Nemere István:
BENNÜNK AZ ÖRDÖG?
(Forrás: RTV hét, 1998. április 20. - 26., 17. szám, 16-17. o.)
Kevesen tudják, hogy manapság, a huszadik század végén az ördögűzés, mint
sajátos "szakma" vagy foglalatosság, bizony létezik, és semmi jel sem utal
arra, hogy hamarosan vége szakadna. Egyes szavahihető források szerint
jelenleg hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik vele. Mindannyian keresztény
lelkipásztorok, papok (más forrásból kiderült, hogy nemrégiben a Vatikánban
maga a pápa hozott létre öttagú ördögűzö testületet).
Ráadásul állandó hiány van belőlük, tehát túl kevesen vannak! Főleg
azért, mert sok a vaklárma. A párizsi egyházkerület hivatalos ördögűzője
elmondta a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában
nem ördögről van szó, így hát minden tíz ügyfélből kilenc fölöslegesen
fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában
valódi ördöggel került szembe a delikvens, illetve az ördögűző.
Hihetetlen, ugye? De az ezzel foglalkozó szakírók - maguk is katolikus
papok és ördögűzők - azt állítják, a lakosság tíz százalékát megérintette
már a "Rossz", gyakran vagy időlegesen áll annak hatása alatt. Van olyan
ördögűző pap olasz és francia földön, akinél az ügyfelek sorban állnak!
Morand plébános püspöki engedély birtokában űzi az ördögöt. Azt állítja:
az ördög természetesen nem valami fekete, piros nyelvű, patás állat. Nincsen
szarva és nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is a mesék
világába utalhatók. Mindazonáltal létezése reális, és a veszély elsősorban
azt fenyegeti - a papok szerint -, aki "átadja magát a fehér vagy fekete
mágiának, spiritizmusnak, jóslásnak és más efféle titkos praktikáknak", ezek
ugyanis elveszejtik az ember lelkét.
Senki sem tudja, hányan jelentkeznek az "ördög" tüneteivel az
elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek oda
olyan tünettel, amely nem azonos a betegséggel - csak annak látszik? A
kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek vagy nagyon hasonlóak. A
megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani,
megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen
fura állapotban jelentkezik nála.
Mik a tünetek? Az ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig
általa soha nem ismert nyelven beszél vagy meglepő fizikai erőről tesz
tanúbizonyságot, ismer addig nem tudott múltbeli történéseket, és előre lát
meg be nem következett, jövőbeni eseményeket. És biztosan az ördög lakozik
abban - teszik hozzá - aki irtózik a szenteltvíztől és a szentek képmásától.
Abban, állítólag, egyetértenek a pszichiáterek, ördögűzők,
parapszichológusok is, hogy ha valaki nagyon depressziós, ha olyan érzése
van, hogy semmit sem tehet önmagáért, sorsa változtatásáért, mi több: úgy
érzi, valaki más, egy idegen erő lakozik benne - akkor eljött az ő idejük,
merthogy szükség van rájuk, de nagyon!
Sok társadalomban hitték régebben - és részben ma is hiszik -, hogy az
őrültek, epilepsziások, vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, mi
több, még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át.
Idegen erő vagy lény költözik beléjük, ilyenkor nem is önmaguk. Még a
legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az efféle
kifejezés: valaki "megszállott", "nincs magánál", "belébújt az ördög".
Richard Cavendish A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című
alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság
kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy "ez sok tudósnak és
sarlatánnak ad kenyeret".
Döbbenetes, hogy még a "művelt" Nyugaton is milyen sok ember hajlamos
elfogadni a megszállottság tényét, mint az ördög művét. Amikor tízegynéhány
évvel ezelőtt az Ördögűző című filmet bemutatták (később sok hasonló
követte), rengetegen jelentkeztek orvosuknál hogy magukon is tapasztalták a
filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység,
hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság - csak úgy sorjáztak a
filmben is említett jelek. Persze, nem kell azt hinnünk, hogy a film nyomán
az "ördög" is hiperaktív lett és tömegesen szállta meg a mit sem sejtő
embereket. Hozzáértők szerint többféle tudat lapul bennünk, és előfordul,
hogy soha nem ismerjük azt a másikat, vagy azokat a másikakat. Éljük
egyszerű kis életünket, aztán egyszer csak (esetleg a műtét előtti altatás)
felébreszti bennünk a másikat, amely majd ördögi megszállottság jeleit
provokálja ki belőlünk. A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek
megváltoztatni tudatállapotukat, és így van az, hogy jósolnak a jövőből,
"természetfeletti" módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak.
Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt
viszont senki sem tagadhatja, hogy mindannyiunkban bujkál valami rossz, amit
le kell győznünk. A legjobb ördögűző pedig... mindenki saját maga lehet. Ha
igazán meg akar szabadulni a "Rossztól".