a./ Nemzetközi egyletek, szervezetek
A XIX. század 2. felében Európában és Magyarországon is alakultak
nőegyletek, melyeknek létrejötte és működése következménye volt az
egyesülési és gyülekezési jog elismerésének. Ezek az egyletek azonban
nagyrészt jótékonykodással foglalkoztak, és gyakorta valamely
vallásfelekezet hölgytagjait tömörítették. A századvégen külföldön
megjelentek munkásnő-egyesületek is, és jelentős számban a különböző polgári
(általában felekezet nélküli illetve felekezet-közi) szervezetek.
Németországban például az 1894-ben létrejött Bund Deutscher Frauenvereine
(Német Nőegyesületek Szövetsége) a századfordulón 131 nőegyletet tömörített,
és kb. 50.000 tagja volt. [95] 1904-ben a "Vasárnapi Újság" 250 német
nőegyletről számolt be. [96] Az USA-ban 1890-ben a női egyesületek nemzeti
tanáccsá alakultak (National Council of Women), és 1888-ban Londonban pedig
megalakult a Nemzetközi Nőtanács (International Council of Women), 11 ország
egyleteinek részvételével. [97] Ezen tanács elnöke Zerelda Wallace volt. Ezt
követte a századelőn a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetsége (International
Woman Suffrage Alliance, 1906.), melynek Carrie Chapman Catt (New York) volt
az elnöknője. Az alapelvek közül, melyeket 6 pontban foglaltak össze, az
első így hangzott:
"Úgy a férfiak, mint a nők egyenlően az emberi nem szabad és
független tagjainak születtek; ugyanolyan módon felruházottak
értelemmel és tehetséggel, és egyenlően jogosultak egyéni jogaik és
szabadságuk szabad gyakorlására." [99]
Rendszeresen tartott konferenciákat ez a szervezet, amelyeken magyar
küldöttek is részt vettek (1904-ben Berlinben Schwimmer Rózsa, 1906-ban
Koppenhágában 5 magyar küldöttnő vett részt.) [100]