ÁLMODUNK...
Szobád üres, ágyadnál
Zavarban a szépség
Áll fölötted s néz le rád
Elnyeli az irigység
Szobád üres, csak te vagy
Mosoly játszik ajkadon
Nem tudom, hogy miről álmodsz
De nevetsz rajtam, jól tudom
Rádpillant az éjszaka
És bánat látszik arcodon
Tudja jól, hogy hideg lelked
Szerelmet kér, angyalom
Ne hidd azt, hogy ismerlek
Egy isten-testvér lát beléd
Szólj hozzám egy szavaddal
És tálcán nyújtom őt eléd
Aludj, kedves, álmodj csak
Járjon lelked szép napon
Felejts el, de nézz majd rám
Ha utam metszed utadon...
Szobámban a fájó csend ül
Szemem nyitni nem tudom
Álmomban bár meglátlak
Csak csodálhatlak, angyalom
Szobámban egy érzés csendül
Megint rólad álmodom
Nevetsz rajtam, elvetsz, megölsz
De mit érzel, csak én tudom
Rámtekint a Holdisten
Mert mindig rólad álmodom
Jövőmondó sugara
Furcsán csillan arcomon
Nézem szobám bús falát
És nem mozdul a szó
Múzsám alszik; nem ismer
Bánat; nem kimondható
Álmod, kedves, visszanéz
És erőt kér a vágyadba
Nem állsz meg, nem vársz rá
Hát visszakullog ágyamba...
Várj, kedves, el ne dobj
Hisz nem is ismersz még
Nem álmodsz, csak én vagyok
És bár nem hiszed
És bár megveted
Akkor is...lelkem immár benned ég.
NiGHTMARE 1996.04.22.