A METEOROKRÓL
Ha augusztus közepén elvonulunk a civilizáció fényeitől, gyakran
figyelhetünk meg az égbolton egy érdekes jelenséget: a meteorhullást, népies
néven csillaghullást. Bár ez a jelenség közimert, és ma már többé kevésbé
mindenki tisztában van az okával, egész sokáig nem tudták, mi okozza.
Arisztotelész könyvében a légköri jelenségek között tárgyalta. Csupán a 18.
század végén vált elfogadottá, hogy ezek Földre hulló kozmikus eredetű
testek.
Az átlagos fényjelenséget mindössze pár milliméter átmérőjű porszemek
okozzák, amikor hatalmas sebességgel száguldanak bele a Föld légkörébe. Kis
tömegük ellenére messziről látható felfénylést okoznak pályájuk mentén:
"csíkot húznak". Ilyenkor ezek az általában milliméternél nem nagyobb
részecskék hatalmas sebességgel csapódnak be a légkörbe. 500 km-es
talajszint feletti magasság alatt egyre több levegőrészecskével ütköznek. A
gyorsan haladó test elől nem tudnak kitérni a molekulák, így előtte sűrű
légsapka alakul ki. A meteor energiájának mintegy 70%-a hővé alakul, 30%-a
pedig légrészecskék gerjesztésére és ionizációjára fordítódik. A
fényjelenséget ez utóbbi okozza, amikor a levegő molekulái legerjesztődnek.
A meteor 1500-3000 ºC-os hőmérsékletre melegszik fel, azonban az ennek
következtében fellépő sugárzása elhanyagolható az előbbi fényjelenséghez
képest.
Az amatőrcsillagászok egyik fontos tevékenysége a meteorrajok észlelése.
Csoportosan szoktunk kivonulni fénytől távoli helyre. Ilyenkor a meteorok
érkezési időpontját, fényességét jegyezzük fel. Fényesebb meteorok esetén a
színét is. Ha volt nyoma azt is, hogy ez mennyi ideig tartott. Végül a
csillagtérképre rajzoljuk be, merre haladt. Vajon mit lehet megállapítani
ezekből a megfigyelésekből?
Sok embernek az is újdonságot jelenthet, hogy nem csak augusztusban
láthatunk meteorokat. Ebben az időszakban azonban valóban sok meteor hullik.
Azt is észrevehetjük, hogy az év többi részében is jelentős ingadozást mutat
a meteorok száma. A térképen berajzolt nyomokat figyelve az is
megállapítható hogy a meteorok nagy része egy pontból látszik
"szétsugározni", azaz pályájukat visszafelé meghosszabbítva egy ponton
mennek keresztül. Ennek a két jelenségnek az oka közös. A nagyobb hullásokat
úgynevezett meteorrajok okozzák. Valójában az egész év folyamán kisebb-
nagyobb meteorrajokkal találkozik Földünk. Ősszel és télen is előfordul az
augusztusihoz hasonló meteorhullás, ilyenkor azonban ritkábban tartozkódnak
kint az emberek a szabad ég alatt, a mesterséges fényektől távol.
Ha egy üstökös napközelbe jutva felmelegszik, anyagából gázokon kívül
apróbb-nagyobb porszemcsék szabadulnak ki, és nagyjából az üstökös pályáján
haladnak tovább. Mivel a meteorok legnagyobb része üstökös eredetű, csak
akkor hull jelentősebb számú meteor, amikor a földpálya metszi az üstökös,
és vele együtt a raj pályáját. Ez a raj aktivitásának időszaka. A részecskék
pályaelemei a bolygók perturbáló hatására idővel némileg módosulnak (1.
táblázat). Térben a raj jobban szétszóródik, az aktivitási időszaka
megnyúlik.
''1. táblázat
Néhány meteorraj adatai, összehasonlítva az azonosítható üstökösökkelď0
┌───────────────┬─────┬─────┬─────┬────┬───────┬─────┬─────┬─────┬────┐
│ Meteorraj │ P │ i │ q │ e │Üstökös│ P │ i │ q │ e │
│ │(év) │(fok)│(CsE)│ │ │(év) │(fok)│(CsE)│ │
├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
│ Perseidák │110 │ 14 │0,96 │0,93│Swift- │123 │ 114 │0,96 │0,96│
│ │ │ │ │ │Tuttle │ │ │ │ │
├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
│ Leonidák │ 33,2│ 163 │0,99 │0,90│Tempel │ 33,2│ 163 │0,98 │0,90│
├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
│gamma Aquaridák│ 76 │ 102 │0,60 │0,97│Halley │ 76 │ 162 │0,59 │0,97│
├───────────────┼─────┼─────┼─────┼────┼───────┼─────┼─────┼─────┼────┤
│ Orionidák │ 76 │ 161 │0,57 │0,97│Halley │ 76 │ 162 │0,59 │0,97│
└───────────────┴─────┴─────┴─────┴────┴───────┴─────┴─────┴─────┴────┘
P = a keringési periódus, q = a perihéliumtávolság,
i = a pályahajlás az ekliptikához, e = a pálya excentricitása
Mivel egy raj meteorjai a Földhöz képest u-
gyanolyan sebességgel haladnak, pályájuk párhuza-
mos. Emiatt látszik úgy, mintha egy pontból in-
dulnának ki. Ezt nevezzük a raj radiánspontjának.
Az augusztusi raj radiánsa a Perzeusz csillagkép-
ben található, ezért az elnevezési szokások miatt
Perzeidáknak nevezzük a rajtagokat. Amelyik raj-
nak pedig a Sárkány (Draco) csillagképben van a
radiánsa, Drakonidáknak nevezzük.
Felfigyelhetünk az egyes rajok közti különbsé-
gekre. Különböző a sebességük, színük, más a fé-
nyességeloszlásuk. Hosszabb megfigyeléssel a raj
intenzitásváltozásait is megfigyelhetjük. Egyes
''1. ábra
A radiánspontot úgy kapjuk meg, hogy a rajtagok
pályáját visszafelé meghosszabbítjuk.ď0
''2. ábra
Az állandó és a visszatérő rajokď0
rajok - jól meghatározható sokéves
periódussal - hatalmas kitörést
produkálhatnak. Ezeket nevezzük
visszatérő rajoknak. Ilyen az ok-
tóberi Leonidák meteorraj. Ez a
Tempel-Tuttle nevű üstökössel hoz-
ható kapcsolatba, periódusa meg-
egyezik annak 33 éves keringési
periódusával.
A darabkák eleinte az üstökös
közelében tartózkodnak, hosszabb
idő elteltével azonban az egész
pálya mentén eloszlanak. Emiatt
''3. ábraď0 hullanak minden évben nagyjából
''A hajnali nagyobb meteorszám oka az,ď0 azonos intenzitással az idősebb
''hogy olyankor a Föld mozgási irányábanď0 rajok. A Perseida-raj felbomlása
''helyezkedünk el. már vagy 40 ezer éve elkezdődött,
ezért ez a raj minden évben nagyjából azonos intenzitással hullik. Az ilyen
rajokat nevezzük állandó rajoknak.
Előfordulnak olyan rajok is amelynek üstökössel való kapcsolatát nem
sikerült kimutatni. Egyes ilyen rajok pályája kisbolygókéval egyezik meg.
Nem zárható ki, hogy ezek a kisbolygók régebben üstökösök voltak, csak
anyaguk illékony része elpárolgott.
Észlelésünk során olyan meteorokat is látunk, amely adatai alapján nem
sorolhatóak rajokba. Ezeket nevezzük sporadikus meteoroknak. Az egész év
során mindig jelen vannak óránként néhány szabad szemmel látható hullást
produkálva.
Észre vehetjük azt is, hogy az éjszaka folyamán egyre több meteort
látunk. Ennek az oka a Föld mozgásában kereshető. Ugyanis hajnalban
tartózkodunk a Föld azon oldalán, amely irányba a Föld halad (apex).
Mivel egy raj meteorjai a Földhöz képest u-
gyanolyan sebességgel haladnak, pályájuk párhuza-
mos. Emiatt látszik úgy, mintha egy pontból in-
dulnának ki. Ezt nevezzük a raj radiánspontjának.
Az augusztusi raj radiánsa a Perzeusz csillagkép-
ben található, ezért az elnevezési szokások miatt
Perzeidáknak nevezzük a rajtagokat. Amelyik raj-
nak pedig a Sárkány (Draco) csillagképben van a
radiánsa, Drakonidáknak nevezzük.
Felfigyelhetünk az egyes rajok közti különbsé-
gekre. Különböző a sebességük, színük, más a fé-
nyességeloszlásuk. Hosszabb megfigyeléssel a raj
intenzitásváltozásait is megfigyelhetjük. Egyes
''1. ábra
A radiánspontot úgy kapjuk meg, hogy a rajtagok
pályáját visszafelé meghosszabbítjuk.ď0
''2. ábra
Az állandó és a visszatérő rajokď0
rajok - jól meghatározható sokéves
periódussal - hatalmas kitörést
produkálhatnak. Ezeket nevezzük
visszatérő rajoknak. Ilyen az ok-
tóberi Leonidák meteorraj. Ez a
Tempel-Tuttle nevű üstökössel hoz-
ható kapcsolatba, periódusa meg-
egyezik annak 33 éves keringési
periódusával.
A darabkák eleinte az üstökös
közelében tartózkodnak, hosszabb
idő elteltével azonban az egész
pálya mentén eloszlanak. Emiatt
''3. ábraď0 hullanak minden évben nagyjából
''A hajnali nagyobb meteorszám oka az,ď0 azonos intenzitással az idősebb
''hogy olyankor a Föld mozgási irányábanď0 rajok. A Perseida-raj felbomlása
''helyezkedünk el. már vagy 40 ezer éve elkezdődött,
ezért ez a raj minden évben nagyjából azonos intenzitással hullik. Az ilyen
rajokat nevezzük állandó rajoknak.
Előfordulnak olyan rajok is amelynek üstökössel való kapcsolatát nem
sikerült kimutatni. Egyes ilyen rajok pályája kisbolygókéval egyezik meg.
Nem zárható ki, hogy ezek a kisbolygók régebben üstökösök voltak, csak
anyaguk illékony része elpárolgott.
Észlelésünk során olyan meteorokat is látunk, amely adatai alapján nem
sorolhatóak rajokba. Ezeket nevezzük sporadikus meteoroknak. Az egész év
során mindig jelen vannak óránként néhány szabad szemmel látható hullást
produkálva.
Észre vehetjük azt is, hogy az éjszaka folyamán egyre több meteort
látunk. Ennek az oka a Föld mozgásában kereshető. Ugyanis hajnalban
tartózkodunk a Föld azon oldalán, amely irányba a Föld halad (apex).