Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                              BENNÜNK AZ ÖRDÖG?

       (Forrás: RTV hét, 1998. április 20. - 26., 17. szám, 16-17. o.)

   Kevesen tudják, hogy manapság, a huszadik század végén az ördögűzés, mint
sajátos  "szakma"  vagy foglalatosság, bizony létezik, és semmi jel sem utal
arra,  hogy  hamarosan  vége  szakadna.  Egyes  szavahihető források szerint
jelenleg hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik vele. Mindannyian keresztény
lelkipásztorok,  papok (más forrásból kiderült, hogy nemrégiben a Vatikánban
maga a pápa hozott létre öttagú ördögűzö testületet).

   Ráadásul  állandó  hiány  van  belőlük,  tehát  túl kevesen vannak! Főleg
azért,  mert  sok  a  vaklárma. A párizsi egyházkerület hivatalos ördögűzője
elmondta  a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában
nem  ördögről  van  szó,  így  hát  minden tíz ügyfélből kilenc fölöslegesen
fordul  hozzájuk.  Ám  ez  azt  is  jelenti, hogy az esetek tíz százalékában
valódi ördöggel került szembe a delikvens, illetve az ördögűző.

   Hihetetlen,  ugye?  De  az ezzel foglalkozó szakírók - maguk is katolikus
papok  és  ördögűzők  - azt állítják, a lakosság tíz százalékát megérintette
már  a  "Rossz",  gyakran  vagy időlegesen áll annak hatása alatt. Van olyan
ördögűző pap olasz és francia földön, akinél az ügyfelek sorban állnak!

   Morand  plébános püspöki engedély birtokában űzi az ördögöt. Azt állítja:
az ördög természetesen nem valami fekete, piros nyelvű, patás állat. Nincsen
szarva  és  nem  hány  tüzet,  és  a  kénszagról szóló történetek is a mesék
világába  utalhatók.  Mindazonáltal létezése reális, és a veszély elsősorban
azt  fenyegeti  -  a  papok szerint -, aki "átadja magát a fehér vagy fekete
mágiának, spiritizmusnak, jóslásnak és más efféle titkos praktikáknak", ezek
ugyanis elveszejtik az ember lelkét.

   Senki   sem   tudja,   hányan   jelentkeznek  az  "ördög"  tüneteivel  az
elmegyógyászati  rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek oda
olyan  tünettel,  amely  nem  azonos  a  betegséggel - csak annak látszik? A
kétféle  baj  tünetei  ugyanis  gyakran megegyeznek vagy nagyon hasonlóak. A
megszállottság    külső   jegyeit   igen   nehéz   egymástól   elválasztani,
megkülönböztetni.  Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen
fura állapotban jelentkezik nála.

   Mik  a  tünetek?  Az ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig
általa  soha  nem  ismert  nyelven  beszél  vagy meglepő fizikai erőről tesz
tanúbizonyságot,  ismer addig nem tudott múltbeli történéseket, és előre lát
meg  be  nem következett, jövőbeni eseményeket. És biztosan az ördög lakozik
abban - teszik hozzá - aki irtózik a szenteltvíztől és a szentek képmásától.
Abban,     állítólag,     egyetértenek     a    pszichiáterek,    ördögűzők,
parapszichológusok  is,  hogy  ha valaki nagyon depressziós, ha olyan érzése
van,  hogy  semmit  sem tehet önmagáért, sorsa változtatásáért, mi több: úgy
érzi,  valaki  más, egy idegen erő lakozik benne - akkor eljött az ő idejük,
merthogy szükség van rájuk, de nagyon!

   Sok  társadalomban  hitték  régebben - és részben ma is hiszik -, hogy az
őrültek,  epilepsziások,  vallási  eksztázisban szenvedők, transzba esők, mi
több,  még  a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át.
Idegen  erő  vagy  lény  költözik  beléjük,  ilyenkor  nem is önmaguk. Még a
legtöbb  nyelv  is  követte  ezt  a  gondolatsort,  így  született az efféle
kifejezés:  valaki  "megszállott",  "nincs  magánál",  "belébújt  az ördög".
Richard  Cavendish  A  mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című
alapművében   mindenféle   belső   pszichikai   kényszert  a  megszállottság
kategóriájába  sorol,  bár  maga  is  elismeri,  hogy  "ez  sok  tudósnak és
sarlatánnak ad kenyeret".

   Döbbenetes,  hogy  még  a  "művelt" Nyugaton is milyen sok ember hajlamos
elfogadni  a megszállottság tényét, mint az ördög művét. Amikor tízegynéhány
évvel  ezelőtt  az  Ördögűző  című  filmet  bemutatták  (később  sok hasonló
követte),  rengetegen jelentkeztek orvosuknál hogy magukon is tapasztalták a
filmbeli   tünetek   egy   részét.  Fejfájás,  álmatlanság,  túlérzékenység,
hiperaktivitás,  hirtelen  harag,  étvágytalanság  -  csak  úgy  sorjáztak a
filmben  is említett jelek. Persze, nem kell azt hinnünk, hogy a film nyomán
az  "ördög"  is  hiperaktív  lett  és  tömegesen szállta meg a mit sem sejtő
embereket.  Hozzáértők  szerint  többféle tudat lapul bennünk, és előfordul,
hogy  soha  nem  ismerjük  azt  a  másikat,  vagy  azokat a másikakat. Éljük
egyszerű  kis életünket, aztán egyszer csak (esetleg a műtét előtti altatás)
felébreszti  bennünk  a  másikat,  amely  majd  ördögi megszállottság jeleit
provokálja  ki  belőlünk.  A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek
megváltoztatni  tudatállapotukat,  és  így  van az, hogy jósolnak a jövőből,
"természetfeletti" módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak.

   Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt
viszont senki sem tagadhatja, hogy mindannyiunkban bujkál valami rossz, amit
le  kell győznünk. A legjobb ördögűző pedig... mindenki saját maga lehet. Ha
igazán meg akar szabadulni a "Rossztól".
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.