3. AZ INFRAVÖRÖS FÉNYKÉPEZÉS
Az infravörös felvételek készítése különbözik és hasonlít is a látható
fénnyel történő felvétel létrehozásához. Az emberi szem számára láthatatlan
sugárzással dolgozni valódi kihívást jelent, egy kicsit az ismeretlen, egy
kicsit a titokzatos felé.
Az IR felvételek lehetővé teszik:
- a fizikusnak, hogy kutatásai során új ismeretekhez jusson,
- a pedagógusnak, hogy a láthatatlan vagy nehezen felfogható tényeket
áttekintő, izgalmas módon jelenítse meg,
- a technikusnak, hogy nyersanyagokat vizsgáljon, vagy anyagokat vagy
folyamatokat ellenőrizzen,
- a grafikusnak, fotografikusnak, fényképésznek, hogy egy önmagában
ismert dolgot újszerű megjelenítéssel megváltoztasson, és ezáltal egy
tárgy értékét figyelemfelkeltő módon növelje,
- az ipari formatervezőnek, hogy például fotografikus modellek
segítségével új formákat leljen és találjon ki.
3.1. Az IR fényképezés készülékei és anyagai
Az IR sugárzás az elektromágneses színképben kb. 760 nm-től kezdődik és
kiterjedése a Hertz-i hullámokig tart.
Az IR tartományt 3 részre oszthatjuk fel:
A = 760 nm - 1500 nm közeli
B = 1500 nm - 3000 nm közepes
C = 3000 nm felett távoli
Ezeket az elnevezéseket és a határokat azonban nem rögzítették
egyértelműen.
Az IR fényben történő fényképezés elve egyértelműen a reflexión alapszik,
hiszen az elektromágneses hullámok esetében a különböző hullámhosszúságú
rezgések a fénytörés alaptörvényeinek értelmében különböző anyagokról
eltérően verődnek vissza. Az IR fénnyel megvilágított tárgyról visszaverődő
sugarak által kialakított képet rögzítjük. A széleskörű alkalmazást lehetővé
teszi az a tény, hogy a tárgyak anyagi minősége határozza meg az elnyelés és
a reflexió mennyiségének egymáshoz való viszonyát. Következésképpen az IR
fénnyel megvilágított tárgyon lévő idegen anyagi részecskék eltérően
viselkednek reflexiós szempontból a hordozótól. Ezen felül a hordozó test
anyagának valamilyen okból történő megritkulása vagy sűrűbbé válása is
látható lesz. Ezeket a viszonyokat írja le a Beer-Lambert által hozott
általános csillapítás törvénye:
┌─────────────┐
│ -kx│
│fi = fi e │
│ 0 │
└─────────────┘
fi ------> az x rétegen áthaladt sugárzási nyaláb
┌ ┐
│fi │ ---> ebbe a rétegbe behatolt nyaláb
│ 0│
└ ┘
k -------> a természetes csillapítás-mutató száma,
mely magába foglalja a csillapítás mindkét
okát, az elnyelést, a szóródást, ez a réteg
egységnyi vastagságra vonatkozik
Ez a törvény az áthaladó sugárzás hullámhosszától függően kisebb vagy
nagyobb pontossággal közelíti meg a valóságot. Az IR sugárzás
számíthatóságának technikai szempontból igen nagy a jelentősége.
3.2. Az IR felvételek élesre állítása, objektívek
IR felvétel bármely műszaki - tudományos fényképezésre alkalmas kamerával
készíthető. Amennyiben az objektívet nem speciális egy széles
hullámhossztartományhoz korrigálták (multispektrál felvételek), akkor
ügyelni kell a látható tartomány élesre állított képsíkjának és az IR kép
éles helyzetének (mely az optimális film helyzet) különbségére. Az IR
fényben távolabbra esik a sugarak metszéspontja, így az objektív és a film
síkja közötti - k - képtávolságot nagyobbra kell venni.
A multispektrál felvételekre példa a 10. sz. ábrán látható szuperakromát
objektívlencse a 400 nm és 1000 nm közötti hullámhossztartományban jó
korrekciós értékeket mutat.
10. sz. ábra
Így ezzel a szuperakromát lencsével megvalósítható képélesség mértéke -
még az ibolyaszínű és IR egyenlő energiájú sugárzás esetén is - eléri a
normálobjektívek által, monokromatikus szűrővel produkált képélesség
mértékét. A szuperakromát lencsét tehát eredményesen lehet a látható
tartományban is használni, különösen a vörös fényre fokozottan érzékeny
pánkromatikus filmhez.
A többféle hullámhossztartományban készülő felvételek készítésekor
használatos, korrigált légi fényképészeti objektív tulajdonsága a kis
torzítás, a különböző hullámhosszúságú sugárzások egymással egybevágó képet
alkotnak.
Az objektív és a film síkja közötti - k - képtávolságot a következő
módszerek valamelyikével lehet nagyobbra venni:
- az élességet szemre (hozzávetőlegesen) beállítjuk, mégpedig a kívánt
mélységélességi tartomány közeli végéhez (nem a közepéhez)
- kiszámítjuk a a' képtávolság növekedést
Ha egy keskeny IR tartományban nagy nyílású objektívvel dolgozunk, akkor
a pontos beállításhoz ismernünk kell a gyújtótávolságot, a nagyítást,
valamint az objektív korrekcióját. A képtávolság növekedés hozzávetőlegesen
kb. a' = 3 * 10^-3 f, tehát, ha f = 50 m, akkor a' = 0.15 mm.
Kritikus esetben célszerű ebből az alapbeállításból kiindulva kis
fokozatokban egy-egy felvételt készíteni. Erre azonban igen ritkán van
szükség, hiszen az objektív képalkotás hibája az IR tartományban valamivel
nagyobb, így már csak ezért is célszerű a rekeszt F = 11-22 értékre
leszűkíteni.
Az IR, hamis színes filmnél a képalkotásban mindig részt vesz a látható
fénysugarak egy tartománya is, ezért az élesre állítás szemmel végezhető, de
a rekeszt célszerű leszűkíteni.
Az utóbbi években kifejlesztettek újabb speciális objektíveket, melyeket
kifejezetten az IR tartomány viszonylatában tökéletesítettek.
Ezek előnyei:
(1) Fekete-fehér felvételeknél nem kell többé figyelembe venni a fókusz
differenciát. A látható fénynél használt távolság beállítás
alkalmazható az IR felvételeknél is.
(2) Jelentősen javul a színes IR felvételek élessége
(3) Az IR felvételekhez tökéletesített objektívek a látható fényben
készült felvételek másolatainál is minőségi javulást eredményeznek.
Ezek közül néhány:
Asahi - Ultra - Achromatic - Takumar 1:4,5/85 mm
az objektív a 220 nm és 1000 nm közötti hullámhossz tartományban
használható, tehát UV és IR felvételeknél egyaránt
Asahi - Ultra - Achromatic - Takumar 1:5,6/300 mm 400 nm és 850 nm
közötti tartományban használható
Hasselblad Zeiss Sonnar Super Achromat 1:5,6/250mm 400 és 1000 nm közötti
tartományban használható
Super Avisgan 2. 1:5,6/88mm
Universal Avisgan 2. 1:4/150 mm
Aviotar 2. 1:4/300 mm
tükörobjektívek
valamennyi tükörobjektív (távobjektív) hibamentes képet alkot, tehát a
tükörreflexes keresővel való vizuális élesség-beállítás IR
felvételeknél is megfelel. Bizonyos objektívek, melyeket a gyártó IR
objektívnek nevez, csupán képfelvevőcsövekhez vagy termografikus
felvételekhez való, nem pedig fényképezéshez.
3.3. IR fényforrások
Az IR felvételek készítésekor a fényforrással szemben nem támasztunk
különleges követelményeket. A nappali fény elegendő IR sugarat tartalmaz, a
hétköznapi izzólámpák (kb. 2700 K - 2850 K), a fotolámpák (3200 K - 3400 K),
és a vaku is bocsát ki IR sugarakat, éppen ezért az IR un. hamis színes
fényképezésnél elsősorban az utóbbi jön számításba. A fotólámpák fényét
először korrekciós szűrővel a nappali fényhez hasonlóvá kell tenni. A
gyakorlatban fellelhető IR sugárforrások igen sokfélék. Ebből a széles
választékból a továbbiakban csak a hőmérsékleti sugárzókat tekintjük át. Ezt
azért lehet ilyen mértékben leszűkíteni, mert ezek a lámpák egyrészt igen jó
sugárzók, másrészt egy általános fotóműterem tartozékai. Minden Wolfram-
szálas izzólámpa (vákuumos, gázzal töltött) jelentős mértékben sugároz IR
fényt. A vákuum izzólámpa maximális sugárzási intenzitása T= 2500 K esetén
1160 nm hullámhossznál van. A gázzal töltött ballonú izzólámpáé pedig T =
3000 K esetében 960 nm hullámhossznál. A légtelenített üvegballonoknál igen
körülményes elérni, hogy csak kevés oxigén molekula maradjon vissza. Ez a
maradvány idővel az izzószál elégetését okozza, valamint terheli a ballont.
Ezen kívül a gázzal töltött ballonú izzólámpák a tápfeszültség
szabályozásával több IR összetevőjű fényt bocsátanak ki. Az azonos
tápfeszültségű vákuumos és gázzal töltött ballonú izzólámpák energia-
eloszlása a következő:
Az alábbi táblázatból 10%-os infra sugárzási többlet látható a
vákuumlámpa javára. Ez megtévesztő előny, ugyanis a gáztöltésű lámpák üzemi
ideje több tízszerese (3000-5000 óra) a vákuum lámpákénak.
┌──────────────┬─────────────────┐
│ vákuum lámpa │ kripton és xenon│
│ │ töltésű lámpa │
┌──────────────────────────────┼──────────────┼─────────────────┤
│látható sugárzás │ 7% │ 13% │
│IR sugárzás │ 86% │ 76% │
│veszteségek a belső részekben │ 7% │ 2% │
│gáz-veszteségek │ 0% │ 9% │
└──────────────────────────────┴──────────────┴─────────────────┘
Tekintve, hogy a wolframszál minden irányba sugároz, szükséges egy
parabolaszerű fényvető. Ezt leginkább alumíniumból készítik el. Ma már
vannak olyan megoldások is, hogy az izzó ballonjának belső felületét -
melyet előzőleg parabolikusan képeztek ki - ezüstréteggel vonják be, ez
tükörként viselkedik. Megfigyelhető, hogy minél több üzemórát teljesített
már az izzó, annál több az IR kisugárzása. Ugyanis a használat során az
izzószál hőmérséklete csökkenő tendenciájú, így a vörös színösszetevő
növekszik. Vannak speciális izzók, melyeket meghatározott hullámhossz
kisugárzásra fejlesztettek ki. Ezek az izzók nagyon költségesek. Amennyiben
fényszórót alkalmazunk IR sugárzóként, akkor előzőleg el kell távolítani a
fényszóróhoz tartozó hideg fényű szűrőt. Továbbá: a hideg fényt tartalmazó
halogénlámpák nem igen alkalmasak IR sugárzóknak.
3.4. Az IR-re érzékeny film- és lemezanyagok
Az IR felvételhez IR filmre vagy lemezanyagra van szükség, melyeket
például az alábbi cégek gyártanak: Agfa-Gevaert, Ferrania, Ilford, Kodak,
Veb, Wolfen. A felvevő anyagnak szenzibilizálva kell lennie, ami annyit
jelent, hogy a gyártáshoz egy kiegészítő színezőanyag-fürdőt kell beiktatni
az emulzió készítése során, hogy a felvevőréteg hosszabb hullámhosszú
sugarakra is érzékenyen reagáljon. Ezeket a színanyagokat szenzibilátoroknak
nevezik: a fotólemez ezüst-halogén szemcséit abszorpciós képességgel látják
el bizonyos spektrumszínekre vonatkozóan és ezáltal növelik a
színérzékenységet, vagyis a filmek infra-kromatikussá válnak. Az említett
vegyületeket a 30-as években fedezték fel. Az emulzióhoz adagolt cianinok az
igen kis energiájú IR sugárzást elnyelik, és az így megnövekedett
energiájukat átadják az ezüst-halogenid molekuláknak és így indul meg a
fotó-kémiai reakció.
Az IR fényképezéssel az IR és látható tartományban helyet foglaló tárgyak
különböző színképi tulajdonságait lehet láthatóvá tenni. Ha a színes filmbe
egy IR fényre érzékeny réteget építünk be, akkor az IR sugárzást a látható
tartományba hozzuk át és színesben érzékelhetjük. Az IR tartománynak csak a
látható tartományhoz közvetlenül kapcsolódó része fényképezhető le (780 nm).
Az IR Kodak Ektachrome Infrared fordítós film szerkezetének
összehasonlítása a hagyományos színes filmével érdekes tanulságokat mutat.
Ebben az esetben a kék fényre érzékeny réteg helyét a 800 nm
hullámhosszúságú IR fényre érzékenyített réteg foglalja el. A kék színű
fénysugarakat sárga színszűrővel kell távol tartani. A színhozzárendelés
módja hamis: az IR fényre érzékeny réteghez a zöldeskék szín tartozik. Így
az IR fényt erősen visszaverő tárgyfelület (levélzöld - klorofill) a
fordítós eljárásra jellemző sárga és bíborszín szubtraktív keverése folytán
vörös színű lesz. A fordítós pozitívon tehát a következő színek fognak
látszani:
┌──────────────────┬────────────────────┐
│ Sugárzás │ Szín │
├──────────────────┼────────────────────┤
│ csak IR │ vörös │
│ sárga, IR nélkül │ zöldeskék │
│ sárga, IR-rel │ szürke │
│ zöld, IR nélkül │ kék │
│ zöld, IR-rel │ vöröstől a bíborig │
│ vörös, IR nélkül │ zöld │
│ vörös, IR-rel │ sárga │
└──────────────────┴────────────────────┘
Valamennyi IR film érzékeny a kék és az ultraibolya sugarakra is. A zöld
szín iránti érzékenységük csekély.
A színes IR film nagy kontrasztgazdagsággal dolgozik. Ezzel és egyéb IR
anyagokkal ellentétben pl. a Kodak fekete-fehér IR film kb. a megszokott
kontrasztot hozza. Az IR tájképfelvételek különösen kontrasztgazdagoknak
hatnak, mivel napsütés és kék ég esetén, úgy az eget, mint a víz felszínét
és az összes árnyékot meglepően sötéten adják vissza. Ez tipikus IR
jelenség, aminek a film kontraszt-visszaadásához semmi köze.
Az IR filmek általában durvább szemcséjűek, mint a megfelelő normál
anyagok. A feloldóképességük részben a magas, részben az igen magas
érzékenységű filmekéhez hasonlítható.
Az IR anyagokat nem szabad sokáig tárolni. Eltarthatóságukat mintegy
másfél évre becsülik. A melegre nagyon érzékenyek, az IR filmeket alapvetően
hűtőszekrényben kell tárolni, és felhasználás előtt pár órával már szükséges
külső hőmérsékleten tartani. (Ellenkező esetben a belső energiát a
felmelegedésre használja fel. A felengedésnél nagyon óvatosan kell eljárni.
Soha nem szabad fűtőtest, izzólámpa vagy egyéb mesterséges hőforrás
hatásának kitenni, mert ezek jelentős energiája tönkreteszi az anyagot. Ha
lehet, bontatlan dobozban, nem túl világos helyen kell megvárni, míg a
környezet hőmérsékletét átveszi.) Meg kell még említeni, hogy a jelenleg
kapható IR filmeket kizárólag sötétben szabad a dobozából kiemelni és a
fényképezőgépbe behelyezni, illetve abból kivenni. Gyakran előfordul, hogy
minden óvintézkedés ellenére sem kerülhető el, hogy a filmek valamennyi
ideig ne legyenek annál melegebb helyen, mint az még megfelelő lenne, ezért
ajánlatos a felvételeknél a ténylegesnél 1-3 DIN-nel alacsonyabb
érzékenységgel számolni.
Néhány IR fényképezéshez használatos film és adataik:
- Kodak High Speed Infrared
900 nm-ig, 2481-es típus, 20 felvétel
- Kodak Ektachrome Infrared
900 nm-ig, 2443-as típus, 20 felvétel
- Sakura Infrared 750
kb. 800 nm-ig, a mélyvörös tartományban nem használható
- ORWO
az emulzió üveg lemezen van (12db) 9 * 12cm, 700 nm - 1050 nm
- Ilford Special Long Range Spectrum
üveg és biztonsági hordozó, 400 nm - 800 nm, 9 * 12 cm - 30 * 40 cm,
csillagászati használata jelentős
3.5. Az IR felvételeknél használatos szűrők
Az IR fényre érzékeny filmeknek az IR sugarakon kívül van egy természetes
érzékenysége is az ibolyántúli és ibolyaszínű, elsősorban a kék színű
sugarakra, ezért általában szűrőt használnak.
A szűrők a fénysugár útjába helyezett (üveg) rétegek. Spektrális átviteli
tényezőjük aszerint alakul, hogy a felületükre gőzölgetéssel rávitt
bevonatréteg (interferencia szűrő), a hullámhossz szerint milyen mértékben
veri vissza a fénysugarakat, illetve a színes szűrőréteg a hullámhossztól
függően mennyire nyeli el a fénysugarakat (abszorpciós szűrők).
3.5.1.Abszorpciós (elnyeléses) szűrők
Anyagukban festett üvegek, festett zselatinok, vagy üveg-műanyag
kombinációk. Meghatározott spektrumtartományban áttetszőek, az összes többi
sugarat elnyelik. Ebből kifolyólag, a sugárzási megterhelés alatt
felmelegszenek. Olyan szűrőkről van szó, melyet a magas áteresztőképességű
hullámhosszúságú tartományból szinte átmenet nélkül kerülnek át rövidhullámú
tartományba. Másfelől nem lehetséges, hogy a hosszú hullámhosszú
tartományban a nagy áteresztőképesség és a minimális áteresztőképesség
között bekövetkező változást érjük el. Ez azt jelenti, hogy a kifejezetten
élszűrők például sárga, narancs, vörös és IR szűrők megfelelőek, de azoknál
a szűrőknél, melyeknél az elnyelt és áteresztett spektrumtartomány közötti
átmenet fokozatosan következik be, erre alkalmatlanok. Az üvegből készült
élszűrőknek, hogy a maradék áteresztőképességet kizárjuk, legalább 2 mm
erősségűeknek kell lenniük. A zselatinfóliák nem melegedhetnek fel 38 ºC
fölé, addig a színezett üvegek 250 ºC-t is kibírnak, tehát fényforrások
előtt is alkalmasak. Az új vagy alig használt üveg, illetve műanyag
kombinációjú szűrők 100 ºC-ig tartanak ki. Fényképezési célokra - a kedvező
ár miatt - abszorpciós szűrőket használnak.
3.5.2. Interferenciás szűrők
Az interferenciás szűrők az át nem eresztett sugarakból szinte semmit sem
nyelnek el, hanem nagyrészt visszaverik azokat és ebből eredendően a rajtuk
keletkező, tükröződő reflexiók pontosan az áteresztett színek komplementer
színei lesznek. Ezek fényáteresztő kvarc-, vagy üvegtáblák, melyeket több
vékony fémréteggel árnyékolnak le. Minimális a sugárzás elnyelése, tehát a
szűrők sohasem melegszenek fel. Az átengedett szín megfakulása nem
következhet be. Ezeket a szűrőket tetszés szerint lehet csaknem bármelyik
hullámhossztartományban alkalmazni. Rendkívül szűkre határolható be az
átengedő spektrumtartomány. Az abszorpciós élek igen meredeken törnek fel
minden hullámtartományban. A vonalszűrők 3-12 nm-es, a sávszűrők 20 nm-es, a
széles sávszűrők 50 nm-es tartományrészt eresztenek át. Minél keskenyebb az
átengedett spektrumtartomány, annál kisebb lesz a természetes sugárzás
intenzitása. Általában a lehető legszélesebb áteresztő képességű
interferenciás szűrőt válasszuk ki. Az interferenciás szűrők a látható és IR
tartományban főleg akkor jönnek számításba, amikor multispektrum
felvételekről van szó. Ellenben ha szűk spektrumtartományban kívánunk
fekete-fehér IR felvételt készíteni, akkor sokkal kedvezőbb és olcsóbb, ha
RG típusú abszorbciós szűrővel dolgozunk, ami a filmanyag érzékenységi
határának közelében fekszik.
3.5.3. A szűrők kivitelezése
A zselatin szűrők elkészíthetők a teljes spektrumot tekintve. Vékony
zselatinfóliát színeznek megfelelő festékkel. Ennek használata nagy
körültekintést igényel. Felülete igen kényes, ujjnyom, vagy vízcsepp
eltávolíthatatlan nyomot hagy rajta. A felület lágy, ezért a mechanikus
szennyeződésekre is érzékeny. Elterjedt szűrőfajta, mert olcsó és nagy
belőle a választék.
Az üvegből készült szűrők:
Tömegében festett szűrők. Planpalarell üveglap, anyagában festve. A
teljes színskálát nem tartalmazza, ugyanis az üveg olvadékot kevesebb
árnyalatban lehet csak festeni. Tisztítható és mechanikus hatásokra
kevésbé érzékeny.
A ragasztott szűrők:
Két planpalarell üveglap közé fóliát ragasztanak. A teljes zselatin szűrő
kinálat elkészíthető. Biztosítani kell a két befoglaló üveglap tökéletes
párhuzamosságát. Ez a legdrágább szűrőfajta, de a legjobban használható.
Szintén nem kényes mechanikai behatásokra.
A szűrők felületét a tükrözés fellépése ellenében ugyanúgy
tükrözésmentesítik, mint az objektíveket. A kombinált és interferenciás
szűrők optikai viselkedése hasonló a durván polírozott üvegszűrőkéhez. A
durvacsiszolás egyébként a legtöbb fényképészeti alkalmazáshoz teljesen
kielégítő. A Kodak keret nélküli Wratten szűrőket gyárt (7,6 * 7,6 cm-es,
12,7 * 12,7 cm-es) zselatin fólia formájában. Ezeket könnyedén lehet vágni.
Néhány infravörös felvételhez használatos szűrő
┌─────────────┬──────────┬─────────┬────────┬──────────────────────────┐
│ Színe │ Típusa │ Gyártó │ Anyag │ alkalmazás │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sárga │ sárga │B+W, Hama│ üveg │ színes IR filmek │
│ │ │ │ │ │
│ sárga │Wratten 12│ Kodak │zselatin│ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ narancs s. │narancs s.│ K+F │ üveg │ színes IR filmek │
│ │ │ │ │ │
│ narancs s. │Wratten 16│ Kodak │zselatin│ fekete-fehér IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sötétvörös │sötétvörös│ K+F │ üveg │ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sötétvörös │sötétvörös│ Kodak │zselatin│ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ fekete │ Wratten │ Kodak │zselatin│ standard │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│kemény fekete│ RG 1000 │ Schott │ üveg │Tv-hez és nem IR filmekhez│
└─────────────┴──────────┴─────────┴────────┴──────────────────────────┘
A szűrőkkel kapcsolatos tapasztalatok:
- A narancsszínű szűrők valamennyi IR filmnél alkalmazhatók és a
filmekből a maximális érzékenységet hozzák ki.
- A vörös szűrők szintén alkalmazhatók valamennyi IR filmnél.
- A nem túl kemény fekete szűrők gyakorlatilag minden ilyen filmnél
alkalmazhatók.
- A kemény fekete szűrők csak Kodak vörös filmeknél jöhetnek szóba.
- Az interferenciás szűrők egészen szűk spektrumtartományok kiemelését
teszik lehetővé.
A többfajta gyári kivitelezésben forgalomba kerülő IR szűrők, mint
abszorbciós szűrőt praktikus kiemelni, a jénai Otto Schott-féle szűrőket.
Ezek jelzése a vörös tartományban RG-1-től RG-10-ig terjed. Ezek általában
átengedik az egész IR tartományba eső sugarakat, de nem egyenlő
hullámhosszúságtól kezdik és nem egyforma fénymennyiségben teszik ezt.
Gyakran használatos szűrők: RG7, RGB, RG9. Az RG8-as szűrő 10%-os áteresztő
képességű 670 nm-nél 95 olo-os áteresztő képességű 750 nm-nél és 98 %-os 800
nm és 2.000 nm között. Az RG 9-es szűrő 10%-os áteresztő képességű 700 nm-
nél, 90%-os 750 nm-nél, 95%-os 800 nm-nél, majd a görbe esni kezd és 10%-os
lesz ismét 1.200 nm-nél.
3.6. Fényképezőgépek
Az IR fényben történő fényképezés egyáltalán nem igényel speciális
fényképezőgépeket. Tulajdonképpen minden fényképezőgép alkalmas bizonyos
megszorításokkal. Már említettem, hogy az IR fény áthatoló képessége sokkal
nagyobb mint a látható fényé. Ezt figyelembevéve követelményként állítható a
fényképezőgépek felé, hogy fémvázasak legyenek, ill. fém zárszerkezettel
legyenek ellátva. Amennyiben kihuzatot alkalmazunk figyelni kell a kihuzat
anyagára, hiszen ezek védelme is fontos. Általában kecskebőrből, vagy
műbőrből készülnek, ezek átengedik az IR sugarat. Ezért a kihuzatot 2 rétegű
háztartási alumínium fóliával kell burkolni. Célszerű még, hogy a
fényképezőgépen legyen T állás, a hosszú expozíciós idő miatt.
3.6.1. Objektívek
Az IR fényképezéshez bármilyen jó minőségű objektív megfelel. Az
objektívek felé támasztott követelmény, hogy a monokromatikus fénysugarakat
ne torzítsa. Így ne legyen asztigmatizmusa, szférikus abberációja, kóma
hatása. Kromatikus szempontból nem szükséges korrigált lencserendszer,
ugyanis a felvételi szűrő miatt csak IR sugarak juthatnak át rajta. Ma már
ezeket a követelményeket minden normális objektív kielégíti.
3.6.2. Zárfajták
Csak fém alkatrészből álló zárszerkezetű gépeket lehet használni, a már
említett áthatolóképesség miatt. Mindegy, központi vagy redőnyzáras a gép,
lényeg a redőnyzárnál is a fémlamella.
3.6.3. Kazetták
A 9 * 12-es negatív méretű gépeknél a lemezt kazettába kell tölteni. Ez a
művelet nagy gondosságot igényel, az emulziós felület érzékenysége miatt.
Por, egyéb szennyeződés, ujjnyom letörölhetetlen nyomot hagy az emulzión és
így a kész negatívon is. Lényeges a fémszerkezetű kazetta használata. A
betöltött kazettát nem szabad kitenni sem fény, sem hőhatásnak. Ez a lemez
fátyolosodását okozza.
3.7. Az IR felvételek készítésének a technikája
3.7.1. Távolság beállítás
Az a kép amelyet az IR sugarak rajzolnak, kissé távolabbra kerül az
objektív mögött, mint a látható sugarak által létrehozott kép. Hiszen az IR
sugarak kisebb törést szenvednek, tehát az objektív úgyszólván csekély
mértékben hosszabbá válik (fókusz differencia). A probléma költséges de
elegáns megoldása speciális objektívek, vagy tükörobjektívek használata,
melyek a látható és nem látható hullámhossz tartomány vonatkozásában
egyaránt korrigálva vannak. A különlegesen hosszú gyújtótávolságú
tükörobjektíveknél eleve nincs fókuszdifferencia az IR és a látható fény
között. A tükröknél nem jön létre szférikus abberáció.
Bizonyos objektívek esetében a szükséges kihuzathossz eléréséhez módszer
lehet a távolabbra történő rekeszelés. Tulajdonképpen azonban ez nem
megoldás, mivel egyrészt minden lehetséges fénytartalékot ki kell használni
és az IR tartományban történő erőteljes rekeszelés miatt fényelhajlás
következik be és ez életlenséghez vezet. Ilyen esetben un. diffrakciós
gyűrűk alakulnak ki, (némelyik a fényképen is láthatóvá válik) bár
parányiak. Különleges esetben fordul elő, hogy ezek nagyfokú életlenséget
idéznek elő. A diffrakciós gyűrűk annál nagyobbá válnak, minél jobban zárjuk
a blendét, minél nagyobb a sugárzás hullámhossza. Még szerencse, hogy a
diffrakciós jelenségeket kisfilmes felvételeknél is csak akkor kell
számításba venni, ha levelezőlapnál nagyobb nagyításokat készítünk. A diánál
a diffrakciós jelenségek nem kritikusak lényegesen, hiszen a nagyobb
nézőtávolság miatt az életlenségek is elhanyagolhatók.
Meghatározó még az elhajlás (diffrakció) és a hullámhossz egymáshoz való
viszonya. A hullámhossz kétszereződése a diffrakciós gyűrűk átmérőjének
kétszereződését váltja ki. Ezekből következik, hogy az IR fényképezésnél
lehetőség szerint 16-os még inkább 11-es sőt akár 8-as blendénél szűkebbet
nem kellene alkalmaznunk, főleg akkor nem, ha kisfilmes ill. nagyítós és
közeli felvételekről van szó. Itt ugyanis a blende valós értékén szabad
mérni a diffrakciót, éppen a kihuzat művelése következtében. Tehát IR filmre
való közeli felvételeknél a blendét csak 8-ig zárjuk és a nagyítós 1:1
felvételeknél csak 5,6-ig szűkítsük a blendét! Természetesen előfordulhatnak
olyan helyzetek, amikor az erőteljesebb szűkítés akkor is szükséges, ha
ennek következménye enyhe életlenség lesz. Tehát a fókuszdifferencia
probléma megoldására más módszereket kell alkalmaznunk (ezek némelyikéről
már volt szó az élesség állításnál szóló részben).
Létezik egy egyszerű eljárás az élesség beállítás beállítására.
Távmérővel vagy tükörreflex keresésével beállítjuk élesre az objektívet. A
távolság jellel szemben a skálának egy meghatározott száma látható, mondjuk
3 méter. Ezt a számot fordítsuk a beállított blendére vonatkozó két
mélységélesség határjelzése közül arra, amelyik az élességi zóna hátsó
lezárását jelenti.
3.7.2. Mélységélesség
Lehetőség van a mélységélesség terének a kihasználására is. Amikor
nagyobb teret kívánunk élesen befogni, akkor normál esetben az élességet
lehetőség szerint pontosan a tér első és második harmadának metszéspontjára
állítjuk. IR felvételeknél egyszerűen az élességet állítjuk az élességi
tartomány elülső határára.
3.7.3. Kontroll vörös szűrővel
A tükörreflexes kamerák esetében a gép elé olyan sötétvörös szűrőt
helyezünk, amelyen át a dolgokat még éppen felismerjük. Ezután beállítjuk az
élességet. Nagyobb távolságból történő felvételekhez normál esetben akkor is
megfelel a vörös szűrővel való beállítás, ha a felvételhez majd fekete
szűrőt használunk.
3.7.4. Beállítás fekete szűrővel
(Áteresztőképesség kb. 750-770 nm-ig)
Ez az igen pontos beállítás különösen a közeli felvételeknél alkalmazható
jó eredménnyel. Wratten 87 típusú szűrőt használunk abban a síkban, ahol az
objektív áll, elhelyezünk egy 1.000 W-os PF 800 R típusú halogénlámpát.
Ennek a nagyfényerejű lámpának az izzószálát a tükörreflex keresőben a
szűrőn át is jól láthatjuk. Erre az izzószálra állítjuk be az élességet.
3.7.5. Fekete szűrős borotvapenge eljárás
Szinte valamennyi IR filmre való felvételnél alkalmazható 700 nm körüli
áteresztő képességű fekete szűrő segítségével.
A tárgyra ráhelyezünk egy borotvapengét, ezt egy 1000 W-os
halogénlámpával, vagy más igen erős fényforrással elölről a kamera irányából
frontálisan megvilágítjuk. Elkezdjük lassan forgatni a borotvapengét.
Meglehetős biztonsággal eljutunk egy olyan helyzethez, amikor az enyhén
ferdére vágott és ragyogóra csiszolt él a ráeső fényt a gép irányába
visszaveri. Ezután a megvilágító élre egy 700 nm-es szűrőn keresztül a
tükörreflexes keresővel beállítjuk az élességet. A felvételhez természetesen
használhatunk erősebb szűrőt is. Ez egy igen kiváló módszer minden olyan
esetben amikor igen precíz élesség beállításra van szükség.
3.7.6. A gyártó által közölt objektívre vonatkozó korrektúra értékek
A fókuszdifferencia kiegyenlítésére szolgáló egyik tudományos módszer
feltétlenül az, ha a kihuzatot mindig a gyártó által megadott korrektúra
értéknek megfelelően hosszabbítjuk meg. Ezt az értéket "hub"-nak vagy
skálabeállítási korrektúrának nevezik. A "hub-in mm" kifejezi, hogy az
objektív kihuzatát hány mm-rel (vagy annak töredékével) kell
meghosszabbítani. Nagy gyújtótávolságok esetén természetesen a mérés nem
okoz nehézséget. A rövid gyújtótávolságnál egyszerűbb, ha a távolságot a
jelző skálához igazítjuk. A korrektúra adatok legtöbbször csak a végtelen
beállításra vonatkoznak
IR index:
A távolsági jel mellett igen célszerű egy IR index bejölése is. Tegyük
fel hogy 50 mm-es objektívünket 20 méterre állítjuk be a végtelen helyett
az IR felvétel esetén. Azzal szemben, ahol most a végtelen jele áll,
húzzunk egy kis karcolatot, ezután egészen szabályosan állítjuk be az
élességet, tovább tekerjük a kapott távolsági értékeket az előbbi
karcolásig, és már exponálhatunk is. Bizonyos optikán már gyárilag is
bejelölik az IR indexet.
3.7.7. A közeli tartományra vonatkozó korrektúra értékek kiszámítása
Teicher szerint a következő módon kell a mindenkori távolságnak megfelelő
skála-beállítási értékeket kiszámítani.
┌──────────────────┐
│ 1 │
│ ------- │
│E = h 1 │
│ ------- + --- │
│ f (f+h) a │
└──────────────────┘
a ---> a tényleges távolság az objektumtól mm-ben
f ---> a gép gyújtótávolsága
h ---> a "hub" mm-ben ("hub" - a kihuzat meghosszabodása az IR
felvételekhez való végtelen beállításnál)
E ---> a távolsági skálán látható beállítási értékek
A gyakorlatban az értékek kiszámítása kizárólag a közeli tartományhoz
szükséges. Viszont a legtöbb objektíven éppen erre vonatkozóan nincsenek
távolsági értékek bejelölve. Tehát kiesik a képlet használatának
előfeltétele. Viszont mivel a közeli és nagyítós tartományban a "hub" (a
kihúzat meghosszabbodása) különösen könnyen mérhető. Ezért javasolt a "hub"
kiszámítására a közeli tartomány esetén a következő képlet:
┌──────────────────────┐
│ a (b+h) af │
│h = --------- - -----│
│ m a - (f+h) a-f │
└──────────────────────┘
┌ ┐
│ h │ ---> "hub" (a kihuzat meghosszabodása) a közeli tartományra
│ m│ vonatkozóan,
└ ┘
h -------> "hub", amely a végtelenre vonatkozik,
a -------> a tárgy és az objektív (a blende síkja) közötti távolság
f -------> a gyújtótávolság
A végtelen a legtöbb objektívnél pontosan ismert, azonban természetesen
mindig figyelembe kell vennünk a gyártó adatait is. Ez a képlet ugyanis csak
akkor érvényes, ha közgyűrűkkel vagy kihúzható (harmónikás) készülékkel
dolgozunk. Előtét lencsék alkalmazása esetén nem használható.
Természetesen vannak még módszerek a fókuszdifferencia áthidalására.
Megemlítek ezek közül még egyet: A fókuszdifferencia áthidalása
"szemüveggel".
Ez egy különösen egyszerű módja az IR fényképezésben az élesség-
beállításnak, amit csak 60 mm gyújtótávolságú objektíveknél lehet
megcsinálni. Itt a fókuszdifferencia előtét lencsével történő korrigálásáról
van szó. Az objektív gyújtótávolságát le kell rövidíteni egy konvex
lencsével, hasonlóképpen mint amikor a közeli felvételekhez előtét lencsét
használunk. Ehhez háromfajta lencsét alkalmazhatunk.
┌────────────────────┬──────────────────────────────┐
│A lencse törőértéke │ Az objektívet az alábbi │
│ (+ dioptria) │ méterjelzésekre kell állítani│
│ │ IR felvételnél │
├────────────────────┼──────────────────────────────┤
│ 0.5 │ 2 m │
│ 0.25 │ 4 - 5 m │
│ 0.12 │ 8 - 9 m │
└────────────────────┴──────────────────────────────┘
Amennyiben objektívünk beállítás kiegyenlítése majdnem, de mégsem
tökéletesen működik, akkor az utolsó finom korrekciót kíséreljük meg
világosabb vagy sötétebb szűrővel, vagy esetleg más filmanyaggal elvégezni.
3.8. Az IR anyagok megvilágítása
Az IR anyagok megvilágítása nehézkesebb, mint a normál anyagoké. Egy
meghatározott érzékenységű IR film helyes megvilágítása összesen négy
tényezőtől függ:
- az előhívástól,
- a szűrőzéstől,
- a fénymérőtől,
- a sugárzási forrástól.
Az előhívásnál a később ismertetett módszerekhez tartjuk magunkat.
Ami a szűrőzést illeti természetes, hogy a megvilágításnak annál
hosszabbnak kell lennie, minél "sűrűbb" a szűrő. A szűrőzéssel kapcsolatos
lehetőségek fentebb már említve voltak. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy
az álszínes IR filmek érzékenyen reagálnak az áteresztő képesség
legcsekélyebb változására is.
Az exponálást jelentősen befolyásolja a fényképezendő tárgy
megvilágítása. A fénymérő a szemünkhöz hasonlóan érzéketlen az IR sugarakra.
Jól lehet nem okozna különösebb nehézséget speciális IR fénymérő
előállítása, de mégsem léteznek olyan készülékek, melyek a fényképezés
számára értékes spektrum tartományban használhatók lennének. Tehát a sugárzó
forrás látható összetevőjéből kell következtetnünk a láthatatlan
tartományra. Műfény használata esetén ez nem okoz problémát, mert az
összsugárzáson belül a fény IR-el való viszonya nem változik jelentősen. A
műfény magas IR összetevője miatt az egyes DIN értékek mindig magasabban
állnak mint napfénynél.
Mivel az IR sugárzásnak a fényhez való viszonya napközben jelentős
változásokon megy át, ezért az exponálási adatokat három különböző
fényszituációra lehet vonatkoztatni.:
- esti és reggeli napfény,
- déli erős napfény,
- felhős ég.
Amikor a Nap alacsonyan áll, akkor a déli verőfénynél, látható fényhez
viszonyítva kétszer annyi IR sugarat bocsát ki. Amikor felhős az ég, akkor a
fényérzékenység nagyjából a magasan álló Napon fennálló körülményeknek felel
meg. Ebben az esetben az IR sugárzás alapjában véve még valamennyivel
gyengébb is, mint azt feltételezhetnénk. Tehát a felhőtakaró lágy sugárzást
idéz elő.
Beszélnünk kell még az árnyékos területekről is. IR felvételeknél ezek
rendszerint mély feketének látszanak, (még jellemző az IR effektus is).
Ennélfogva az árnyékban levő objektumokat kb. háromszor - négyszer olyan
hosszan kell megvilágítanunk, mint a napfénynél történő fotózásnál.
Praktikus "taktika", hogy egy témáról több felvételt célszerű készíteni más-
más megvilágítási értékekkel.
Vakus felvételek: vakus felvételeknél az optika elé, vagy Wratten filter
25 kerül, vagy a vaku villanófényét takarjuk el ugyanezzel a filterrel.
Kivételt képeznek azok a vakuk, melyek el vannak látva egy IR-et átengedő
lakkréteggel.
A helyes megvilágítás beállítása mindig függ az alkalmazott vakutól,
ezért szükséges az előzetes kísérletek lefolytatása.
A "sötét- villanófény" és "sötét-fény" alkalmazása:
A "sötét- villanófény"-nyel felvételkor semmilyen szűrőt nem használunk
az objektív előtt, hanem sokkal inkább a fényforrás szűrőzéséről van szó.
Az a régi módszer, hogy a villanólámpa égőjét kenték be sötét-vörös
lakkal időközben már túlhaladottá vált. Ma egyszerűen az elektromos vaku
fényszóróját fedik be egy Wratten 87-es szűrővel. Betehetjük azonban az
izzót egy fekete szűrővel ellátott fényzáró dobozba is.
A kevésbé erős fekete szűrők viszont nem képesek a fényt kielégítő módon
visszatartani, hanem akkor mindig világosan észrevehető vörös fény
jelentkezik. Na nem is annyira a láthatatlan villantásról van szó, hanem
sokkal inkább a blendézés nélküli, tehát a zavartalan villanófény elérése a
cél, akkor a kevésbé erős fekete szűrő, vagy vörös szűrő is megfelel. Annak
is van értelme, ha Kodak filmeknél gyenge szűrőket alkalmazunk, mivel
ezáltal nyerünk a blendézésnél (vörös szűrő esetén egy fokozatot, illetve a
vaku hatótávolságánál kb. 50%-os növekedést érhetünk el).
3.9. Az IR filmek előhívása
Természetesen saját kezű előhívásról lesz szó, de léteznek olyan
fotószaküzletek, ahol foglalkoznak IR filmek előhívásával.
Az IR filmet csak abszolút sötétben lehet előhívni. Első lépés a
megfelelő előhívótípus megválasztása. Lehetőség szerint még használatlan
előhívót használjunk. 20 sec.-os legyen az előhívás, tehát az első percben
állandóan, majd ezt követően minden 20. másodpercben fordítunk a filmen.
Bármelyik előhívótípust is használjuk, mindig gondolnunk kell arra, hogy az
IR filmeket csaknem 30%-kal hosszabb ideig kell hívni, és mintegy 50%-kal
hosszabb ideig kell fixálni, mint a hagyományos filmeket.
Az előhívó kiválasztásakor döntő szempont legyen az, hogy milyen
kontrasztot kívánunk elérni. Mindenképpen szükséges, hogy az előhívó edény
és az előhívást végző személy teste közé ún. hőszigetelő-terelő lap (fémlap)
kerüljön. A hívófürdő mennyiségét is szabályozni kell, úgy, hogy kb. 9 perc
alatt ne csökkenjen a hőmérséklete 1 ºC-nál többet. Hiszen hívás közben nem
lehet melegíteni a hívót. Az IR filmen tulajdonképpen ugyanolyan ezüstkép
keletkezik, mint a hagyományos filmen. Itt azonban az erőteljesebb
infraérzékenység miatt kontrasztosabb hatású hívókat kell alkalmazni. A
gyakorlatban többfajta hívók közül tudunk választani ugyanazon filmek
kidolgozásához.
Kodak és Sakura fekete-fehér IR filmek kidolgozása
┌────────────────────────────┬───────────┬────────────────────┐
│ Hívó │Hőmérséklet│ Előhívási idő │
├────────────────────────────┼───────────┼────────────────────┤
│Tetenal Emofin │ 20 ºC │5 + 5 perc, (Kodak) │
│Tetenal Ultrafin │ 20 ºC │3 + 3 perc, (Sakura)│
│Kodak D76 (normál kontraszt)│ 20 ºC │ 10 perc │
│Kodak D19 (félkontraszt) │ 20 ºC │ 7 perc │
└────────────────────────────┴───────────┴────────────────────┘
Általában a gyártók hívási ajánlást szoktak mellékelni a film
kiszereléshez. Érdekes megfigyelni, hogy pl. az eredeti Kodak
recept szerint igen gondosan összeállított hívó sem dolgozik
olyan minőségben mint az eredeti Kodak kiszerelésű.
Kodak Ektachrome Infrared film UKII. hívóval való kidolgozása
Színhívó: A szokásos 1 + 3 adalékot vízzel hígítsuk fel.
Fehérítő fixáló fürdő: használati utasítás szerint járjunk el. Az 1 liter
felhígított hívóban és fél liter fehérítő
fixálóban egyidejűleg 1 - 4 színes IR filmet
tudunk kidolgozni.
┌──────────────────────┬─────────────────┬─────────────┐
│ Fürdő │ Idő │ Hőmérséklet │
├──────────────────────┼─────────────────┼─────────────┤
│UKII. színhívó │ 15 perc │ 20 ºC │
│Mosás │átöblítés (rövid)│18 ºC - 22 ºC│
│Fehérítő-, fixálófürdő│ 8 perc │18 ºC - 22 ºC│
│Mosás │ kb. 35 perc │ --- │
└──────────────────────┴─────────────────┴─────────────┘
Kodak D19:
700 ml víz (lágy szűrt, kb. 30 ºC,
2 g metol,
90 g vízmentes nátriumszulfit,
8 g hidrokinon
45 g vízmentes nátriumkarbonát,
5 g kálium bromid,
1000 ml-re kiegészíteni.
Fontos az oldódási sorrend. Úgy kell kezdeni, hogy a nátrium szulfit
10%-át oldani először, majd ezután folytatni a metollal. Így lehet elérni
azt, hogy a metol kis mértékben sem oxidálódjon. Az oldódási idő
változatlan. A vegyszereket az előző teljes feloldódása után szabad csak
adagolni.
Fontosabb előhívó anyagok és jellemzőik
Metol: - lágy előhívó anyag, amely erős alkáliákkal együtt gyorsan,
nátriumszulfittal pedig lassan hat,
Phenidon: - lágy előhívó anyag, a metolt helyettesíti, nátriumszulfittal
is gyorsan hat, önregeneráló tulajdonsága következtében
hosszabb ideig megtartja előhívó képességét,
Hidrokinon: - erősen fedő hatású előhívó anyag, amely erős alkáliákkal
gyorsan hat, mélységi előhívó anyag, amennyiben metollal és
phenidonnal együtt használják, akkor csak felületi hívásra
alkalmas,
Adurol: - tartós, erősen fedő hatású előhívó anyag, amely alkáliákkal
könnyen befolyásolható,
Glicin: - hosszú hívásidejű, előhívó anyagokkal hígítva alkalmazzák,
mélységi előhívó anyag.
Annak érdekében, hogy minél használhatóbb negatívot kapjunk a felvétel
megszervezésénél figyelni kell arra, hogy a negatív egyes jelentős
tulajdonságait melyik fázisban tudjuk legjobban befolyásolni. Ez fokozottan
érvényes az IR sugár által készült felvételeknél, mint látni lehet a munka
során egészen meglepő eredményeket lehet elérni.
Tudvalevő, hogy az expozícióval csak a kép fedettségét lehet szabályozni,
a gradációt nem. Tehát egy alulexponált negatív nem lágy, csak vékony, és
túlexponált negatív nem kemény, csak fedett. Ebből adódik, hogy egy
alulexponált és alul is hívott negatív használhatatlanul üveges lesz. Az
eredeti téma árnyalatai, valamint a negatív árnyalatai és az expozíciós idő
viszonya adja a fotográfiai jelleg görbét. Hester és Driffield 1890-ben
javasolta először, hogy a függőleges tengelyre a denzitást, a vízszintes
tengelyre pedig az expozíciós idő logaritmusát célszerű felvenni. Ennek több
előnye is van:
- a szem, a logaritmikus léptékben növekvő fénysűrűséget lineárisan
érzékeli,
- a denzitás fogalmában már benne van a logaritmus, ezért célszerű az
expozíciót is hasonló léptékben felvenni,
- logaritmusos léptékű expozíciókkal a jellemző értékeket igen széles
tartományban lehet ábrázolni,
A fotográfiai jelleggörbe leglényegesebb része az egyenes szakasz. Az
egyenes szakasz meredekségére jellemző adat a gradáció. Ezt az értéket
gammának nevezték el.
A gradációt (G) az átlag gradiens értékkel fejezzük ki.
┌──────────────┐
│ D - D │
│ 2 1 │
│G = ----------│
│ lgH - lgH │
│ 2 1│
└──────────────┘
┌ ┐ ┌ ┐ ┌ ┐ ┌ ┐
A │D │ és│D │ a │H │ és │H │ expozíciók által előidézett denzitás.
│ 1│ │ 2│ │ 1│ │ 2│
└ ┘ └ ┘ └ ┘ └ ┘
A legnagyobb jelentősége a gradáció-előhívási idő összefüggésének van.
Ebből adódóan egy névleges előhívási idő csökkentve lágyulást, illetve
növelve keményedést kapunk, a fátyol ezalatt alig változik. Ha pedig
nagymértékben növeljük a hívási időt, (a gamma már alig változik), a fátyol
rohamosan nő. Ennek a szabályozási lehetőségnek igen nagy a jelentősége,
ugyanis ettől a szabad szemmel nem látható objektumok előtűnése várható a
negatívon.
A különböző eddig már tárgyalt hívókon kívül használhatunk egyszerű
phenidonos papírhívót is abban az esetben, ha az eredményt rövid idő alatt
kell hozni. Az idő csökkentése akkor lehetséges, ha a felvételezés hibáit
kell korrigálni. Ez a hívó gyors, igen erőteljes, kevésbé részletdús
negatívot ad. hívási idő 20 ºC-on 2-3 perc. Ez a módszer kizárólag
fotótechnikai munkapéldányok készítésére fogadható el. Megfigyelhető hogy
bár az ORWO cég R49-es hívást ajánl infrakromatikus negatívjaihoz, D19-es
hívóval lényegesen jobb eredmény érhető el. A hívás befejeztével megszakító
fürdő következik, mely 20-30%-os ecetsav oldat. A megszakítás másfél perc
után befejeződik.
A fixálás az ismert fixáló oldatban 3-4 g/l ezüst tartalomig 10 perc.
Mosás 15-20 ºC-os szűrt folyóvízben.
A vizszennyeződésekre ajánlatos odafigyelni, mert nem kívánt szemcsék
tapadhatnak meg a felpuhult emulzióban. A mosás intenzitását fokozni lehet a
mosóedényen átáramoltatott levegővel, vagy neutrál gázzal. A mosás
időtartama 15-20 perc.
Csepptelenítés. A csepptelenítő folyadék (ORWO F905 Netzmittel) a filmen
levő vízcseppek felületi feszültségét oldja, így azok nyom nélkül peregnek
le a felületről. A csepptelenítés időtartama 1 perc.
A szárítás több gondosságot igényel. A 35 mm-es kisfilmek szárítása
megegyezik a fekete-fehér filmek szárításával. Ügyelni kell azonban az
üveglemezek szárítására. Ezeket a lemezeket maximum 25 ºC-on szabad
szárítani portalan körülmények között. Rövidíteni lehet a szárítási időt a
levegő nem túl nagy sebességű áramoltatásával.
3.9.1. A papírképek kidolgozása
A jó negatívokról a hagyományos fekete-fehér eljárással a kívánságnak
megfelelő nagyságú papírképek készíthetők. Tapasztalat szerint egy normál
fokozatú IR fényben készült negatívról speciális papírra lehet jó eredményt
elérni. Ez főleg okmányok, könyvek esetében áll fenn. A valóban részletes,
megfelelő fokozatú, jól érzékelhető papírkép a megszokott normál fényben
készült papírképnél jelentősen sötétebb árnyalatú. Ez azért szükséges mert a
negatívon levő információ így kerül át a legnagyobb mértékben a papírra.
Érdemes a pozitív eljárásnál is különféle papírfokozatra és expozíciós
idővel próbákat készíteni, összehasonlítani azokat, ugyanis így lehet csak
elérni, vagy jól megközelíteni az információ optimális visszaadását.
10. sz. ábra
Így ezzel a szuperakromát lencsével megvalósítható képélesség mértéke -
még az ibolyaszínű és IR egyenlő energiájú sugárzás esetén is - eléri a
normálobjektívek által, monokromatikus szűrővel produkált képélesség
mértékét. A szuperakromát lencsét tehát eredményesen lehet a látható
tartományban is használni, különösen a vörös fényre fokozottan érzékeny
pánkromatikus filmhez.
A többféle hullámhossztartományban készülő felvételek készítésekor
használatos, korrigált légi fényképészeti objektív tulajdonsága a kis
torzítás, a különböző hullámhosszúságú sugárzások egymással egybevágó képet
alkotnak.
Az objektív és a film síkja közötti - k - képtávolságot a következő
módszerek valamelyikével lehet nagyobbra venni:
- az élességet szemre (hozzávetőlegesen) beállítjuk, mégpedig a kívánt
mélységélességi tartomány közeli végéhez (nem a közepéhez)
- kiszámítjuk a a' képtávolság növekedést
Ha egy keskeny IR tartományban nagy nyílású objektívvel dolgozunk, akkor
a pontos beállításhoz ismernünk kell a gyújtótávolságot, a nagyítást,
valamint az objektív korrekcióját. A képtávolság növekedés hozzávetőlegesen
kb. a' = 3 * 10^-3 f, tehát, ha f = 50 m, akkor a' = 0.15 mm.
Kritikus esetben célszerű ebből az alapbeállításból kiindulva kis
fokozatokban egy-egy felvételt készíteni. Erre azonban igen ritkán van
szükség, hiszen az objektív képalkotás hibája az IR tartományban valamivel
nagyobb, így már csak ezért is célszerű a rekeszt F = 11-22 értékre
leszűkíteni.
Az IR, hamis színes filmnél a képalkotásban mindig részt vesz a látható
fénysugarak egy tartománya is, ezért az élesre állítás szemmel végezhető, de
a rekeszt célszerű leszűkíteni.
Az utóbbi években kifejlesztettek újabb speciális objektíveket, melyeket
kifejezetten az IR tartomány viszonylatában tökéletesítettek.
Ezek előnyei:
(1) Fekete-fehér felvételeknél nem kell többé figyelembe venni a fókusz
differenciát. A látható fénynél használt távolság beállítás
alkalmazható az IR felvételeknél is.
(2) Jelentősen javul a színes IR felvételek élessége
(3) Az IR felvételekhez tökéletesített objektívek a látható fényben
készült felvételek másolatainál is minőségi javulást eredményeznek.
Ezek közül néhány:
Asahi - Ultra - Achromatic - Takumar 1:4,5/85 mm
az objektív a 220 nm és 1000 nm közötti hullámhossz tartományban
használható, tehát UV és IR felvételeknél egyaránt
Asahi - Ultra - Achromatic - Takumar 1:5,6/300 mm 400 nm és 850 nm
közötti tartományban használható
Hasselblad Zeiss Sonnar Super Achromat 1:5,6/250mm 400 és 1000 nm közötti
tartományban használható
Super Avisgan 2. 1:5,6/88mm
Universal Avisgan 2. 1:4/150 mm
Aviotar 2. 1:4/300 mm
tükörobjektívek
valamennyi tükörobjektív (távobjektív) hibamentes képet alkot, tehát a
tükörreflexes keresővel való vizuális élesség-beállítás IR
felvételeknél is megfelel. Bizonyos objektívek, melyeket a gyártó IR
objektívnek nevez, csupán képfelvevőcsövekhez vagy termografikus
felvételekhez való, nem pedig fényképezéshez.
3.3. IR fényforrások
Az IR felvételek készítésekor a fényforrással szemben nem támasztunk
különleges követelményeket. A nappali fény elegendő IR sugarat tartalmaz, a
hétköznapi izzólámpák (kb. 2700 K - 2850 K), a fotolámpák (3200 K - 3400 K),
és a vaku is bocsát ki IR sugarakat, éppen ezért az IR un. hamis színes
fényképezésnél elsősorban az utóbbi jön számításba. A fotólámpák fényét
először korrekciós szűrővel a nappali fényhez hasonlóvá kell tenni. A
gyakorlatban fellelhető IR sugárforrások igen sokfélék. Ebből a széles
választékból a továbbiakban csak a hőmérsékleti sugárzókat tekintjük át. Ezt
azért lehet ilyen mértékben leszűkíteni, mert ezek a lámpák egyrészt igen jó
sugárzók, másrészt egy általános fotóműterem tartozékai. Minden Wolfram-
szálas izzólámpa (vákuumos, gázzal töltött) jelentős mértékben sugároz IR
fényt. A vákuum izzólámpa maximális sugárzási intenzitása T= 2500 K esetén
1160 nm hullámhossznál van. A gázzal töltött ballonú izzólámpáé pedig T =
3000 K esetében 960 nm hullámhossznál. A légtelenített üvegballonoknál igen
körülményes elérni, hogy csak kevés oxigén molekula maradjon vissza. Ez a
maradvány idővel az izzószál elégetését okozza, valamint terheli a ballont.
Ezen kívül a gázzal töltött ballonú izzólámpák a tápfeszültség
szabályozásával több IR összetevőjű fényt bocsátanak ki. Az azonos
tápfeszültségű vákuumos és gázzal töltött ballonú izzólámpák energia-
eloszlása a következő:
Az alábbi táblázatból 10%-os infra sugárzási többlet látható a
vákuumlámpa javára. Ez megtévesztő előny, ugyanis a gáztöltésű lámpák üzemi
ideje több tízszerese (3000-5000 óra) a vákuum lámpákénak.
┌──────────────┬─────────────────┐
│ vákuum lámpa │ kripton és xenon│
│ │ töltésű lámpa │
┌──────────────────────────────┼──────────────┼─────────────────┤
│látható sugárzás │ 7% │ 13% │
│IR sugárzás │ 86% │ 76% │
│veszteségek a belső részekben │ 7% │ 2% │
│gáz-veszteségek │ 0% │ 9% │
└──────────────────────────────┴──────────────┴─────────────────┘
Tekintve, hogy a wolframszál minden irányba sugároz, szükséges egy
parabolaszerű fényvető. Ezt leginkább alumíniumból készítik el. Ma már
vannak olyan megoldások is, hogy az izzó ballonjának belső felületét -
melyet előzőleg parabolikusan képeztek ki - ezüstréteggel vonják be, ez
tükörként viselkedik. Megfigyelhető, hogy minél több üzemórát teljesített
már az izzó, annál több az IR kisugárzása. Ugyanis a használat során az
izzószál hőmérséklete csökkenő tendenciájú, így a vörös színösszetevő
növekszik. Vannak speciális izzók, melyeket meghatározott hullámhossz
kisugárzásra fejlesztettek ki. Ezek az izzók nagyon költségesek. Amennyiben
fényszórót alkalmazunk IR sugárzóként, akkor előzőleg el kell távolítani a
fényszóróhoz tartozó hideg fényű szűrőt. Továbbá: a hideg fényt tartalmazó
halogénlámpák nem igen alkalmasak IR sugárzóknak.
3.4. Az IR-re érzékeny film- és lemezanyagok
Az IR felvételhez IR filmre vagy lemezanyagra van szükség, melyeket
például az alábbi cégek gyártanak: Agfa-Gevaert, Ferrania, Ilford, Kodak,
Veb, Wolfen. A felvevő anyagnak szenzibilizálva kell lennie, ami annyit
jelent, hogy a gyártáshoz egy kiegészítő színezőanyag-fürdőt kell beiktatni
az emulzió készítése során, hogy a felvevőréteg hosszabb hullámhosszú
sugarakra is érzékenyen reagáljon. Ezeket a színanyagokat szenzibilátoroknak
nevezik: a fotólemez ezüst-halogén szemcséit abszorpciós képességgel látják
el bizonyos spektrumszínekre vonatkozóan és ezáltal növelik a
színérzékenységet, vagyis a filmek infra-kromatikussá válnak. Az említett
vegyületeket a 30-as években fedezték fel. Az emulzióhoz adagolt cianinok az
igen kis energiájú IR sugárzást elnyelik, és az így megnövekedett
energiájukat átadják az ezüst-halogenid molekuláknak és így indul meg a
fotó-kémiai reakció.
Az IR fényképezéssel az IR és látható tartományban helyet foglaló tárgyak
különböző színképi tulajdonságait lehet láthatóvá tenni. Ha a színes filmbe
egy IR fényre érzékeny réteget építünk be, akkor az IR sugárzást a látható
tartományba hozzuk át és színesben érzékelhetjük. Az IR tartománynak csak a
látható tartományhoz közvetlenül kapcsolódó része fényképezhető le (780 nm).
Az IR Kodak Ektachrome Infrared fordítós film szerkezetének
összehasonlítása a hagyományos színes filmével érdekes tanulságokat mutat.
Ebben az esetben a kék fényre érzékeny réteg helyét a 800 nm
hullámhosszúságú IR fényre érzékenyített réteg foglalja el. A kék színű
fénysugarakat sárga színszűrővel kell távol tartani. A színhozzárendelés
módja hamis: az IR fényre érzékeny réteghez a zöldeskék szín tartozik. Így
az IR fényt erősen visszaverő tárgyfelület (levélzöld - klorofill) a
fordítós eljárásra jellemző sárga és bíborszín szubtraktív keverése folytán
vörös színű lesz. A fordítós pozitívon tehát a következő színek fognak
látszani:
┌──────────────────┬────────────────────┐
│ Sugárzás │ Szín │
├──────────────────┼────────────────────┤
│ csak IR │ vörös │
│ sárga, IR nélkül │ zöldeskék │
│ sárga, IR-rel │ szürke │
│ zöld, IR nélkül │ kék │
│ zöld, IR-rel │ vöröstől a bíborig │
│ vörös, IR nélkül │ zöld │
│ vörös, IR-rel │ sárga │
└──────────────────┴────────────────────┘
Valamennyi IR film érzékeny a kék és az ultraibolya sugarakra is. A zöld
szín iránti érzékenységük csekély.
A színes IR film nagy kontrasztgazdagsággal dolgozik. Ezzel és egyéb IR
anyagokkal ellentétben pl. a Kodak fekete-fehér IR film kb. a megszokott
kontrasztot hozza. Az IR tájképfelvételek különösen kontrasztgazdagoknak
hatnak, mivel napsütés és kék ég esetén, úgy az eget, mint a víz felszínét
és az összes árnyékot meglepően sötéten adják vissza. Ez tipikus IR
jelenség, aminek a film kontraszt-visszaadásához semmi köze.
Az IR filmek általában durvább szemcséjűek, mint a megfelelő normál
anyagok. A feloldóképességük részben a magas, részben az igen magas
érzékenységű filmekéhez hasonlítható.
Az IR anyagokat nem szabad sokáig tárolni. Eltarthatóságukat mintegy
másfél évre becsülik. A melegre nagyon érzékenyek, az IR filmeket alapvetően
hűtőszekrényben kell tárolni, és felhasználás előtt pár órával már szükséges
külső hőmérsékleten tartani. (Ellenkező esetben a belső energiát a
felmelegedésre használja fel. A felengedésnél nagyon óvatosan kell eljárni.
Soha nem szabad fűtőtest, izzólámpa vagy egyéb mesterséges hőforrás
hatásának kitenni, mert ezek jelentős energiája tönkreteszi az anyagot. Ha
lehet, bontatlan dobozban, nem túl világos helyen kell megvárni, míg a
környezet hőmérsékletét átveszi.) Meg kell még említeni, hogy a jelenleg
kapható IR filmeket kizárólag sötétben szabad a dobozából kiemelni és a
fényképezőgépbe behelyezni, illetve abból kivenni. Gyakran előfordul, hogy
minden óvintézkedés ellenére sem kerülhető el, hogy a filmek valamennyi
ideig ne legyenek annál melegebb helyen, mint az még megfelelő lenne, ezért
ajánlatos a felvételeknél a ténylegesnél 1-3 DIN-nel alacsonyabb
érzékenységgel számolni.
Néhány IR fényképezéshez használatos film és adataik:
- Kodak High Speed Infrared
900 nm-ig, 2481-es típus, 20 felvétel
- Kodak Ektachrome Infrared
900 nm-ig, 2443-as típus, 20 felvétel
- Sakura Infrared 750
kb. 800 nm-ig, a mélyvörös tartományban nem használható
- ORWO
az emulzió üveg lemezen van (12db) 9 * 12cm, 700 nm - 1050 nm
- Ilford Special Long Range Spectrum
üveg és biztonsági hordozó, 400 nm - 800 nm, 9 * 12 cm - 30 * 40 cm,
csillagászati használata jelentős
3.5. Az IR felvételeknél használatos szűrők
Az IR fényre érzékeny filmeknek az IR sugarakon kívül van egy természetes
érzékenysége is az ibolyántúli és ibolyaszínű, elsősorban a kék színű
sugarakra, ezért általában szűrőt használnak.
A szűrők a fénysugár útjába helyezett (üveg) rétegek. Spektrális átviteli
tényezőjük aszerint alakul, hogy a felületükre gőzölgetéssel rávitt
bevonatréteg (interferencia szűrő), a hullámhossz szerint milyen mértékben
veri vissza a fénysugarakat, illetve a színes szűrőréteg a hullámhossztól
függően mennyire nyeli el a fénysugarakat (abszorpciós szűrők).
3.5.1.Abszorpciós (elnyeléses) szűrők
Anyagukban festett üvegek, festett zselatinok, vagy üveg-műanyag
kombinációk. Meghatározott spektrumtartományban áttetszőek, az összes többi
sugarat elnyelik. Ebből kifolyólag, a sugárzási megterhelés alatt
felmelegszenek. Olyan szűrőkről van szó, melyet a magas áteresztőképességű
hullámhosszúságú tartományból szinte átmenet nélkül kerülnek át rövidhullámú
tartományba. Másfelől nem lehetséges, hogy a hosszú hullámhosszú
tartományban a nagy áteresztőképesség és a minimális áteresztőképesség
között bekövetkező változást érjük el. Ez azt jelenti, hogy a kifejezetten
élszűrők például sárga, narancs, vörös és IR szűrők megfelelőek, de azoknál
a szűrőknél, melyeknél az elnyelt és áteresztett spektrumtartomány közötti
átmenet fokozatosan következik be, erre alkalmatlanok. Az üvegből készült
élszűrőknek, hogy a maradék áteresztőképességet kizárjuk, legalább 2 mm
erősségűeknek kell lenniük. A zselatinfóliák nem melegedhetnek fel 38 ºC
fölé, addig a színezett üvegek 250 ºC-t is kibírnak, tehát fényforrások
előtt is alkalmasak. Az új vagy alig használt üveg, illetve műanyag
kombinációjú szűrők 100 ºC-ig tartanak ki. Fényképezési célokra - a kedvező
ár miatt - abszorpciós szűrőket használnak.
3.5.2. Interferenciás szűrők
Az interferenciás szűrők az át nem eresztett sugarakból szinte semmit sem
nyelnek el, hanem nagyrészt visszaverik azokat és ebből eredendően a rajtuk
keletkező, tükröződő reflexiók pontosan az áteresztett színek komplementer
színei lesznek. Ezek fényáteresztő kvarc-, vagy üvegtáblák, melyeket több
vékony fémréteggel árnyékolnak le. Minimális a sugárzás elnyelése, tehát a
szűrők sohasem melegszenek fel. Az átengedett szín megfakulása nem
következhet be. Ezeket a szűrőket tetszés szerint lehet csaknem bármelyik
hullámhossztartományban alkalmazni. Rendkívül szűkre határolható be az
átengedő spektrumtartomány. Az abszorpciós élek igen meredeken törnek fel
minden hullámtartományban. A vonalszűrők 3-12 nm-es, a sávszűrők 20 nm-es, a
széles sávszűrők 50 nm-es tartományrészt eresztenek át. Minél keskenyebb az
átengedett spektrumtartomány, annál kisebb lesz a természetes sugárzás
intenzitása. Általában a lehető legszélesebb áteresztő képességű
interferenciás szűrőt válasszuk ki. Az interferenciás szűrők a látható és IR
tartományban főleg akkor jönnek számításba, amikor multispektrum
felvételekről van szó. Ellenben ha szűk spektrumtartományban kívánunk
fekete-fehér IR felvételt készíteni, akkor sokkal kedvezőbb és olcsóbb, ha
RG típusú abszorbciós szűrővel dolgozunk, ami a filmanyag érzékenységi
határának közelében fekszik.
3.5.3. A szűrők kivitelezése
A zselatin szűrők elkészíthetők a teljes spektrumot tekintve. Vékony
zselatinfóliát színeznek megfelelő festékkel. Ennek használata nagy
körültekintést igényel. Felülete igen kényes, ujjnyom, vagy vízcsepp
eltávolíthatatlan nyomot hagy rajta. A felület lágy, ezért a mechanikus
szennyeződésekre is érzékeny. Elterjedt szűrőfajta, mert olcsó és nagy
belőle a választék.
Az üvegből készült szűrők:
Tömegében festett szűrők. Planpalarell üveglap, anyagában festve. A
teljes színskálát nem tartalmazza, ugyanis az üveg olvadékot kevesebb
árnyalatban lehet csak festeni. Tisztítható és mechanikus hatásokra
kevésbé érzékeny.
A ragasztott szűrők:
Két planpalarell üveglap közé fóliát ragasztanak. A teljes zselatin szűrő
kinálat elkészíthető. Biztosítani kell a két befoglaló üveglap tökéletes
párhuzamosságát. Ez a legdrágább szűrőfajta, de a legjobban használható.
Szintén nem kényes mechanikai behatásokra.
A szűrők felületét a tükrözés fellépése ellenében ugyanúgy
tükrözésmentesítik, mint az objektíveket. A kombinált és interferenciás
szűrők optikai viselkedése hasonló a durván polírozott üvegszűrőkéhez. A
durvacsiszolás egyébként a legtöbb fényképészeti alkalmazáshoz teljesen
kielégítő. A Kodak keret nélküli Wratten szűrőket gyárt (7,6 * 7,6 cm-es,
12,7 * 12,7 cm-es) zselatin fólia formájában. Ezeket könnyedén lehet vágni.
Néhány infravörös felvételhez használatos szűrő
┌─────────────┬──────────┬─────────┬────────┬──────────────────────────┐
│ Színe │ Típusa │ Gyártó │ Anyag │ alkalmazás │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sárga │ sárga │B+W, Hama│ üveg │ színes IR filmek │
│ │ │ │ │ │
│ sárga │Wratten 12│ Kodak │zselatin│ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ narancs s. │narancs s.│ K+F │ üveg │ színes IR filmek │
│ │ │ │ │ │
│ narancs s. │Wratten 16│ Kodak │zselatin│ fekete-fehér IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sötétvörös │sötétvörös│ K+F │ üveg │ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ sötétvörös │sötétvörös│ Kodak │zselatin│ IR filmek │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│ fekete │ Wratten │ Kodak │zselatin│ standard │
├─────────────┼──────────┼─────────┼────────┼──────────────────────────┤
│kemény fekete│ RG 1000 │ Schott │ üveg │Tv-hez és nem IR filmekhez│
└─────────────┴──────────┴─────────┴────────┴──────────────────────────┘
A szűrőkkel kapcsolatos tapasztalatok:
- A narancsszínű szűrők valamennyi IR filmnél alkalmazhatók és a
filmekből a maximális érzékenységet hozzák ki.
- A vörös szűrők szintén alkalmazhatók valamennyi IR filmnél.
- A nem túl kemény fekete szűrők gyakorlatilag minden ilyen filmnél
alkalmazhatók.
- A kemény fekete szűrők csak Kodak vörös filmeknél jöhetnek szóba.
- Az interferenciás szűrők egészen szűk spektrumtartományok kiemelését
teszik lehetővé.
A többfajta gyári kivitelezésben forgalomba kerülő IR szűrők, mint
abszorbciós szűrőt praktikus kiemelni, a jénai Otto Schott-féle szűrőket.
Ezek jelzése a vörös tartományban RG-1-től RG-10-ig terjed. Ezek általában
átengedik az egész IR tartományba eső sugarakat, de nem egyenlő
hullámhosszúságtól kezdik és nem egyforma fénymennyiségben teszik ezt.
Gyakran használatos szűrők: RG7, RGB, RG9. Az RG8-as szűrő 10%-os áteresztő
képességű 670 nm-nél 95 olo-os áteresztő képességű 750 nm-nél és 98 %-os 800
nm és 2.000 nm között. Az RG 9-es szűrő 10%-os áteresztő képességű 700 nm-
nél, 90%-os 750 nm-nél, 95%-os 800 nm-nél, majd a görbe esni kezd és 10%-os
lesz ismét 1.200 nm-nél.
3.6. Fényképezőgépek
Az IR fényben történő fényképezés egyáltalán nem igényel speciális
fényképezőgépeket. Tulajdonképpen minden fényképezőgép alkalmas bizonyos
megszorításokkal. Már említettem, hogy az IR fény áthatoló képessége sokkal
nagyobb mint a látható fényé. Ezt figyelembevéve követelményként állítható a
fényképezőgépek felé, hogy fémvázasak legyenek, ill. fém zárszerkezettel
legyenek ellátva. Amennyiben kihuzatot alkalmazunk figyelni kell a kihuzat
anyagára, hiszen ezek védelme is fontos. Általában kecskebőrből, vagy
műbőrből készülnek, ezek átengedik az IR sugarat. Ezért a kihuzatot 2 rétegű
háztartási alumínium fóliával kell burkolni. Célszerű még, hogy a
fényképezőgépen legyen T állás, a hosszú expozíciós idő miatt.
3.6.1. Objektívek
Az IR fényképezéshez bármilyen jó minőségű objektív megfelel. Az
objektívek felé támasztott követelmény, hogy a monokromatikus fénysugarakat
ne torzítsa. Így ne legyen asztigmatizmusa, szférikus abberációja, kóma
hatása. Kromatikus szempontból nem szükséges korrigált lencserendszer,
ugyanis a felvételi szűrő miatt csak IR sugarak juthatnak át rajta. Ma már
ezeket a követelményeket minden normális objektív kielégíti.
3.6.2. Zárfajták
Csak fém alkatrészből álló zárszerkezetű gépeket lehet használni, a már
említett áthatolóképesség miatt. Mindegy, központi vagy redőnyzáras a gép,
lényeg a redőnyzárnál is a fémlamella.
3.6.3. Kazetták
A 9 * 12-es negatív méretű gépeknél a lemezt kazettába kell tölteni. Ez a
művelet nagy gondosságot igényel, az emulziós felület érzékenysége miatt.
Por, egyéb szennyeződés, ujjnyom letörölhetetlen nyomot hagy az emulzión és
így a kész negatívon is. Lényeges a fémszerkezetű kazetta használata. A
betöltött kazettát nem szabad kitenni sem fény, sem hőhatásnak. Ez a lemez
fátyolosodását okozza.
3.7. Az IR felvételek készítésének a technikája
3.7.1. Távolság beállítás
Az a kép amelyet az IR sugarak rajzolnak, kissé távolabbra kerül az
objektív mögött, mint a látható sugarak által létrehozott kép. Hiszen az IR
sugarak kisebb törést szenvednek, tehát az objektív úgyszólván csekély
mértékben hosszabbá válik (fókusz differencia). A probléma költséges de
elegáns megoldása speciális objektívek, vagy tükörobjektívek használata,
melyek a látható és nem látható hullámhossz tartomány vonatkozásában
egyaránt korrigálva vannak. A különlegesen hosszú gyújtótávolságú
tükörobjektíveknél eleve nincs fókuszdifferencia az IR és a látható fény
között. A tükröknél nem jön létre szférikus abberáció.
Bizonyos objektívek esetében a szükséges kihuzathossz eléréséhez módszer
lehet a távolabbra történő rekeszelés. Tulajdonképpen azonban ez nem
megoldás, mivel egyrészt minden lehetséges fénytartalékot ki kell használni
és az IR tartományban történő erőteljes rekeszelés miatt fényelhajlás
következik be és ez életlenséghez vezet. Ilyen esetben un. diffrakciós
gyűrűk alakulnak ki, (némelyik a fényképen is láthatóvá válik) bár
parányiak. Különleges esetben fordul elő, hogy ezek nagyfokú életlenséget
idéznek elő. A diffrakciós gyűrűk annál nagyobbá válnak, minél jobban zárjuk
a blendét, minél nagyobb a sugárzás hullámhossza. Még szerencse, hogy a
diffrakciós jelenségeket kisfilmes felvételeknél is csak akkor kell
számításba venni, ha levelezőlapnál nagyobb nagyításokat készítünk. A diánál
a diffrakciós jelenségek nem kritikusak lényegesen, hiszen a nagyobb
nézőtávolság miatt az életlenségek is elhanyagolhatók.
Meghatározó még az elhajlás (diffrakció) és a hullámhossz egymáshoz való
viszonya. A hullámhossz kétszereződése a diffrakciós gyűrűk átmérőjének
kétszereződését váltja ki. Ezekből következik, hogy az IR fényképezésnél
lehetőség szerint 16-os még inkább 11-es sőt akár 8-as blendénél szűkebbet
nem kellene alkalmaznunk, főleg akkor nem, ha kisfilmes ill. nagyítós és
közeli felvételekről van szó. Itt ugyanis a blende valós értékén szabad
mérni a diffrakciót, éppen a kihuzat művelése következtében. Tehát IR filmre
való közeli felvételeknél a blendét csak 8-ig zárjuk és a nagyítós 1:1
felvételeknél csak 5,6-ig szűkítsük a blendét! Természetesen előfordulhatnak
olyan helyzetek, amikor az erőteljesebb szűkítés akkor is szükséges, ha
ennek következménye enyhe életlenség lesz. Tehát a fókuszdifferencia
probléma megoldására más módszereket kell alkalmaznunk (ezek némelyikéről
már volt szó az élesség állításnál szóló részben).
Létezik egy egyszerű eljárás az élesség beállítás beállítására.
Távmérővel vagy tükörreflex keresésével beállítjuk élesre az objektívet. A
távolság jellel szemben a skálának egy meghatározott száma látható, mondjuk
3 méter. Ezt a számot fordítsuk a beállított blendére vonatkozó két
mélységélesség határjelzése közül arra, amelyik az élességi zóna hátsó
lezárását jelenti.
3.7.2. Mélységélesség
Lehetőség van a mélységélesség terének a kihasználására is. Amikor
nagyobb teret kívánunk élesen befogni, akkor normál esetben az élességet
lehetőség szerint pontosan a tér első és második harmadának metszéspontjára
állítjuk. IR felvételeknél egyszerűen az élességet állítjuk az élességi
tartomány elülső határára.
3.7.3. Kontroll vörös szűrővel
A tükörreflexes kamerák esetében a gép elé olyan sötétvörös szűrőt
helyezünk, amelyen át a dolgokat még éppen felismerjük. Ezután beállítjuk az
élességet. Nagyobb távolságból történő felvételekhez normál esetben akkor is
megfelel a vörös szűrővel való beállítás, ha a felvételhez majd fekete
szűrőt használunk.
3.7.4. Beállítás fekete szűrővel
(Áteresztőképesség kb. 750-770 nm-ig)
Ez az igen pontos beállítás különösen a közeli felvételeknél alkalmazható
jó eredménnyel. Wratten 87 típusú szűrőt használunk abban a síkban, ahol az
objektív áll, elhelyezünk egy 1.000 W-os PF 800 R típusú halogénlámpát.
Ennek a nagyfényerejű lámpának az izzószálát a tükörreflex keresőben a
szűrőn át is jól láthatjuk. Erre az izzószálra állítjuk be az élességet.
3.7.5. Fekete szűrős borotvapenge eljárás
Szinte valamennyi IR filmre való felvételnél alkalmazható 700 nm körüli
áteresztő képességű fekete szűrő segítségével.
A tárgyra ráhelyezünk egy borotvapengét, ezt egy 1000 W-os
halogénlámpával, vagy más igen erős fényforrással elölről a kamera irányából
frontálisan megvilágítjuk. Elkezdjük lassan forgatni a borotvapengét.
Meglehetős biztonsággal eljutunk egy olyan helyzethez, amikor az enyhén
ferdére vágott és ragyogóra csiszolt él a ráeső fényt a gép irányába
visszaveri. Ezután a megvilágító élre egy 700 nm-es szűrőn keresztül a
tükörreflexes keresővel beállítjuk az élességet. A felvételhez természetesen
használhatunk erősebb szűrőt is. Ez egy igen kiváló módszer minden olyan
esetben amikor igen precíz élesség beállításra van szükség.
3.7.6. A gyártó által közölt objektívre vonatkozó korrektúra értékek
A fókuszdifferencia kiegyenlítésére szolgáló egyik tudományos módszer
feltétlenül az, ha a kihuzatot mindig a gyártó által megadott korrektúra
értéknek megfelelően hosszabbítjuk meg. Ezt az értéket "hub"-nak vagy
skálabeállítási korrektúrának nevezik. A "hub-in mm" kifejezi, hogy az
objektív kihuzatát hány mm-rel (vagy annak töredékével) kell
meghosszabbítani. Nagy gyújtótávolságok esetén természetesen a mérés nem
okoz nehézséget. A rövid gyújtótávolságnál egyszerűbb, ha a távolságot a
jelző skálához igazítjuk. A korrektúra adatok legtöbbször csak a végtelen
beállításra vonatkoznak
IR index:
A távolsági jel mellett igen célszerű egy IR index bejölése is. Tegyük
fel hogy 50 mm-es objektívünket 20 méterre állítjuk be a végtelen helyett
az IR felvétel esetén. Azzal szemben, ahol most a végtelen jele áll,
húzzunk egy kis karcolatot, ezután egészen szabályosan állítjuk be az
élességet, tovább tekerjük a kapott távolsági értékeket az előbbi
karcolásig, és már exponálhatunk is. Bizonyos optikán már gyárilag is
bejelölik az IR indexet.
3.7.7. A közeli tartományra vonatkozó korrektúra értékek kiszámítása
Teicher szerint a következő módon kell a mindenkori távolságnak megfelelő
skála-beállítási értékeket kiszámítani.
┌──────────────────┐
│ 1 │
│ ------- │
│E = h 1 │
│ ------- + --- │
│ f (f+h) a │
└──────────────────┘
a ---> a tényleges távolság az objektumtól mm-ben
f ---> a gép gyújtótávolsága
h ---> a "hub" mm-ben ("hub" - a kihuzat meghosszabodása az IR
felvételekhez való végtelen beállításnál)
E ---> a távolsági skálán látható beállítási értékek
A gyakorlatban az értékek kiszámítása kizárólag a közeli tartományhoz
szükséges. Viszont a legtöbb objektíven éppen erre vonatkozóan nincsenek
távolsági értékek bejelölve. Tehát kiesik a képlet használatának
előfeltétele. Viszont mivel a közeli és nagyítós tartományban a "hub" (a
kihúzat meghosszabbodása) különösen könnyen mérhető. Ezért javasolt a "hub"
kiszámítására a közeli tartomány esetén a következő képlet:
┌──────────────────────┐
│ a (b+h) af │
│h = --------- - -----│
│ m a - (f+h) a-f │
└──────────────────────┘
┌ ┐
│ h │ ---> "hub" (a kihuzat meghosszabodása) a közeli tartományra
│ m│ vonatkozóan,
└ ┘
h -------> "hub", amely a végtelenre vonatkozik,
a -------> a tárgy és az objektív (a blende síkja) közötti távolság
f -------> a gyújtótávolság
A végtelen a legtöbb objektívnél pontosan ismert, azonban természetesen
mindig figyelembe kell vennünk a gyártó adatait is. Ez a képlet ugyanis csak
akkor érvényes, ha közgyűrűkkel vagy kihúzható (harmónikás) készülékkel
dolgozunk. Előtét lencsék alkalmazása esetén nem használható.
Természetesen vannak még módszerek a fókuszdifferencia áthidalására.
Megemlítek ezek közül még egyet: A fókuszdifferencia áthidalása
"szemüveggel".
Ez egy különösen egyszerű módja az IR fényképezésben az élesség-
beállításnak, amit csak 60 mm gyújtótávolságú objektíveknél lehet
megcsinálni. Itt a fókuszdifferencia előtét lencsével történő korrigálásáról
van szó. Az objektív gyújtótávolságát le kell rövidíteni egy konvex
lencsével, hasonlóképpen mint amikor a közeli felvételekhez előtét lencsét
használunk. Ehhez háromfajta lencsét alkalmazhatunk.
┌────────────────────┬──────────────────────────────┐
│A lencse törőértéke │ Az objektívet az alábbi │
│ (+ dioptria) │ méterjelzésekre kell állítani│
│ │ IR felvételnél │
├────────────────────┼──────────────────────────────┤
│ 0.5 │ 2 m │
│ 0.25 │ 4 - 5 m │
│ 0.12 │ 8 - 9 m │
└────────────────────┴──────────────────────────────┘
Amennyiben objektívünk beállítás kiegyenlítése majdnem, de mégsem
tökéletesen működik, akkor az utolsó finom korrekciót kíséreljük meg
világosabb vagy sötétebb szűrővel, vagy esetleg más filmanyaggal elvégezni.
3.8. Az IR anyagok megvilágítása
Az IR anyagok megvilágítása nehézkesebb, mint a normál anyagoké. Egy
meghatározott érzékenységű IR film helyes megvilágítása összesen négy
tényezőtől függ:
- az előhívástól,
- a szűrőzéstől,
- a fénymérőtől,
- a sugárzási forrástól.
Az előhívásnál a később ismertetett módszerekhez tartjuk magunkat.
Ami a szűrőzést illeti természetes, hogy a megvilágításnak annál
hosszabbnak kell lennie, minél "sűrűbb" a szűrő. A szűrőzéssel kapcsolatos
lehetőségek fentebb már említve voltak. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy
az álszínes IR filmek érzékenyen reagálnak az áteresztő képesség
legcsekélyebb változására is.
Az exponálást jelentősen befolyásolja a fényképezendő tárgy
megvilágítása. A fénymérő a szemünkhöz hasonlóan érzéketlen az IR sugarakra.
Jól lehet nem okozna különösebb nehézséget speciális IR fénymérő
előállítása, de mégsem léteznek olyan készülékek, melyek a fényképezés
számára értékes spektrum tartományban használhatók lennének. Tehát a sugárzó
forrás látható összetevőjéből kell következtetnünk a láthatatlan
tartományra. Műfény használata esetén ez nem okoz problémát, mert az
összsugárzáson belül a fény IR-el való viszonya nem változik jelentősen. A
műfény magas IR összetevője miatt az egyes DIN értékek mindig magasabban
állnak mint napfénynél.
Mivel az IR sugárzásnak a fényhez való viszonya napközben jelentős
változásokon megy át, ezért az exponálási adatokat három különböző
fényszituációra lehet vonatkoztatni.:
- esti és reggeli napfény,
- déli erős napfény,
- felhős ég.
Amikor a Nap alacsonyan áll, akkor a déli verőfénynél, látható fényhez
viszonyítva kétszer annyi IR sugarat bocsát ki. Amikor felhős az ég, akkor a
fényérzékenység nagyjából a magasan álló Napon fennálló körülményeknek felel
meg. Ebben az esetben az IR sugárzás alapjában véve még valamennyivel
gyengébb is, mint azt feltételezhetnénk. Tehát a felhőtakaró lágy sugárzást
idéz elő.
Beszélnünk kell még az árnyékos területekről is. IR felvételeknél ezek
rendszerint mély feketének látszanak, (még jellemző az IR effektus is).
Ennélfogva az árnyékban levő objektumokat kb. háromszor - négyszer olyan
hosszan kell megvilágítanunk, mint a napfénynél történő fotózásnál.
Praktikus "taktika", hogy egy témáról több felvételt célszerű készíteni más-
más megvilágítási értékekkel.
Vakus felvételek: vakus felvételeknél az optika elé, vagy Wratten filter
25 kerül, vagy a vaku villanófényét takarjuk el ugyanezzel a filterrel.
Kivételt képeznek azok a vakuk, melyek el vannak látva egy IR-et átengedő
lakkréteggel.
A helyes megvilágítás beállítása mindig függ az alkalmazott vakutól,
ezért szükséges az előzetes kísérletek lefolytatása.
A "sötét- villanófény" és "sötét-fény" alkalmazása:
A "sötét- villanófény"-nyel felvételkor semmilyen szűrőt nem használunk
az objektív előtt, hanem sokkal inkább a fényforrás szűrőzéséről van szó.
Az a régi módszer, hogy a villanólámpa égőjét kenték be sötét-vörös
lakkal időközben már túlhaladottá vált. Ma egyszerűen az elektromos vaku
fényszóróját fedik be egy Wratten 87-es szűrővel. Betehetjük azonban az
izzót egy fekete szűrővel ellátott fényzáró dobozba is.
A kevésbé erős fekete szűrők viszont nem képesek a fényt kielégítő módon
visszatartani, hanem akkor mindig világosan észrevehető vörös fény
jelentkezik. Na nem is annyira a láthatatlan villantásról van szó, hanem
sokkal inkább a blendézés nélküli, tehát a zavartalan villanófény elérése a
cél, akkor a kevésbé erős fekete szűrő, vagy vörös szűrő is megfelel. Annak
is van értelme, ha Kodak filmeknél gyenge szűrőket alkalmazunk, mivel
ezáltal nyerünk a blendézésnél (vörös szűrő esetén egy fokozatot, illetve a
vaku hatótávolságánál kb. 50%-os növekedést érhetünk el).
3.9. Az IR filmek előhívása
Természetesen saját kezű előhívásról lesz szó, de léteznek olyan
fotószaküzletek, ahol foglalkoznak IR filmek előhívásával.
Az IR filmet csak abszolút sötétben lehet előhívni. Első lépés a
megfelelő előhívótípus megválasztása. Lehetőség szerint még használatlan
előhívót használjunk. 20 sec.-os legyen az előhívás, tehát az első percben
állandóan, majd ezt követően minden 20. másodpercben fordítunk a filmen.
Bármelyik előhívótípust is használjuk, mindig gondolnunk kell arra, hogy az
IR filmeket csaknem 30%-kal hosszabb ideig kell hívni, és mintegy 50%-kal
hosszabb ideig kell fixálni, mint a hagyományos filmeket.
Az előhívó kiválasztásakor döntő szempont legyen az, hogy milyen
kontrasztot kívánunk elérni. Mindenképpen szükséges, hogy az előhívó edény
és az előhívást végző személy teste közé ún. hőszigetelő-terelő lap (fémlap)
kerüljön. A hívófürdő mennyiségét is szabályozni kell, úgy, hogy kb. 9 perc
alatt ne csökkenjen a hőmérséklete 1 ºC-nál többet. Hiszen hívás közben nem
lehet melegíteni a hívót. Az IR filmen tulajdonképpen ugyanolyan ezüstkép
keletkezik, mint a hagyományos filmen. Itt azonban az erőteljesebb
infraérzékenység miatt kontrasztosabb hatású hívókat kell alkalmazni. A
gyakorlatban többfajta hívók közül tudunk választani ugyanazon filmek
kidolgozásához.
Kodak és Sakura fekete-fehér IR filmek kidolgozása
┌────────────────────────────┬───────────┬────────────────────┐
│ Hívó │Hőmérséklet│ Előhívási idő │
├────────────────────────────┼───────────┼────────────────────┤
│Tetenal Emofin │ 20 ºC │5 + 5 perc, (Kodak) │
│Tetenal Ultrafin │ 20 ºC │3 + 3 perc, (Sakura)│
│Kodak D76 (normál kontraszt)│ 20 ºC │ 10 perc │
│Kodak D19 (félkontraszt) │ 20 ºC │ 7 perc │
└────────────────────────────┴───────────┴────────────────────┘
Általában a gyártók hívási ajánlást szoktak mellékelni a film
kiszereléshez. Érdekes megfigyelni, hogy pl. az eredeti Kodak
recept szerint igen gondosan összeállított hívó sem dolgozik
olyan minőségben mint az eredeti Kodak kiszerelésű.
Kodak Ektachrome Infrared film UKII. hívóval való kidolgozása
Színhívó: A szokásos 1 + 3 adalékot vízzel hígítsuk fel.
Fehérítő fixáló fürdő: használati utasítás szerint járjunk el. Az 1 liter
felhígított hívóban és fél liter fehérítő
fixálóban egyidejűleg 1 - 4 színes IR filmet
tudunk kidolgozni.
┌──────────────────────┬─────────────────┬─────────────┐
│ Fürdő │ Idő │ Hőmérséklet │
├──────────────────────┼─────────────────┼─────────────┤
│UKII. színhívó │ 15 perc │ 20 ºC │
│Mosás │átöblítés (rövid)│18 ºC - 22 ºC│
│Fehérítő-, fixálófürdő│ 8 perc │18 ºC - 22 ºC│
│Mosás │ kb. 35 perc │ --- │
└──────────────────────┴─────────────────┴─────────────┘
Kodak D19:
700 ml víz (lágy szűrt, kb. 30 ºC,
2 g metol,
90 g vízmentes nátriumszulfit,
8 g hidrokinon
45 g vízmentes nátriumkarbonát,
5 g kálium bromid,
1000 ml-re kiegészíteni.
Fontos az oldódási sorrend. Úgy kell kezdeni, hogy a nátrium szulfit
10%-át oldani először, majd ezután folytatni a metollal. Így lehet elérni
azt, hogy a metol kis mértékben sem oxidálódjon. Az oldódási idő
változatlan. A vegyszereket az előző teljes feloldódása után szabad csak
adagolni.
Fontosabb előhívó anyagok és jellemzőik
Metol: - lágy előhívó anyag, amely erős alkáliákkal együtt gyorsan,
nátriumszulfittal pedig lassan hat,
Phenidon: - lágy előhívó anyag, a metolt helyettesíti, nátriumszulfittal
is gyorsan hat, önregeneráló tulajdonsága következtében
hosszabb ideig megtartja előhívó képességét,
Hidrokinon: - erősen fedő hatású előhívó anyag, amely erős alkáliákkal
gyorsan hat, mélységi előhívó anyag, amennyiben metollal és
phenidonnal együtt használják, akkor csak felületi hívásra
alkalmas,
Adurol: - tartós, erősen fedő hatású előhívó anyag, amely alkáliákkal
könnyen befolyásolható,
Glicin: - hosszú hívásidejű, előhívó anyagokkal hígítva alkalmazzák,
mélységi előhívó anyag.
Annak érdekében, hogy minél használhatóbb negatívot kapjunk a felvétel
megszervezésénél figyelni kell arra, hogy a negatív egyes jelentős
tulajdonságait melyik fázisban tudjuk legjobban befolyásolni. Ez fokozottan
érvényes az IR sugár által készült felvételeknél, mint látni lehet a munka
során egészen meglepő eredményeket lehet elérni.
Tudvalevő, hogy az expozícióval csak a kép fedettségét lehet szabályozni,
a gradációt nem. Tehát egy alulexponált negatív nem lágy, csak vékony, és
túlexponált negatív nem kemény, csak fedett. Ebből adódik, hogy egy
alulexponált és alul is hívott negatív használhatatlanul üveges lesz. Az
eredeti téma árnyalatai, valamint a negatív árnyalatai és az expozíciós idő
viszonya adja a fotográfiai jelleg görbét. Hester és Driffield 1890-ben
javasolta először, hogy a függőleges tengelyre a denzitást, a vízszintes
tengelyre pedig az expozíciós idő logaritmusát célszerű felvenni. Ennek több
előnye is van:
- a szem, a logaritmikus léptékben növekvő fénysűrűséget lineárisan
érzékeli,
- a denzitás fogalmában már benne van a logaritmus, ezért célszerű az
expozíciót is hasonló léptékben felvenni,
- logaritmusos léptékű expozíciókkal a jellemző értékeket igen széles
tartományban lehet ábrázolni,
A fotográfiai jelleggörbe leglényegesebb része az egyenes szakasz. Az
egyenes szakasz meredekségére jellemző adat a gradáció. Ezt az értéket
gammának nevezték el.
A gradációt (G) az átlag gradiens értékkel fejezzük ki.
┌──────────────┐
│ D - D │
│ 2 1 │
│G = ----------│
│ lgH - lgH │
│ 2 1│
└──────────────┘
┌ ┐ ┌ ┐ ┌ ┐ ┌ ┐
A │D │ és│D │ a │H │ és │H │ expozíciók által előidézett denzitás.
│ 1│ │ 2│ │ 1│ │ 2│
└ ┘ └ ┘ └ ┘ └ ┘
A legnagyobb jelentősége a gradáció-előhívási idő összefüggésének van.
Ebből adódóan egy névleges előhívási idő csökkentve lágyulást, illetve
növelve keményedést kapunk, a fátyol ezalatt alig változik. Ha pedig
nagymértékben növeljük a hívási időt, (a gamma már alig változik), a fátyol
rohamosan nő. Ennek a szabályozási lehetőségnek igen nagy a jelentősége,
ugyanis ettől a szabad szemmel nem látható objektumok előtűnése várható a
negatívon.
A különböző eddig már tárgyalt hívókon kívül használhatunk egyszerű
phenidonos papírhívót is abban az esetben, ha az eredményt rövid idő alatt
kell hozni. Az idő csökkentése akkor lehetséges, ha a felvételezés hibáit
kell korrigálni. Ez a hívó gyors, igen erőteljes, kevésbé részletdús
negatívot ad. hívási idő 20 ºC-on 2-3 perc. Ez a módszer kizárólag
fotótechnikai munkapéldányok készítésére fogadható el. Megfigyelhető hogy
bár az ORWO cég R49-es hívást ajánl infrakromatikus negatívjaihoz, D19-es
hívóval lényegesen jobb eredmény érhető el. A hívás befejeztével megszakító
fürdő következik, mely 20-30%-os ecetsav oldat. A megszakítás másfél perc
után befejeződik.
A fixálás az ismert fixáló oldatban 3-4 g/l ezüst tartalomig 10 perc.
Mosás 15-20 ºC-os szűrt folyóvízben.
A vizszennyeződésekre ajánlatos odafigyelni, mert nem kívánt szemcsék
tapadhatnak meg a felpuhult emulzióban. A mosás intenzitását fokozni lehet a
mosóedényen átáramoltatott levegővel, vagy neutrál gázzal. A mosás
időtartama 15-20 perc.
Csepptelenítés. A csepptelenítő folyadék (ORWO F905 Netzmittel) a filmen
levő vízcseppek felületi feszültségét oldja, így azok nyom nélkül peregnek
le a felületről. A csepptelenítés időtartama 1 perc.
A szárítás több gondosságot igényel. A 35 mm-es kisfilmek szárítása
megegyezik a fekete-fehér filmek szárításával. Ügyelni kell azonban az
üveglemezek szárítására. Ezeket a lemezeket maximum 25 ºC-on szabad
szárítani portalan körülmények között. Rövidíteni lehet a szárítási időt a
levegő nem túl nagy sebességű áramoltatásával.
3.9.1. A papírképek kidolgozása
A jó negatívokról a hagyományos fekete-fehér eljárással a kívánságnak
megfelelő nagyságú papírképek készíthetők. Tapasztalat szerint egy normál
fokozatú IR fényben készült negatívról speciális papírra lehet jó eredményt
elérni. Ez főleg okmányok, könyvek esetében áll fenn. A valóban részletes,
megfelelő fokozatú, jól érzékelhető papírkép a megszokott normál fényben
készült papírképnél jelentősen sötétebb árnyalatú. Ez azért szükséges mert a
negatívon levő információ így kerül át a legnagyobb mértékben a papírra.
Érdemes a pozitív eljárásnál is különféle papírfokozatra és expozíciós
idővel próbákat készíteni, összehasonlítani azokat, ugyanis így lehet csak
elérni, vagy jól megközelíteni az információ optimális visszaadását.