Dimenzió #23

Valahol kinn az űrben...

(csillagászat, spektroszkópia, meteorészlelés)

          
3.3. VLBI (VERY LONG BASELINE INTERFEROMETRY) (Frey, 1998) A VLBI főként a rádiócsillagászatban alkalmazott módszer, mellyel a felbontást lehet megnövelni. A VLBI alapelve az, hogy egymástól távol levő rádióteleszkópokkal egyidőben ugyanazt a rádióforrást figyelik meg, s a mért jeleket mágnesszalagon rögzítik. Később a szalagokat az ún. korrelátoron visszajátszva interferenciát hoznak létre, s ebből állítják helyre (rekonstruálják) a megfigyelt rádióforrás képét. Az ily módon összekapcsolt antennák valójában egy akkora átmérőjű rádiótávcsövet "helyettesítenek", amekkora a bázisvonal két végén levő rádióteleszkópok távolsága, vagyis a bázisvonal hossza. Ez pedig akár több ezer kilométer is lehet, szinte az egész földtányér antennának tekinthető. (Az összes csillagászati megfigyelési módszer közül eddig a VLBI nyújtja a legjobb szögfelbontást.) A VLBI működésének egyik feltétele a nagyon pontos időszinkronizáció. Az atomórák teszik lehetővé, hogy az egymástól akár kontinensnyi távolságban felvett jeleket később pontosan össze tudják játszani. (Napjaink atomóráinak (hidrogén mézerek) pontossága akkora, hogy egymillió év alatt mindössze egyetlen másodpercet késnének vagy sietnének.) Az interferencia előállításának egy másik fontos feltétele, hogy pontosan ismerjük a bázisvonal hosszát. Az eredetileg rádiócsillagászati célra kitalált VLBI- technika geodéziai alkalmazása ma már olyan magas színvonalú, hogy interkontinentális bázisvonalak hosszát is néhány milliméteres pontossággal meg tudják határozni! Végül nem feledkezhetünk meg a nagy teljesítményű mágneses adatrögzítő-rendszerek fontosságáról sem.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.