''Kovács Andrásď0:
''A KIS VERÉB ÉS A FENYŐFA
(Forrás: Aranyág, Katolikus gyermekújság, 1992. december, 8. o.)
A dermesztő hideg hirtelen megenyhült és nagy pelyhekben szállingózni
kezdett a hó. Ami elsőnek földet ért, az mind latyakos sárrá változott. De
mind több és nagyobb pelyhek hulltak. Hamarosan mindent betakart a hó. A
cipőtalpak koppanása egyre halkabb lett, végül egészen eltompult az utca
zaja. Elnyelte a hó. Most olyan volt a táj, mintha egy jóságos kéz puha
vattacukorral hintette volna be az egészet.
Egy kis veréb a tér közepén álló feldíszített fenyőfák egyik ágára
repült.
- Mik ezek a furcsa lógók az ágaidon? - szólította meg a fenyőfát.
- Ezek nem lógók, hanem világító díszek, amivel decemberben mindig
feldíszítik ágaimat az emberek - válaszolt kicsit sértődötten a fenyőfa.
Ebben a pillanatban a tér sarkainál feltűnt egy csapat betlehemes
fiúcska. A kis veréb ijedten húzta össze magát, mert emlékezett rá, hogy
ezek a fiúk mindig megdobálták, amikor az iskolából hazafelé tartva,
véletlenül összetalálkoztak. De most - a kis madár legnagyobb meglepődésére
- nem bántották, békésen lépdeltek el a fenyőfa alatt.
Lassan közeledett az este. Nagy nyugalom ülte meg a várost.
- Mi készül itt? - kérdezte furcsán a veréb.
- Hát te nem is tudod? Ma lesz karácsony este! - világosította fel a
fenyőfa.
- Mi az a karácsony? - kíváncsiskodott tovább a madár.
- Karácsonykor az emberek örülnek és boldogok. Nem bosszantják egymást és
kibékülnek. Tudod, karácsony a szeretet ünnepe!
- Most már értem! - derült fel a kis madár - Hát ezért nem bántottak a
gyerekek. De jó volna, ha mindig karácsony lenne!
Csillagok jelentek meg az égen. Egyre többen és mind fényesebben
ragyogtak. Aztán teljesen sötét lett, majd hirtelen kigyúltak a fények.
- Ó, de szép vagy! - kiáltott fel a kis veréb, amikor meglátta a csillogó
fényfüzérbe öltözött fenyőfát.
- Nézz csak oda! - szólt a fenyőfa, egyik ágával a közeli házak ablakaira
mutatva. Minden ablakban ott pompázott egy-egy szépen feldíszített
karácsonyfa. Aztán hamarosan innen is, onnan is felhangzott a Mennyből az
angyal...
- Ez csodálatos - lelkendezett a kis veréb. - Nagyon szeretem a
karácsonyt!
Újra eleredt a hó. A kis veréb boldogan simult a fenyőfa ágához. Nem
félt, hisz már tudta: karácsonykor béke van, az emberek szívében szeretet
uralkodik, ilyenkor nem bántanak senkit. Még őt sem.