CHARLES BAUDELAIRE: LESZBOSZ
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz, hol a gyönyör magasra szárnyal,
s legyen bár forró, friss, vidám vagy lanyha,
de éjt meg napot övez glóriájával,
latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz, ahol a csókok vízesések
és feneketlen, mélységbe hullnak,
titokzatosak, örvénylők, merészek,
kavarodnak, felcsapnak, megújulnak,
Leszbosz, ahol a csókok vízesések,
Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok:
sóhaj sóhajra, szív visszhangzik szívre,
Páphosznál feljebb tört az égre lángod,
s Szapphóra féltékeny Aphrodité -
Leszbosz, ahol egymást vonzzák a lányok;
Leszbosz, vérperzselő éjek hazája,
hol a szűzek, mikor már szemük alját
kék árnyék festi, tükör elé állva,
vágyuk feslő kagylóját símogatják
- Leszbosz, vérperzselő éjek hazája;
hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató,
a csóközön, Leszbosz, kell hogy feloldjon,
királynő vagy, boldog tájon országló,
hol új kéjeket fedeznek fel folyton,
hadd ráncolja fennkölt homlokát Plató!
Örök mártíromságod felment téged,
mit a túlbuzgó szeretők szenvednek,
kiket megmosolyoghatnak más népek
e földtekén, de sosem érthetnek meg -
örök mártíromságod felment téged,
mert hol az istenség, ki elítélhet,
Leszbosz, mikor szeretkezéstől sápadt
testednél többre becsüli a mérleg
a könnyözönt, amely szemedből áradt?
Mert hol az istenség, ki elítélhet?
A Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?
Ti sem bánjátok, nemes lelkű lények,
a szigettenger díszei, leányok,
kit nevettek a Poklon meg az Égen -
a Jó s a Rossz dilemmáját mit bánom?
Ezért választott egykor Leszbosz engem,
hogy feslő szűzei titkát daloljam,
hogy orgiákat lássak gyermekszemmel,
hol vad nevetés vegyült a sikollyal -
ezért választott Leszbosz egykor engem.
Azóta itt virrasztok, őr a vártán,
Leükátosz szirtjén fenn, nappal s éjjel,
s lesek brigget, gályát, fregattát, bárkát,
ahogy kontúrja felmereng az égen -
azóta itt virrasztok, őr a vártán,
hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger,
s egy alkonyatkor talán visszahozza
az imádott Szapphó testét, ki elment,
Szapphó imádott holttestét Leszboszba;
hogy megtudjam: irgalmas-e a tenger?
A hím Szapphót, a szeretőt, a költőt,
ki Aphroditénél is szebb, mert sápadt.
- Az azúr szem fekete fátylat öltött,
mert átvette a fájdalom s a bánat
a hím Szapphót, a szeretőt, a költőt, -
A születő Aphroditénél szebb volt,
ki felséges nyugalmában sugárzó
fiatalságot és szőkeséget szórt
az óceán öreg vizére; Szapphó,
a költő, ki Aphroditénél szebb volt,
s aki meghalt szentségtörése napján,
s a kultuszt, melyet ápolt, megtagadva
lányteste gyengéd, mennyei malasztját
egy brutális hím önkényének adta,
s ezért meghalt a szentségtörés napján.
Azóta Leszbosz sír és jajveszékel,
és bár a mindenség karban dicséri,
keserveit zokogja minden éjjel,
elhagyott partjairól fel az égig.
Azóta Leszbosz sír és jajveszékel.