Gisela Walitzek:
ÁTKOZOTT ÍRÓGÉP
(Forrás: TVR hét, 1998. május 25. - 31., 22. szám, 40-41. o.)
Helen a konyhában püfölte az írógépet. Esténként pedig azt számolta,
meddig kell még dolgoznia, hogy megvehesse az áhitott számítógépet. David
nem is tudta mit gyűlöl jobban - Helent vagy az írógépét.
Éppen be akarta kapcsolni a magnót, hogy fölvegye felesége kopácsolását,
amikor csöngettek. Ez csak Sally lehet!
Ez a lehetetlen perszóna legalább kétszer átjött naponta. Mindig kitalált
valamilyen ürügyet, kölcsönkért ezt-azt, csak hogy bekukkantson. A nap többi
részében pedig a szomszédokat leste. Főképp Davidéket hiszen közvetlenül a
mellettük lévő lakásban lakott. Ha csak tehette, hallgatózott. David tudta,
hogy minden áthallatszik. Ez adta az ötletet az ördögi tervhez...
Két napja hozzálátott az előkészülethez.
- Képzeld, Sally talált végre munkát! - mesélte Helen vacsora közben.
- Mikor kezd dolgozni? - kérdezte látszólag közömbösen David.
- A jövő hónap elsején.
Akkor sietnie kell. Sally nélkül ugyanis semmit sem ér a terve.
Másnap elkészült a magnófelvétellel. Írógépkopogás, lépések, rádió a
fürdőszobában, telefoncsöngés - aztán csönd. Halálos csönd. A következő
napra tervezte a dolgot. Tudta Sally minden szombaton az anyjánál ebédel.
Megvárta, amíg Sally elment otthonról.
- Sally ma itt járt - jegyezte meg a felesége.
- Nem hagynál legalább egyszer békén? Ne haragudj, nem érdekel az ostoba
Sallyd! - szakította félbe David. - Ma is dolgozol? Mi lenne, ha bemennénk a
városba?
Helen nem akart hinni a fülének.
- Rendben, csak előbb gyorsan megfürdöm. Nem baj?
David nagyvonalúan megrázta a fejét. Így legalább nem neki kell
előhozakodnia a fürdéssel.
- Egy italt? - kérdezte később, és odaállította a poharat a kád szélére.
Aztán bekapcsolta a rádiót, és amikor Helen az italért nyúlt, beleejtette a
vízbe.
Helen szempillantás alatt halott volt. A férfi mélyet sóhajtott, és
visszament a konyhába. Amikor Sally hazaért, kinyitotta a lakás ajtaját.
- Viszlát, drágám! - kiáltotta vissza a lépcsőházból.
- Szia, David! - válaszolt Helen a magnóról.
* * *
- Itt vagyok, Helen! - állított be hangosan, két órával később. A
magnóból kivette az árulkodó kazettát. Csak azután ment a fürdőszobába, és
kezdett kiáltozni.
- Százszor mondtam, hogy ne vigye a rádiót a fürdőszobába! - nyögte a
helyszíni szemlére érkező rendőröknek.
- Én is hallottam, biztos úr! - erősítette meg Sally. - Nehogy azt
gondolja, hogy hallgatóztam. Olyan vékony ez a fal! Helen férje fél kettő
tájban ment el. Utána Helen leült dolgozni. Nem sokkal három előtt hagyta
abba. Aztán bekapcsolta a rádiót. Telefoncsengést hallottam, és utána csönd
lett.
- Igen. Három óra körül hazatelefonáltam - roskadt magába a férfi. - Ha
arra gondolok, hogy éppen az én hívásom miatt... A kezébe temette az arcát.
Remélte, nem kell sokáig színészkednie.
- Jaj, most jut eszembe - szólalt meg hirtelen Sally -, csak holnap tudom
visszahozni az írógépet. Még nem fejeztem be a felvételi lap kitölté...
Átkozott Sally, villant David agyába. Az írógép volt talán az egyetlen
tárgy, amit nem kért kölcsön. Hogy éppen ma kellett...
A szeme sarkából figyelte, hogy Sally döbbenten mered a konyhaasztalon az
írógép helyére.
- De hiszen tisztán hallottam az írógép kopogását, biztos úr! - mondta
szintelenül. Kitágult szeme megtelt gyűlölettel, amint Davidre nézett...