BEVEZETÉS
A csillagászat szerepe az oktatásban
A csillagászat az egyik legrégibb, de egyúttal a legmodernebb tudomány.
Jelenleg robbanásszerű fejlődésen megy keresztül, szinte a szemünk láttára.
Legfőbb vonzereje, hogy látványos és népszerű. A nyugat-európai országokban
és Magyarországon is az egyetemek természettudományi karaira, illetve a
műszaki egyetemekre jelentkezők száma hosszú ideje csökken, vagy legalábbis
nem növekszik. Ez a tendencia azonban a csillagászat esetében nem érvényes.
A csillagászat egy olyan tudomány, amely a természettudományok, műszaki
tudományok felé képes terelni a diákokat. A csillagászat sok rokon
tudománnyal áll közeli kapcsolatban. Egyre szorosabbá válik a csillagászat
társtudományokkal való összefonódása, mint például a fizika, meteorológia,
biológia, orvostudomány, földtudományok, matematika, technika. A
csillagászat különleges helyzetben van, mivel "értéktelen" tudomány, nem
termel semmiféle közvetlen profitot. Ez a tulajdonsága egyaránt jelent
előnyt és hátrányt. Hátrány olyan szempontból, hogy nincsen pénztermelési
lehetősége, de ugyanakkor ez jelenti az előnyét is, mivel a csillagászat
legfrissebb eredményei a felfedezést követően szinte azonnal közzétehetők, a
legújabb eredményeknek nincsen gazdasági vonatkozása. Más tudományok esetén
a felfedezést a gazdasági hasznosítás követi, és a hasznosítók érdeke, hogy
az adatokhoz ne tudjon mindenki hozzáférni. A csillagászati kutatási
eredmények már napokkal a felfedezés után elérhetők, sőt élő közvetítés
formájában az adatokhoz történő azonnali hozzáférés is megoldható akár egy
iskolában is, például az Internet segítségével. Mindezek mellett sajnálatos
körülmény, hogy a Nemzeti Alaptanterv a fizika, a földrajz és általában a
természettudományok tanítására nagyon kevés óraszámot biztosít, így félő,
hogy a csillagászat tanítására is a szükségesnél kevesebb lehetőségük lesz a
tanároknak.
Dolgozatomban a csillagászat tanítása során alkalmazható szemléltetési és
motiválási lehetőségekkel foglalkozom. Célom, hogy hasznos ötleteket adjak
az érdeklődőknek a szemléltető eszközök, anyagok elkészítéséhez,
összeállításához és azok használatához.
Az utolsó fejezet a távérzékelési módszerekről, eszközökről szól, mivel
úgy gondolom, a bolygókutatásban kiemelkedő szerepük van. Tovább növeli
jelentőségét, hogy a szemléltetés során a távérzékelési módszerekkel készült
felvételeket, eredményeket széleskörűen föl tudjuk használni. Mindezek
mellett az 1998. szeptemberében életbelépő Nemzeti Alaptantervben, a 8.
osztály tananyagában szerepelnek a távérzékelési ismeretek és a műholdképek
kiértékelése. A korábbi tananyagban - és a tanárképzésben - ilyen ismeretek
nem szerepeltek, ezért újdonságként került be az oktatási feladatok közé.