c./ A Feministák Egyesülete
A Feministák Egyesülete 1904-ben alakult meg Magyarországon. 1906-ban már
342, 1907-ben pedig 507 tagot számlált. A Magyar Országos Levéltárban őrzik
azokat a tetemes mennyiségű iratcsomókat, melyek segítségével bepillantást
nyerhetünk az egyesület életébe, célkitűzéseibe. Glüklich Vilma volt az
elnöke a kezdeti időkben, és havonta tartották összejöveteleiket a
fővárosban. Ezen alkalmakkor jegyzőkönyveket is vezettek. Ezek alapján
látszik, hogy a választójog folyamatosan követeléseik közé tartozott,
megpróbáltak "több fronton" is harcolni ennek kivívása érdekében. Egyrészt
ezen szervezet is belépett a fentebb említett nemzetközi választójogi
szövetségbe. [119] Másrészt próbáltak minél több támogatót megnyerni itthon,
Magyarországon is. A közélet neves férfiúit (írókat, politikusokat,
tudósokat), akik közül néhányan Lukács György volt közoktatásügyi miniszter
elnökletével létre is hozták a "Férfiliga a Nő Választójoga Érdekében" nevű
szervezetet. [120]
Emellett az egyesület foglalkozott a nőnevelés és a nők munkába állása
körüli problémákkal. 1906. április 14-én úgy határoztak, hogy küldöttséget
menesztenek Apponyihoz, mely kéri a lányok egyetemre való felvételét
korlátozó miniszteri rendelet visszavonását, és a jogi fakultás megnyitását.
Májusi ülésükön pedig a koedukáció kérdésével foglalkoztak. [121] Erődi Béla
ezen a közgyűlésen beszámolt az USA-ban szerzett tapasztalatairól. Elmondta,
hogy ott 480 egyetemből 360-ban teljesen megvalósították a koedukációt, és a
közép- és népiskolákban is többnyire együtt tanítják a két nemet. A férfi
kifejtette, hogy
"az amerikai nők fesztelen társalgása, szeretetreméltósága,
értelmessége a coeducatio teljesen meggyőződött hívévé
tették". [122]
Kármán Mór hozzászólásában azt fejtette ki, hogy Amerikában a nő rendkívüli
tisztelete megelőzte az együttes nevelést, így tehát nem eredménye annak.
Forel Ágost úgy vélte, hogy a nemek szétválasztása a nevelésben nagy
pedagógiai hiba volt.
"Mindenütt, a hol van coeducatio, mint pl. Hollandiában
a gymnasiumokig, Finnországban, részben Svájczban stb., kiváló
eredményekre vezetett. A különálló leányiskolák egyoldalú
és kevésbé értékes tanítása leszállította a nők szellemi
színvonalát." [123]
A cselédkérdés is napirendre került az üléseken, melyet az egyleti tagok
megoldatlannak véltek. Fontos feladatnak tartották a háztartási munkakörök
specializálását, mert véleményük szerint csak ez tette volna lehetővé az
igen nagy számú háztartási cseléd továbbképzését. [124]
Mivel a század első évtizedében Magyarországon többféle irányzat és
szervezet is létezett a nők védelmében, érdekeik érvényesítésére, ezért
többször is téma volt a közgyűléseken a gondolatok és törekvések
közvetítése, a nőmozgalom irányzatainak egysége vagy különbözőségei. 1906
tavaszán az egyik összejövetelen például azt tárgyalták, hogy van-e az
eltérő társadalmi osztályokhoz tartozó nőknek közös érdekük. Az ügyvezető
rámutatott, hogy
"... a család körében, gyermekei sorsának intézésében jogai sem
az arisztokrata, sem a proletár nőt ki nem elégíthetik; hogy a
socializált háztartás megszabadítja a proletárnőt a háztartási
munka által való túlterheléstől, a jobbmódút pedig a házhoz
kötöttségtől. A munkabérek hanyatlása pedig szervezkedéssel
megakadályozható." [125]
Schwimmer Róza kifejtette ezen az ülésen, hogy bár a munkásnők is tudják,
hogy alárendelt helyzetben vannak férfi munkatársaikhoz képest, mégsem
csatlakoznak a Feminista Egyesülethez, a "párt-fegyelem" miatt, és azért,
mert a sajtó "félretájékoztatja" őket. Szécsi Frida viszont úgy gondolta,
hogy másutt kell keresni az okot a munkásnők távolmaradása kapcsán. Szerinte
az érdekközösség hiánya az alapvető ok. Ezt mondta:
"... mert ha a mai kapitalisztikus rend lerombolásáról lesz szó,
a polgári nő a polgári férfi mellé fog állni, nem a proletárság
mellé." [126]
A Feministák Egyesülete több külföldi szervezettel is tartott fenn
kapcsolatot. A gyakorta váltott levelekből kiderül, hogyan próbálták
megismerni a nyugati törekvéseket, és egyeztetni a mozgalmi lépéseket. Több
olasz, német és angol nyelvű levél is tanúskodik arról, hogy a külföldi -
hivatalos vagy magán - partnerek értékelték a magyar szervezet tagjainak
erőfeszítését. A levelek és táviratok első hulláma jókívánságok és
gratulációk sora, melyekben külföldi nők köszöntötték a megalakult
Feministák Egyesületét. [127] 1905-ben Edith Palliser Londonból a
választójogi egyesület nevében azt írta Schwimmer Rózának, hogy legmélyebb
szimpátiájukról biztosítják a magyarországi szervezetet, és jókívánságait
küldi a női választójog angol barátai nevében. Kifejezte azt, hogy reméli,
nincs már messze az a nap, amikor a politikai életben elfogadják ésszerű
követeléseiket. [128]
Kapcsolatfelvételi szándéknyilatkozatok érkeztek még Bécsből, Németország
különböző szervezeteitől, sőt a "Rivista Unione Femminile" című olasz lap is
küldött levelet Glücklich Vilmának Milánóból. Angliából E. L. Franklin a
"Parents' National Educational Union" nevében levelet írt az egyesületnek,
melyben felkérte a tagokat, hogy vegyen részt egy küldöttjük londoni
konferenciájukon, és mutassa be a magyarországi nevelésügy főbb problémáit.
[129] Amszterdamból a nagy hírnévre szert tett Aletta Jacobs, és
munkatársnője, Martina Kramer küldtek meleg hangú levelet, melyben
kifejtették azt, hogy reménykednek abban, hogy az "általános" választójog
törvénybeiktatása Magyarországon is valóban általános érvényű lesz, vagyis a
nőkre is kiterjesztik. Hiszen az összes kultúrállamokban elérkezett a nők
választójogának ideje." [130]
A későbbi években is fenntartották a kapcsolatot ezekkel a külföldi
személyekkel és szervezetekkel. Többek között ezt bizonyítja például egy
aprócska feljegyzés, melyből kiolvasható, hogy 1908-ban az egyesület
vezetése egy körlevél sokszorosítását és fordítását rendelte el: 7 angol, 2
francia, 6 német és 1 olasz nyelvű példányt készítettek. Mindez jól mutatja
a kapcsolatok főbb irányát: USA, Anglia, Hollandia, Németország, Ausztria,
Franciaország és Olaszország nőszervezetei és folyóiratai.
1905 és 1908 között átvizsgálva az egyesülethez érkezett vagy onnan
küldött leveleket, három fő téma köré lehet csoportosítani tartalmukat:
1./ a Feminista Egyesület mindig tájékoztatta külföldi partnereit arról,
hogy milyen lépéseket tesznek Magyarországon a nők felszabadítása, a
választójog kivívása érdekében, és ugyanilyen tartalmú levelek
érkeztek a külföldi eredmények bemutatásával.
2./ konferencia-meghívók
3./ újságoktól jött válaszlevelek beküldött cikkekre, ismertetésekre
vonatkozóan.
Több levélből is kiderül, hogy a Feministák Egyesülete gyakran kért
külföldről anyagi támogatást működéséhez, ám a jelek szerint a
partnerszervezetek nem tudtak segíteni. (Ez derül ki pl. Chapman Catt
Amerikából írott egyik leveléből is. [131])
Az Egyesület 1907-ben kiadott jelentése szerint több alkalommal is jártak
külföldi vendégek Budapesten, és egy-egy előadásban fejtették ki
gondolataikat a nőkérdés valamely területéről. Henriette Fürth Frankfurtból,
Maria Lischnewska Berlinből érkezett, de járt itt Ch. Catt és Aletta Jacobs
is. (Jacobs az első nő volt, aki Hollandiában orvosi diplomát szerzett,
és a Neomalthusiánus Szövetségben síkra szállt a nemi felvilágosítás
mellett. [132]) Az érintett témák pedig: a nők választójoga, munkábaállása,
a nemi felvilágosítás illetve a prostitúció voltak. [133] 1906-tól
jelentette meg lapját az egyesület, "A Nő és a Társadalom" címmel. Működését
1949-ig folytatta, jelen értekezés keretei között azonban ezt nem kívánjuk
bemutatni. Célunk csupán az volt, hogy a megalakulás körölményeit és az
egyesület céljait felvázoljuk, és bemutassuk a nemzetközi nőszervezetek
hálózatába való beépülését.
A különböző nőegyesületeknek és szövetségeknek Magyarországon elsősorban
szociális és gazdasági természetű követelései voltak. 1909-ben a "Vasárnapi
Újság" tudósítója a magyarországi nőegyesületek szövetségének éves
közgyűléséről tudósítva megállapította, hogy körülbelül száz egyesület
tagjai képviseltették magukat a budapesti rendezvényen. Célkitűzéseiket
tekintve abban egyetértettek az országos és helyi hatókörű különböző
egyletek, hogy feladatuk védelmezni az öregeket, betegeket és szegényeket;
küzdeniük kell a tudatlanság, a nyomor, a pálinka ellen, és többé-kevésbé
megegyezett a véleményük abban, hogy szükség van a női választójog
kivívására. Az újságíró csípősen megjegyezte, hogy az egyesületeknek közös
politikai programja nincs, és szerinte ez szerencse, hiszen ha ők is
politizálnának, akkor egységüknek vége lenne, mert lennének közöttük is
48-asok, 67-esek, radikálisok és konzervatívok. [134]