Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                         A "PILLANATNYI HALÁL" HÍVEI

        (Forrás: RTV hét, 1998. május 11. - 17., 20. szám, 16-17. o.)

   A folyamat Raymond Moody "Élet az élet után" című könyvével kezdődőtt még
1975-ben. Azóta nagyon sokan hiszik, hogy a klinikai halál állapotába kerülő
emberek  egy  két  perc  alatt  -  voltaképpen  már  mint evilági halottak -
"elmennek"  valahová.  A  tudatuk  felszáll  a levegőbe, látják önmagukat és
haláluk   körülményeit   majd   lelkük  egy  alagúton  keresztül  valamilyen
csodálatos  helyre kerül. Itt Fénylény - jóságot sugárzó, meghatározhatatlan
valaki  -  arra  utasítja  őket, hogy menjenek vissza a testükbe, még élniük
kell.

   Lassan   könyvtárnyi  irodalma  lesz  e  kérdésnek,  és  valóban  akadnak
visszaverhetetlen érvek, elgondolkoztató tények.

   Különösen  az  Egyesült Államokban ez olyan elfogadott dolog, mint az ufó
vagy  sok  egyéb  természeti jelenség. Ismert és ismeretlen emberek vallanak
hetente  a televíziós beszélgetőműsorokban halálközeli élményükről. Tudjuk a
történelemből,  hogy hasonló élménye volt nemcsak a mai Elizabeth Taylornak,
hanem már a századelőn Carl Jungnak, vagy később Ernest Hemingwaynek. Komoly
elméletek  születtek annak bizonyítására - bár éppen az igazi bizonyíték még
hiányzik  -, hogy ezek az élmények a síron túli világ létezését bizonyítják.
Itt azonban az ellenfolyamatról szeretnék beszámolni.

   Az  ellenzők  tábora  sem  kicsi,  és köztük is találhatók nagy nevek. Ők
szinte  kizárólag kutatók, tudósok, főleg orvosok. Némelyik könyvet is írt a
jelenség  ellen,  például  Ronald  Siegel  vagy  Richard  Abanes.  Műveikben
kigúnyolják  azokat,  akik  pillanatnyi  állítólagos haláluk idején a "másik
oldalon"  járva  Elvis  Presleyvel  találkoztak  - de nem ám a halála idején
elviselhetetlenül   kövér  és  utálatos  külsejű  "Királlyal",  hanem  annak
ifjúkori,  még  igencsak  vonzó "példányával". Nem veszik komolyan azoknak a
gyerekeknek  a beszámolóit - pedig egyik kollégájuk gyűjtötte kötetbe ezeket
-,  akik  elmondásuk  szerint  haláluk  idején  a  túlvilágon jártak, és ott
pajtásaikkal komputeres játékokkal múlatták az időt.

   Az  ellentábor kutatói szerint ilyen élménye nem kizárólag a haldoklónak,
vagy  a  klinikai halál állapotába kerülő személynek van! Például ugyanezt a
jelenséget  mesélték el olyan bányászok is, akik katasztrófa nyomán rekedtek
a  föld alatt. Egyedül voltak a vaksötét tárnában és nem tudták, megmentik-e
őket  valaha  is?  Amúgy viszont nem esett bajuk, a klinikai halált tehát ki
kell  zárni.  Ráadásul  néha  hasonló  élményről  számoltak be olyan túszok,
akiket  az  elrablóik  folyamatosan halállal fenyegettek. Vagyis: a jelenség
létrejöhet nagyfokú stressz hatására is!

   A  másik  érv:  ezek,  és  az  ehhez  hasonló  jelenségek  elsősorban  az
úgynevezett  halál  előtti  félelem során fordultak elő. Példa rá sok ember,
aki  utcai  támadásnál  ijedt  meg,  vagy  alaposan  összevertek - ők is úgy
érezték,  hogy  "kijönnek"  a  testükből  és felülről szemlélik mindazt, ami
velük történik.

   Szerintük  maga  a  halálfélelem  is  képes erre, valamint arra a szintén
ismert jelenségre is, amikor az ember előtt filmként lepereg az egész addigi
élete.

   Ezenfelül  bizonyos  kábítószerek is képesek kiváltani ugyanezt a hatást.
Ráadásul   az   agy   egyes  részeinek  stimulálása  (elektromos  úton  vagy
gyógyszerrel)  szintén  ugyanerre  vezethet  - amit ismert neurosebészek már
hatvan évvel ezelőtt tudtak és leírtak.

   Az sem titok - állítják -, hogy az egészségügyi intézményekben a klinikai
halál  általában  akkor  következik be, amikor a beteg valamilyen gyógyszert
kapott.  Márpedig  az is tartalmazhat olyan összetevőt, amely ilyen reakciót
válthat ki az agyban.

   Magyarul:  a  pillanatnyi  halálélményükről  beszámoló  embereket  ezek a
kutatók  azzal hazudtolnák meg, hogy voltaképpen semmi különös nem történik,
minden  történésnek  van  logikus  és  érthető  magyarázata;  amiről pedig a
visszatérők  beszélnek nem egyéb fantáziálásnál vagy a vegyszerek hatásánál.
Esetleg a halálfélelem mondatja velük azt, amit állítanak.

   Csak  az  a  baj,  hogy  szerte a világban az emberek a klinikai halálból
visszatérve  nagy  vonalakban  mindig  ugyanazt mesélik, függetlenül kortól,
fajtól,  vallástól.  És  nemegyszer  bebizonyosodott  már,  hogy  ezekben  a
percekben  olyan információ birtokába jutottak, amelyet más, megmagyarázható
"természetes" módon nem szerezhettek meg. Erről hallgatnak a "szkeptikusok".
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.