Dr. Hársing Lajos:
A BALZSAMOZÁS
A balzsamozás a holttest fertőtlenítése és megóvása a bomlástól, jórészt
növényi eredetű vagy más anyaggal. Erre a halottkultusz miatt volt szükség:
míg egyes népek rövid időn belűl elégették vagy eltemették, addig mások
igyekeztek minél tovább és ép állapotban megőrizni a halottaikat.
A görögök célja az volt, hogy a tetem legalább a siratásig (gyász-
szertartás) épségben maradjon. Különösen érvényes volt ez egyik-másik jeles
személyre, akinek ünnepélyesebb temetés járt. A görögök nem tartósították a
holttestet. Csak egyetlen kivétel ismeretes: a világhódító Nagy Sándor
esete. Nagy Sándor a távoli Babilonban halt meg, így a tetemét a
hazaviteléig konzerválni kellett. Hatalmas tartály mézbe tették, és úgy
vitték Makedóniába.
Más népek nem bízták a véletlenre, hogy épen marad-e a holttest a
siratásig, ezért konzerváló anyagba helyezték. Egyszerű konzerválószernek
számított akkoriban az ecet és az alkohol. Elég sokáig használták e célra az
alkoholt: Nelson tengernagy holttestét a trafalgari ütközet után egy hordó
brandyben szállították Angliába.
Valamennyi említett esetben egyetlen anyagot használtak, hogy a
holttestet rövidebb-hosszabb ideig megóvják a bomlástól. Ezért egyik módszer
sem nevezhető balzsamozásnak. A balzsamozás bonyolultabb eset: célja, hogy
hosszú időre konzerválják a tetemet, ezért különböző hatóanyagot juttatnak a
testbe, amit általában nem közvetlenül a földbe, hanem koporsóba, és azzal
együtt gyakran síremlékbe helyeznek.
Egyiptomban száraz az éghajlat és a talaj, ezért a homokba temetett
holttest nem indul bomlásnak, hanem kiszárad, összeaszalódik
(mumifikálódik). Hasonló természeti feltételek más kontinensen is
előfordulnak. Mindenütt a legszárazabb helyen alakították ki a temetőt. A
halottat legfeljebb lepelbe tekerték, így sokáig megmaradt a földben.
Úgy tartják, hogy a mumifikálódó holttest hatott a vallásra, mert azt
bizonyította, hogy az ember a halála után is tovább él valamilyen formában.
A vallás tanítása szerint az egyént alkotó valamennyi elem (a test, a szív,
a lélek, az árnyék, a név) a feltámadáskor egyesül. Ahhoz, hogy a test
visszacsalogassa magához az eltávozott elemeket, vonzónak kell lennie. Ezért
a balzsamozóknak minél épebben kellett megtartaniuk a testet a különféle
növényi és más szerekkel.
A balzsamozás technikája az időszámításunk előtti második évezredben volt
a legfejlettebb. A megbízó anyagi helyzetétől függően három módszert
alkalmaztak. (Még a legegyszerűbbet is csak a jómódúak engedhették meg
maguknak.) Az első módszert csak a királyi család tagjainál alkalmazták.
Sebészi beavatkozással eltávolították a belső szerveket. Fertőtlenítés után
négy fedeles edénybe (kanopusz edények) helyezték, gyógyfűvek közé. A
testüreget többféle illatszerrel töltötték meg. Ezután hetven napig
salétromban tartották, majd gyantás vászonba göngyölték, és koporsóba
tették. Végül az edényekkel együtt a sírkamrába vitték.
Az elöző eljárásnál volt olcsóbb balzsamozási mód is. Cédrusolajat
fecskendeztek a holttestbe, majd a tetemet hetven napra salétromba tették.
Végül az olajjal együtt a húst is eltávolították; és a csontokat meg a bőrt
eltemették. A legolcsóbb eljárás során csak kitisztították a beleket, és a
tetemet salétrommal kezelték.
Az ókorban több nép körében alakult ki fejlett balzsamozástechnika; Dél
Amerikában, a Kanári-szigeteken, Tibetben. Egyes népek - a babilóniak és a
sumérok - csak felületesen balzsamoztak. A kereszténység elvetette a
balzsamozást, de néhány kivétel mégis akadt. Nagy Károly császár
bebalzsamozott holttestét ülő helyzetben helyezték a sírboltba. Cid, a
spanyol nemzeti hős holtteste egy évtizedig bebalzsamozva űlt elefántcsont
széken, mielőtt eltemették volna. I. Henrik angol király a XII. században
Franciaországban halt meg. Hogy haza tudják szállítani, egyiptomi módon
balzsamozták be.
Befejezésül álljon itt egy furcsa eset. 1775-ben meghalt az egyik
dúsgazdag amerikai asszony. A végrendeletében kikötötte, hogy a férje csak
addig rendelkezhet a vagyonával, amíg a holtteste a föld felett lesz. Ezért
a férj bebalzsamoztatta az asszonyt, és szépen felöltöztetve üvegszekrénybe
ültette a nappali szobában. Rendszeresen tartott fogadóórát, amikor a
vendégek meglátogatták a külünüs háziasszonyt...