Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                              Gisela Walitzek:

                               ÁTKOZOTT ÍRÓGÉP

        (Forrás: TVR hét, 1998. május 25. - 31., 22. szám, 40-41. o.)

   Helen  a  konyhában  püfölte  az  írógépet. Esténként pedig azt számolta,
meddig  kell  még  dolgoznia, hogy megvehesse az áhitott számítógépet. David
nem is tudta mit gyűlöl jobban - Helent vagy az írógépét.

   Éppen  be akarta kapcsolni a magnót, hogy fölvegye felesége kopácsolását,
amikor csöngettek. Ez csak Sally lehet!

   Ez a lehetetlen perszóna legalább kétszer átjött naponta. Mindig kitalált
valamilyen ürügyet, kölcsönkért ezt-azt, csak hogy bekukkantson. A nap többi
részében  pedig  a szomszédokat leste. Főképp Davidéket hiszen közvetlenül a
mellettük  lévő lakásban lakott. Ha csak tehette, hallgatózott. David tudta,
hogy minden áthallatszik. Ez adta az ötletet az ördögi tervhez...

   Két napja hozzálátott az előkészülethez.

   - Képzeld, Sally talált végre munkát! - mesélte Helen vacsora közben.

   - Mikor kezd dolgozni? - kérdezte látszólag közömbösen David.

   - A jövő hónap elsején.

   Akkor sietnie kell. Sally nélkül ugyanis semmit sem ér a terve.

   Másnap  elkészült  a  magnófelvétellel.  Írógépkopogás,  lépések, rádió a
fürdőszobában,  telefoncsöngés  -  aztán  csönd.  Halálos csönd. A következő
napra tervezte a dolgot. Tudta Sally minden szombaton az anyjánál ebédel.

   Megvárta, amíg Sally elment otthonról.

   - Sally ma itt járt - jegyezte meg a felesége.

   - Nem hagynál legalább egyszer békén? Ne haragudj, nem érdekel az  ostoba
Sallyd! - szakította félbe David. - Ma is dolgozol? Mi lenne, ha bemennénk a
városba?

   Helen nem akart hinni a fülének.

   - Rendben, csak előbb gyorsan megfürdöm. Nem baj?

   David   nagyvonalúan  megrázta  a  fejét.  Így  legalább  nem  neki  kell
előhozakodnia a fürdéssel.

   - Egy italt? - kérdezte később, és odaállította a poharat a kád  szélére.
Aztán  bekapcsolta a rádiót, és amikor Helen az italért nyúlt, beleejtette a
vízbe.

   Helen  szempillantás  alatt  halott  volt.  A  férfi mélyet sóhajtott, és
visszament a konyhába. Amikor Sally hazaért, kinyitotta a lakás ajtaját.

   - Viszlát, drágám! - kiáltotta vissza a lépcsőházból.

   - Szia, David! - válaszolt Helen a magnóról.

                                  *   *   *

   - Itt  vagyok,  Helen!  -  állított  be  hangosan,  két órával később.  A
magnóból  kivette  az árulkodó kazettát. Csak azután ment a fürdőszobába, és
kezdett kiáltozni.

   - Százszor  mondtam,  hogy  ne vigye a rádiót a fürdőszobába! - nyögte  a
helyszíni szemlére érkező rendőröknek.

   - Én  is  hallottam,  biztos  úr!  -  erősítette meg Sally. - Nehogy  azt
gondolja,  hogy  hallgatóztam.  Olyan vékony ez a fal! Helen férje fél kettő
tájban  ment  el.  Utána Helen leült dolgozni. Nem sokkal három előtt hagyta
abba.  Aztán bekapcsolta a rádiót. Telefoncsengést hallottam, és utána csönd
lett.

   - Igen.  Három óra körül hazatelefonáltam - roskadt magába a  férfi. - Ha
arra  gondolok, hogy éppen az én hívásom miatt... A kezébe temette az arcát.
Remélte, nem kell sokáig színészkednie.

   - Jaj, most jut eszembe - szólalt meg hirtelen Sally -, csak holnap tudom
visszahozni az írógépet. Még nem fejeztem be a felvételi lap kitölté...

   Átkozott  Sally,  villant  David agyába. Az írógép volt talán az egyetlen
tárgy, amit nem kért kölcsön. Hogy éppen ma kellett...

   A szeme sarkából figyelte, hogy Sally döbbenten mered a konyhaasztalon az
írógép helyére.

   - De  hiszen  tisztán hallottam az írógép kopogását, biztos  úr! - mondta
szintelenül. Kitágult szeme megtelt gyűlölettel, amint Davidre nézett...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.