3.3. VLBI (VERY LONG BASELINE
INTERFEROMETRY) (Frey, 1998)
A VLBI főként a rádiócsillagászatban
alkalmazott módszer, mellyel a felbontást
lehet megnövelni. A VLBI alapelve az,
hogy egymástól távol levő
rádióteleszkópokkal egyidőben ugyanazt a
rádióforrást figyelik meg, s a mért
jeleket mágnesszalagon rögzítik. Később a
szalagokat az ún. korrelátoron
visszajátszva interferenciát hoznak
létre, s ebből állítják helyre
(rekonstruálják) a megfigyelt rádióforrás
képét. Az ily módon összekapcsolt
antennák valójában egy akkora átmérőjű
rádiótávcsövet "helyettesítenek",
amekkora a bázisvonal két végén levő
rádióteleszkópok távolsága, vagyis a bázisvonal hossza. Ez pedig akár több
ezer kilométer is lehet, szinte az egész földtányér antennának tekinthető.
(Az összes csillagászati megfigyelési módszer közül eddig a VLBI nyújtja a
legjobb szögfelbontást.)
A VLBI működésének egyik feltétele a nagyon pontos időszinkronizáció. Az
atomórák teszik lehetővé, hogy az egymástól akár kontinensnyi távolságban
felvett jeleket később pontosan össze tudják játszani. (Napjaink atomóráinak
(hidrogén mézerek) pontossága akkora, hogy egymillió év alatt mindössze
egyetlen másodpercet késnének vagy sietnének.) Az interferencia
előállításának egy másik fontos feltétele, hogy pontosan ismerjük a
bázisvonal hosszát. Az eredetileg rádiócsillagászati célra kitalált VLBI-
technika geodéziai alkalmazása ma már olyan magas színvonalú, hogy
interkontinentális bázisvonalak hosszát is néhány milliméteres pontossággal
meg tudják határozni! Végül nem feledkezhetünk meg a nagy teljesítményű
mágneses adatrögzítő-rendszerek fontosságáról sem.