Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                             ÁTKOZOTT TŰZ ÉS VÍZ

        (Forrás: TVR hét, 1998. május 25. - 31., 22. szám, 12-13. o.)

   Talán  az  egykori  tulajdonos révén talán másnak köszönhetően, de maradt
írásos  emlék  egy  nagyon  régi  esetről.  Nevezetesen arról, mi történt az
időszámítás előtti Athénban.

   Valószínűleg  valaki  átkot  mondott  a  nagy görög államférfi, Periklész
házára, amely annak idején Athén fazekasnegyedében, a Kerameikosban állt, és
tizenöt év leforgása alatt összesen hatszor égett le - miközben a szomszédos
épületekben  nem  esett  kár.  A kormos maradványokat egyre alacsonyabb áron
adta  el  az éppen soros tulajdonos, végül a hatodik tűzvész után a telekről
teljesen eltakarították-széthordták a romokat, és a helyén afféle kis piacot
rendeztek be. De itt meg az árusok sátra égett le számtalanszor.

   Feljegyeztek  ehhez  hasonló  esetet  később  is. Az itt következőt már a
középkorban.  Nürnbergben  állt  egy gótikus kóház, amely éppen anyaga miatt
sohasem  égett  le  teljesen. Pedig ott is "működött" valamilyen átok, mivel
hol  egy  szikrától  a  tető,  hol az ajtó, az ablakok, hol meg a benne lévő
bútorok  lobbantak  lángra, és senki sem értette, mitől. Épp forró nyári nap
volt,  amikor  lángra  kapott  a padlás. A hevenyészett vizsgálat szerint az
okozta  a  tüzet,  hogy  egy  eltört üvegedény kis darabkája gyűjtötte össze
nagyító  módjára  a  résen besütő napsugarat. Ez azért - lássuk be -, bizony
nem túl gyakori okozója a tűzvészeknek!

   A   skót   főváros,   Edinburgh   szintén   színhelye   volt   valamiféle
tűz-"átoknak".  Az egyik épület nyolc ízben égett le. Amikor pedig a maradék
romokat  eltakarították,  tizennéhány évig nem építettek rá semmit - persze,
jó idő eltelte után mégis emeltek rajta egyet, s abban bank kapott helyet. S
mintha nem is lett volna "szünet", a tüzesetek folytatódtak.

   Nemcsak  tűz,  de  vízátok is volt már a történelem folyamán - legalábbis
erre  lehet következtetni, a tények alapján. Dél-Franciaországban egy dombon
álló  házat az elmúlt száz évben tizenkét alkalommal "látogatott meg a víz".
A  helyi  biztosítótársaságnál  figyeltek  fel  a  különös eseménysorozatra,
ugyanis a ház, vagy inkább major nagy házikerttel és sok állattal, az utóbbi
évszázadban végig biztosítva volt.

   Egyetlenegyszer  pusztított  arrafelé  igazi árvíz, akkor persze az egész
környék  kárt  szenvedett.  De  a  tizenegy  többi  eset  szinte  hihetetlen
sorozatot  jelentett. A házat több alkalommal olyan eső rombolta szét, amely
mindössze  200 méteres körzetben pusztított! Egyszer még az arrafelé roppant
ritka  forgószél - afféle trópusi tornádó! - is végigszáguldott a környéken,
és  csak  ezt  a  házat  "szemelte ki magának", ez volt az egyetlen, amit bő
esővel  súlyosbítva  rongált  meg.  Később  a  házat modernizálták, és a kor
szellemének megfelelően bevezették a vizet is - bár ne tették volna!

   Még   a   legrendesebb   mesterek  által  igen  nagy  anyagköltséggel  és
gondossággal   épitett   vízvezeték   csövei   is   folyton  megrepedtek  és
elárasztották a házat. A biztosító fizetett, a lakók panaszkodtak, és semmit
sem értettek az egészből.

   Nem  is  érthették,  hiszen  az átok nem ellenük, hanem az építmény ellen
irányult, és ki tudja, mióta működött már?

   Volt  egy  ház  Amszterdamban,  már a mi időnkben, amely, annak ellenére,
hogy  háromszáz éve épült, és utoájára száz éve renoválták, lakható volt. Az
egyik  szép  csatorna partján állt, a többi öreg ház között. Ám vagy harminc
éve  nedvesedni  kezdtek  a  falak,  és  mindenféle  undorító gomba és egyéb
károkozó jelent meg a házban. Egy idő után a tulajdonosok harcolni kezdtek a
baj ellen de bármit tettek is, az állapoton nem tudtak változtatni.

   Kipróbálták a legmodernebb módszereket: vegyszert és elektromos kezelést.
Semmi   nem  segített.  A  falak  olyan  nyirkosak  lettek  hogy  egyszerűen
lakhatatlanná  vált  a ház. Miközben - mert ezt is ellenőrizték - a mellette
álló két épületben minden rendben volt.

   Végül  az  emberek  megadták  magukat. A lakók máshová költöztek, a házat
pedig  magára  hagyták. A gomba, a penész, a bogarak élvezték a házat lassan
már   belépni   sem  lehetett  oda.  A  falakat  elárasztotta  a  nedvesség,
nyirkosság. Később aztán - feledve műemlék voltát - lebontották. A szakértők
csak ekkor döbbentek meg igazán: a háromszáz évvel korábban beépített téglák
mindegyike  belül  tökéletesen száraz volt! Csak kívül csorgott rajtuk az az
átkozott nedvesség, amíg falként együtt álltak...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.