Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                          ÉLŐ SZOBROT NE BOLYGASS!

       (Forrás: RTV hét, 1998. március 9. - 15., 11. szám, 12-13. o.)

   Az  emberiség  történetében  nemegyszer  megesett már, hogy - különösen a
régi  korokban  az  ember készítette képmásoknak és szobroknak mágikus erőt,
hatalmat tulajdonítottak. A kezdet kezdetén még maga a képmás volt az isten,
őt imádták és nem hitték róla, hogy az csak egy tárgy. Vannak népek, amelyek
körében ez a hiedelem a mai napig él.

   Különösen  akkor erősödik meg ez a hit, amikor valami olyan történik, ami
úgy tűnik, ezt támasztja alá.

   A  déli-tengereken, a Csendes-óceán elszórt szigetvilágában élő polinézek
között  már  az  európaiak  odaérkezése  (a XVIII. század vége) előtt voltak
olyan  kőszobrok,  amelyeket  a  bennszülöttek  varázserővel ruháztak föl. A
bennszülöttek  annyira  komolyan veszik az "élőnek" nevezett szobrokat, hogy
azt  hat  lépésnél  jobban soha nem közelítik meg. És senki, semmilyen módon
nem  bírhatná  rá  őket,  hogy  egy-egy  ilyen szobrot kézzel megérintsenek,
helyéről elmozdítsanak. Arról pedig szó sem lehet, hogy - mondjuk - elvigyék
máshová. Ott kell maradnia mindnek, ahová valaha az ősök állították.

   A  polinézek ráadásul kétféle szobrot különböztetnek meg, ezek azonban az
idegen  szemlélő  számára  teljesen  egyformának tűnhetnek. Az egyik valóban
csak kő és nincs varázsereje, az "élő" viszont ma is hat, és - mint állítják
- félni kell tőle.

   Steven   Higgins  vitorláshajó-kapitány  1935.  december  12-én  Francia-
Polinéziában  mindezt nem vette elég komolyan. Az egyik távoli kis szigeten,
Raivavaen  felfedezett két szobrot, melyet elég értékesnek ítélt ahhoz, hogy
a  matrózaival  felrakassa  a  hajójára  és a fővárosba, a Tahitin található
Papeete-be  vitesse.  Az  egyik férfi-istent ábrázolt, két méternél magasabb
volt, és kilencszáz kilogrammot nyomott. A polinéz nyelven tiki-nek nevezett
szoborpáros másika nőt ábrázol, az is kétméteres, de két tonnát nyom, és ősi
lélek  lakozik  benne,  akit  Moanának  hívnak. Az a lélek a helybéliek hite
szerint  folyamatosan  erőt ad a szobornak. Olyan vörösbazaltból van, mint a
húsvét-szigeti kőfejek.

   Pár  nappal  később  Higgins  hajója  elsüllyedt,  azok  a  matrózok mind
odavesztek,  akik  részt  vettek  a  két  szobor  be- és kirakásában. Maga a
kapitány   ugyan   megmenekült  a  hajótörésből,  de  néhány  héttel  később
ismeretlen betegségben lelte halálát.

   Aztán,  különös  módon,  de igen rövid idő alatt meghaltak mindazok, akik
Papeete-ben  részt  vettek a szobor új helyre (múzeum elé) állításában. Mint
említettük,  a  bennszülöttek  nem  mertek  részt  venni  az akcióban, még a
szobrot is csak tisztes távolból figyelték.

   1965-ben azonban a múzeum melletti telekre, épp oda, ahol a két szobor is
állt,  kórházat  akartak  építeni.  A  szobrok útban voltak, el kellett őket
távolítani  onnan.  Am  egész Tahitin nem találtak egyetlen munkást sem, aki
hajlandó  lett  volna  a  munkát  elvégezni,  vagy  legalábbis segédkezni az
elszállításukban.  Mindenki  jól  tudta,  miféle  tiki  az,  amelyik  Moanát
ábrázolja.  Az  építésvezető  végül  az egyik távoli, eldugott kis szigetről
hozatott  tíz  munkást,  és  velük vitette el Moanát és társát a Papeete-től
ötvenöt kilométerre lévő helységbe.

   Moana ismét megmutatta, mire képes!

   Két  nappal  az  áthelyezés  után  az  építésvezető, teljesen váratlanul,
infarktusban meghalt. Addig egészségesnek ismerték, orvos nem látta, és soha
azelőtt nem panaszkodott a szívére...

   A  helyettese  ugyanazon a héten kiment a lagúnához horgászni. Soha többé
nem  látták,  nyomtalanul  eltűnt,  és  még csak a holtteste sem került elő.
Elragadta a tenger. (Vagy valami másféle erő végzett vele?)

   Az  az  előmunkás,  aki  a  szobrok  elszállítását felügyelte, nem sokkal
később  motorkerékpárjával  felborult,  és olyan szerencsétlenül esett, hogy
kórházba szállítás közben meghalt a mentőautóban.

   Attól  kezdve  azonban  nem történt több baleset. Moana, a jelek szerint,
megbocsátott.  Vagy  ennyi  áldozatot elégségesnek tartott az őt ért sérelem
fejében?  Nem  tudni.  Az  viszont  tény, hogy a tahiti bennszülötteket csak
megerősítette  hitükben ez az egész eseménysorozat. A polinézek azóta is azt
mondogatják  a  turistáknak:  "Ha  bárhol  ember formájú követ vagy kavicsot
látsz  -  ne  is  nyúlj  hozzá!  Mert  lehet, hogy él, lelke van, és ezáltal
hatalmas,  soha  nem  látott  erőkkel  van összefüggésben." Amelyek erejét a
jelek szerint jobb meg sem tapasztalni...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.