A.G.Ata:
GYILKOS KOKTÉL
(Forrás: TVR hét, 1998. augusztus 24. - 30., 35. szám, 36-37. o.)
Eve elgondolkodva szürcsölte a koktélját a bárpultnál. A helyiséget és a
benne ülőket figyelte. Kétségbeesett hang ébresztette föl a gondolataiból.
- Segítség! Megfulladok! - hörögte a mellette ülő fiatal nő, aki az
övéhez hasonló, piros pulóvert viselt. A haláltusáját vívta, majd a pultra
bukott. A pincér a rendőrséget hívta.
Egy órával később Eve a sportkocsijába ült.
- A koktél! - kiáltott föl hangosan. Furcsa íze volt a koktéljának! Most
döbbent rá hogy miért. Vodkával kérte a koktélt, de ginnel kapta. Az
ízlelőbimbói érzékelték ugyan a különbséget, de nem jutott el az agyáig az
információ annyira elgondolkodott a bárban. A mellette ülő nő poharában
viszont vodkás koktél maradékát találta a rendőrség.
- Jake, semmi kétség! - nyilallt belé a fölismerés. Nem rázta meg
különösebben régóta tudta már, hogy a férjétől minden kitelik. Meg akarta
ölni, ez már biztos.
Eve hátradőlt az ülésen, behunyta a szemét, és gondolatban fölidézte a
bár belsejét. Megpróbált visszaemlékezni, ki járt az italpult közelében.
Nagyszerű memóriája volt, hamarosan maga előtt látta a lehajtott fejű
pincérnőt, aki ügyetlenül egyensúlyozott a tálcával.
- Hiszen ez Sylvia! - Jake legutóbbi partiján látta először az egyik
barátjuk, Bert karján. Már akkor föltűnt neki, hogy Jake milyen nagy
igyekezettel próbál közel férkőzni a lányhoz. - Természetesen a pénz is
kellene neki, nemcsak a szabadság! - mosolyodott el magában Eve, és
visszaemlékezett a mézesheteikre, amikor valamilyen belső késztetés hatására
megmakacsolta magát, és nem íratta át a férjére a vagyonát.
Eve senkit nem talált otthon. A gyors kutatás eredménnyel járt: Jake
íróasztalfiókjában két repülőjegyet talált. Két héttel későbbre szóltak
Miamiba. Most már biztos volt a dolgában. Az agyában pontosan
körvonalazódott a terv. Fogta a telefont, és Bert számát tárcsázta.
Szerencsére benne megbízhat, Bert ki tudja vonni Sylviát a forgalomból
néhány napra, éppen a kritikus időre.
* * *
A kikötő sötét volt, csak itt-ott csillant meg egy-egy lámpa fénye. Jake
idegesen gyűrögette zsebében a reggel kapott levélkét:
"Ki akartad nyírni Evet? A barátnőd mindent bevallott. Gyere este tízre a
kikötőbe! Hozz kétmillió dollárt!"
A férfi egész nap hiába hívta Sylviát, a nővére szerint haza sem ment az
éjjel. Már attól is majdnem szívbajt kapott, amikor a jól megszervezett
alibijéből hazaérve nem a rendőrség várta Eve halálhírével, hanem Eve,
méghozzá épen és egészségesen, sőt jókedvűen. Most meg ez a levél! Akárki is
az, meg fog szabadulni tőle! Várt, és még szorosabban markolta a pisztolyt.
A közeli bódé mögül sötét árny tűnt elő:
- Mr. Jake? Én írtam önnek.
Jake nem várt tovább, kétszer lőtt az alakra.
Hirtelen fényáradat, a szirénák fénye töltötte be a teret. Az ismeretlen
higgadt, hivatalos hangon szólalt meg a közvetlen közelében:
- Mr. Jake Higg, letartóztatom gyilkossági kísérletért! - mondta. -
Köszönöm, asszonyom és uram a segítséget - fordult aztán a rendőrtiszt a
sötétből előlépő Evehez és Berthez.
- Azt hiszem, szükségünk lenne némi kikapcsolódásra - hallotta még Eve
csilingelő hangját Jake. - Mit szólnál Miamihoz? Van két repülőjegyem.