b./ Magyar egyletek
Magyarországon 1869-ben alakult meg az Országos Nőképző Egylet, Veres
Pálné Beniczky Hermin idézett felhívása nyomán. Az egylet első bevételei
több forrásból származtak. Egyrészt alapítványi pénzekből és adományokból,
másrészt évi 50 ezer forint segélyt kaptak a minisztériumtól, és mindezt
kiegészítették még azokkal a bevételekkel, amelyek bálok, felolvasó-estek,
hangversenyek során gyűltek össze. E pénzek segítségével az egylet tagjai
tagintézeteket nyitottak, melyekben 1 elemi és 3 felsőbb osztály működött
leányok számára. Évente 80 növendékük volt. [101] 1893-ban, az egylet
negyedszázados jubileuma alkalmából megjelent emléklapokban azt olvashatjuk,
hogy bár a
"magyar férfiak lovagiasak, áldozatkészek, szerelmesek, de
'korlátolt elméjüek', mert az alapos nőképzésnek útját állták",
a nőt csak a társas élet és nem a "komoly élet" számára nevelték, főleg
külföldi nevelőnők segítségével. A leírás szerint azonban szerencsére voltak
olyan nők is, mint Veresné, akik felkarolták a lánynevelés eszméjét. [102]
1884-ben jött létre egy másik, szintén országos egylet, mely Magyarország
"rendes" tanítónőinek 1/4 részét tömörítette. (Összesen 3744-en voltak
ekkor, köztük kb. ezer apáca.) Az egyesület József főherceg leányának
védnöksége alatt állt. Ezen szervezet főbb célkitűzései voltak:
1./ a nemzeti nőnevelés megszilárdítása és fejlesztése;
2./ a tanítónők anyagi és társadalmi helyzetének javítása. [103]
1895-ben 4 vidéki köre volt, összesen 1153 tagot számlált. Kolozsvár,
Újvidék, Fiume és Győr jelentették a vidéki körök központját. A Csáky
Albinné által szerkesztett, az egyesület 10 éves fennállása alkalmából
kiadott kötetből megtudhatjuk, hogy jelentékeny könyvtárral rendelkeztek, és
11 kiadott kötetük volt. Rendszeresen tartottak tudományos és társadalmi
témájú előadásokat, és írtak ki pályázatokat. [104] Az egyesület működésének
első szakaszában pl. az alábbi témákat vizsgálták: a magyar nyelv tanítása;
kézimunka-oktatás; háztartási iskola; serdülő lányok célszerű nevelése;
idegenajkú (francia) nevelőnők hatásának ellensúlyozása, stb. 1889-ben a
fővárosban létrehozták a tanítónők otthonát, ahol 8 fő lakhatott. [105]
Az 1870-es évek kezdetén Országos Nőiparegylet névvel olyan szervezet
jött létre, amely céljait így fogalmazta meg:
"... szóbeli előadások és sajtó útján eloszlatni azon
előítéleteket s elhárítani azon akadályokat, melyek a női
keresőképesség kifejtésének útjában állanak, s lehetővé tenni, hogy
a nők magukat önerejükből fenntarthassák." [106]
Elhatározták az alábbi gyakorlati lépéseket:
- női ipari iskola létesítése;
- alkalmazást szerezni a kiképzett növendékeknek;
- állandó munkabazárt nyújtani a nők munkáinak árusítására;
- pénzbeli segélyeket nyújtani a nőknek az önálló ipari tevékenység
megkezdéséhez.
A századvégen a nők egyre jelentősebb munkábaállása következtében és a
külföldi példák hatására mind több és több nővédelmi egylet alakult. Ilyenek
voltak például a Lujza Egylet (1892), mely célul tűzte ki, hogy munkahelyet
keres az arra rászoruló nőknek [107]; a Teleia-egylet (1893), a Mártha-
egylet (cselédpártoló), a Magyar Háztartási Iskola Egylet, a Művelt
Nők Otthona Egylet (1897) illetve a Nőtisztviselők Országos Egyesülete
(1897). [108] Ez utóbbi a magukat polgári osztályhoz tartozó nőknek volt az
egyesülete, akik a jólfizető pályák megnyitásáért, a férfiakéval egyenlő
bérezésért, egyenlő iskoláztatásért, emberi bánásmódért küzdöttek. [109]
A munkásnők problémáinak radikálisabb megoldását kívánták az 1903-ban
létrejött Magyarországi Munkásnő Egyesület tagjai, melynek titkára Gárdos
Mariska volt. (A munkásnők szervezkedéséről Lásd még: A női munka c.
fejezetet.)
1905-ben Rosenberg Auguszta kezdeményezésére megalakult az International
Women Council magyar osztálya, Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége néven.
1909-től kezdve e szervezet lapot is kiadott, "Egyesült Erővel" címmel,
Perczelné Kozma Flóra és Szemere Ilona szerkesztésében. [110]
Az 1890-es években - főként a Rerum Novarum és a nyugati keresztény-
szociális eszmék és pártok működésének hatására - Magyarországon is sor
került egy keresztény nőegyesület megalapítására. 1896-ban jött létre az
Országos Katolikus Nővédő-egyesület, melynek munkájába bekapcsolódott a
jeles szervező egyéniség, Farkas Edit, és pár év alatt vidéken és a
fővárosban 16 leánykört és 20 nővédő egyesületet létesítettek. [111] Hanuy
Ferenc közreműködésével létrejött az Egyetemi Hallgatónők Szent Margit Köre,
Korányi Sarolta életre hívta a Katolikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi
Alkalmazottak Országos Szövetségét, Buttkay Antal a Katolikus Leányok
Szövetségét. Az 1903-ban létrejött Keresztényszociális Párt is odafigyelt a
nőkre, cselédotthonokat hoztak létre, a sárvári műselyemgyárban és más
munkahelyekebn foglalkoztatták a rászoruló nőket. 1908-ban Prohászka Ottokár
támogatásával megalakult a Szociális Misszió Társulat, melynek keretében
apácák gondozták a züllött leányokat és elhagyott gyerekeket. Nővédelmi
Hivatalt is állítottak, 1912-ben pedig megalakult a Katolikus Női Tanács.
[112] A polgári és munkásnői egyesületek azon a véleményen voltak, hogy az
egyházi szervezetek "jótékonykodása" nem oldhatja meg végérvényesen a
bajokat, és vajmi keveset segíthet a nők egy részének erkölcstelenségén vagy
nyomorúságos helyzetén. A katolikus nőegyletek működést több kortárs csak
"tüneti kezelésnek" vélte a valódi "betegség" gyógyítása helyett.
Számos, nem kifejezetten egyházi indíttatású szervezet működése is csupán
a jótékonykodásra szorítkozott. Több vidéki településen - különösképpen a
városokban - különféle helyi nőegyletek alakultak, melyek gyakorta nem
voltak hosszú életűek. Pécsen például 1871. március 3-án alakult meg a Pécsi
Nőegylet. [113] Elnöke 1892-ig Cseh Kövér Anna volt, és az egylet
indulásakor 5878 forint alaptőkével rendelkezett. Az egyleti tagok főbb
tevékenységei közé tartozott a jótékonykodás és különböző rendezvények
szervezése. Két oktatásügyi próbálkozásuk jelzi a nő- és gyereknevelés
iránti érdeklődésüket, kezdeményezéseik azonban nem jártak túl nagy
sikerrel. 1877-1881 között egy női kézműiskolát működtettek, de csak
csekélyszámú érdeklődő akadt; 1879-től pedig gyermekkerti óvodát
nyitottak. [114] A "Pécsi Figyelő" című újság és a helyi sajtó más lapjai
rendszeresen tudósítottak az egyleti bálokról (pl.: 1892-ben álarcosbált
rendeztek a Hattyúban) és majálisokról, melyeket a Tettyén rendeztek. A
műsoros estek, teadélutánok és jótékony vásárok bevételeit szegénysorsú,
egyedülálló öregek és sokgyermekes családok megsegítésére fordították. (A
kimutatások szerint évi 1800-2000 forintot költöttek el erre a célra.)
Rendszeresen (3 évenként) újjáválasztották a vezetőségi tagokat, akik között
a szabályoknak megfelelően megtalálható volt az elnök, az alelnök, a
főtitkár, a jegyző, a pénztáros, számvizsgálók, háznagy (a Mária utcai
épület házigazdája) és egy vigalmi bizottság. 1899-ben egy "Z. D." monogram
mögé bújó újságíró hosszan méltatta ezen egylet áldásos ténykedését, és
ugyanakkor megállapította, hogy ez a pécsi szervezet nem olyan, mint más
vidéki városok nőegyesületei. Szerinte másutt az egyleti élet
"a szereplések, a vezető erő, a hiuságok kielégítésére szolgál s
a szereplési viszketegség számos esetben gyökerestől fölforgatja az
egész intézményt." [115]
(Meglehetősen gyakori vád volt ez abban az időszakban a nőegyletekkel
szemben!)
Pécsen egy másik nőegylet is működött a dualizmus első idejétől kezdve.
1869 június 15-én jött létre a Pécsi Izraelita Nőegylet. [116] Az 1903-ban
elfogadott és 1906-ban módosított alapszabályok szerint az egyesületnek
választó és választható tagja volt mindenki, aki évente 18 koronának
megfelelő egyenes adót fizetett. Az ő céljuk is elsősorban a jótékonykodás
volt. Rendezvényeik bevételeiből izraelita embertársaik segélyezését
finanszírozták. Kifejezetten önművelési célokat szolgált a város (megye)
harmadik nőegylete, a Pécsvidéki Tanítónők Egyesülete. Rendszeresen
tartottak műkedvelő előadásokat, amelyeken a tanítónők maguk is gyakorta
felléptek, zenéltek, énekeltek és színdarabokat adtak elő.
A dualizmus kezdeti időszakának egylet-alapítási hulláma a századvégre
leapadt, és a nőegyletek száma is jelentősen csökkent. György Aladár egy
vezércikkében ennek okait firtatva azt írta, hogy az volt a hanyatlás oka,
hogy mindenütt túl sok egylet alakult, melyek nem voltak igazán életképesek.
Ez szerinte azzal magyarázható, hogy nem arra alkalmas személyek váltak
egyleti vezetőkké, hanem gyakran a főbb urak feleségei. [117] (Bár ezen
vélekedés sok esetben helytálló, az is valószínűnek látszik, hogy az emberi
érdeklődés sajátosságaival, szociálpszichológiai sajátosságokkal is
alátámasztható a kezdetben fellobbanó érdeklődés csökkenése, érdektelenségbe
fordulása.) A cikkíró szerint az egyleti élet fellendítésében nagy
előrelépést jelenthet a célok és feladatok pontos megfogalmazása. Ő az
alábbi tevékenységi köröket javasolta: házi szegények felkeresése;
betegápolás; munkaszerzés; szegény tanulók segítése; rabok és bukott nők
felemelése; elemi csapások esetén segítségnyújtás. [118]