Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                                ''Kéri Katalinď0:

                                 ''SEMMISÉGEKď0

                            Az óra megállt a falon,
                            s nem szólt a telefonom,
                            két pohár bor az asztalon,
                            az éjjel kezét fogom.

                            Rózsaszín fényre gondoltunk,
                            az édes bort kóstoltuk,
                            szemünk helyettünk beszélt,
                            az éjszaka fogtam a kezét.

                            Ha elmondhatnám,
                            mit éreztem én.
                            Nincs hely, mondtad,
                            hova el ne jönnél.

                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.
                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.

                            Bár sose érjen véget az éj,
                            se ez az áprilisi holdfény,
                            nyíljon meg neküünk az ég,
                            és nem kell meghalnunk még.

                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.
                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.

                            Tékozoltunk, nem volt fontos semmi,
                            mindenből akartunk adni,
                            két bolond voltunk, kik indultak
                            hajnalban meghalni.

                            Ha elmondhatnám,
                            mit éreztem én.
                            Nincs hely, mondtad,
                            hova el ne jönnél.

                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.
                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.

                            Bár sose érjen véget az éj,
                            se ez az áprilisi holdfény,
                            nyíljon meg neküünk az ég,
                            és nem kell meghalnunk még.

                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.
                            Csókok, ölelés, vágy,
                            a szerelem tékozlás,
                            mennyi butaság.






                               Julio Iglesias:
                              (''Manuel Giménezď0)

                                  ''DERROCHE

                           El reloj de cuerda suspendido
                           el teléfono desconectado
                           una mesa dos copas de vino
                           y a la noche se le fue la mano

                           Una luz rosada imaginamos
                           comenzamos por probar el vino
                           con mirarnos todo lo dijimos
                           y a la noche se le fue la mano

                           Si supiera contar
                           todo lo que sentí
                           no quedó ni un lugar
                           que no anduviera de ti

                           Besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura
                           besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura

                           Que no acabe esta noche
                           ni esta luna de abril
                           para entrar en el cielo
                           no es preciso morir

                           Besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura
                           besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura

                           Derrochamos no importaba nada
                           las reservas de los manantiales
                           parecíamos dos irracionales
                           que se iban a morir ma¤ana

                           Si supiera contar
                           todo lo que sentí
                           no quedó ni un lugar
                           que no anduviera de ti

                           Besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura
                           besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura

                           Que no acabe esta noche
                           ni esta luna de abril
                           para entrar en el cielo
                           no es preciso morir

                           Besos, ternura
                           que derroche de amor
                           cuanta locura
                           besos, ternura
                           que derroche de amor
                           tanta locura
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.