ISMERETLEN LATIN KÖLTŐ: LÁNYKA VOLTAM...
Lányka voltam, jaj, de szép,
virgo dum florebam,
megbámult a férfinép,
omnibus placebam.
Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak:
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.
Mentem a szép reggelen
flores adunare,
arra jött egy szemtelen,
vult me deflorare.
Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.
Megragadta két kezem,
sed non indecenter,
kísérj, mondta, édesem,
valde fraudulenter.
Urak, pórok átkoznak...
Megpaskolta mellemet,
valde indecenter,
átkarolt, sietett,
multum violenter.
Urak, pórok átkoznak...
Szép kisasszony, jer velem,
nemus est remotum,
felfrissít a szerelem,
planxi et hoc totum.
Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.
Nézd a hársat a mezőn,
non procul a via,
ott vár lantom, lantverőm,
tympanum cum lyra
Urak, pórok átkoznak...
Csüccs le, súgta, angyalom,
dixit: sedeamus,
állt a kedvesnek nagyon,
ludum faciamus
Urak, pórok átkoznak...
Hová nyúlt, jaj, Istenem,
non absque timore,
légy te, mondta, hitvesem,
dulcis es cum ore.
Urak, pórok átkoznak...
Fölhajtotta ingemet,
corpore detecta,
és megfúrt nagy hirtelen,
cuspide erecta.
Urak, pórok átkoznak...
Kamatyolni azt tudott,
bene venebatur,
aztán felkelt s otthagyott,
ludus compleatur.
Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak,
jaj a kurva lányoknak,
kik az utcán állnak.