Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                          ŐSRÉGI UFOK FELBUKKANÁSA

      (Forrás: TVR hét, 1998. augusztus 24. - 30., 35. szám, 9-10. o.)

   A   Mahabharátában   rendkívül   furcsa   és  abban  a  korban  számunkra
elképzelhetetlen  technika leírását találjuk. Különösen az egymással szemben
álló  "istenek"  harci arzenálja furcsa, hiszen ott valóságos repülő erődök,
mindenféle   gépek  ütközeteit  is  leírják.  Aztán  szó  van  számos  olyan
fegyverről,  amely  távolról  gyakorol  hatást  az  ellenségre,  de szó esik
sugárfegyverről  is, amelynek hatása igencsak emlékeztet a mai atomfegyverek
hatására.

   Aztán   esik   szó  olyan  akusztikus  fegyverről  amelynek  hatására  az
ellenséges  katonák  elvesztik az eszméletüket (hangfrekvenciás fegyverek?).
Ami a legfurcsább: mindezeket itt nem csodálkozva vagy kuriózumként, hanem a
lehető  legnormálisabb, köznapi stílusban és hangulatban mutatják be. Vagyis
a  szerzők  számára ez a mindennapok valósága, netán éppenséggel már unalmas
realizmus volt!

   Azt  sem  árt  kimondani hogy az eposzban szereplő, félelmetes fegyverrel
rendelkező idegeneket "hermetikus ruhába öltözötteknek" nevezik. Furcsa nem?

   Eddig minden fordítón kifogtak ezek a szavak, mert akarták, nem akarták -
úgy  kellett  leírniuk  a  Földön  grasszáló veszélyes idegeneket, mint akik
szkafandert, légmentesen záró, nem idevaló, nem földi ruházatot viselnek.

   Ugyanott  olyan  nagy gépek emelkednek a levegőbe, amiket mi manapság még
csak  fantasztikus filmekben láthatunk, de a valóságban soha. A "démonok" és
más   "idegenek"   szinte   a  gondolat  sebességével  száguldó  járművekben
röpdösnek,  és városaik nem is a Földön találhatók, hanem körpályán mozognak
a bolygó körül.

   Ám ha a fenti írásos bizonyítékok kevésnek tűnnének arra, hogy valamilyen
látogatásnak  történnie  kellett néhány ezer évvel korábban, akkor közvetett
bizonyítékaink   is   vannak.   Számos  felfedezővel  megesett  Kolumbusztól
Cortezig,  Cook  kapitánytól  Francis  Drake-ig,  hogy  amikor  új  világot,
földrészt vagy szigetet fedeztek fel, s ott partra szálltak, a bennszülöttek
nem  ellenségesen,  hanem régi isteneik visszatérő alakjaként fogadták őket.
Ismeretes,  hogy Pizarrónak Peruban és Corteznek Mexikóban nemcsak az életét
mentette  meg ez az összetévesztés, hanem segített lerombolni és meghódítani
egy-egy  nagy  birodalmat.  Másutt  is  úgy  fogadták  a  "vadak"  az érkező
fehéreket,  mintha  azok  egyszer már jártak volna náluk. És regélték a régi
történetet:  valaha  az  ősidőkben  az égből szálltak le az idegenek, nagyok
voltak és erősek; csodálatos eszközökkel rendelkeztek és fegyverekkel is, de
azokat  nem  vetették  be  ellenük,  hanem  jóságosan,  szeretettel  eltelve
viselkedtek.  Ezért  fogadták  később  a  leszármazottak  is a fejlett világ
küldötteit jó szándékúan, ellenségeskedés nélkül.

   Így  még  azt  is  elmondhatjuk,  hogy  a fent említett (és nem említett)
felfedezők  az  életüket  és  sikerüket az ősidőkben itt járt idegeneknek és
azok szolíd magaviseletének köszönhették...

   Amikor  1771-ben  James Cook kikötött Tahitiban - fehér ember akkor látta
először  ezt az óceániai gyöngyszemet -, sokáig nem értette, a bennszülöttek
miért esnek előtte térdre és főleg: miért szolítják "Rongónak"? Amikor jóval
később  sikerült  rekonstruálni az egész történetet - és már akadtak olyanok
is,  akik  ismervén  a  fehérek  nyelvét,  tolmácsként szolgálhattak -, fény
derült  Rongo titkára. Az a bizonyos idegen isten, aki rendkívül furcsa, nem
is  egészen  emberi  külsővel,  felkereste valaha a szigetlakók őseit, ezt a
nevet viselte. És amikor a partok előtt 1771-ben felbukkantak a fehérek igen
különös  hajói,  és  leszálltak  arról  a szintén nagyon furcsa, fehér bőrű,
szakállas,   másféle   öltözetet  viselő,  jól  felfegyverzett  lények  -  a
bennszülöttek kizárólag Rongo újabb eljövetelére tudtak gondolni...

   A  dolog  sokkal  tovább  is, "működött". Két német rekordrepülő 1932-ben
kényszerleszállást  hajtott  végre  Dél-Ausztrália  sivatagos  vidékén, ahol
fehér  ember  még  nem  is  járt.  Az  őket  váratlanul  körülvevő  meztelen
bennszülöttek rendkívül jól bántak velük. Hogy mi volt az isteni imádat oka,
kiderült,  amikor  megmutatták  őseik  sziklarajzait.  Az ezer évvel korábbi
rajzokon  a pilóták repülős öltözetét viselő, pilótaszemüveges alakok voltak
(mintha  önmagukat  látták volna). Akik egyszer szintén az égből szálltak le
az ősökhöz valamilyen fura repülőeszköz segítségével...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.