4. Nőábrázolás a korabeli karikatúrákon
A nő korabeli megítélése nem csupán a korabeli újságokból és könyvekből
vett szövegek segítségével ismerhető meg, alakja "rekonstruálható" a rajzok,
karikatúrák tanulmányozásával is. A karikatúrák nagyrészt két csoportra
oszthatóak. Az ábrázolások egyik gyakori témája volt (már a középkortól
kezdve!) a női ruha, a női divat. Az abroncsos szoknya, a fűző, a kalapok és
frizurák kifigurázása állandóan megihlette a rajzolókat, akik a női külsőt,
azaz a külsőségekre túl sokat adó nőt tették így mulatságossá. [64] A
századforduló másik vissza-visszatérő témája volt az "emancipált nő" alakja.
Puszta ránézésre is szembeötlő, hogy a nőábrázolások mennyire hasonlóak
voltak a magyar, olasz, angol, német és egyéb újságokban. [65] A korabeli
tusrajzokon, grafikákon az "emancipált nő" - bár divatos ruhát és frizurát
visel - számos férfias vonással és kellékkel rendelkezik (cvikker, kalap,
stb.). Ami még ennél is szembetűnőbb, hogy rendkívül "férfias" dolgokat
cselekszik: egy 1881-es olasz rajzon dohányzik, kávézik és újságot olvas,
(természetesen "Emancipáció" címűt...); egy 1882-es angol lapban egy német
hölgy ír, olvas, politizál, szivarozik (annyira, hogy észre sem veszi, amint
kutyája széttépi a ruhája alját...); egyik 1872-es magyar lapban az ábrázolt
amerikai hölgy bírósági tárgyalást vezet, az Új Idők 1898-as rajzain pedig
még több tevékenység közepette láthatjuk. Biliárdozik, iszik, parancsolgat
és dohányzik, kártyázik, újságot olvas. Tulajdonképpen csak a szoknyája
különböztetné meg a férfiaktól, ha nem lenne mellén egy szopó kisgyermek.
(Az amerikai bírónő mellett is ott ül.)
Jól látszik tehát e karikatúrákon, hogy a korabeli közvélemény miként
gondolkodott az emancipált nőkről. Csupa olyan helyzetben ábrázolták őket,
amely szituációk a férfiaknak sem váltak dicséretére (kivéve az
újságolvasás). Számtalan képen látható a gyermek, mint élő felkiáltójel a
nőmozgalom aktivistái előtt. A nőemancipációs törekvések ellen fellépő
újságírók és rajzolók kezében mindig az egyik legfontosabb ütőkártyát
jelentette a gyermek sorsa feletti "aggódás". A rajzolók véleménye szerint a
feministák elveszítik nőies vonásaikat, nem törődnek gyerekeikkel,
ruházatukkal, és nagyon csúnyák. Ezzel a negatív nőábrázolással a rajzokon
és az írásokban szembeállították a légies, nőies, szép és bájos nő alakját,
aki anya és feleség, és nincs "megrontva" az emancipátorok szellemiségével.
Egyes írásokból is kiderül az, amit a rajzok is sugallnak, hogy csak
"csúnya" nők és vénlányok lesznek a női jogok szószólóivá, mert a szép nők
férjhez mennek és férjük oltalmán kívül nincs szükségük "jogokra".