Füller Miklós:
IZZIK A DRÓT
(Forrás: RTV hét, 1998. október 5 - 11., 41. szám, 48-49. o.)
Greenstone belvárosában hatalmas irodaházak sorakoztak. A Speed Line
telefontársaság üvegpalotája csillogó oldalán egymást kergették a felhők. Az
első emeleti elnöki irodában ketten ültek.
- Nos, Martin, mi ez a vonallopási ügy? - fordult Jonathan Smith elnök a
részlegvezetőjéhez.
- Három hónapja néhányan reklamáltak, hogy túl magas a telefonszámlájuk.
Megállapítottuk, hogy a szokásosnál borsosabb számlát egyetlen Costa Rica-i
telefonszám gyakori hívása okozza. Felhívtuk mi is ezt a számot, de
állandóan foglalt volt. Végül vonalbontással sikerült a kapcsolatot
létrehoznunk. Jól sejtettük, forródrotos szexállomás üzemel a Costa Rica-i
számon.
- Teljesen hétköznapi ügy - bólintott Smith. - Mi a probléma?
- A múlt hónapban már csaknem kétszáz reklamáló volt, két hete pedig
ötszázhatvankettő. Mindenütt ez a szám okozta a galibát. Elemeztük a
hívásokat. A Costa Rica-i állomás állandó jelleggel ötven hívást tud
fogadni. A nap huszonnégy órájában valamennyi állandóan foglalt. Ugyanakkor
ezt a számot sehol sem reklámozzák, és kizárólag a mi városunkból hívják.
- Ilyet még nem hallottam - csóválta a fejét az elnök.
- A telefonforgalom számítógépes elemzéséből egyértelműen látható, hogy
olyan intelligens szerkezetet építettek a rendszerünkbe amelyik azonnal
bontja a Costa Rica-i vonalat, ha az állomás tulajdonosa felveszi a kagylót,
vagy harmadik állomás hívást kezdeményez. Ilyenkor azonnal másik szabad
állomás nevében hívja a szexvonalat.
- Zseniális szerkezet! Csak éppen tetemes kárt okoz a társaságunknak.
Intézkedj, Martin hogy ennek a számnak a hívását ne számlázzuk ki, mert
másik telefontársasághoz pártolnak az üzletfeleink. A rendőrséget pedig
haladéktalanul be kell vonni az ügybe. Meg kell tudnunk, hogy ki tartja fenn
Costa Ricában ezt az aranytojást tojó tyúkot!
* * *
Kellemes májusi délelőtt volt. Paul Daladier ráérősen ballagott vissza a
postaládájától. Nagyon ráért, hiszen már egy éve munkanélküli volt, amióta
létszámleépítés miatt elküldték a Speed Line telefontársaságtól. Csak egy
levél keltette fel az érdeklődését, amelyik a svájci bankjából érkezett. A
havi elszámolás lapult a borítékban. Elégedetten csettintett, amint meglátta
a szépen növekvő összeget.
Arra gondolt, hogy milyen jó ötlete támadt évekkel ezelőtt, amit most
tudott megvalósítani, a cégtől kapott végkielégítésből. Így tudott hamis
útlevelet venni, amivel Costa Ricában szextelefon-állomást helyezett üzembe.
Az abból származó jövedelmet pedig a svájci bankszámlájára utaltatta. Tudta,
hogy a Speed Line előbb-utóbb megtalálja az általa eldugott kis
célszámítógépeket, amelyekkel lopja mások vonalát. De erre időre van
szükség, azalatt pedig neki termeli a pénzt a Speed Line, mert a Costa Rica-
i telefontársaságnak nem tagadhatja meg a fizetést, még ha rá is jött a
csalásra. Már közel kétszázezer dollár a haszna a bulin, nemsokára abba is
hagyja és veszélytelenebb vizekre evez.
- Gratulálok, Martin! - dölt hátra elégedetten Jonathan Smith magas
támlájú, fekete bőrfoteljában. - Végre befejeződött ez a rémálom. Végül is
hány szerkezetet találtatok?
- Tizenkettőt. Az utcán elhelyezett elosztó-szekrényeinkbe dugta el őket
a gazember! Tudtam, hogy megtaláljuk, csak hát idő kellett, amíg átnéztük az
egész rendszert.
- Az ám, de ezzel csak a dolog egyik fele oldódott meg! A tettest is el
kell kapni.
- Jonathan, erre is van már ötletem - nézett mosolyogva a főnökére Martin
Jackson.
* * *
Paul Daladier éppen kedvenc kosárlabdacsapata mérkőzését nézte a tévében,
amikor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Bosszúsan állt fel a fotelből.
Ám alighogy kinyitotta az ajtót, rendőrök rontottak be.
- Mr. Daladier, le van tartóztatva! Joga van hallgatni...
- Jó, hagyjuk a dumát! - legyintett ingerülten a házigazda. - Ismerem a
filmekből. Mivel buktam le?
- Azzal, hogy időnként a lakásából megpróbálta felhívni a Costa Rica-i
számot, és így ellenőrizte, minden rendben van-e, vagyis foglalt-e. Miután a
volt kollégái megtalálták a maga zseniális szerkentyűit, azokból csak
néhányat hatástalanítottak, hogy ne fogjon gyanút. Így időnként szabad volt
a Costa Rica-i szám. Csak azt kellett figyeltetni a Speed Line számítógépes
rendszerével, hogy ki próbálja néhány másodpercre ellenőrzésként felhívni,
mert az a tettes. Mellesleg az Interpolon keresztül megtudtuk a Costa Rica-i
állomást üzemeltető vállalkozó svájci bankszámlaszámát. És a postáját is
figyeltettük...