Nemere István:
AZ IDEGEN LÁTOGATÁSA
(Forrás: RTV hét, 1998. október 12 - 18., 42. szám, 20-21. o.)
Nem volt ez békésnek mondható látogatás, az idegen pedig nem ürlény volt,
bár éppenséggel a kozmoszból érkezett. 1908. június 30-án csapott le
bolygónkra... valami.
Azon a napon Szibériában, nem messze a Bajkál-tótól reggel 7 óra 15 perc
tájban, ötszáz kilométerre a legközelebbi várostól erős szél támadt,
amelyről később kiderült, hogy valójában lökéshullám volt. Sok-sok kilométer
magasan. Szemmel jól látható fényes tárgy repült igen nagy sebességgel, majd
felrobbant. A forró légnyomás fák tizezreit tépte ki a földből, és égette
el. Még negyvenöt kilométerrel távolabb is károsodott a növényzet. A föld
remegett.
Ilyen hatással jár a nukleáris robbantás is. A detonációt nyolcszáz
kilométeres körzetben mindenki hallotta, és érezték a földmozgást is.
A lökéshullám a szeizmikus mérés szerint megkerülte a Földet. Utána
hetekig olyan "világító felhőket" láttak nemcsak Ázsiában, hanem Európában
is, amelyeket azelőtt vagy azután soha sem.
Nyilvánvalónak látszik, hogy nem valamiféle földi haditechnikai termék
hatásáról lehet szó. Mivel repülő tárgyat emlegettek, kézenfekvő a
feltételezés, hogy az a valami csak a világűrből érkezhetett.
Az első expedició csak tizenkilenc évvel később jutott el a helyszínre,
kevés korabeli személyes élménybeszámolót ismerünk, bár akad ilyen is.
Hét és húsz kilométer közötti magasságban kellett felrobbannia annak a
bizonyos testnek. Kétezer-kétszáz négyzetkilométeres területen rombolta le
az erdőt, de az epicentrumban megmaradtak a fák. És nem volt sehol...
kráter. Mindez szintén azt igazolja, hogy a robbánás nem a földön történt,
hanem a magasban. Az a titokzatos tárgy tehát nem ütközött össze a Földdel.
Ettől még maradhatott itt mutatóba az anyagából - és a következő évtizedek
kutatásai sok érdekes dolgot tártak fel.
A repülő test nem volt meteor, mert nem hagyott ráutaló jellegzetes
nyomot a talajban. A legfantasztikusabb feltételezések születtek ezzel
kapcsolatban. Sokan állították, hogy idegen civilizáció nukleáris meghajtású
űrhajója járt szerencsétlenül a tajga fölött. Ámde nem találtak fokozott
radioaktivitásra utaló jelet sem a talajban, sem a növényzetben.
Megvizsgálták az életben maradt fák évgyűrüit, és azon belűl az 1908-as év
és a következő évek gyűrűjét, de nem leltek nyomra.
A másik feltételezés az volt, hogy valószínűleg üstökössel vagy
úgynevezett "gázüstökössel" ütközött a Föld. 1908-ban a csillagászok már
számon tartottak minden nagyobb üstököst, és azok közeledése bolygónkhoz
heteken vagy hónapokon át megfigyelhető. Így ki lehet zárni, hogy
észrevétlen, ismeretlen üstökös jutott volna ilyen közel.
Arra is gondolni kellett, hogy a Föld kisbolygóval ütközött. Efféle
űrtörmelékből vagy ötvenezer (!) darab kering aránylag közel a Föld
pályájához és a belső bolygók között ezért nem lehet kizárni az ütközést.
Talán az emberiség szerencséjére ez a tárgy legfeljebb csak száz méter
átmérőjű lehetett. Ha ugyanis a Föld tíz kilométer átmérőjű kisbolygóval
ütközne össze, akkor gyakorlatitag megsemmisülne a civilizáció. A tudomány
ismer ilyen eseteket, de azok szerencsére még az ember földi megjelenése
előtt történtek. Többször előfordult, hogy bolygónkon csaknem teljesen
kipusztult az élővilág, éppen egy-egy ütközés miatt.
Mások úgy vélték, a Föld kisebb mennyiségű, űrben keringő antianyaggal
ütközött. Megint mások gigantikus, a kozmoszon végigseprő lézersugárról
szóltak, amelyet valamelyik másik civilizáció indított útnak számunkra
ismeretlen céllal. Többeknek feltűnt, hogy ha azt a tárgyat a szemtanúk
látták, nem repülhetett elég gyorsan ahhoz, hogy kozmikus eredetű legyen. A
legfantasztikusabb elmélet azt sugallta, hogy valamilyen rejtőzködő, földi
(atlantiszi) civilizáció egyik repülő szerkezete járt szerencsétlenül...
Mindenesetre több jele van annak, hogy a tudomány még nem nyugodott bele
a rejtélybe. 1995-ben Bolognában rendeztek kongresszust "tunguz
meteoritról". Ismét elővették az 1908-as esemény adatait. Ki tudja, mikor
fejti meg az emberiség ezt az érdekes titkot?