Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

   Dolgozatunk   további   fejezeteinek   fő  kérdése:  hogyan  éltek,  mire
törekedtek  azok a nők, akikről a fentebb ismertetett véleményeket formálták
írók  és  újságírók.  Továbbra  sem veszítjük azonban szem elől a nyomtatott
forrásokban  olvasható  vélekedéseket,  hiszen  ezek gyakran alátámasztják a
tényeket,   segítenek   a   fontosabb  jelenségek,  események  kiemelésében.
Értekezésünknek  ebben  a  fejezetében  az  európai és magyar nőemancipációs
törekvéseket tekintjük át.


      1. Európa és Magyarország a XIX. század végén - XX. század elején

   A  XIX.  században a világ korábban soha nem látott demográfiai fejlődést
élt  meg.  1800  és  1914 között megduplázódott az emberiség lélekszáma (874
millióról 1682 millióra nőtt.) [1] A gazdasági fejlődés nyomán bekövetkezett
változások,   az   életkörülmények   átalakulása,  a  tudományok  nagyarányú
fejlődése  együttesen  vezettek  ehhez a nagyarányú népességnövekedéshez. Az
1880-as évektől több nyugat-európai társadalomban a legfontosabb demográfiai
tényező szerepét a halandóságtól a termékenység vette át. [2]

   Kiemelkedő   jelentőségű,   és   ezért  gyakorta  a  történeti  kutatások
fókuszában  áll,  a  városiasodás. 1750-ben az európai népességnek mindössze
10%-a élt 10 ezernél nagyobb lélekszámú városban, a XIX. század végére ez az
arány  már  1/3-nyi. [3] A számítások szerint például 1700-ban Londonnak 700
ezer,  Párizsnak  360  ezer,  Madridnak, Amszterdamnak, Velencének, Bécsnek,
Nápolynak,  Koppenhágának  és  Szentpétervárnak  kb.  100  ezer lakosa volt.
Amikor az iparosodás miatt megindult a népesség városok felé áramlása, akkor
ezek  a  számok  jelentősen  növekedtek.  Más,  korábban  kisebb  városok is
növekedni  kezdtek már a XVIII. században (Manchester, Liverpool, Marseille,
Lyon,  Hamburg,  stb.),  de  a globális változások főként az 1870-es években
következtek be. [4] (Erre az időszakra jellemző az európai városnövekedésben
a  népességszám-emelkedésen kívül a kivándorlás fokozódása is. A XIX. század
utolsó  negyedében  kb. 25 millió európai érte el az USA-t.) [5] Ugyanakkor,
mint  ahogyan  ezt  számos korabeli forrás hírül adja, a városi lakosság nem
feltétlenül  élt  elfogadható  körülmények  között.  Bár a technikai, orvosi
felfedezések,  változások kedvezően hatottak az életbenmaradás tekintetében,
mégis  a  munkások lakta külvárosok többségében borzalmas körülmények között
éltek   az  emberek,  és  sokszor  csak  alig-alig  részesültek  a  fejlődés
áldásaiból.

   A  csecsemő-  és  kisgyermekkori  halálozás számarányának csökkenése és a
halálozási ráta stagnálása idézte elő a népesség növekedését. Ennek egyaránt
oka    volt    a   táplálkozási   szokások   megváltozása   (emelkedett   az
élelmiszertermelés,  javult  a  megtermelt élelmiszerek elosztása), minőségi
javulása és az orvoslás fejlődése. A gyermekhalandósági mutatók kb. 1865-től
csökkentek,    az    újszülöttek    halálozási   rátája   viszont   csak   a
századfordulótól.

   Ahhoz,  hogy  a  korabeli  fejlődést megérthessük, feltétlenül érdemes az
oktatásügy  változására  is  vetnünk  egy  pillantást. A XIX. század Európa-
szerte  a  tankötelezettség törvénybe iktatásának ideje, a szakoktatás és az
egyetemi képzés kiépítésének korszaka. A nők számára is - különösen a század
2.  felétől kezdve és főleg a városokban - jelentősen javultak a tanulási és
munkavállalási esélyek.

   Valamennyi  társadalmi  réteghez  tartozó nőt érintették a változások. Az
arisztokrata származású nők nem egyszer élték át családjuk hanyatlását, akár
a   gazdasági  változások  miatt  bekövetkező  elszegényedést  is.  Számukra
lehetőséget  jelentett  férjhez  menni  egy újonnan felkapaszkodott, polgári
származású     férfihez,     akinek    viszont    rangra    volt    szüksége
érdekérvényesítéséhez.   A   középosztály-beli   nők   lehetőségei   is  sok
tekintetben  rendkívülien kitágultak. Amint Ware, az amerikai kutatónő írja,
ez  nem  csak házi ügyeikre vonatkozott, de közéleti szereplésükre is. [6] A
munkások  soraiban  dolgozó  nők  is  egyre  nagyobb  önállóságot  vívtak ki
maguknak, hiszen ezt bérerejük lehetővé tette. A mezőgazdasággal foglalkozó,
vidéken élő nőket érintették talán legkevésbé a változások, bár a technikai-
orvosi vívmányokkal ők is találkoztak.

   Magyarországon  is a kapitalizmus kifejlődése, polgárosodás határozta meg
a   dualizmus  korának  népesedési  viszonyait.  A  kiegyezést  követő  négy
évtizedben  Magyarország  lakossága 13,6 millióról 18,3 millióra nőtt. [7] A
demográfiai  felgyorsulás  hazánkban  az  1880-as  években bontakozott ki; a
világháborúig  tartó  évtizedben  a  természetes  szaporodás  évi  átlaga 11
ezrelék  volt.  Ugyanakkor  a  korszak  folyamán  1,2  milliónyi  vándorlási
vesztesége  volt az országnak. [8] A városfejlődés jelentősebb szakasza is a
századfordulótól bontakozott ki, noha még ekkor is túlsúlyban volt a vidéki,
agrárjellegű  településeken  élő  népesség  aránya.  [9]  1869-ben  a magyar
népesség  14,8,  1910-ben  pedig   20,4%-a   élt   városon. [10]   A  városi
lakosság  növekedése a dualizmus idején háromszorosan felülmúlta az országos
átlagot.  [11] A városok (belvárosok) városias külsőt öltöttek, sok városunk
mai   arculata   a   századforduló  táján  alakult  ki  (bankok,  szállodák,
városházák,   lakóépületek,   posták,   stb.).   A  városokban  terjedtek  a
civilizáció  vívmányai,  utat  törtek  az új találmányok, kialakult a modern
tömegközlekedés.  Ezen  újítások  a  falvakba  és tanyákra több évtizeden át
szinte  egyáltalán nem jutottak el. Az életmód megváltozása a dualizmus-kori
Magyarországon  is  sokkal  inkább  a  városi  nők  különböző rétegeire volt
jellemző, csakúgy, mint Nyugat-Európában.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.