PAUL VERLAINE: TANÁCS KISFIÚKNAK NYÁRRA
A kisleány kiváncsi:
két ujjhegyével tartja,
mert azt hiszi, pisálni
készül a kölyök farka.
De az feláll. Húzigálja
- csak tízéves, Úristen! -,
s hogy nyögdicsél a drága,
míg jobbra-balra spriccel.
A lány bámul: nem sárgás,
fehér tejet eresztett.
Lehajtja hozzá száját,
megkóstolja a nedvet.
Ne büszkélkedj, fiacskám,
ne mondd ezt élvezetnek.
Pajtásod többet használ,
kivel a rétre mentek.
Elfeküsztök az árok
legalján, komisz kölykök,
gyorsan le a nadrágot,
dugjátok ki a pöcköt,
szívd őt meg, de a spermát
tarsd vissza, mert így kéjes,
mikor két suhanc egymás
tátott szájába élvez.
S hogy ennél jobb már nincsen?
Van! Osztályodban negyven
bugris jár, egy-egy frissen
meszelt, ruganyos seggel.
Menj egyikkel a pajta
mögé, állítsd négykézláb,
fektesd a fűben hasra,
guggoltasd, mint a békát:
térdelj mögéje szépen,
húzd szét farráncát, lődd meg.
Azt érzed, hogy az égben
vagy és szárnyaid nőttek.
Vagy te feküdj le s hagyd, hogy
ő fúrjon meg fardombod
tövén - nem élt még taknyos,
ki erre nemet mondott.
S a lánykák! Most bérmáltak:
nagyszámú a rokonság,
mind vétkezni kívánnak -
és nővérkéd, hugocskád!
Csináld velük akárhol,
találsz csűrt, padlást, kertet
dosztig - csak ne az ágyon,
mert ezzel gyanút keltesz.
Hanyatt fektesd az édest.
Két lába között árok.
Azt nem kell keresgélned:
szabad szemmel meglátod.
Oda, fiam! Előlről
nyomod be. Használj némi
erőszakot először.
Tudja meg, ki a férfi!
A lányság között gyorsan
veszi neszét hírednek.
Jönnek hozzád csoportban,
s akikkel egyszer tetted:
mind utánad szaladnak
s repetálnak belőle.
Ezt meg ne gyónd a papnak,
mert ideges lesz tőle.