Nemere István:
AKINEK A ZÁR NEM AKADÁLY
(Forrás: RTV hét, 1998. október 5 - 11., 41. szám, 20-21. o.)
Előfordul hogy egyesek rendelkeznek valamilyen "földöntúli" erővel,
képességgel, de azt rossz célra használják fel. Régebben az ilyeneket
"boszorkánynak" vagy éppenséggel a fekete mágia művelőjének nevezték: Az
emberek tudatában mindenképpen valami negatív, rossz hatás kapcsolódott
ezekhez a személyekhez. Aki képes valami szépre és jóra, erősre és építőre,
az ne használja azt rombolásra - intettek már az ókorban is a hozzáértők.
Mindez nem segített. A fekete mágia, a rontás tudománya, az ártás
"művészete" bizony sokakat vitt tévútra.
Akiről itt szó lesz, az meglehetősen ártalmatlan dolgot művel. Ám az
alapszabályt - hogy pozitív képességet ne használjon rosszra - ő sem
tartotta be.
India Bangalore államában nemrég besurranó tolvajt fogtak. Az első
híradások szerint a harmincegy éves Nasinghe V. tulajdonképpen nem betörő a
szó hagyományos értelmében. A magyar és a szláv nyelvek igen képletesen
használják itt a "törni, betörni" igét. Hiszen a klasszikus betörő
rendszerint zárfeltöréssel jut be az idegen lakásba, akkor is, ha nem az
ajtó, hanem - mondjuk - az ablak zárját, kampóját "töri fel".
Az indiai férfiú mindenkit meghökkentett eredeti módszerével. A férfi
addigi életéből hat évet állítólag az egyik rejtélyes nepáli kolostorban
töltötte, ahol különféle módszerekkel felkészítették arra, hogy le tudja
győzni a zárat. Nyilván van egyéb paraképessége is, de ő a jelek szerint
csak ebben az egyben bízik, ezt hasznosítja - mások kárára és a maga
hasznára.
Nasinghe V. azt állítja, távolról is tud hatni a fémtárgyakra. Bizonyos
körülmények között távolabbról, vagyis mondjuk a fal vagy ajtó másik
oldaláról fel tudja forrósítani, izzítani a fémet, és ezáltal az
megváltoztatja az alakját. Talán nem is kell mondani, hogy ily módon
egyetlen zár vagy páncélszekrény sincs biztonságban előtte.
Elmondása szerint a módszere egyszerű, de hatásos: megkeresi egy-egy
szemlátomást gazdag ember házát, elrejtőzik a kertben, és vár. Ha már
mindenki elaludt, vagy a házigazda eleve nincs otthon, a sötétség leple
alatt dolgozni kezd.
Az ajtózárat a Nepálban tanult ismeretlen úton-módon "bűvöli" el. Vagy a
kezét teszi a zárra, az ajtóra, a falra, vagy eleve csak az agyát használja.
Mi, akik láttuk már laboratóriumi körülmények között is Uri Geller vagy
Girardi és mások kísérletét, tudjuk, hogy ez lehetséges. Különleges
képességű személyek fizikai kapcsolat, érintés nélkül is hatást
gyakorolhatnak a fémek szerkezetére, még annak kristályszerkezetét is
megváltoztathatják.
Nasinghe V. könnyedén megteszi mindezt. Előfordul, hogy az ajtó
túloldalán csak kampót kell így kiakasztania, máskor a bonyolult zár
alkatrészeit kell mozgásba hoznia. A bonyolult zárakkal úgy bánik el, hogy
rájuk teszi mindkét kezét, erősen koncentrál, és egy percen belül a
zárnyelvek szétugranak.
Nasinghe V. egy arrafelé még szokatlan elektronikus "csöndes riasztó"
miatt bukott le. Javában gyűjtötte be az értékes tárgyakat amikor a rendőrök
körülvették a házat. Menekült volna, de megfogták a lopott holmival együtt.
A rendőröknek elmondta, milyen "varázslattal" képes kinyitni a zárat.
Azok nem hittek neki - és nagyon megbánták. Nasinghe ugyanis csak egyetlen
napot töltött a zárkában. Amint besötétedett, latba vetette különleges
képességét előbb a cella, majd a börtön kijárati ajtaján. Mindezeket
közvetlenül senki nem őrizte, a rendőrök ugyanis nagyon bíztak a zárban és a
gyermekfejnyi lakatban.
Nasinghe számára azonban ez nem jelentett akadályt.
A paraképességű tolvajt ezután mintha a föld nyelte volna el. Az utóbbi
időben egyre több hír érkezik bizonyos rejtélyes betörőről, aki nem is
nyitja ki a zárat, úgy hatol be a gazdagok házába. A magyarázat egyszerű:
időközben Nasinghe továbbfejlesztette a tudását, és miután kirabolja a
házat, távozáskor vissza is zárja az ajtót. Természetesen, most is kulcs
nélkül...