Bogdán Szabolcs:
PRÓBA SZERENCSE
(Forrás: TVR hét, 1998. június 8. - 14., 24. szám, 40-41. o.)
Túl régóta éltem már szűkös anyagiak között ahhoz hogy elszalasszam ezt a
remek lehetőséget. Az a két év amit liftes fiúként töltöttem a szállodában,
rádöbbentett, hogy a keresetemből nem tudom elérni az általam annyira
vágyott életnívót. Ez a vágyakozás ösztönzőleg hatott az agyműködésemre,
amikor Mr. Banks megszállt nálunk néhány napra. Ekkor vettem csak igazán
hasznát, hogy folyton a magazinok társasági rovatát bújom. Rögtön
felismertem a dúsgazdag, nagyvilági úriembert. Természetesen azt is azonnal
megállapítottam, hogy nem a felesége társaságában érkezett. Az már külön
szerencse, hogy a portásunk is elszólta magát előttem.
- Hogy örülne az asszonyka, ha ezt látná! - mondta, és közben sejtelmesen
mosolygott a bajusza alatt. Mindig is adtam a tapasztalt vendéglátói
szakember szavára. E tiszteletre méltó tulajdonságomnak most érett be a
gyümölcse. A portás elszólásán gondolkozva, eszembe jutott, miért is ne
láthatná ezt az asszonyka, azaz Mrs. Banks? Egyszerűségében is zseniális
tervem kivitelezéséhez Jim barátom segítségét szándékoztam igénybe venni.
Jim volt az egyetlen személy a környezetemben, akiben megbíztam.
Telefonáltam a cimboámnak, hogy haladéktalanul jelenjen meg a szállodánkban
fúróval és videokamerával, vízvezeték-szerelői öltözékben. Ez utóbbi nem
volt teljesíthetetlen követelmény, hiszen Jim egyébként is vízvezeték
szerelőként dolgozott.
Szerencsénkre a Banksék melletti szobában nem lakott senki, a kulcsot
pedig gyerekjáték volt megszereznem. A párocska délután lement a bárba, így
nyugodtan előkészíthettük a "vadászlesünket". Eltüntettük a fúrás nyomát és
elégedetten szemléltük hogy a kamera objektívje milyen észrevétlenül olvad
bele a modern mintájú tapéta és a nonfiguratív festmények alkotta
környezetbe.
Mr. Banks és a szeretője kevéssel éjfél előtt érkezett meg. Nem
pazarolták az időt, azonnal ledobták a ruhájukat és az ágyra, majd egymásra
vetették magukat. Szerencsénkre nem voltak szégyenlősek, égve hagyták a
villanyt. Olyan műsort kaptunk, hogy még Jim barátom is tágra nyílt szemmel
bámult a kamerába, pedig bevallása szerint ő sem él remeteéletet.
Délután még abban állapodtunk meg, hogy ötezer dollárral fogjuk
megzsarolni a nagyvilági úriembert, de az egyre újabb és újabb kunszt láttán
már az ötvenezer sem látszott túlságosan vakmerő kérésnek.
Néhány nap múlva felkerestük Mr. Bankst a villájában. A házigazda
módfelett kedvesen fogadott, hellyel és itallal kínált. Bevallom, ez
lelkiismeret-furdalással töltött el. Enyhén remegő kézzel nyújtottam át a
kazettát. Mr. Banks gyanútlanul betette a lejátszóba, és megnyomta a gombot.
A derék úriembernek a szeme sem rebbent a látványtól, sőt kedvtelve
figyelte a képernyőt. Türelmetlenségünket látva, kifejtette, hogy a
feleségével nyitott házasságban él, semmilyen téren nincs titkuk egymás
előtt, egyébként pedig a tizedikek vagyunk ebben az évben, akik meg akarjuk
zsarolni a szeretőjével. Mindjárt sejtettem, hogy ez a kis jubileum nem sok
jóval kecsegtet. Közben a házigazda egyre nagyobb büszkeséggel nézte a
fölvételt, majd közölte velünk, hogy a kazettát megtartja.
- Van róla másolatunk otthon - erőlködött a cimborám.
A házi videotékánk iránt Mr. Banks vajmi kevés érdeklődést mutatott.
Páros lábbal rúgott ki minket a villából.
Jimnek nem szegte kedvét a sikertelenség. Benevezte az "alkotásunkat" az
amatőr pornófilmek fesztiváljára. Azóta azért izgul, vajon megnyerjük-e az
ötvenezer dolláros fődíjat.