Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

                             b./ Magyar egyletek

   Magyarországon  1869-ben  alakult  meg  az Országos Nőképző Egylet, Veres
Pálné  Beniczky  Hermin  idézett  felhívása nyomán. Az egylet első bevételei
több  forrásból  származtak. Egyrészt alapítványi pénzekből és adományokból,
másrészt  évi  50  ezer  forint segélyt kaptak a minisztériumtól, és mindezt
kiegészítették  még  azokkal a bevételekkel, amelyek bálok, felolvasó-estek,
hangversenyek  során  gyűltek  össze. E pénzek segítségével az egylet tagjai
tagintézeteket  nyitottak,  melyekben  1 elemi és 3 felsőbb osztály működött
leányok  számára.  Évente  80  növendékük  volt.  [101]  1893-ban, az egylet
negyedszázados jubileuma alkalmából megjelent emléklapokban azt olvashatjuk,
hogy bár a

        "magyar   férfiak  lovagiasak,  áldozatkészek,  szerelmesek,  de
     'korlátolt elméjüek', mert az alapos nőképzésnek útját állták",

a  nőt  csak  a  társas  élet és nem a "komoly élet" számára nevelték, főleg
külföldi nevelőnők segítségével. A leírás szerint azonban szerencsére voltak
olyan nők is, mint Veresné, akik felkarolták a lánynevelés eszméjét. [102]

   1884-ben jött létre egy másik, szintén országos egylet, mely Magyarország
"rendes"  tanítónőinek  1/4  részét  tömörítette.  (Összesen  3744-en voltak
ekkor,  köztük  kb.  ezer  apáca.)  Az  egyesület  József főherceg leányának
védnöksége alatt állt. Ezen szervezet főbb célkitűzései voltak:

     1./ a nemzeti nőnevelés megszilárdítása és fejlesztése;
     2./ a tanítónők anyagi és társadalmi helyzetének javítása. [103]

1895-ben  4  vidéki  köre  volt,  összesen  1153  tagot számlált. Kolozsvár,
Újvidék,  Fiume  és  Győr  jelentették  a  vidéki  körök központját. A Csáky
Albinné  által  szerkesztett,  az  egyesület  10  éves fennállása alkalmából
kiadott kötetből megtudhatjuk, hogy jelentékeny könyvtárral rendelkeztek, és
11  kiadott  kötetük  volt.  Rendszeresen tartottak tudományos és társadalmi
témájú előadásokat, és írtak ki pályázatokat. [104] Az egyesület működésének
első  szakaszában pl. az alábbi témákat vizsgálták: a magyar nyelv tanítása;
kézimunka-oktatás;  háztartási  iskola;  serdülő  lányok  célszerű nevelése;
idegenajkú  (francia)  nevelőnők  hatásának  ellensúlyozása, stb. 1889-ben a
fővárosban létrehozták a tanítónők otthonát, ahol 8 fő lakhatott. [105]

   Az  1870-es  évek  kezdetén  Országos Nőiparegylet névvel olyan szervezet
jött létre, amely céljait így fogalmazta meg:

        "...   szóbeli   előadások   és   sajtó  útján  eloszlatni  azon
     előítéleteket   s   elhárítani   azon  akadályokat,  melyek  a  női
     keresőképesség kifejtésének útjában állanak, s lehetővé tenni, hogy
     a nők magukat önerejükből fenntarthassák." [106]

Elhatározták az alábbi gyakorlati lépéseket:

   - női ipari iskola létesítése;
   - alkalmazást szerezni a kiképzett növendékeknek;
   - állandó munkabazárt nyújtani a nők munkáinak árusítására;
   - pénzbeli  segélyeket  nyújtani  a  nőknek  az  önálló ipari tevékenység
     megkezdéséhez.

   A  századvégen  a  nők egyre jelentősebb munkábaállása következtében és a
külföldi példák hatására mind több és több nővédelmi egylet alakult. Ilyenek
voltak  például a Lujza Egylet (1892), mely célul tűzte ki, hogy munkahelyet
keres  az  arra  rászoruló  nőknek  [107]; a Teleia-egylet (1893), a Mártha-
egylet  (cselédpártoló),  a  Magyar  Háztartási  Iskola  Egylet,  a   Művelt
Nők  Otthona  Egylet  (1897)  illetve  a  Nőtisztviselők Országos Egyesülete
(1897).  [108] Ez utóbbi a magukat polgári osztályhoz tartozó nőknek volt az
egyesülete,  akik  a  jólfizető  pályák megnyitásáért, a férfiakéval egyenlő
bérezésért, egyenlő iskoláztatásért, emberi bánásmódért küzdöttek. [109]

   A  munkásnők  problémáinak  radikálisabb  megoldását kívánták az 1903-ban
létrejött  Magyarországi  Munkásnő  Egyesület tagjai, melynek titkára Gárdos
Mariska  volt.  (A  munkásnők  szervezkedéséről  Lásd  még:  A  női munka c.
fejezetet.)

   1905-ben  Rosenberg Auguszta kezdeményezésére megalakult az International
Women Council magyar osztálya, Magyarországi Nőegyesületek Szövetsége néven.
1909-től  kezdve  e  szervezet  lapot  is kiadott, "Egyesült Erővel" címmel,
Perczelné Kozma Flóra és Szemere Ilona szerkesztésében. [110]

   Az  1890-es  években  -  főként  a Rerum Novarum és a nyugati keresztény-
szociális  eszmék  és  pártok  működésének  hatására - Magyarországon is sor
került  egy  keresztény  nőegyesület  megalapítására. 1896-ban jött létre az
Országos  Katolikus  Nővédő-egyesület,  melynek  munkájába  bekapcsolódott a
jeles  szervező  egyéniség,  Farkas  Edit,  és  pár  év  alatt  vidéken és a
fővárosban  16  leánykört és 20 nővédő egyesületet létesítettek. [111] Hanuy
Ferenc közreműködésével létrejött az Egyetemi Hallgatónők Szent Margit Köre,
Korányi  Sarolta életre hívta a Katolikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi
Alkalmazottak  Országos  Szövetségét,  Buttkay  Antal  a  Katolikus  Leányok
Szövetségét.  Az 1903-ban létrejött Keresztényszociális Párt is odafigyelt a
nőkre,  cselédotthonokat  hoztak  létre,  a  sárvári  műselyemgyárban és más
munkahelyekebn foglalkoztatták a rászoruló nőket. 1908-ban Prohászka Ottokár
támogatásával  megalakult  a  Szociális  Misszió Társulat, melynek keretében
apácák  gondozták  a  züllött  leányokat  és elhagyott gyerekeket. Nővédelmi
Hivatalt  is  állítottak,  1912-ben pedig megalakult a Katolikus Női Tanács.
[112]  A  polgári és munkásnői egyesületek azon a véleményen voltak, hogy az
egyházi  szervezetek  "jótékonykodása"  nem  oldhatja  meg  végérvényesen  a
bajokat, és vajmi keveset segíthet a nők egy részének erkölcstelenségén vagy
nyomorúságos  helyzetén.  A  katolikus nőegyletek működést több kortárs csak
"tüneti kezelésnek" vélte a valódi "betegség" gyógyítása helyett.

   Számos, nem kifejezetten egyházi indíttatású szervezet működése is csupán
a  jótékonykodásra  szorítkozott.  Több vidéki településen - különösképpen a
városokban  -  különféle  helyi  nőegyletek  alakultak,  melyek gyakorta nem
voltak hosszú életűek. Pécsen például 1871. március 3-án alakult meg a Pécsi
Nőegylet.   [113]  Elnöke  1892-ig  Cseh  Kövér  Anna  volt,  és  az  egylet
indulásakor  5878  forint  alaptőkével  rendelkezett.  Az egyleti tagok főbb
tevékenységei  közé  tartozott  a  jótékonykodás  és  különböző rendezvények
szervezése.  Két  oktatásügyi  próbálkozásuk  jelzi  a  nő- és gyereknevelés
iránti   érdeklődésüket,   kezdeményezéseik  azonban  nem  jártak  túl  nagy
sikerrel.  1877-1881  között  egy  női  kézműiskolát  működtettek,  de  csak
csekélyszámú   érdeklődő   akadt;   1879-től   pedig   gyermekkerti   óvodát
nyitottak. [114]  A "Pécsi  Figyelő"  című újság és a helyi sajtó más lapjai
rendszeresen  tudósítottak  az  egyleti  bálokról (pl.: 1892-ben álarcosbált
rendeztek  a  Hattyúban)  és  majálisokról,  melyeket a Tettyén rendeztek. A
műsoros  estek,  teadélutánok  és  jótékony vásárok bevételeit szegénysorsú,
egyedülálló  öregek  és  sokgyermekes családok megsegítésére fordították. (A
kimutatások  szerint  évi  1800-2000  forintot  költöttek  el erre a célra.)
Rendszeresen (3 évenként) újjáválasztották a vezetőségi tagokat, akik között
a  szabályoknak  megfelelően  megtalálható  volt  az  elnök,  az  alelnök, a
főtitkár,  a  jegyző,  a  pénztáros,  számvizsgálók,  háznagy (a Mária utcai
épület  házigazdája) és egy vigalmi bizottság. 1899-ben egy "Z. D." monogram
mögé  bújó  újságíró  hosszan  méltatta  ezen egylet áldásos ténykedését, és
ugyanakkor  megállapította,  hogy  ez  a pécsi szervezet nem olyan, mint más
vidéki városok nőegyesületei. Szerinte másutt az egyleti élet

        "a szereplések, a vezető erő, a hiuságok kielégítésére szolgál s
     a szereplési viszketegség számos esetben gyökerestől fölforgatja az
     egész intézményt." [115]

(Meglehetősen  gyakori  vád  volt  ez  abban  az  időszakban a nőegyletekkel
szemben!)

   Pécsen  egy  másik nőegylet is működött a dualizmus első idejétől kezdve.
1869  június  15-én jött létre a Pécsi Izraelita Nőegylet. [116] Az 1903-ban
elfogadott  és  1906-ban  módosított  alapszabályok  szerint az egyesületnek
választó  és  választható  tagja  volt  mindenki,  aki  évente  18 koronának
megfelelő  egyenes  adót fizetett. Az ő céljuk is elsősorban a jótékonykodás
volt.   Rendezvényeik   bevételeiből   izraelita  embertársaik  segélyezését
finanszírozták.  Kifejezetten  önművelési  célokat  szolgált a város (megye)
harmadik   nőegylete,   a   Pécsvidéki  Tanítónők  Egyesülete.  Rendszeresen
tartottak  műkedvelő  előadásokat,  amelyeken  a tanítónők maguk is gyakorta
felléptek, zenéltek, énekeltek és színdarabokat adtak elő.

   A  dualizmus  kezdeti  időszakának egylet-alapítási hulláma a századvégre
leapadt,  és  a  nőegyletek  száma is jelentősen csökkent. György Aladár egy
vezércikkében  ennek  okait firtatva azt írta, hogy az volt a hanyatlás oka,
hogy mindenütt túl sok egylet alakult, melyek nem voltak igazán életképesek.
Ez  szerinte  azzal  magyarázható,  hogy  nem arra alkalmas személyek váltak
egyleti  vezetőkké,  hanem  gyakran  a  főbb urak feleségei. [117] (Bár ezen
vélekedés  sok esetben helytálló, az is valószínűnek látszik, hogy az emberi
érdeklődés    sajátosságaival,   szociálpszichológiai   sajátosságokkal   is
alátámasztható a kezdetben fellobbanó érdeklődés csökkenése, érdektelenségbe
fordulása.)   A   cikkíró  szerint  az  egyleti  élet  fellendítésében  nagy
előrelépést  jelenthet  a  célok  és  feladatok  pontos megfogalmazása. Ő az
alábbi   tevékenységi   köröket   javasolta:   házi  szegények  felkeresése;
betegápolás;  munkaszerzés;  szegény  tanulók  segítése; rabok és bukott nők
felemelése; elemi csapások esetén segítségnyújtás. [118]
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.