4.3. ULTRAIBOLYA (IUE) (Almár-Both-Horváth, 1996)
A látható fényhez csatlakozó, 400 és 90 nm közötti ultraibolya (UV)
tartományban a légkör jórészt átlátszatlan, mert az ózonréteg elnyeli a
beérkező sugárzást.
Ellentétben a röntgen-, az infravörös- és a rádiótartománnyal, az
ultraibolya csillagászat eszközei kevés újtípusú égitestet fedeztek fel. A
források többnyire igen forró, de normális csillagok. A kutatások ezért a
színképelemzésre (vö. 2.2. fejezet) helyeztek nagyobb hangsúlyt, mivel
fontos és gyakori elemek és ionok legerősebb vonalai ebbe a tartományba
esnek (pl. Lyman alfa). A mérés és adatfeldolgozás módszerei nem sokban
különböznek az optikai tartományban megszokottól.
Az IUE (Szabados, 1998)
Az IUE (International Ultraviolet Explorer) 1978. január 28-tól működött
1996. szeptember 30-ig. 6.823 napos tevékenységével ez volt a leghosszabb
élettartamú csillagászati mesterséges hold. (Eredetileg csak 5 éves
élettartamot terveztek.) Műszerei több mint 110.000 színképet készítettek az
ultraibolya tartományban.
A NASA-ESA-SERC (Science and Engineering Research Council) kooperáció
keretében az amerikaiak készítették el a távcsövet és a spektrográfokat, a
nyugat-európai országok adták a napelemeket, míg a britek hozzájárulása a
spektrográf vidikon-detektorainak és az azokat vezérlő szoftvereknek a
megalkotása volt. A NASA és az ESA egy-egy felszíni követőállomásról is
gondoskodott (a Goddard-űrközpontban, Maryland állam területén, ill. a
Madrid melletti Villafranca del Castilloban).
A vezérléshez, követéshez és a megfigyelési programok végrehajtásához
azért volt elég ez a két állomás, mert az IUE geoszinkron pályán
tartózkodott. (Az IUE működésének utolsó 3 évében már csak az ESA
követőállomása üzemelt, mivel a NASA korábban leállította a program
támogatását.)
Az IUE egész tevékenységét egy mondatban summázva, az a szakma
egybehangzó értékelése, hogy nemcsak elismerésre méltó, hanem egyenesen
bámulatos, hogy egy csupán 45 cm átmérőjű távcsővel ennyire sikerült
gazdagítani, sőt átformálni asztrofizikai ismereteinket.
Persze a siker attól is függ, hogy mi van felszerelve a távcső "innenső
végén". Az UV-tartomány vizsgálata echelle-spektrográfokkal történt: a
115-195 nm, ill. a 190-320 nm tartományt érzékelő berendezésekkel. A
detektorok két felbontást tettek lehetővé: a jobbik felbontás 0,02 nm volt
(vagyis a
felbontóképesség értéke 10.000), az alacsony felbontás
pedig kb. 0,6 nm. A hosszabb hullámhossz-tartományt vizsgáló
spektrográfokkal kb. 51.000 felvétel készült, a távolabbi UV-ben pedig
mintegy 59.000. Nagyjából minden harmadik színképnél a nagyobb felbontást
alkalmazták. Az IUE két helyzetérzékelője az eredeti teendője mellett még
fotometriai adatokat is szolgáltatott.
Az IUE által vizsgált égitestek közül a Vénusz volt a legfényesebb, a
leghalványabb pedig egy 21 magnitúdós planetáris köd. Az IUE révén sikerült
extragalaktikus objektumokról, valamint szupernóva-kitörésekről is
ultraibolya színképet kapni.
A megfigyelések értékét tovább növeli, hogy rengeteg égitestről közel két
évtizedre kiterjedő homogén (vagy a megfelelő korrekciók végrehajtásával
egységessé tehető) észlelési anyag gyűlt össze. Ez lehetővé teszi az időbeli
folyamatok, változások tanulmányozását is, ami kiemelkedő fontosságú.
Érdekes együttműködést folytatott az IUE stábja a ROSAT röntgenhold
tudományos programját koordináló csapattal. 1990 júniusától fél éven át a
két hold együttes kutatásokat végzett 123 gondosan kiválasztott égitestről.
Ez egyaránt bizonyítja a csillagászat nemzetköziségét és az elektromágneses
spektrum minél teljesebb lefedésének fontosságát.
felbontóképesség értéke 10.000), az alacsony felbontás
pedig kb. 0,6 nm. A hosszabb hullámhossz-tartományt vizsgáló
spektrográfokkal kb. 51.000 felvétel készült, a távolabbi UV-ben pedig
mintegy 59.000. Nagyjából minden harmadik színképnél a nagyobb felbontást
alkalmazták. Az IUE két helyzetérzékelője az eredeti teendője mellett még
fotometriai adatokat is szolgáltatott.
Az IUE által vizsgált égitestek közül a Vénusz volt a legfényesebb, a
leghalványabb pedig egy 21 magnitúdós planetáris köd. Az IUE révén sikerült
extragalaktikus objektumokról, valamint szupernóva-kitörésekről is
ultraibolya színképet kapni.
A megfigyelések értékét tovább növeli, hogy rengeteg égitestről közel két
évtizedre kiterjedő homogén (vagy a megfelelő korrekciók végrehajtásával
egységessé tehető) észlelési anyag gyűlt össze. Ez lehetővé teszi az időbeli
folyamatok, változások tanulmányozását is, ami kiemelkedő fontosságú.
Érdekes együttműködést folytatott az IUE stábja a ROSAT röntgenhold
tudományos programját koordináló csapattal. 1990 júniusától fél éven át a
két hold együttes kutatásokat végzett 123 gondosan kiválasztott égitestről.
Ez egyaránt bizonyítja a csillagászat nemzetköziségét és az elektromágneses
spektrum minél teljesebb lefedésének fontosságát.