MI VOLT A KRUMPLIKRIMI?
(Forrás: IPM, 1983. szeptember, 97. o.)
(Begépelte: Csokona Péter)
Köztudomású, hogy a burgonya Dél-Amerikából került Európába. A spanyolok
hozták be 1560 és 1570 között, kontinensünk népe azonban meglehetősen
gyanakodva fogadta. Franciaországban elkezdták ugyan termeszteni, de nem
tudták, hogy a növény gumóját kell fogyasztani, ezért a föld feletti
leveleiből próbáltak főzeléket kotyvasztani, aminek az eredmény súlyos
rosszullét lett.
Itáliába és a németeknél már kezdték megszokni és rendszeresen
termeszteni, amikor Budán még letartóztattak két protestáns prédikátort,
mert burgonya volt a tartisznyájukban, amelyet nálunk még mérgező növénynek
tartottak. Amikor kiderült, hogy nem mérgező, akkor meg sváb töknek csúfolta
a magyar, és mivel semmi sem kellett neki, ami német, azért sem
termesztette. Asszonyi furfang kellett hozzá, mégpedig Mária Teréziáé, hogy
népünk a krumplit megkedvelje. Ő ugyanis megtiltotta magyar alattvalóinak,
hogy földjükön krumplit termesszenek, viszont saját magyarországi birtokait
teleültette burgonyacserjével.
Szégyen ide, szégyen oda, a trükk bevált. Bár a királynői krumpliföldeket
katonák őrizték, magyaros virtus lett őfelsége burgonyáját dézsmálni. Az
őrök meg senki tolvajt el nem csíptek, mert eleve ez volt az utasításuk,
hogy ne lássanak, ne halljanak semmit.
Így kaptak rá végül hazánkfiai a krumplira, s máig sem bánták meg.
Restellni is csak mérsékleten kellett magunkat a történtekért, hiszen
például az angol parasztokat is hasonló módszerrel vette rá a
krumplitermesztésre Sir Walter Raleigh, aki az első burgonyszállítmányt a
szigetországba hozatta. Ő is tudta azt, hogy ami tilos, az rögtön
kívánatossá is válik az emberek szemében.