''ÚJABB BIZONYÍTÉK AZ ÖRÖKKÉ TÁGULÓ VILÁGEGYETEMRE
(Fordította: Bognár Zsófia)
(Forrás: Astra (*), 1998. július-augusztus, Pécs)
----------------------------------------------------------------------------
(*) Szerk.: Gyenizse Péter, 7635, Pécs, Aranyhegyi dűlő 1., Tel: 72/250-567)
ASTRA = az APCSE és az MCSE Pécsi Csoportjának kéthavi híradója (II.
évf. 4. szám)
----------------------------------------------------------------------------
A Világegyetem terjeszkedése soha nem fog megállni. Erre a
következtetésre jutott két, egymástól független kutatócsoport is, akik
felfedezésüket az American Astronomical Society januári találkozóján
ismertették.
A kozmológusok már régóta vitatkoznak Világegyetemünk sorsáról, mivel
három lehetséges variáció közül kell választaniuk: önmagába roskad össze (ez
lenne a Nagy Reccs), örökké tágul, vagy a tágulás sebessége csökkenni fog,
de nem éri el az összeomláshoz szükséges értéket.
Neta Bahcall és Xiaohui Fan (Princeton University) több milliárd fényévre
lévő, nagy kiterjedésű galaxishalmazokat vizsgált. Az elterjedt teóriák
szerint egy alacsony sűrűségű világegyetemben viszonylag korán kialakul a
galaxishalmazok legnagyobb része, míg egy "nehezebb", a kritikus sűrűséget
megközelítő univerzumban ez tovább tart.
A halmazok kialakulása a korai univerzum anyageloszlásában létrejött
"fodrozódások" eredménye, amelyek később elindítói lehettek a még több
anyagot vonzó gravitációs gyűjtőhatásnak. Egy kis sűrűségű univerzumban a
fodrozódás ezen a módon csak rövid ideig erősíti saját magát, mert az
univerzum hamar túl ritkává válik a folyamatos tágulás miatt. Egy kritikus
sűrűségű univerzumban a galaxishalmazok kialakulása még most is tartana.
Csak Bahcall és Fan három, különösen nagy kiterjedésű halmazt talált
jelentős vöröseltolódással, amit ennek a hatásnak is tulajdonítanak.
Erick Guerra és Ruth Daly egy teljesen más eljárással a tágulás
sebességét próbálták meghatározni. Két lebennyel bíró rádiógalaxist
vizsgáltak, amelyek vöröseltolódása közelítőleg 2 (ezek több milliárd
fényévvel távolabb vannak Bahcall és Fan halmazaitól). Modellezve a
gázkilöveléseket, sikerült kiszámítaniuk a lebenyek közötti valódi
távolságot. (A gázkilövelések eredményei a lebenyek.) Ezeket az eredményeket
összehasonlítva a galaxisok látszólagos kiterjedésével, a kutatók
lehetőséget kaptak, hogy megmérjék, mennyire lassult az Univerzum tágulása.
Szerintük teljesen világos: a Világegyetem örökké tágulni fog.
(Sky and Telescope 1998/6)