Nemere István:
ÉLŐ SZOBROT NE BOLYGASS!
(Forrás: RTV hét, 1998. március 9. - 15., 11. szám, 12-13. o.)
Az emberiség történetében nemegyszer megesett már, hogy - különösen a
régi korokban az ember készítette képmásoknak és szobroknak mágikus erőt,
hatalmat tulajdonítottak. A kezdet kezdetén még maga a képmás volt az isten,
őt imádták és nem hitték róla, hogy az csak egy tárgy. Vannak népek, amelyek
körében ez a hiedelem a mai napig él.
Különösen akkor erősödik meg ez a hit, amikor valami olyan történik, ami
úgy tűnik, ezt támasztja alá.
A déli-tengereken, a Csendes-óceán elszórt szigetvilágában élő polinézek
között már az európaiak odaérkezése (a XVIII. század vége) előtt voltak
olyan kőszobrok, amelyeket a bennszülöttek varázserővel ruháztak föl. A
bennszülöttek annyira komolyan veszik az "élőnek" nevezett szobrokat, hogy
azt hat lépésnél jobban soha nem közelítik meg. És senki, semmilyen módon
nem bírhatná rá őket, hogy egy-egy ilyen szobrot kézzel megérintsenek,
helyéről elmozdítsanak. Arról pedig szó sem lehet, hogy - mondjuk - elvigyék
máshová. Ott kell maradnia mindnek, ahová valaha az ősök állították.
A polinézek ráadásul kétféle szobrot különböztetnek meg, ezek azonban az
idegen szemlélő számára teljesen egyformának tűnhetnek. Az egyik valóban
csak kő és nincs varázsereje, az "élő" viszont ma is hat, és - mint állítják
- félni kell tőle.
Steven Higgins vitorláshajó-kapitány 1935. december 12-én Francia-
Polinéziában mindezt nem vette elég komolyan. Az egyik távoli kis szigeten,
Raivavaen felfedezett két szobrot, melyet elég értékesnek ítélt ahhoz, hogy
a matrózaival felrakassa a hajójára és a fővárosba, a Tahitin található
Papeete-be vitesse. Az egyik férfi-istent ábrázolt, két méternél magasabb
volt, és kilencszáz kilogrammot nyomott. A polinéz nyelven tiki-nek nevezett
szoborpáros másika nőt ábrázol, az is kétméteres, de két tonnát nyom, és ősi
lélek lakozik benne, akit Moanának hívnak. Az a lélek a helybéliek hite
szerint folyamatosan erőt ad a szobornak. Olyan vörösbazaltból van, mint a
húsvét-szigeti kőfejek.
Pár nappal később Higgins hajója elsüllyedt, azok a matrózok mind
odavesztek, akik részt vettek a két szobor be- és kirakásában. Maga a
kapitány ugyan megmenekült a hajótörésből, de néhány héttel később
ismeretlen betegségben lelte halálát.
Aztán, különös módon, de igen rövid idő alatt meghaltak mindazok, akik
Papeete-ben részt vettek a szobor új helyre (múzeum elé) állításában. Mint
említettük, a bennszülöttek nem mertek részt venni az akcióban, még a
szobrot is csak tisztes távolból figyelték.
1965-ben azonban a múzeum melletti telekre, épp oda, ahol a két szobor is
állt, kórházat akartak építeni. A szobrok útban voltak, el kellett őket
távolítani onnan. Am egész Tahitin nem találtak egyetlen munkást sem, aki
hajlandó lett volna a munkát elvégezni, vagy legalábbis segédkezni az
elszállításukban. Mindenki jól tudta, miféle tiki az, amelyik Moanát
ábrázolja. Az építésvezető végül az egyik távoli, eldugott kis szigetről
hozatott tíz munkást, és velük vitette el Moanát és társát a Papeete-től
ötvenöt kilométerre lévő helységbe.
Moana ismét megmutatta, mire képes!
Két nappal az áthelyezés után az építésvezető, teljesen váratlanul,
infarktusban meghalt. Addig egészségesnek ismerték, orvos nem látta, és soha
azelőtt nem panaszkodott a szívére...
A helyettese ugyanazon a héten kiment a lagúnához horgászni. Soha többé
nem látták, nyomtalanul eltűnt, és még csak a holtteste sem került elő.
Elragadta a tenger. (Vagy valami másféle erő végzett vele?)
Az az előmunkás, aki a szobrok elszállítását felügyelte, nem sokkal
később motorkerékpárjával felborult, és olyan szerencsétlenül esett, hogy
kórházba szállítás közben meghalt a mentőautóban.
Attól kezdve azonban nem történt több baleset. Moana, a jelek szerint,
megbocsátott. Vagy ennyi áldozatot elégségesnek tartott az őt ért sérelem
fejében? Nem tudni. Az viszont tény, hogy a tahiti bennszülötteket csak
megerősítette hitükben ez az egész eseménysorozat. A polinézek azóta is azt
mondogatják a turistáknak: "Ha bárhol ember formájú követ vagy kavicsot
látsz - ne is nyúlj hozzá! Mert lehet, hogy él, lelke van, és ezáltal
hatalmas, soha nem látott erőkkel van összefüggésben." Amelyek erejét a
jelek szerint jobb meg sem tapasztalni...