Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nemere István:

                           EGY EMBER - HÁNY EMBER?

    (Forrás: RTV hét, 1998. február 23. - március 1., 9. szám, 12-13. o.)

   Most  nem  arról  lesz  szó, amiről azok számolnak be, akik a halálközeli
állapotban látják önmagukat testükön kívülről. Nem a lélek (tudat, szellem?)
pillanatnyi,  néhány  percig  tartó  vándorlását  elemezzük. Amiről most szó
lesz, ha szabad így mondani, sokkal érdekesebb.

   Akadnak  emberek,  akik  valamilyen  -  ma még ismeretlen módon - képesek
maguknak  még  egy  testet generálni, méghozzá a szó fizikai értelmében. Már
sok  ilyen  esetről  már  magam  is  írtam  az  évekkel  ezelőtti Kiléphetsz
testedből? című kőnyvemben. Ez az eset ott sem szerepelt.

   A  két  világháború  között  Ausztráliában  élt  a  sokak által rendkívül
izgalmas  egyéniségnek  tartott  Louis Rodgers. Mint médium is szerepelt, de
nem ez volt hírnevének oka.

   Bár  a  rendőrség  szélhámosságra  gyanakodott  -  ezért figyelték is, de
semmit  sem  tudtak  rábizonyítani  és később is csak azt állapíthatták meg,
hogy  "tiszta"  volt.  A férfi körüli szóbeszéd azonban mégsem ezt sugallta,
mivel   azonos   időben   többfelé   is  felbukkant.  Akadt,  aki  egypetéjű
ikertestvérre gyanakodott, ám ezt - mint látni fogjuk - megcáfolták.

   Miközben  a  rendőrség  semmiféle  bűnügyet  nem  talált  Rodgers  körül,
befejezte  a  vizsgálatot,  ám  rögtön újabb indult körülötte, de ez egészen
másfajta  volt. Dr. Spencer, az Ausztrál Pszichikai Kutatóintézet igazgatója
úgy  döntött,  tudományos karrierjét kockára téve végez néhány vizsgálatot a
furcsa  médiummal.  A  kockázatot szó szerint kell érteni, hiszen a lélektan
kutatói  már  a  század  elejétől nagyon ellenségesen viszonyultak az efféle
különleges  képességű  emberekhez  és  kollégáiknak "nem ajánlották" a velük
folytatandó kutatásokat...

   Hogy  ne  vádolhassák  csalással,  dr.  Spencer is a rendőrség segítségét
kérte,  de bevont az ügybe egy magándetektívet is. A rendőrség Melbourne-ben
diszkréten figyelte Rodgerst, és a magándetektív sem szállt le róla. Rodgers
pedig,  talán ezért, talán más okból elvállalta, hogy három hétig ott marad,
és  vállalja  a vele való kísérletezést. A pszichológus és a kollégái éjjel-
nappal együtt voltak vele, mégis fura dolgok történtek.

   Egyik  nap  éppen  együtt  reggeliztek  amikor  megszólalt  a  telefon. A
magándetektív  jelentkezett  Sydneyből!  Vagyis  légvonalban csaknem kétezer
kilométernyi  távolságból  -  és  közölte,  hogy  idáig követte Rodgerst aki
megszállt egy hotelben.

   - Kötve  hiszem - felelte dr. Spencer. - Mivelhogy én meg itt  reggelizem
vele...!

   Maga  Rodgers  az  ilyen  pillanatokban  csak  mosolygott. Azt mondta: ha
akarja,  megkettőzi önmagát és az a másik fele semmivel sem rosszabb mint ő.
Az  is  ugyanannyit tud, mint ő, ugyanolyan a külseje, sőt... az voltaképpen
ugyanaz  az  ember, csak egy másik példány! És tudata is ott van vele amikor
csak akarja, láthatja azt, amit az a másik példánya lát, például éppen abban
a  pillanatban  Sydneyben,  miközben  ő  itt  reggelizik  doktor  Spencerrel
Melbourne-ben!

   A  dolog  teljesen  érthetetlen  volt  de  Spencer  nem  adta  föl. Újabb
kísérletet  készített  elő. Úgy döntöttek, tanúk előtt bezárják Rodgerst egy
szobába,  amelynek  nincs  több  kijárata,  az  ablakon rács, az ajtót pedig
állandóan  őrzik.  Egy  egész  bizottság előtt vonult be Rodgers abba a zárt
helyiségbe, de előtte maga javasolta: beszéljenek meg valamilyen jelszót!

   Spencer  gondolkodás  nélkül  kimondta  az  első szót, ami eszébe jutott:
Liliom.

   Ezt  követően Rodgers bement a szobába, rázárták az ajtót, és a bizottság
pedig  ott  űlt az ajtó előtt és várt. Alig negyedóra telt el, és csörgött a
telefon.  Sydneyben  látták  Rodgerst.  Hamarosan  újabb telefon - a sydneyi
telefonközpontos  név  szerint  kéri  dr.  Spencert.  Az igazgató felveszi a
kagylót és bemutatkozik. És ekkor... Rodgers hangját hallja Sydneyből, amint
bemutatkozik és közli: - A jelszó Liliom, doktor úr!

   Hogy  mi  történt  ezután,  nem  tudni.  Illetve  tudományos vagy rendőri
vonalon  lényegében  semmi.  Csak a történelem szólt közbe: kitört ugyanis a
második   világháború,   amelybe   Ausztrália,   mint   angol   terület   is
belekeveredett.  Rodgerst behívták, és 1942-ben elesett a fronton. Így aztán
titka  sírba  szállt vele együtt. Vagy mégsem? Valahol még meg van nemcsak a
titok,  de  annak  magyarázata is? Hány ilyen "Rodgers" élhet közöttünk most
is? Egyszer talán erre a titokra is fény derül...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2021
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.