Nemere István:
MEGTALÁLTÁK NOÉ BÁRKÁJÁT?
(Forrás: RTV hét, 1998. február 16. - 22., 8. szám, 12-13. o.)
Az első, történelmileg ismert források már több száz évvel Krisztus
születése előtt regéltek arról, hogy az Ararát hegyén még láthatóak Noé
bárkájának maradványai. Kr. e. 475-ből származik az az irat, amely
tanúsítja, hogy a bárka akkoriban még nagyon jó állapotban volt, a
környékbeli lakosság lekaparta róla a szurkot.
A Krisztus idejében Damaszkuszban élő Miklós nevű szerző szerint "a bárka
roncsai érintetlenűl hevernek a hegyen". A 13. században már néhány európai
is eljutott arrafelé (köztük volt állítólag a híres velencei utazó, Marco
Polo is) de senki semmit nem talált.
Az első igazi jelekre a tizenkilencedik században akadtak: 1829-ben,
mondhatni elsőként, a francia G. Parrot mászta meg az Ararátot bizonyítottan
és hitelt érdemlően. A csúcs egybbként kettős, a magasabbik 5165, az
alacsonyabb 3925 méter; a nagy csúcsot örök hó fedi és mintegy harminc
gleccser is indul ki onnan század negyvenes éveiben török munkások, akik
gleccserellenes gátat építettek, éppen a jégfolyamból előkerülő "valamilyen
nagyon régi hajó roncsairól" regéltek, de ezt akkor senki sem ellenőrizte.
Aztán 1850-től kezdve megszaporodtak az oda indított expedíciók. Az
európaiak nem is titkolták, hogy igazából a bárkát keresik. Vallási és
tudományos szenzáció lenne - vélték jogosan -, ha sikerülne fellelni a
bárkát. Nagyon sok hitetlent lehetne meggyőzni ezzel, akik szerint a
Bibliában leírt események csak legendák, kitalált történetek. A bárka, mint
fizikailag létező, bemutatható, megtapintható tárgy, kemény fricska lehetne
az ateistáknak, hirdették.
Németek belgák angolok, oroszok váltották egymást a barátságtalan vidéken
ám a bárkát nem lelték. Csak a környékbeli lakosságtól hallottak néhány
ellenőrizhetetlen történetet a valahol odafent lévő, esetleg jégbe fagyott
maradványokról.
V. Roszkovickij orosz repülőtiszt 1916-ban a török határt ellenőrizte a
levegőből. Így a határhegynek számító Ararát fölött is elszállt, és a
"keleti oldalán kék foltot pillantott meg", miként később a jelentésében ezt
le is írta. Ekkor eltért eredeti útvonalától, és körözni kezdett a folt
fölött.
Rájött, hogy az befagyott kis tó, "amelynek közepén gigantikus hajó
roncsait látta". Ellenőrizhetetlen hírek szerint ezt követően II. Miklós cár
két expedíciót is indított a hegyre, ezek megerősítették a hajóroncsok
létét. Ám sajnos, ez teljesen bizonytalan, ugyanis az 1917-es "forradalom"
során a két expedíció dokumentációjának nyoma veszett.
1952 augusztusában két francia: Fernand Navarra és Jean de Riquier
másztak fel a hegyre, de sem a hajó darabjait, sem fényképeket nem hoztak.
Navarra egy év múlva ismét nekirugaszkodott, és állítólag talált egy
szakadékot, amelyben rejtélyes fadarabokat is látott. De ekkor
megbetegedett, és vissza kellett térnie. Végül 1955-ben, tizenegy éves
fiával együtt mintegy négyezer-kétszáz méter magasan ismét meglátta a bárka
roncsait egy mély szakadékban.
Vastag jégréteg alól kiszedett egy embernagyságú gerendadarabot. Ezt a
bárkagerendát aztán több laboratóriumban is megvizsgálták. Kiderült, hogy az
Ararátról hozott lelet kétségtelenül tölgyfából van, és emberi kéz formázta
valamikor. Hogy mikor?... A modern technika erre is megadja a választ:
ötezer évvel korábban készült!
A felfedezőnek nincsenek kétségei, hiszen ötezer év az szinte pontosan
annyi, amennyit a Biblia és magyarázói is állítanak. Persze, jobb lenne a
helyzet, ha sikerülne kétséget kizáróan bebizonyítani azt is: a gerenda
valóban egy hajó alkatrésze volt valamikor!
Mert így, amíg ez nem biztos amíg ki nem szedik a többi részét is a
jégből, bizony lehetett az ház vagy bármiféle más építmény. Olyan tehát,
amelynek semmi köze a legendához. (Vagy a valósághoz?)
Mert bár a későbbi években is el-elterjedtek olyan hírek, hogy az Ararát
oldalában műholdról lefotóztak egy nagyméretű, hajó alakú tárgyat, sőt az
egyik amerikai űrhajós szintén indított expedíciót a bárka nyomába az
Ararátra - de még mindig nem mondható el, hogy valóban azt találták meg.
A geológusok makacsul állítják, hogy az a bizonyos vízözön nem lehetett
olyan méretű, hogy bármilyen vizi járművet ötezer méter magas hegycsúcsra
vitt volna fel. Nem lehetett már csak azért sem, mert szerintük az ázsiai
vízözön csupán lokális jellegű volt, és a leírások szerint olyan
jelenségsorozat kísérte, amilyen kizárólag sík vidéken következik be.
Így most csak abban lehetünk bizonyosak, hogy Navarra lehozott egy
fadarabot a hegyről, amely "valami" lehetett. De hogy pontosan mi, azt itt
és most nem lehet megállapítani. Talán majd egyszer - ha netán az egész
bárkát meglelik odafönt a hegyen...