CSABA ÉS KRISZTI TÖRTÉNETE
Hello Andrea!
Olvastam az Internet Kalauzban megjelent Love Story-t. A cikkben
szereplőkel ellentétben én egy teljesen más kimenetelű Interneten
elkezdodött kapcsolatról szeretnék most írni. Az egész történet május 1-én
kezdődött. Szokásomnak megfelelően aznap este is benéztem TTC chat-jébe. És
akkor egyszer csak egy lány írt nekem. Mint kiderült csak azért írt mert
megtetszett neki a nevem. Ugyanis Bambino néven szoktam előfordulni, ő pedig
olaszt tanul. Ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy mi lesz ebből az
egyszerű beszélgetésből.
Hajnal 5-ig folyamatosan dumáltunk, közben én a Paint-ben lerajzoltam
magam (el lehet képzelni milyenre sikeredhetett). Közben kiderült, hogy a
barátnőjével másnap Vidámparkba mennek. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk.
A haverommal én el is mentem, máig sem tudom, hogy miért, de ők nem voltak
ott. Eljött ismét az este, ismét irány a TTC. Elmondtam, hogy mi is történt
aznap és jöttek a sűrű bocsánatkérések meg, hogy ezt tényleg nem gondolta
volna, hogy ott leszünk. Megint csak hajnali 5-ig folyt a beszélgetés.
Hajnalra már úgy éreztem mintha hetek, sőt hónapok óta ismerném. Ekkor már a
telefonszámát is megadta. Teljesen el voltam varázsolva. Korábban még sose
ismerkedtem így lányokkal. A megbeszélt napon már a hangját is
megismerhettem. Igaz ugyan, hogy az első pár percben szóhoz sem jutottam, de
végül is egy jó másfél órát beszélgettünk. Kezdett egyre izgalmasabbá válni
a dolog. Ekkor már felmerült a személyes találkozás is, meg is beszéltük,
hogy péntek délután találkozunk.
Közben persze naponta váltottunk egymással emileket. Sőt a hét folyamán
mindkettőnknek sikerült fényképet is beszkenneltetni magunkról. És még itt
sem csalódtunk, sőt... Már alig vártuk a pénteket mindketten. Aztán eljött a
nagy nap! Batthyány-tér, délután fél 3. És először találkoztunk egymással
minden közvetítő eszköz, a modern kor vívmányai nélkül, személyesen.
Bizsergető egy érzés volt! Elindultunk felfedezni magunknak a budai Várat,
beültünk egy hangulatos kis salátabárba és szinte szüntelenül nevettünk,
beszélgettünk. Végül következett az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan mozi,
útközben még egy fagyi is lecsúszott. Ezek után azt hiszem már majdhogynem
magától értetődő, hogy haza is kísértem. Ha előre lett volna tervezve az
este akkor sem alakulhatott volna ennél szebben! A randit aztán éjszaka
ismét a hálón folytattuk. De másnap ismét találkoztunk. És még mindig
csodálatosan éreztük magunkat, nem múlt el semmi az előző nap óta. Bár mikor
este elbúcsúztunk látszott, meg érződött is, hogy egy kissé bizonytalan
Kriszti, nem volt biztos benne, hogy mit is akar. De ekkor én már azért
reménykedtem...
Azt hiszem éjszaka a chat-en sikerült nagyjából a kedvező irányba
befolyásolni. Jött a hétfő és ismét csak maradtak a telefonbeszélgetések. De
eljött a szombat és ekkor este eldőlt, hogy egy időre közös vágányon fog
haladni az életünk. Azóta több mint két hónapja vagyunk együtt és azt hiszem
egyikünk sem bánta meg, sőt inkább nagyon is jól megvagyunk, boldogok
vagyunk együtt! Most már nyugodtan kimondható, hogy szeretjük egymást.
Máig is néha elgondolkodom rajta, hogy megváltozott a világunk. Már az
ismerkedéshez sincs szükség feltétlenül a személyes jelenléthez. Ráadásul
abba a hibába sem eshet az ember, hogy rögtön a külső alapján ítél, hiszen
eltelik egy kis idő amíg az ember látja, találkozik is azzal, akit pedig már
akár hónapok óta ismer. Saját magamról sem gondoltam volna, hogy valaha is a
net-en fogom megismerni a kedvesemet. Úgy gondoltam, hogy ez csak azoknak jó
akiknek máshogy már semmiképpen se jön össze. Magamat és Krisztit sem
sorolnám ebbe a kategóriába. Dehát ez a szép az életben, hogy ennyire
kiszámíthatatlan.
Üdvözlettel: Csaba