PAUL VERLAINE: FRIGID NŐ
Nem vádollak érzékiséggel:
a sok nő közt, ki bekapott
a múlt szezonban, én is ettem
nálad ízesebb falatot.
Mégis imádlak, fiatal vagy,
könnyű tested nyílegyenes,
s elutasító nyugalmával
lányosan vonzó és kecses;
hosszú lábfejedet száz évig
csókolnám; szemedet sosem
homályosítja-gyújtogatja
az orgazmus s a szerelem;
tested jó illata szerényen
nem szalad szeretőd elé:
odatapad fehér bőrödhöz
és friss, akár a tengeré;
kicsikéd elegánsan keskeny;
ajka aranyszínű, finom
szőrével szendén válik szét, ha
bunkómmal durván kinyitom;
melled, hódító, lányos melled,
e hegyes élű, pici mell
úgy áll fel, mintha a pubertás
ma reggel érte volna el;
zárt ajkad gőgös és fölényes;
vállad serdülő fiúváll;
álszent homlokod nem akarja
tudni, altested mit csinál;
fodrász-nem-látta hajad kurta
fürtjei hintáznak remek
tarkódon, s akkor sem nyugosznak,
mikor egymásra fekszenek;
csigolyáid, mind gyöngyvirágsor
vezetnek egyenest oda,
hol tested legfehérebb része
és bűvös völgye Canova
vésőjét idézte, ha volna
szobrász, ki ily hátsót hasít,
meg ilyen lábat, le egészen
hónaposretek sarkadig.
Ölelkezésünk nem viharzott,
esőcske volt, mely csepereg,
nem lángoltunk és nem is adtunk,
csak egy kevésve meleget.
Kis pöcködet megudvaroltam,
de nem mozdult nyelvem alatt -
így párzásunk nem nyújtott többet,
mintha kiráznám magamat.
Többször próbáltam felsrófolni
extázisunkat, kedvesem,
de te, mint lány az intézetből,
rám szóltám: - "Ezt ne tedd velem."
Mégsem felejtlek el. Remélem,
hogy ismét lefekszem veled -
igérem: vadabb leszek és te
utána jóval nedvesebb.