Pavlovics Ágota:
ÁLLATI ÉRZELMEK
(Forrás: Képes Extra, 3. évf., 1998/28. szám, 4-5. o.)
"Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja.
Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig
állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni
magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok
vagyunk."
(Desmond Morris)
Csányi Vilmos professzor, etológus, humánetológus, magatartásgenetikus.
Fő kutatási területei: az állati és az emberi viselkedés, az agyműködés
vizsgálata, valamint a biológiai és kulturális evolúció kérdései. Csányi
Vilmos professzort arra kértük ossza meg néhány gondolatát olvasóinkkal,
állat és ember viszonyáról, az állatvédelem gondjairól.
- Desmond Morris, "Az emberállat" című, napjainkban nagy
népszerűségnek örvendő könyvének szaklektora Ön volt. A közelmúltban
jelent meg Morris "Az állati jogok szerződése" című munkája is. Az
angol etológus és a professzor úr nagyon hasonló, ha nem azonos
kutatási területen dolgozik, Megyrországon hogy alakult az állati
jogok szerződése?
- Magyarországon állandóan változott az állatvédelemmel kapcsolatos
álláspont. Volt idő amikor az állatvédelmi törvénnyel Európa előtt jártunk,
de az állatokhoz való viszony a mindenkori politikai irányzatok függvénye
is. Talán kevéssé fontos, hogy milyen volt a múlt, inkább a jelen gondjaival
kell foglalkoznunk. Napjaink Magyarországának egyik problémája, hogy az
emberek keveset tudnak az állatokról, azt gondolják az állat pusztán
biológiai lény, nem több ennél. Pedig flóra és fauna vesz bennünket körül,
illene tudnunk, milyen élőlények alkotják környezetünket. Az emberek nem
tudnak szinte semmit a velük szoros közelségben élő állatokról, ezért könnyű
elhitetni velük bármi rosszat róluk. Egyszerűen nem ismerik az állatokat.
Tekintve, hogy saját tapasztalattal nem rendelkeznek az állatok világáról,
könnyű elfogadtatni velük, hogy az állatokat nem kell becsülni. Az emberek
nem törekednek arra, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsenek az állatok
viselkedésével kapcsolatban, nem szándékoznak megismerni őket, és
olvasmányélményük sincs. Összegezve igen kicsi az általános tudásuk ezekről
a fogalmakról. Az ember az idők folyamán tökéletesen izolálta magát, a
városok pár évtizeden belül teljesen mesterséges környezetbe kerülnek. Ekkor
az emberek az állatokat még jobban ki fogják zárni környezetükből, aminek
végeredménye az lesz, hogy a régi gyakorlati tudás már hiányzik, és ahol nem
élnek a közelben állatok, ott új személyes tapasztalatok sem születhetnek.
- Mikor felejthette el az ember alapvető ismereteit az állatokról,
miért veszett el ez a tudás?
- A mai kutya és macska tartás hozzávetőleges képet ad arról, hogy
valamikor milyen volt az ember viszonya az állatokhoz. A magányos emberek
számára ma is fontos a kutya, a macska, mert érzelmi támaszt adnak.
Ugyanakkor nem tudják - még az állattartók sem tudják minden esetben -
hogyan kell bánni az állatokkal. Tapasztalataim szerint ez generációs
probléma is. Vegyünk egy egyszerű példát. Amikor az ember kutyát sétáltat az
utcán és szembejön vele egy óvodáskorú kisfiú, a gyerek barátságosan
közeledik, és azt mondja, milyen helyes kutya. Aztán a kisfiú mamája
rémülten felsikolt, ne nyúlj hozzá, mert megharap. Persze a gyereket
alaposan megijeszti, hogy ilyen erős érzelmi felindulásban látja a mamáját,
akinek a magatartása a gyerekben tovább örökíti a kutyától való félelmet.
Ellentmondásosnak hangzik ugyan, de igaz, hogy egyre több a kutya és egyre
kevesebb az ismeret. Nagy szükség lenne tehát a tudásra. Az iskolában tovább
folytatódik ez a rosszul indult folyamat, hiszen az állatokkal való viszony
etikai oldala megint homályban marad, az állat ismét csak biológiai lényként
szereopel a tananyagban. Pedig ember és környezetének viszonya számos etikai
kérdést vet fel. Ahhoz, hogy az élőlényt megbecsüljem, ne okozzak neki
rosszat, tudnom kell, az állat hogyan éli át a fájdalmat. Az állatokkal
kapcsolatos ismeretek azért is fontosak, hogy az ember jól tudjon
tájékozódni a világban. Mindez a mi társadalmunkban is életvezetési és
morális probléma. A média is nagy szerepet kellene vállaljon a felhalmozott
jelentős mennyiségű ismerethiány pótlásában.
- Gyakran igen lenéző pillantásokat vetnek rám ismerőseim, amikor
arról akarom meggyőzni őket, hogy az állatok érzelmi élete igen
gazdag.
- Van érzelmi életük a gerinceseknek, hiszen az agyuk felépítése
biológiailag olyan, mint az emberé. Élettanilag tehát éppen úgy működnek,
mint mi, csak ők nyelvileg nem tudják kifejezni magukat, ezért gondolják
róluk, hogy nekik nem fáj, amit tesznek velük. A tudomány régen megcáfolta,
hogy az állatoknak ne lenne érzelmi életük. Sőt, ma már nem csak az állatok
érzéseiről, hanem állati kultúrákról is beszélünk. Napjainkban Afrikában
ötven helyen tanulmányozzák a csimpánzok kultúráját. Ez persze egyenlőre nem
ment át a köztudatba.
- Vajon hoz jelentős változást, az állatok életminőségében komoly
javulást az állatvédelmi törvény?
- Ezt nem tőlem kellene kérdeznie, végre megvan, az a fontos. A törvényt
nem tartom megoldásnak. Csupán eszköz, alap, és ha lesz állatvédői
aktivitás, ha használják, akkor lehet előre lépni. Ha minden úgy marad, mint
volt a társadalomban, akkor nem sokat fog érni az elkészült törvény.
- Mégis mi az, ami némi optimizmusra ad okot?
- Az európai kultúrában a jólét, a higiénia szintje folyamatosan
emelkedik, ezzel együtt az állatokhoz való viszony minőségének javulása is
tapasztalható. Magyarországon is ilyen változásra lehet számítani. Az
állattartás az elmondottak ellenére is kitüntetett helyen van nálunk, hiszen
a legtöbb kutyát, macskát itt tartják a családok Európában.
- Professzor úr új könyvén dolgozik. Kinek szól és mivel foglalkozik
készülő munkája, a kötet várhatóan mikor kerül a könyvesboltokba?
- Készülő könyvem az emberi viselkedés evolúciójával foglalkozik,
munkacíme Humánetológia. Egyetemi hallgatóknak, érdeklődő embereknek szól,
és várhatóan a jövő év tavaszán jelenik majd meg.