnak, ami nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelességeket is
jelent, hazánkban, ellentétben a világ számos más, elsősorban arab
országával, a házasságtörésnek nincs büntetőjogi következménye. A
kizárólagos érzelmi, szexuális kapcsolathoz való ragaszkodás fogalma
megkopott. A hűséget, mint erkölcsi értéket kikezdte az idő, a kor szelleme.
Egyes szakemberek ezt a házasság intézményének általános válságával hozzák
összefüggésbe, amit a válások számának szaporodása, az élettársi kapcsolatok
elterjedése is igazol. Az ezek mentén kialakult házassági
reformelképzelések, mint a nyitott házasság, a kommunában való együttélés
népszerűsége gyakorlatilag fokozatosan megváltoztatta, kimondva,
kimondatlanul elfogadottá tette a házasságon kívüli kapcsolatokat. A
háttérben nyilvánvalóan a hagyományos életstílus, életvitel megváltozása, a
nők emancipáiciója, munkába állása, egyenjogúságának kivívása húzódik meg. A
világ átalaku lásának legszembetűnőbb jele, hogy míg régen elvétve adtak
hírt férjes asszonyok félrelépéséről, ma a házasságtörés a női
önérvényesítés szerves tartozékává vált. Az otthon, családi körben
elszenvedett valós vagy vélt sérelmeket a XX. századi nő egyre gyakrabban
torolja meg titkos szerelmi viszonnyal. A fáradtságra, leterheltségre
hivatkozó férjek mind ritkábban tekintenek asszonyaikra, mint nőnemű
lényekre, amit a mai öntudatos nők nehezen viselnek el. Egy nő hiába anya,
feleség, dolgozó nő, elsősorban mégis XX kromoszómával rendelkező lény, aki
ugyanúgy áhítja a sikert az ágyban, mint az élet bármely más területén. Egy
szétesőben lévő, sztereotípiákra épülő házasságban egy harmadik személy
felbukkanása szinte törvényszerű, mint ahogyan a hűség is értelmét veszíti
és terhes kötelékké sorvad, ha a házasfeleket már nem kötik össze érzelmi
szálak, ha a szerelem kihunyóban van. A hűtlenség tehát valójában a
házasságot alapjaiban kikezdő okok, problémák felszínre kerülése.
A szerelemi háromszög alapvetően féltékenységgel, rivalizálással átszőtt
érzelmi és szexuális konfliktus, amely előbb vagy utóbb az egyik féllel
párkapcsolattá alakul, vagy mindkettővel szakításhoz vezet. Ez utóbbit
látszik igazolni az a tény, hogy az elvált férfak alig tizenöt százaléka
veszi el egykori szeretőjét.
Az emberi lélek ellentétes vágyak egyvelege. Egyrészt mindenkiben erősen
él a stabilitásra, a biztonságra való törekvés, másrészt nagyon erős a
változatosság iráinti igény, vonzalom. E kettős érzelmi pólus párharca
gyakran vezet szerelmi három szögek kialakulásához. Az ismeretlen utáni
vágyódás, legyen az akár erotikus, minden ember sajátja. Az újdonság, a
másság, a szerelem, a kaland és az ezzel együtt járó romantika mindenkit
vonz. A titkolt viszonyok lenyűgöző varázsukkal vulkánok szédítő erejéhez,
misztikumához hasonlítanak. Kérdés, hogy ezek az érzelmek felszínre törnek,
realizálódnak, vagy pedig az egyén alkotta erkölcsi értékeknek engedve a
jótékony feledés homályába süllyednek.
A tartós kapcsolatok nehezen viselik a hűtlenséget. Annak ellenére, vagy
talán éppen azért, mert nagy a lebukás veszélye, egy olyan férfival szövődő
románc, akiről látszólag sokat, valójában azonban vajmi keveset tudunk,
nagyon izgalmas. Juli viszonya Miklóssal, legjobb baráitnője férjével három
hónapig tartott. "A szerelem olyan, mint a hinta, egyszer fent, másszor
lent. Miklós éppen egy lefelé zuhanó ágban vetett szemet rám, és én nem
mondtam nemet. Egy társaságba jártunk, és nagyon kellett vigyáznunk arra,
hogy egyetlen meggondolatlan szóval vagy gesztussal el ne áruljuk magunkat.
Cinkos közösséget alkottunk, sajátos jelbeszéddel kommunikáltunk. A
semmitmondó mondatok, amelyek mögöttes jelentését, üzenetét csak mi ketten
értettük, felettébb romanitkussá varázsolták a közös családi
összejöveteleket. Az a tény, hogy házastársaink szeme láttára üzengettünk
egymásnak, és akármennyire is kívántuk, nem érhettünk egymáshoz, nagy-nagy
szenvedélyt ébresztett bennünk. Miklós csodálatos szerető volt. Tőle
megkaptam mindazt, amit a férjemtől hiába vártam. Bevallom, az is legyezte a
hiúságomat, hogy barátnőm agyondicsért férje engem szeret. De nem bírtam
sokáig az örökös füllentéseket, s végül hallgattam a lelkiismeretemre, és
szakítottam."
A nők és a férfiak pszichéje eltér egymástól. A nők sokkal
ragaszkodóbbak, nehezebben veszik tudomásul, ha megcsalják őket, ha
elveszítik a bizalmat, amit társuknak megelőlegeztek. Ugyanakkor maguknak
könnyedén megbocsátanak, hiszen tettüket férjeik viselkedésével okoják,
amely a kelleténél gyakrabban tartalmazza a bosszúállás elemeit. Ezzel
szemben a férfiak minden különösebb magyarázat és ok nélkül, magától
értetődően csalják nejeiket. Kézenfekvő tényként fogadják el, hogy biológiai
adottságaik mások, s egy kaland, egy flört nem jelenthet veszélyt a
házaséletükre. Néhányan odáig merészkednek, hogy kijelentik, kifejezetten
üdítően, pezsdítően hat otthoni nemi életükre a változatosság.
Robert Wright, az Angliában nagy port felvert Állati morál szerzője a
férfi és a nő eltérő szexuális habitusának a lényegét az eltérő genetikai
adottságokkal, azaz az utódnemzéssel hozza összefüggésbe. Míg egy férfi
elvileg egy évben akár száz gyermeket is nemzhet, már ha talál megfelelő
számú önkéntjelentkezőt, addig egy nő ugyanezen idő alatt legfeljebb egy
utódnak adhat életet. Alapjában ez a magyarázata a szexualitáshoz fűződő,
nemenként eltérő viszonynak. A férfi szeretőjével elsősorban szexuális
igényeit elégíti ki, a nő viszont szellemi, érzelmi társat, de mindenekelőtt
gyermekei potenciálisan lehetséges apját látja partnerében. Ezért a nők
akaratlanul is igényesebbek szeretőik megválasztásában, mint a férfiak. A
szerző szerint az sem véletlen, hogy a porópiac, a topless bárok vevő- és
fogyasztóköre javarészt férfiakból áll. Ahhoz, hogy egy férfi lefeküdjön egy
nővel, nincs szüksége érzelmekre. A nőknél ez egészen másképp működik. A
feministák állítása szerint a férfi és a nő egyenlőnek születik, a másságuk
a neveltetésükből fakad. Wright ezzel vitába szállva állítja, tudomásul kell
venni, hogy a nő és a férfi biológiai determináltsága születéstől fogva
adott. Amennyiben ezt elfogadjuk, úgy egyet kell értenünk azzal is, hogy a
férfiak számára a monogámia természetellenes, a társadalom által rájuk
erőltett állapot. Azok a férfak élhettek és élhetnek tejes, boldog életet,
akik a történelem során olyan közösségbe születtek, amelyben a poligámiát
természetes, magától értetődő jelenségként fogták, fogják fel. A két nem
közötti másik lényeges különbség az, hogy a férfiak elsősorban a szexuális,
a nők pedig az érzelmi identitásukat féltik a legjobban.
A férfiak többsége előszeretettel sajnáltatja magát, mindennél jobban
kedveli, ha kényeztetik, babusgatják. János 18 éve él kiegyensúlyozott
házasságban feleségével és két gyermekével. "Az idő kikezdi a hosszú
kapcsolatokat. Szerintem normális emberi kíváncsiság, természetes nemi vágy
az, ami más nő karjaiba hajtja a férfiakat. Nincsen férfi, aki a tálcán
kínált lehetőségeket kihagyja. Hol van az előírva, hogy egy életen át csak
egy nőt kívánhatunk. A mi házasságunkban is ejött az a pillanat, amikor a
nejem önmegvalósításra törekedve egyre több időt töltött munkahelyén,
kergette be nem tejesült álmait. Rendre üres otthonba tértem haza, nem várt
meleg étel, sem asszonyi ölelő kar. Elkeserített az érzelmi kötelék
lazulása, hogy már nem is vagyok annyira fontos. Mire odajutottunk, hogy
megbeszéljük a napi eseményeket, éjfélre járt az idő és fáradtan estünk az
ágyba. Ekkor bukkant fel az üdítően fiatal Hajnalka, aki megértően hallgatta
a munkahelyi gondjaimat és derűs lényével választ adott kételyeimre. Nála
vígaszra leltem. A feleségem meglehetősen hamar reagált a változásokra,
idegösszeomlást kapott és minden alkalmat megragadott arra, hogy zsarojon.
Eleinte nem is gondoltam arra, hogy felrúgom a családi békét, de a naponta
ismétlődő hisztériás kitörések miatt már fogytán van az erőm. Elképzelhető,
hogy végül belekerget a válásba?"
A szerelmi háromszögek kialakulásának alapvető oka a hiány.
A hiány lehet érzelmi, intellektuális vagy szexuális. A harmadik személy
ezt a hiányt hivatott pótolni. Egy szerető lehet azért jó, mert vastag a
pénztárcája, kellemes a megjelenése, jó a társadalmi státusza, erős a
szexuális kisugárzása, vagy egyszerűen csak az emberi hiúságot legyezi.
A szerelemi háromszögek leginkább a pisai ferde toronyra hasonlítanak. Ha
másért nem, azért, mert sok érdeklődőt vonzanak. Nem is kevés azoknak a
száma, akik előszeretettel vájkálnak mások magánügyeiben, és cseppet sem
leplezett kárörömmel szemlélik, ha eldől ez a "torony". Ámbár a titkos
románcok a lehető legnagyobb diszkréció mellett zajlanak, mégis előbb-utóbb
kitudódnak. A házasságtörők tudathasadásos, kettős életét az "amiről nem tud
a társam, az nem fáj neki" alapelv vezérli. Állandó hazudozások közepette
ezernyi apró akadályt küzdenek le, hogy fenntartsák a titkos viszonyt.
Előünnepek sorozatát élik meg, minden ünnepből kétszeresen kijut nekik. Az
idegrendszert igénybe vevő kettős élet kérdések egész sorát veti fel,
legfőképpen azt, meddig lehet ezt csinálni, mikor buknak le, mi mindent
kockáztatnak, vajon megéri-e, vajon nem épp ez a kapcsolat fosztja-e meg egy
normális, jól működő élet lehetőségétől az embert. A szerető veszélye
tulajdonképpen abban rejlik, hogy egészen más színben látjuk a házastársat,
a vele való együttélést.
A munkahely egyike azon helyeknek, amelyek a legalkalmasabbak az alkalmi
vagy a tartós viszonyok kialakítására. Elsősorban azért, mert időnk nagy
részét ott töltjük, másodsorban pedig jóval kevesebb nehézségbe ütközik a
légyottok, a röpke, véletlenszerű találkák megszervezése. Ezek a kényelmi
szempontok a kötött munkaidőben dolgozók részére nem elhanyagolhatóak. A
kényelemnek viszont ára van. A legfőbb hátránya, hogy túlságosan sok szem
előtt zajlanak az események, ami növeli a lebukás veszélyét. Veronika
évtizedek óta vár egykori főnökére. "Amikor idestova 30 éve az első
alkalommal vacsorázni invitált, hízelgett a hiúságomnak, hogy egy érett, jól
szituált férfi a társaságomat keresi. Halálosan beleszerettem. Elejétől
fogva tudtam, hogy nős, de abban reménykedtem, ha jobban megismer, akkor
engem választ, én kerülök ki győztesen. De ennek a harcnak nem lett
győztese. Amikor a felesége hallgatólagosan tudomásul vette kapcsolatunkat,
tudtam, elvesztem. Ezt a férfit már semmi sem kényszerítheti arra, hogy
változtasson az életén. Életem nagy szerelme egoista módon kihasznált, és én
balga, hagytam. Lopott percek emléke az életem. Nekem egy lyukas teknő
jutott, amelyből hosszú-hosszú ideje meregetem a vizet. Volt idő, amikor
nehezen ment a lapátolás, olykor ellepett a víz, de valahogy mindig a
felszínre vergődtem. Csak azt sajnálom, hogy sosem volt erőm kimászni, más
teknőbe átülni."
Egyes férfiak arra teremtettek, hogy boldogítsák a gyengébb nemet.
Elsősorban a vadászösztön hajtja őket, nem a vad legyőzését élvezik, hanem
az űzés ősi mesterségének gyakorlását. 20 évesen lángolóan szeretnek, 30
évesen meg-megnézik a csinosabb nőket, 40 évesen elcsábulnak, 50 évesen újra
szerelembe esnek, és a világ minden kincséért sem hagynak ki egyetlen
kínálkozó alkalmat, lehetőséget sem. Annak ellenére sem, hogy egy kaland,
egy flört, vagy egy hosszan tartó kapcsolat veszélybe sodorhatja a
házasságukat. A férfiak mindazonáltal a megszokás rabjai. Ezt mi sem
bizonyítja jobban, mint a megkérdezett elvált férjek 80 százaléka, ha
tehetné, ismét elvenné első nejét.
Mégis, mit tegyen a feleség, ha dönteni kényszerül? Vajon van-e
általánosan használható módszer arra, hogy visszaszerezze boldogságát,
nyugalmát. Annak ismeretében, hogy a férjek nagy része a legszívesebben
mindent visszaállítana a régi rendbe - no persze csupán azután, hogy másba
is belekóstolt - felmerül a kérdés, kell-e egyáltalán harcolni értük, ha
visszatérésüknek ilyen nagy a valószínüsége? Számtalan példa, elrontott
élet, elhamarkodott döntés igazoja, nem érdemes ölbe tett kézzel ülni és
arra várni, hogy a számok valószínűsége szerint hazataláljon az elkujtorgott
férj.
Amikor egy feleség szembesül azzal a ténnyel, hogy a férje csalja,
érzelmei különféle stációkon mennek keresztül. Eleinte dühös és
kétségbeesett, pöröl az egész világgal, majd fokozatosan pánikba esik.
Kétségbeesésében elviselhetetlenné válik. Túlzott ragaszkodásával,
önmarcangolásával és zsarolásával öntudatlanul is elűzi otthonról a férjet.
Sok nő tudja, mennyi hányattatással, szégyenérzettel párosul ez az állapot.
Minden nő meghozza a maga kis áldozatát a családért és legfőképpen a
férje karrierjéért. Ha egy mód van rá, ne engedjük, hogy idegen nő élvezze a
nehezen kiizzadt termést. Ha a kapcsolat mély, és képesek vagyunk
megbocsátani, akkor ne üljünk ölbe tett kézzel, hanem szerezzük vissza, ami
jog szerint a miénk. Ahhoz, hogy a megbotlott férj képes legyen
visszatalálni a családjához, nemcsak megbocsátás szükségeltetik. Legalább
ennyire fontos egy tisztázó beszélgetés, a meglévő konfliktusok tisztázása,
az önkritika, a kapcsolat új alapokra helyezése, új, közös célok kitűzése.
A szerelmi háromszögek kimenetele mindig kétesélyes, és senki sem jósoja
meg előre, hogy egy szerelem kellős közepébe csöppen-e, avagy egy múló
románc részese. A házasságra mindenképpen veszélyes, ha döntésre
kényszerítik a csalfa felet, hisz eleve kétséges, hogy ilyen helyzetben
lehet-e jó döntést hozni. Egy ember megbántása és megsértése árán lehet-e
boldog valaki. Esetünkben adott egy "termék", amelynek ára van. A kérdés az,
hogy hajlandóak vagyunk-e fizetni, s ha igen, mennyi ideig és milyen
áldozatvállalás árán. Az csak a végelszámolásnál derül ki, vajon minőségi a
portékánk, vagy gyorsan romló áru, amivel jól bevásároltunk. Blokk sajnos
nincsen, becserélni az árut nem lehet. Ha társunk minden erőfeszítésünk
ellenére is elhagy bennünket, nyalogathatjuk keserédes sebeinket. Egyébként,
ki tudja, ki járt jobban? És ha a citrom jutott, még mindig készíthetünk
belőle limonádét.
* * *
A férj visszaszerzése
Ha már túl vagyunk az első sokkon, képzeljük magunkat férjünk helyébe.
Hasonló helyzetekben a férfiak többsége nagy jelenetekre van felkészülve. Ha
van erőnk hozzá, ne szerezzük meg nekik azt az örömet, hogy sírni, hisztizni
lássanak. A családi jelenetek menekülésre kényszerítik a férjeket.
"Elsősoron nem az a célunk, hogy sajnálatból, kényszerből maradjon velünk.
hanem, hogy újra felfedezze mindazokat a jó tulajdonságainkat, amelyeket
egykor szeretett bennünk.
Az idő rendszerint a feleségeknek dolgozik. Ha minél több időt hagyunk
arra, hogy kiismerje a másikat, annál kedvezőbbek a kilátások arra, hogy a
vetélytárs elveszítse vonzerejét, az újdonság varázsát. Mindenesetre a
kezdetek kezdetén ne állítsuk választás elé a férjet, mert könnyen megeshet,
hogy nem a mi javunkra dönt. Ha tudjuk, engedjük lazábbra a kötelet, ne
kérjük számon minden percét. Ugyanakkor éreztessük vele, hogy családos
ember, vannak bizonyos kötelességei, felelőssége a gyerekeivel és
feleségével szemben. Finoman hozzuk a tudomására, hogy mindezek ellenére
ragaszkodunk hozzá, hogy ezer apró szál köt össze bennünket, és hajlandóak
vagyunk megbocsátani, szemet hunyni tévelygései felett.
Igyekezzünk a lehető legjobb színben feltüntetni magunkat, hozzuk a
formánkat, mert a szerető igazi veszélye éppen abban rejlik, hogy társunk
óhatatlanul más szemmel tekint ránk, más színben lát, méricskél,
összehasonlít. Használjuk ki, hogy férjünket mindenkinél jobban ismerjük.