Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                             AZOK A MÁS VILÁGOK

        (Forrás: RTV hét, 1998. május 4. - 10., 19. szám, 12-13. o.)

   Hugh  Everett  fizikus 1957-ben olyan ötlettel állt elő, amellyel, enyhén
szólva   nem   vívta   ki   kollégái  elismerését.  Azt  állította,  hogy  a
Világmindenség  a  maga  szüntelen  fejlődése  során  egyre  újabb  és újabb
"világokra"  bomlik,  szaporodik,  és  hogy ez a folyamat elképzelhetetlenűl
régóta tart - talán örök időktől fogva!

   Amit  nem  tett  hozzá, az legalább ilyen ijesztő: mivel a Világmindenség
örök,  ennek  a  folyamatnak  soha  nem  szakadhat  vége.  Így tehát a világ
elképzelhetetlen méretekben sokasodik...

    Mielőtt  valaki  arra gondolna, hogy hallott már a térbeli dimenziókról,
és  hogy  itt  nyilván ugyanarról van szó - felejtse el ezt a gondolatot. Ez
annál  több.  Mert  ugyan való igaz, hogy egyes jelek szerint a Mindenségben
nemcsak  az  az  egyetlen  fizikai tér van, amelyet ismerünk, hanem végtelen
számú  egyéb  tér  is  található  ott,  és  mindegyiknek (feltehetően) más a
fizikája, a törvényei - Everett nem erről beszélt.

   Szerinte  is különbözőek ezek a világok, de úgy véli azért, mert mint egy
elágazó  ösvény,  folyton  kétfelé ágazik a világ, a legkisebb eseménynél is
legalább  kettő lesz belőle, aztán megint kettő, és így tovább. Mondjuk úgy,
mint amikor elindul a kiskutya az ösvényen. Az első elágazásnál balra megy -
az  egy  világ.  De mehetne jobbra is, és akkor minden, ami azzal a kutyával
történik,  egy  "jobbösvényes  kutya  világa"  lenne.  Ami, persze tovább és
tovább  oszlik.  Ha  a  kutya  kölyköket  ellik, akkor az egyik világban egy
kölyke  lesz, s másik világ jön létre akkor, ha kettőt ellik, és így tovább.
Ha  az  ember  futva  ugyan, de eléri a villamost és felugrik rá, akkor az ő
tette  miatt  az  egész világ átalakul és más lesz, mintha nem érné el azt a
villamost  -  ebben  az esetben másféle világban fog élni, csupán emiatt. De
persze ilyen változások, "ösvény-elágazások" megszámlálhatatlan mennyiségben
termelődnek nap mint nap hisz' milliárd ember és még több állat él a földön.
És akkor ez csak a Föld - ám a kozmoszban szerte még hány élőlény lehet...?

   Egy  másik  fizikus,  Frank  Wilczek  kijelentette: "Mennyire más lenne a
történelem,  ha a trójai Szép Helénának lett volna egy szemölcs az állán!" -
és  folytatta:  a  szemölcsöket  mutáns  gén  hozza  létre,  gyakran  a  nap
ultraibolya  sugárzása  hatására.  Mivel  itt nálunk Szép Helénának nem volt
szemölcse,  attól  egy  másik világban lehetett. Ott tehát Heléna egyáltalán
nem  volt  szép, nem tetszett meg a trójai király fiának, és nem rabolta el,
nem  lett  az  ügyből  történelmet  befolyásoló  háború. Minek következtében
Tróját  nem foglalták el, az onnan menekülők nem jutottak el Itáliába és nem
alapították  meg a Római Birodalmat, és így tovább. Vagyis egyetlen szemölcs
ennyire megváltoztathat mindent?

   A  fentiekből levonható következtetés, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű
Föld  létezik valahol, de a múlt, a jelen és a jövő mindegyikben más és más.
Az  sincs  kizárva, hogy milliárdszor milliárd Föld van, hiszen minden ember
életében  ez  a  mi világunk milliárdszor is "elágazik", az események más és
más fordulatot vesznek, más történik.

   E szerint az elmélet szerint az sem ritka - amint hogy ezt aztán átvették
sokan  a  sci-fi  irodalomban  is  -,  hogy  "én"  itt  és most, teszem azt,
vízvezeték-szerelő  vagyok,  de  valamelyik  másik,  a  miénkkel  valahogyan
párhuzamosan   létező   világban   híres   színész   vagy  éppen  ismeretlen
birkapásztor.  De lehetek éppenséggel egy asszony is, mert a világ(om) akkor
szakadt   kétfelé   először,   amikor   az   anyaméhben  a  megtermékenyülés
pillanatában  eggyel  kevesebb vagy több kromoszómát kaptam. És attól kezdve
sok világban létezem.

   Mi   értelme   lehet   mindennek  a  tudomány  számára?  Vajon  csupán  a
hiperértelmes  emberek  agytornája  az  egész?  Talán  több  annál, hiszen a
feltételezés  Einsteint és Niels Bohrt is foglalkoztatta már, manapság pedig
egész  tanulmányt  szentelt  neki  Stephen Hawkings, "korunk Einsteinje". Az
biztos,  hogy  nemcsak  a  fizikusoknak, hanem a filozófusoknak is valóságos
rémálom  már  a  kérdés  felvetése  is. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy a
világmindenségnek  ez  az  idő- és térkoncepciója éppen úgy helyénvaló, mint
oly  sok  másik,  amely eddig született. És hiába él az alapelv, amit minden
tudós  elfogadott  -  hogy  fölöslegesen ne szaporítsuk a lehetőségeket ott,
ahol  erre  nincs  szükség -, azért csak sokak fantáziáját csiklandozza ez a
világkép.

   Albertus  Magnus,  a nagy filozófus (1200-1280) már a maga idejében is ki
merte  mondani:  "Sok  világ  létezik-é, avagy csak egyetlen? Ez ám az egyik
legnemesebb és legemelkedettebb kérdés, amit feltehetünk a Természetnek..."
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.