Nemere István:
VILÁGSZÜLŐ FEKETE LYUKAK?
(Forrás: TVR hét, 1998. június 22. - 28., 26. szám, 16-17. o.)
A címről majd később - előbb azt kellene tisztázunk mik is azok a fekete
lyukak? Olyan magukba roskadt egykori nagy csillagok, amelyek már kialudtak,
és azóta csak a bennük lévő anyagvonzásának engedelmeskednek. Kritikus
mennyiségen túl az ilyen csillagok neutroncsillaggá válnak, vagyis úgy
összetöpörödnek, hogy még az atomjaik is egymáshoz tapadnak. Ráadásul
olyannyira kiterjesztik gravitációjukat, hogy egy idő után már a szó szoros
értelmében mindent elnyelnek, amit csak képesek magakhoz vonzani. Gázokat,
arra szálló köveket vagy égitesteket - és magát a fényt is! Hiszen az is
részecskékből áll. A nagy gravitációs tér elgörbíti a fénysugár útját; ezt
bármelyik csillag, akár a mi Napunk is megteszi. De a fekete lyuk - és innen
ered a neve - olyannyira magába vonz mindent, hogy belőle kifelé már semmi
sem jöhet. Vagyis a helyén semmit sem látnak a csillagászok - "lyuk" van a
kozmosz egy pontján.
Ha valaha a jövőben űrhajósaink jelentősen eltávolodnak a Földtől,
ügyelniük kell a fekete lyukakra. Amelyek szerencsére azért nem olyan
gyakoriak, de tudósaink már eddig tizenegyet fedeztek fel a Földről
"belátható" égbolton. Nyilván sokkal több lehet, gyengék és erősek,
veszélyesek és (még) veszélytelenek.
Sok kutató meg van róla győződve - bár bizonyítékokkal mág nem
rendelkeznek - hogy a fekete lyukakban a téridő olyan fokú eltérése
tapasztalható, amely már már egy másik világ jelenlétére utal! E "más
világok" természetesen valamilyen más tulajdonságú teret rejtenek. A más
dimenzióba szerintük csak ezeken a lyukakon átjuthatnánk. Már persze csak
akkor ha bármilyen biológai lény kibírná az áthaladást e sajátos és
veszélyes "csatornákon".
Hiszen a fekete lyukban olyan erős a gravitáció, hogy az űrhajót
összeroppantaná, mint a tenger nyomása a túl mélyre merészkedő
tengeralattjárót. A fekete lyukban - ismétlem, mai tudásunk szerint! -
alaktalan masszává válna minden anyag, amely oda bekerül. Akkor is, ha az a
valami "értelmes anyag", vagyis ember.
Azt is mondják a kutatók, hogy ha ezek a fekete lyukak mindent elnyelnek,
akkor hová lesz az innen eltűnő anyag? És még ennél is fontosabb kérdés a
következő: ha sok-sok milliárd éve folyamatosan léteznek fekete lyukak, és
azokban eltűnik világmindenségünk anyagának egy része - akkor tetszőleges
hosszúságú idő múlva minden anyagunknak bele kellene hullania a fekete
lyukakba! Vagyis itt nem marad semmilyen anyag...
Ha viszont igaz, hogy a természetben anyag nem vész el, csak átalakul -
akkor az innen eltávozó anyagunknak valahol meg kell lennie, az továbbra is
létezik. Ha létezik, abból valahol másutt más világok épülhetnek fel.
Igen ám, de ha a fekete lyukak folyamatosan nyelik el a mi anyagunkat,
honnan van nekünk anyagunk? A mi világunk nem kaphat-e ugyanígy valahonnan
anyagot?
Feltételezik, hogy amig a mi világunkban fekete lyukak működnek, és azok
egy másik világban "fehér lyukakként" működnek, vagyis szinte ontják
magukból az "átszipkázott", "ajándék" vagy "szerzett" anyagot - úgy ennek
fordítva is működnie kell!
Vagyis nem zárható ki: a mi világunkban is vannak efféle furcsa "fehér
lyukak", amelyek "szülik az anyagot" számunkra. Így létrejön (létrejött)
egyféle egyensúly. Mi anyagot veszítünk egy másik világ javára, ám egy
harmadik dimenzióból pótoljuk azt, a harmadik meg egy negyedikből pótolja,
és így örök körforgás tanúi lehetünk!
Elismerem, ettől már eláll az ember lélegzete. De ez még nem minden. Nagy
elmék már azt is kitalálták - vagy mondjuk úgy, bizonyítékok híján egyelőre
csak feltételezik -, hogy lehet valahol a mi világunkban egy vagy több
gigantikus nagyságú "fehér lyuk". Ebből vagy ezekből született egész
világunk!
Esetleg úgy, hogy a képzelt Nagy Ősrobbanás előtt az a minden ma létezőt
magában foglaló elképzelhetetlen sűrűségű, hőmérsékletű és nyomású anyag
"egy az egyben" jött át ezen a lyukon valamelyik másik világból. De úgy is
elképzelhető, hogy nem is volt Ősrobbanás hanem azt egy ilyen sajátos
"szülés" helyettesítette. Valahol a világunk időbeli és térbeli kezdetén a
két - vagy több - dimenzió között megnyílt egy átjáró. Ez a másik oldalon
fekete lyuk volt, vagyis magába nyelte az anyagot, a mi oldalunkon pedig
fehér lyukká szelidűlve kiadta magából ezt az itteni világot. Mindazt, amit
most magunk körül megtapasztalhatunk akár itt a Földön, akár bárhol a
végtelennek tetsző világűrben...